Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 95. szám

pusztítani. Amerikai szőlő faj igen sokféle van s nem1 in ind egyik képes magát f> Veszélyes gyökértetü mellett fen tartani. Az ellenálló fajok is többfélék, némelyek elég jó gyümölcsöt teremvén, oj- tást nem is igényelnek, mások ellenben kipróbált ellenálló képességgel bírnak, tie silány, rósz gyümölcsöt teremnek. Ezen utóbbiakat fogjuk felhasználni az oj tűshöz alanyul, ezekre ojtjuk a mi eddigi nemesebb és szaporításra érdemes szőlőfajtáinkat.

Ezen alanyul használható amerikai ellenálló szőlőfajok között első helyen ajánlom 1. ? Vitis ripáriát (vad ripa- ria) 2. a Yitis Solonist és 3. a Vit'.s rupestrist.

A harmadik még kevésbé lóvén elterjedve, leghelyesebb leeud, ha az első kettőnél maradunk.

A vad riparia mindennemű köves, sziklás talajjal megelégszik, igen erős gyökérzetü faj, de a túlságos meszes, méz.gás anyagtalanokat nem kedveli, a Solonis meg épen az ily meszes, máz- gás agyagtalajoknak kedvelője s emel lett még azon jó oldala is van, hogy — ojfásra hamarabb ád elegendő vastagságú alkalmas venyigét.

Azt hiszem, hogy a választást e két alany között kiki könnyen, minden ne kézség nélkül megteheti s ha megtette, szerezze be az alanynak való venyigét, j szaporítsa el mielőbb s midőn gyökeres vesszői egy Írón vastagságit venyigével vagy tavalyi cservény igével bimak, ojlsa be azokat.

Az alanyok beszerzése úgy történik, hogy a magas földm. minisztériumhoz fordulunk nehány száz vagy ezer amerikai-vesszőért és pedig olyanéit, a milyen faj a mi talajminŐiógüuknek legjobban meg fog felelni.

A. primási palotáról, m.

A könyvtárba lépve annak óriási méretei önkéntelenül is azon kérdést keltik föl bennünk, hogy miként lehetett mindezt létre hozni anélkül, hogy sok helyet foglaljon el a palotából, a második meglepetést pedig, mely még azon látogatókra is vár, kiknek alkalmuk Tolt hazánk, legnagyobb könyvtáraiban is megfordulni, az egész óriási termet befutó vashálózat okozza, melynek üsz- •szeállitása, a mennyiben czólszerü és -olmés egyszerre, mondhatni egyedül áll az országban. A kényelem előmozdítása

végett a vashálózatból alkotott egyes négyszögök közepén könyv tartó van elhelyezve, úgy hogy a könyvet az állványról levéve, rögtön a tartóra lehet helyezni s olvasni. Az egyes emeleteket körül futó vashidakra két fö.ljárás vezet azon két csigalépcsőn, mely a terem ellenkező szögleteiben áll, lóim az ablakok mellett pedig asztalok vannak azon látogatók számára, kik a könyvtár egyik vagy másik munkájából jegyzőtöket óhajtanak kiírni. E könyvtár nemcsak hittani és egyházi legjelesebb munkáidul diszeskedik, hanem bőven (van benne képviselve a diplomatikai,

I történelmi, szak, hogy a régi klarszi kusok munkáit ne is említsem. Megemlítve még a páratlanul gazdag folyóirat gyűjteményt, elégnek tartom a könyvtár jellemzésére egy tudós egyházi férfiú nyilatkozatát fölhozni, ki azt inon dotta, hogy a primási könyvtár legalább 150 oly munkával bir, melyek hazánkban az egyedüli példányok.

A könyvtárból, a könyvtáros szobáján át, mely e kettőt egymástól elválasztja a levéltárba juthatni, mely az előbbinél valamivel kisebb terein, de ahhoz hasonlóan vashálózattal, hidakkal, asztalokkal berendezve, molyé1 en az okmányokat tartalmazó fascicailusok uyugosz- nak. Mind a könyv, mindaz irattár erős vasajtóval s nehéz zárakkal vau ellátva, biztosítva.

A többi műkincsek gyűjteménye a második emeleten van elhelyezve, hova az úgynevezett harmadik lépcsőn jut az érdeklődő, öt terem és egy folyosó ad

helyett itt a „herczegprimási műkincsek" néven ismert képek, ritkaságok, metsz- véuyek/ régiségek s díszmunkák gyűjteményének, még pedig úgy, hogy az első teremben, a fölmenetnél balra, vannak a díszmunkák, a másodikban a metsz- vények, a harmadikban s a mellette el- húzódó folyosón a képek, a negyedikben a régiségek, az ötödikben pedig a ritkaságok. Könnyebb áttekintés végett áll alantabb az egyes helyiségeket ábrázoló tervrajz.

I. A diszművek gyűjteményét részint azon pazar fény nyel kiál Ii tett munkák példányai képezik, melyek könyvkereskedésbe nem jutván, a tulajdonos kiadók állal ajándékoztalak ő Eminenti- ájáuak, részint pedig olyanok, melyek csak roppant pénzöszegen voltak meg szerezhetők. A gyűjtemény legnevezetesebb munkái : az orosz császári kincstár és országa kincsei, a spanyol, fran- czia , angolországi gyűjteményeknek ; Rubens, Raphael műveinek kiadásai, a drezdai képtár másai stb.

II. A metszvénytár a második teremben egyike a leggazdagabbaknak, úgy hogy hasonló magán kézben nemcsak Magyarországban, hanem úgyszólván az egész európai continensen sincs. Kiváló tulajdonát képezik: Dürernek négy cyc- lusképe, úgymint a nagy passió, kis passió, Apocalypsis, Mária élete s több szóló darabja, továbbá Kranach, Leyden, Groltzino, Schauffelin, Schongauer s több u. u. Kle'iuneistor, Markó Károly eredeti tanulmányai, Führich két nagy kartonja, Kaulbach tanulmányai, Raphael

Képtár

IV. Képtár

Lépes őzet.

án a sűrű rím ez ok eléggé mutatják, hogy Moluár ur már elérte negyvenedik esztendő jét.

Belépve ünnepélyesen maghajtja magát s bocsánatot kér az alkalmatlankodásért s min - <len felszólítás nélkül helyet foglal Margittal szemben s azonnal egész otthoniasan érzi .magát s kimért patkóssal kezdi :

— Lássa Margit én már túl vagyok azon a koron, midőn pillanatnyi felhevülések befolyása alatt cselekszünk s ezért jól megfontoltam a mit tenni szándékozom. Tudja kegyed, liog.y szeretem, hogy kész vagyok bármely áldozatra, hogy kezét megnyerjem, miért késik oly soká a válasszal? — Hisz én nem kívánom, hogy oly forrón szeressen, mint én kegyedet — mert az talán nem is lehetne lehetséges, — csak ne idegenkedjék tőlem, csak ne legyen oly érzéketlen irányomban! — Tehát nincs a leg- fkisebb jóakarat sem szivében i.tántam? Hisz •éu elkövetek mindent, hogy megédesítsem -.napjait, a nyaral birtokunkon, vagy valami ‘fürdőhelyen fogjuk tölteni, télen a fővárosban fogunk lakni,' nászúira Svájczba és Olaszországba megyünk s kívánjon bármit én örömmel teljesítem ! Margit, oh no legyen oly kegyetlen — szavalja Molnár ur nagyobb hévvel, mjközHeii megragadja Margit hófehér kezét — tekintsen reám s mondj; ki azt, a szócskát, mely végtelenül boldoggá rész engem!

Hosszú szünet áll be, Margit pirulva süli le szemeit., inig végre föltekint s alig hall ható hangon igy szól :

— Holnap válaszolok — s ezzel elfávo zik u Lereirbői.

Késő vau már, mindenki alszik már, csak Margit fekszik nyugtalanul ágyában, szemeit, kerüli az álom, nem tud határozni.

Egyrészről szerelem és a szegénység, másrészről pompa és tündöklés vár reá, nagyon nehéz választani.

Száz és száz terv űzi egymást agyában, de egyiket a másik után veti el.

E'g'udolja milyen kellemes volna fogatot tartani, estélyeket rendezni, fürdőhelyekre járni, szóval tündökölni a világban, lelki szemei elé állítja mindazt, mit anyja és Molnár mondottak jövendő jólétéről.

— De lehetne-e összekapcsolni e kettőt? kérdi magában s hosszabb gondolkodás után 11 yugod’ ab bn a k I át szile.

így lesz legjobb, gondoló, s nemsokára jótékony álomba merül, mely feledteti a prózai élet, keserveit.

Másnap Jenő ily levelet kapott :

— Jenő csak önt szerettem, csak önt szeretem igazán ! Szivem öné marad örökre, de nejévé nem lehetek soha, mivel már Molnár urnák Ígértem kezemet. Hiszem és remél lem, hogy ezért elítélni nem fog, hisz isim ri anyámat — számitok reá, hogy közünk a barátság megszűnni nem fog s ön

azután is gyakran, igen gyakran meg fogja Iá tóga tűi

szerető Margitját.

*

2|e

Két Héttel később Margit egybekelt Molnár Gusztávval s az uj pár az esküvő után . íz ólmai Olaszországba utazott.

SJenő kétségbeesésében sziveidet,to-e mayái? Dehogy ! Jenőből házibarát lett.

OMIKRON,

stanzái Yolpato kiadásaiban ♦ s számos hires molszvóny nagy mesterek után.

A III. terem és a mellette levő folyosó a képtárat foglalja magában, még pedig úgy, hogy a teremben a nagyobb festmények, a folyosón a kabinetképek vannak kiállítva.

Magyarország hgprimása még győri püspök korában kiváló'gonddal és ál dozatkészséggel igyekezett egyes régebbi a s ifjabb festményeket megszerezni s azon r lassan kint összegyűjtött mintegy 8 0 drb kép képezi alapját azon gyűjteménynek, J melyet most a müveit közönség „pri- | mási képtár“ néven ismer és látogat. 1876. évi október 12-én lett először megnyitva a 206 képpel biró gyűjtemény, mely elhelyeztetvén az uj palo- 1 Lábán, Maszlnghy Ferencz prépost által j, íz 1883. év elején újólag rendezve, ma e már jóval meghaladja a háromszázat.

(Folyt, köv,) n

....................... j

E

sztergomi levél. k

..Mindjárt az estély után.) n

Még fülembe csendül, vagyis inkább bar- f jan az andalító mazurka melódiája, még ércein szellemes kis tánczosuőm varázsát, még s meleg akezem forró kis kacsójától, de azért j_ már itt ülök Íróasztalra “lőtt frakkban és j uiloni hangulattal és tarkas-szemet. nézek | agy ostoba koponyával, melyre csak azért E is haragszom, mert olyan gúnyosan vigyorog rám, mikor ol akarok valami fölött gondolkodni. (

Hát mit Is akarók egy kábító táncesfély után elgondolni, mikor összes gondolataim uinc.-euek idehaza: leszálltak azok a lábakba s a lábak rímekbe szedték és szétszórták a sima padlón.

Pedig az az isteni kis odaliszk, aki olyan csábítóan mosolyog s olyan észvesztőén tud tánczolni, az ugyan eltűnődni való tünemény volt.

Az is elmúlt. Csábos megje'^se illusztrálva marad az emlékezet báli albumában, a hová mindig a legszebn képet tesszük bele s még mindig akadjak uj „legszebb képek.“

Még ha száz esztendeig se ununk rá, van mindig valami rendkívül érdekes egy olyan vigalmas estélyen.

A hol alkalmunk van találkozni azzal, a kivel óhajtjuk s mégse akarjuk a találkozást, ahol alkalmunk van szót vá’taui azzal, akivel már szakítást is váltottunk.

Ah egy ilyen estély át tud hidalni miu- deu képtelenséget s az élet komédiájának minden végletét bámulatos komollyá avatja. Kiforgat az elveicből s nevetségessé teszi a nyugodt megállapodásokat.

Legyen úgy. A báliterem hullámain csodás kalandok születnek és balnak meg.

Csak két példára nincsen soliase illusztráló.

Nem látni turbékoló gerliczéket s nem látni mulató mamákat.

A gerliczék fajtája anaebronismussá vált termeinkben. Jöttek helyébök „zeugő verebek“ s „elegáns varjak“. Még csak sasok se, a kk a turbékoló gcvliczét el tudnák ragadni. Pedig olykor nem is lenne rossz ilyen ragadozó esemény.

A verebek elcsiripelnek ostoba bókokat, unalmas vallomásokat és betanult phrásiso- kat valamely társalgó könyvből vagy szakácskönyvből. a mi egyre megy. A fődolog az, hogy az idő ki legyen töltve valamivel s hogy a tánczosuŐ ne tartsa hülyeségnek a hallgatást. A varjak elkárogják a legfurcsább kérdéseket, inegkoczkáztatnak egy-egy keleti vallomást, de nem mennek tovább a szerelem szótárában az „igen.“ és „nem“ stá Hójánál.

A szegény kis mamák pedig ritka leleményességgel leplezgetik unatkozásuk.it s olykor olykor egy-egy megjegyzést ejtenek el erre vagy arra a veréb e vagy varjura, a ki folyt onosan kering, mindig szolgál s örökre inas marad.

Benne vau már a levegőben a közvélemény.

— Mulassatok gyémántjaim, járjátok csak a bo... pardon a boldogságos fonrokat, hi— szeu visszajöttök megint oda, ahonnan kiindultatok : a kedves mamai szárnyak alá!

Nem is féltetek li senkit elegánsan szenvedő édes vértanúim! A gyémántot csak a® foglalhatja keretbe, a kinek aranya van. Itt a legtöbb gavallérnak csalta zsinórja arany, de ez is inkább ccak aranyos. Nem lehet itt boldog párokat combiuálgatni. nincs itt talaj a partidé összeállításra.'

De hát talán azért is ér többet azután az ilyen mulatság. Nincsen bennük terv, rendszer és számítás. Az ember hazajön szépen úgy hajnal tájban, leül csöndesen az íróasztalához, összeadja a bűbájos kacsiu- Iásókat, a torró kézszoritásokat, az édes megjegyzéseket s az összeadás végén az összegyűrődött ínanchettekeu kívül nem marad egyéb, mint néhány különös goudolats egy aggódó vén takarítónő, a ki m&süap végtelenül el Ind sajnálkozni sápadt nrezo- dou, szótalau bánatodon s néma elábrándo- zásodon.

Olyan kü!önös és mégis olyan igaz, hogy a kinek már nincsen veszteni valója, annak nyernivalója sincsen a báli1 eremben.

Mulassunk hát addig mig koponyánkból valami bölcs angol tint ab«rt ót nem csinál,, hogy megírja belőle azt az okos aphorismát,.

hogy: minden jól van ja hogy van...

*

Megint egy reminiscent! a.

Beharangoznak » korán ébredő vén toronyban.

Hanem az Öreg asszonyoknak, a kik már hajnalban is imádkozni tudnak. Mert már egyebet nem tudnak.

Szép tánezosnőim ! vájjon fölkeresett-e- már titeket az a furcsa gondolat, hogy valami k o r ilyen beharangozás is lesz ? A mikor majd kiégett szemekkel, száraz ajakkal!, meggörnyedt vállakkal s isteni felelőmmel« fogunk találkozni a rorátékon !•*.

.. Ali, addig is legyünk vígan és mulassunk fellegtelenül !

____ ______________ PÁSTON.

O

lvasó-asztal.

E rovatban említett müvek a Buzárovits-féle könyv- kereskedesben rendelhetők meg.)

— Szemle. Gróf Zichy Imre és Gróf Kreith Béla szerkövének egy