Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 96. szám
Rsítwaom VI. évfolyam. 96. síám. Vasárnáp, 1884. no?ember 30-án Városi s megyei érdekeink közlönye. /* EGJELENIK HS'lENKINf KÉTSZERI VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. FILŐ FIZ HITÉIG! ÁRegész évre........................ fél ívre ............................. u egjedévre................... Egyes szó 0 fit — lírám 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: JSzÉCHEtlYI TÉR 55. lm?!» n 1311» S7.fi ||‘Ilii ré$7.út illető lí liy.leniéiíVfk lí ii M wiiiIS If. KIADÓHIVATAL: fSzÉCHÉNI*TÉR Inná rí liiv.-ifulos s ii magán liinletések, a nyiltR.oe szánt Itflzlemények, eJölizftT'si |iénf.ek ős reislaiiiiilnfolc intézemlök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS IIIRDETKSIÍK : 1 szótól 100 szóig — fi t 75 kr. lon-yoOrig . 1 „ 50 „ 2no_:!00-ig . 2 „ 25 „ Itólyegilíj 30 kr. MAGÁNHIRDIÍTÉSIEK megállapodás szmint leh«tö lagj »lányosabban kozöltstnsk. NYII.TTÉll sora 20 itr Nyomorultjaink. Esztergom, nov. 28. (Dr.H.) A tél fagyos leheletét jobban megérzik a kunyhók, mint a jómódú házak, a tél Ínségét és gyötrelmeit jobban megszenvedik a szegéuyek, mint a gaz dagok. A mi nyomorultjainkra tekintünk most, mikor Ínséges állapotuk még inségesebbé válik, midőn szánalmas helyzetük eléri tetőzését. Ka koldusainkra tekintünk, sajátszerü észleletekre jutunk. Nálunk, Esztergomban, a koldusvihíg nem csak hatalmasan burjánzik, hanem a maga nemében a lehető logsajátsze- rübb. Főpapságunk evangéliumi nagylelkűsége messze Magyarországról idő csaló gatja az Ínségeseket. Ezek között nem egyszer egész úri koldusok is jelentkeznek, a kik ma mint kilencz gyermekes családapák, holnap mint rokkant honvédek, holnapután mint szerencsétlen néptanítók, sőt mint irók és mű-* 1 II. vészek kopogtatnak be s meglehetős' elegantiáyal kérik ki a maguk részét.; Ezek ellen könnyű orvosságot tudnánk ajánlani. A rendőrség egyöntésü működése elzavarná őket a mi területünkről s a közönséget sok kellemetlenségtől szabadítaná meg. Nyomorultjaink alatt saját elszegő- | nyedet.f, elcsorbult, elaggott Ínségeseinket értjük, a kik idevalók városunkba s innét esdeklik ki az irgalom adományait már évek során át. Egész légió az ő ezámuk. Alig van utczaszöplet, a hol meg nem állítanának s nincs temetés, ahol dupla coLonnet nem csinálnának s legalább is ötven párban ne járnák el a koldus há borút a közönség ellen. Megesik rajtuk a szivünk s nincs is rósz szándékunk nyomorultjainkkal szemben, ha szerencsétlenségük gyámolitását rendszerbe óhajtjuk foglaltatni. Üljenek össze elöljáróságaink s törüljék el a koldusvilágot. Egyesült erővel emeljenek egy szegények házát, a melynek föntarlásához a zaklatott főpapság s az üldözött polgárság egyformán, jóakarattal adakoznék. így egyszersmindenkorra biztosítanék valódi szegényeink ügyét s egyszersmiu- denkorra megszabadítanék a közönséget, mely koldusaink nton-útfélen való zaklatásaitól szívesen megváltaná magát egy kis olyan adóval, melyet a szegények háza föntartására vetnének ki. Gazdasági levél. (A szőlőojtásról. Molnár Istvánnak a Székesfehérvár és nagymarosi tanfolyamon tartott előadása) II. Oly községek szőlőbirtokosai, hol már a phylloxera létezik, kérhetnek és kapnak sima vagy gyökeres vesszői Ls, ily helyeken nincs már többé mit veszé- lyoztetui, oly liolyekon ellenben, hol még a vészes tetű nincs jelen, nem szabad amerikai vesszőt vennünk, mert ezekkel hurezolhatnék be a rovart saját s községbőli embertársaink károsi tására. Ezen utóbbi helyeken legjobb lesz vad ri pari a, szőlő magvakat hozatni, ezeket elvetni s ha két-három évesek lesznek, ezek venyigéit ép úgy elsza- porithatjuk, mint saját eddigi venyigéinket s az igy nyert venyigék csak ép úgy ellenállának a vészes rovar támadásainak, mint az egyenesen Amerika ból hozott sima vagy gyökeres vesszők. Ilyen vad riparia magot szintén a minisztérium hozat, ha ez iránt hozzá kérelem intéztetik. Lássuk már most, hogy kell bánnunk a kapott amerikai venyigékkel s hogy kell bánnunk a magvakkal, hahogy mielőbb minél több beojtásra alkalmas gyökeres venyigét akarunk előállítani. Ha valaki amerikai sima venyigét hozat, akkor az udvarban, linzi kertben, avagy a szőlő aljában levő legjobb földben ültesse el azokat iskolába. Ily iskola azért jó, ha közel fekszik az ember kezéhez, mert igy jobban gondozhatja. nagyobb szárazságban néha meg is öntözheti. Ezen czélra a, földet fél méterre megforgatjuk, ha nem elég laza, keverhetünk belé homokot, vagy érett pornemü trágyát is, mert a talaj lazaságától nein kis mértékben függ a sima vesszők megeredése. A lehetőleg ősszel elkészített földbe a venyigék elrakása tavasszal történik. Elosztjuk a térséget úgy, hogy 60 cti- meterre (jó két láhiiyira) csinálunk egy kissé rézsútos s keletről nyugotnak futó fél méteres mélységű árkot s ennek ró- zsutosan készített déli fok vésd partjára fektetjük bele és pedig egymástól 30 climeteruyire a sima venyigéket. Ezután előbb finom pornemü s később a többi közönséges földdel betakarjuk a venyigéket egy kiálló felső szemig s az árkot behúzzuk. Most ismét 60 ctmeterre meghúzzak a. másik árkot s berakjuk, igy megyünk aztán tovább az iskolázással, mig minden venyigénket el nem raktuk. A további ápolás abból áll, hogy évenként, a mint szükségét látjuk, az iskolát 2 — 4-szer megkapásuk s tar-, tósabb szárazság idején, május és júniusban egy párszor megöntözzük. A jövő tavasszal az első évi vesz- Kzőcskéket egy szemre vissznmetsziik s ha több hajtást nyertünk volna, csak egyet, a legerősebbet hagyjuk meg, a többit még kicsiny korában els^edjük. Hogy a meghagyott legerősebb hajtás alul minél előbb vastagodjék, mintegy 25—30 centiméteren elcsípjük. A következő évben már rendesen elég erős s szép sima lesz a meghagyott venyige s ekkor már tavasszal helyben be is ojtható, do ha nem lenne elég erős, ezen esetben a vesszőt csak felére vágjuk vissza s igy a jövő télen vagy tavasszal a visszavágott két éves venyigébe fogunk oj tani. Ha azután nagyban akarjuk ezen amerikai vesszőt szaporítani venyigenyerÓ3 végett, akkor egy táblába egymástól egy méternyire beültetünk megeredt gyökeres vesszőket s ezeket fejre műveljük s éven kint kurtára, egy-két szemes csapra metszük vissza venyigéit, melyek karóhoz függélyesen köttetnek s a karón felül bekurdttatnak. így 100 négyszögöl területről jó kezelés s egy kicsit jó talaj mellett könnyen előállíthatunk éven kint 3—4 ezer bosszú s igy két felé vágva S—8 ezer db iskolába való sima amerikai vesszőt. Ha amerikai gyökeres vesszőket kap valaki, akkor ezeket tavasszal beojthatja s igy ültetheti ki beojtva az iskolába, vagy pedig iskolába ülteti s ott a jövő tavasszal helyben ojtja be, ezen esetben a távolság mértéket ép úgy be kell tartanunk, mint a sima vessző iskolázásánál, azonkívül ha gyökeres vesszőket ültetünk iskolába, akár beojtva,akár nem meg kell azokat ültetés után erősen öntözni, hogy az eredést igy biztosítsuk. Az „ksptfiis“ tárcája. Meine da Caiüó í. I. „Kezdetben volt... a fülemüle — S igéje szólt: esi...esi. ..rit! S amint dalolt: mindenfele Fű kél s mindent virág borit. Keblébe metsz aztán s a kifolyt Pirosló vér, hogy földre hull : A földbe rózsa-ágat, olt, — S ő zeng a rózsa bájirul. Virul a rózsa : s ime dal Feszit minden madár szárét ; De mihelyt a rózsa-dal kihal : Taroltau áll mező s liget.“ * * * Fiókihoz kis fészkiben így szól a bölcs veréb-papa ; Mellette nője költ híven, S nagy-uéha szól „csmp“-szava. Jó házi nő, fészken marad, Mulatságokra nem szakit; — — — Időtöltésül a férj azalatt Kátéra fogja magzatit. II. Teugerué! a kisasszony Mélyen sóhajtva áll, — S búsan mereng az alkony Bíbor sugáriuál. „Lelkem, hiába búsul, — Ez régi nóta már ; — Elül lemegy — s ott hátul Főikéi a uap-sugár!“ K. L íoDa^jai. — Beszélyke.— í. Hárman voltak. A szép. szellemes Erzsi válogathatott volua köztük, de szive már rég le volt kötve. A nyalka Déuesy Aladár szentül hitte, hogy ő a választott, Berényi Imrének álmában sem jutott volua eszébe, hogy a lány másra gondol mint ő rá ; és Atádi Oszkár a legboldogabb emlékekkel szivében gondolt eszmény képére. Kinek volt igaza ? No a kérdés egyenesen sértés Imrére, hisz ba nem is jelent még meg a hymen hir, de a rokonság s a legközelebbi ismerősök mind tudták, hogy ő már vőlegénye is Erzsinek. De hát a lány oly hideg, tartózkodó, — sőt rejtélyes — ki tudna elleuállani, hogy ne firtassa, hogy hát miképen is áll a bárom lovag szívügye s nincs-e valami titkos imádó, a ki a vő- legéuy háta mögött reménykedik, még pedig nem is alaptalanul. Egész talánnyá vált a hármas ostrom, a mig aztán egy uap furcsa felfedezés lepte meg a két kijátszottak Könyves Erzsiéit fenyő ligete szomszédos Atádi Oszkár sür.ü szép parkjával. Balra a szőlők terűitek el. Az igmándi határ e pontja egész kis paradicsom hírében áll. Imre és Aladár séta lovaglásai alkalmával erre vették utjokat. A vőlegény magába merült s úgy vetélytársa is szótlanul haladt mellette. Tán mindkettőnek gondolatai Erzsi körül pihentek meg; Messze tévelygő tekintetük mindenütt őt látta; a fenyvesben, ahol annyiszor sétáltak vele, a balra elterülő réten, hol virágokat szedtek együtt s a szederfa — soron, melynek egy padján t.áu mind a ketten először szőritálc kezét dobogó szivükhöz s ön feledteu rebegték a leány fülébe : szeretem ! S e pádról nevette ki | Aladárt hangosan, kegyetlenül... A mint igy aztán elméláztak, hirtelen megpillantották a fenyves liget szélén Erzsit. Hogyan? Kit keres ott? És ni ni .. . ott a park szélén Oszkár áll. Ab lám talán titkos találkozó. Nem te.lt bele három perez és Erzsi át- fonta karjaival szerencsés lovagját. No ez határozott színvallás volt. E fölött már semmi kétség sem foroghat fönn. A Lány tehát választott Aladár is, Imre tehát vereséget szenvedett. A meglepetett Aladárt a csalódás és káröröm kínos kaczajra fakasztá. Nevetnie kellett a csúffá tett vőlegény hüledező arcza láttára ; s aztán, oda léptetett sorsosához s kezet szorított vele . .. . Testvérek a ku- darezbam Imre még aznap nagy körútra indult birtokaira. Aladár pedig még este boszutól szomjuhozva felkereste a győzelmes vetély- társut. II. Oszkár sejtette mi járatban vau Aladár s ő maga kezdie tisztázni a helyzetet, Meguntam ezt a szembekötősdit, — raoudá türelmetlenül. Vessünk véget neki. Én rendelkezésére állok. — ügy látszik egyetértünk. Oszkár e szavakra összehúzta szemöldökeit. Egy pillanatig habozott, aztán igy szólt : — És mégis ! Eugedje, hogy egyet mást elmondjak, mielőtt én is °ön is, fegyve rel vívjuk ki jogunkat e lányhoz, a ki a harmadiknak a menyasszonya. Mert hát különös egy helyzet mindhármuké. S meglehet, mire végéhez ér történetein : ön máskép fog Ítélni. — Kiváncsi vagyok rá ! Oszkár a szemközti paralagon foglalt Helyet s elraoudá szerelme viszontagságait. Erzsi már gyermekkorától nekem volt szánva. Ritkáu jötte.n haza Bécsből, hol tanulmányai nat folytattam, de valahányszor viszont láttam — szivemben a szerelem egyre édesebbé és mélyebbé lett... Eey uap szomorú hir lepett meg. Könyves Gábort nagy csapás érte. Vagyonának nagy részét elveszté ; a másik részt is csak nehezen lehetett megmenteni. — A segélyt Imre adta, a ki személyesen vette át az ügyek rendezését s csakhamar kedvező fordulat állt be. A távolban csak örülni tudtam e szerencsének ; de e szerencse okozója sok álmatlan éjt szerzett nekem. Megtudtam,, hogy Erzsi, lassanként felejt s a ház uj tagja iránt érdeklődik, ki eltréfált vele s kierőszakolta a leány bizalmát. Féltékenységtől gyötörve siettem haza. És otthon mit kellett Hallanom ? A szomszédok nagy érdekkel újságolták, hogy Kön - vesék tisztelik Imrét s a lány szereti ót.
