Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 99. szám

Esztergom VI. évfolyam.

99. szám.

Csütörtök, 1884. deczember 11-én

Városi s megyei érdekeink közlönye.

eu/s7. évié

fél évre . uegj etlévre

EG.1EI.KNIK HE'I EN KINT KÉTSZER'.

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ÁR ■

. . <3 f’rfc — lcrf:i .őfizrtéísi

E(iV<íS érit 7 kr.

SZERKESZTŐSÉG:

SzÉCHENYI-TÉR 35.

hnvú n hip nzelltíini vészét illető közlemények kiildendSk.

KIADÓHIVATAL:

^ZÉCHENI-TÉFl

Iintil :i, hi vatíilos s ii magún Ilii ifttesek, a nyilttdroe szánt közlemények, előlizetési pénzelt és reelamiílv.&ok •iiitózenflőlc.

HIRDETÉSEK.

HIVATALOS HIIIDETKSEK :

1 szótól 100 szóig — fi t. 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „

200—300-ig . 2 „ 25 „

üélyegdíj 30 kr.

MAGÁNHÍRDETESEK

megállapodás szerint leható legjntáuyöiÉabban közöl tét nek.

NYÍÍjTTER sora 20 kiMfíiparunk jövője.

Nagy-Ölved, deez. 8.

fP.L.) Oly rég hangoztatjuk már a mű ipar fontosságát, hogy időjét sem tudnék megmondani, midőn ez ügyben e hasábokon először felszólaltunk.

És örülünk, hogy most már nem oly meddő ja kérdés vitatása, mert nagyja- iiiknál is meg született az érdoklődés s hírlapjaink tele vannak a műipar fontosságával.

Trefort közoktatásügyi miniszterünk maga kezdeményezte s tűzte ki feladatául műiparnük fejlesztését. Czélja volt megismertetni a hazai műipar fontosságát s az elhanyagolt térnek munkásokat és piaczot teremteni.

Csak forgószél ne legyen ez az álta- ; János érdeklődés, mely egy ideig egy helyben erőt fejt ki, de csak azért, hogy annál nagyobb port hintsen szemünkbe. Csak ne legyen szalmaláng, mely nagyot lobban s azután örökre nagyot alszik.

Különben ideje is volna, hogy a magyar saját kárán tanulva, mindazt, a mit életmódja, háztartása, ruházata igényel, hazánkban előállított czikkekk el fedezné.

A műipar oly tárgyakat képvisel, melyeket az Ízlés teremt. A jelen salon Ízlésű korban, hol még az alsóbb osztály is adja a salonias modort, a műipar czik- kei már valóságos igényeket képeznek.

A műiparnak tehát, mely sok pénzbe és áldozatba kerül, ha már követeli • tőlünk a kor szelleme, állítsunk hazai fejlesztő intézeteket, mester iskolákat, hol azok, kiket hajlam és hivatás e térre vezérel, jövőt találjanak.

Ke a külföld rngadja el tőlünk, a műiparra szánt hatalmas összegüket, ha nem adjunk hazai műiparosainknak magunk munkát és nyissunk számokra jö-! védelmi forrást, mely megélhetésüket biztosítsa és tehetségüket méltólag értékesítse, hogy az általuk megteremtett műtárgyak hazánkban készülve a magyar pénz ne vándoroljon külföldre, ha nem azok gyarapodjanak vele, kik édes hazánk felvirágzásáért küzdenek.

Bizzuuk benne hogy a lelkesedéssel felkaroU műipar hazánkban rövid idő alatt tért foglal el s nemzetünk anyagi és bzellemi érdekeit fogja előmozdítani.

Ha az ipar kifejlődik, az elismerés Trefort minisztert fogja illetni szívós kitartásáért s Ízléséért.

Egy emléklappal gazdagítja művelődésügyünk történelmét. Ebből az em-j léklapból megtanulhatjuk, hogy miként kell az életben a hivatást betölteni, hogy az utódok háláját kiérdemeljük.

Függetlenségi körünk.

Falragaszok hirdették, hogy a Füg-; getlenségi-kör vasárnap, azaz 7-én, a! „Magyar Király“ felső termében közgyűlést tart, melyre a tagok és a függetlenségi eszméket pártoló közönség figyelmét is öt órára kikérik.

Pont öt órakor alig lézengett egy- egy buzgóbb és lelkesülőbb tag a teremben, sőt lehetett már fél hat is, és még csak tizenhármán voltak jelen. — Végre negyed hóikor Beliczav ügyvéd, a kör lelkes vezére és elnöke üdvözölte az ekkor már huszonkét főre szaporodott elvbarátokat s körülbelül a következő beszédet mondotta :

Tisztelt közgyűlés !

A mai napon összehívott közgyűlésre

ugyan nem jelentek meg annyian, mint a minő számot az ügy pártolása megérdemelt volna, mindamellett ne vegyék ezt nemes törekvésünk iránt való hidegségnek, hanem annak, hogy a falragaszok csak előtte való nap lettek kiragasztva, igy hát nem csudálható, hogy híveink és elvbarátaink közt köztudomásúvá nem vált összejövetelünk, mert tudható, hogy ezen időben nem igen mennek az ufczára, igy hát nem is láthatták a meghívót.

Mindamellett azonban örömmel mondhatom, hogy körünk iránt oly meleg rokonszenvvei viselteinek, miszerint a mai napig a már beérkezett és biztosra vehető tagok névsora százötvenre rúg s remélem, hogy ha körünk tényleges működését megkezdi, a mostani létszám meg fog kétszereződni, mert az a nemes czél, melyet e kör maga elé tűzött, le- Tietetleu hogy az igazan érző magyar honpolgárt zászlónk alá ne csoport o.'itsa.

Még egy néhány buzdító és lelkesítő szó után felkérte a jel en voltak at, hogy legyenek figyelemmel a most felolvasandó alapszabályokra és ha azokra valaki észrevételt vagy módosítást kíván tétetni szólaljon fel.

Ezek után Brutsi János jegyző felolvassa az alapszabályokat, a melyekből kitűnt, hogy a kör neve : „Az esztergomi függetlenségi és 48-as kör*“

Az alapszabályt egy-két módosítással helyben hagyták, valamint kimondó!ták, miszerint azt Beliczay elnök a bel ügy minisztériumhoz szentesítés végett terjessze fel.

Ekkor Buriáii Pál kezdett szólam', ki (arra kérte a közgyűlést, hogy addig, mig a szentesített alapszabályok megjönnek, mondja ki a közgyűlés, hogy a

kör hivatalosan megalakult s hogy a mai naptól fogva megkezdi működését. — Melyre nézve tehát a mai gyűlésről az elnök indítványára már jegyzőkönyvet vettek fel.

Élénk helyesléssel találkozott Kudlik Gréza ügyvéd ur azon ajánlata, miszerint 30 fatal a kör alapitó tagjai közé lépett. (Á rendes alapitó tagsági díj csak 15 frt.) Yalaminthogy Beliczay elnök a rendes tagok sorába 6 írttal iratkozott be.

Ezeknek előtte Kudlik Gréza indítványára az évi rendes tagsági dijat két írtról egy frt busz krra — havonként tiz krra — szállították le.

Ekkor már minden tárgy ki lévén merítve, a gyűlés eloszlott. Az elnök buzgóságáért azonban előbb még jegyzőkönyvi köszönetét szavaztak.

Gazdasági levél.

(A 8zölőojtásról. Molnár Istvánnak a székesfehérvári

és nagymarosi tanfolyamon tartott előadása)

V.

Az amerikai szőlők ojtásáuak igen sokfele módja vau. Ezek közűi cs.ik háromféle ojtásmódot fogok használni lés ezek: 1. az angol nyelves párosítás, 2. a hasítékba ojtás, 3. a fordított nyer- gezés.

Az angol párosításnál mind az alanynak, mind az ojtóveuyigónek egyenlő vastagnak kell lennie.

Mindegyiken egy 3—5 ct méternyi hosszú sima lapot metszünk s a metsző- lap végétől egy, vagy legföljebb 2 cti- móternyire uyelvet vágunk befelé, úgy hogy a két nyelv egymásba tolatván, a metsző lapok egymást teljesen elfedjék.

Ezen ojtáshoz jó éles kés szükséges és ügyes kéz, mely utóbbi isteni adomány ugyan sok embernél, de szorgalAz „Esztergom ésTidéke“ tárcája.

'Faj- töui3 £$&.u

(Reflexiók.)

Nőket erajmezipálui, rosrz gyermeket bottal javitani, sohasem vezetett a kívánt ered- rnénykez. A nő emánczipálása magától a nő'től függ; ezt emánczipálni nem lehet, mert a kor követelménye iránt elég hajlandósággal bir.

Ép úgy nem nevelhető rossz gyermek bottal—szép szóval még inkább csiszolható.

Manapság midőn mindent cultiválni akarunk — főkép azon törik fejüket a mi tisztelt férfiúink, hogy a nőket miként tudnák •ok „átváltoztatni“ —Ők tudják milyen alak- ■ ban és formában. Sokat foglalkoznak privát körökben feleséggel, a más nejével és haja donokkal. Sőt utóbbi időben már a liirlap- i irodalmat is azzal dédelgetik, bogy Írnak az asszonyokról, a nőkről, a nőknek és milyenek az asszonyok sat. cimezettel.

írnak aztán sokfélekép jót, nem jót és elégszer pálczát törnek a nőnem felett még olyan„irodalmárok“is, akik a nőket mégis dae- mouoknak — Xaiitippeknek, Kleopátráknak, — Helénáknak — Aspásiáknak és tudj’ Is- ten mi miudenuek nem nevezik el.

Azzal a privilégiummal, hogy férfinak mindent szabad, elég kíméletlenek esetleg udvariasak is maguknak kizárólagos jogokat vindikálni — szabadon Írhatni tán 0 tekintetben is a szabad sajtó eredményein lovagolva.

De hát nem oda Buda! A nőknek nem

.nem csupán a piuere a főző Ica u ál az egye- ! elüli védeszköze — toll is illik kezébe és ha a férfi urak ezenkívül hősies voltukban karddal és fegyverrel védik a hazát — ám védje a nő magát midőn kívántatik — tollal.

Avagy ez sem szabad? A gyengéd nőnek nem szabad semmit? Ám vonják meg a magyar nőtől természet adta jogát — arra fogja önöket sorsuk tani tani, hogy mégis csak van idő, midőn a nő hősiesebben tud küzdeni mint sok férfi, a ki a hősisességet csak színlelve, számtalanszor rabja bensőjéből kitörő gyávaságának !

A nő az életben csak annyinak tekintetik mint a számvetésben a nulla, mely magában mindaddig mig csak valamely jeleutő szám után nem tétetik — teljességgel semmit sem t-észen.

így vélekednek a férfiak és magasreptű bölcsességükben feledik, bogy a nők a férfiakkal minden tekintetben egyenlő joggal bírnak, kellő értelemmel és ép oly okos és gondolkodó lélekkel mint ők. (!)

Mi indíthatja tehát arra a férfiakat, hogy átatjában a. nők felől oly rossz vélekedéssel vannak és önmagukat feljebbre valóknak tekintik ? Mert hát szeretni Őket, velük egy társaságban élni, náluk nélkül, —mondhatni el sem lehetni — mégis őket az emberi nemesebb jogoktól megfosztani és mindenről eltiltani, csak kötőtűre, guzsalyra és főzőkanálra kárhoztatni ? csekély Ítéletem szerint a természet jogaival merőben ellenkező tilalom.

Nálunk a hatalom úgy is nagy mértékben érezteti velünk elnyoraattatásunkat,

mert míg Angol és Frankhonbau a nők világi polezokra emelkednek — nálunk még a társadalomban sincs több joga a nőnek, mint frissen feltálalni a vendégeknek a kávét.

Ott van a kis Bulgária, mely szellemi baladtságában máris nőket állít tanári pályákra. Még csak az utóbbi időkben olvashattuk, hogy egy romániai miniszteri tanácsos leánya a philologjából tett tanári képesítőt és mint képesített tanárnő már ott vau az első tanárok közt! — (Ha igaz.)

Avagy nem-e méltó erre egy nő a/on korban, mely a czivilizátiót, a cul túrát tűzte ki zászlajára? Mert uem tagadhatja azt még a legzordabb férfi sem, hogy ép úgy mint az ő nemében, a nők közt is elég a gondolkodó és megfontoló ítélő tehetség. Hiába tagadják, — hogy a mi a férfinak szabad, az a nőnél tilos — úgy igaz az is, bogy leginkább csak nő képes megkülönböztetni jót és rosszat vagy szabadot és nem szabadot.

Mert mondanunk sem kell, hogy a nő cselekvéseiben eléggé bizonyítja uői méltóságának megóvását.

De éppen itt rejlik azon ele, mely a czivilizátiót nem engedi akkép fejlődni, mint annak fejlődnie kellene. Megvonják a nőtől emberi jogát. És hány nő szabadlelküsége érzi hátrányát elhanyagol tatásának és mellőzésének ? Mig lány a nő, csak akkor juthat- a társaságba és számítják ott tagnak és jelent ilyet, midőn egy vagy más férfival egybekötik és ha férjesek — még csak akkor lesznek polgártárssá. De még ekkor sem a köztársadalmé, hanem a kázitúrgaságé ;

mikor aztán a szegény férfi vaspennájával írott és a képzelt illendőség szép színe alatt a házassági állhatatos szeretet és tiszta barátságot eszközlő kemény törvényeknek anyujára alávettelek, hogy az egy gondolaton kívül, mellyel a lelki világban csak ábrándozva és képzelődve foglalkozhatik, férje bire, tudta és engedelme nélkül, egyátalán semmit — még csak jó barátokkal való társalgást sem követhet, anélkül, hogy azonnal ne tere-ferézzenek róla és mindjárt rossz asszonynak ne tárcsák.

A nőnemnek ily korlátok közé szorítása mellett uem csoda ha kiüt a férfi — uő- háboru és bár történnék ilyen, majd meglátnék; igaz-e, hogy „hosszú haj rövid“ ész.

Elmondják aztán, hogy nem lehet a nőket komoly dolgokra felhaszná'ni, hiányzik ber.nök a szigor, a kivitelben gyengék és tud’ Isten mi mindent nem mondanak és Írnak, hogy a szegény nőt szüntelen gyermeki függésben tarthassák.

A férfi uraknak a tndománjmsság, okoskodás, bölcs könyvek olvasása, dicséretes és múlhatatlanul szükséges és hárhozatos; sőt a sütés, főzés, varrás fonás és más ily tehetségükön ha még tulmonnek, már veszedelmeseknek lesznek declarálva. S ők a bölcsek feledik Sintax Róbert azon mondását mely igy hangzik: „légy azzá mive teremtettél és ember vagy ha jól cselekedtél ! Legyen a könyvolvasás — sport — művészet, vagy bármely dolog — bármi emberileg cselekedve nem vonja maga után a kérdést, hogy : ki tette, nő-e vagy férfi?

De hát ilyenek a férfiak — sokat monda