Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 93. szám

nek legolőbb olle;..’lló alanyokra ojtott szőlőink.

Nem hiányoztak a tanfolyam alatt egyes mnlatscágos epizódok sem. így pl. a tanuló ifjúság, mig iskoláikat a nagy tanulók occupálták, az iskola udvarban ósjutezán gyakorolták az ojtási fogáso kát s némelyik nem kis ügyességig felvitte. A piaczon a vásárra beérkezett kocsik mellett az elárusitásra bejött közönség is faragcsált venyigéken.

Egy elemedet! idős sváb al-elnéze gette a fiatalabb — ; de azért a már mégis 30—40 óv kőről levő tanulókat, megfigyelte a vágások készítését, azzal lopva hónalja alá csapott egy csomó venyigét s pár szál raffiát, és tovább akar állítani. — „Mit visz Vetter ?“ — kérdi tőle egy felügyelő. — „Nagyon öreg vagyok; de szeretném nz ojtást mégis megtanulni; itt, a fiatalok közt kissé szégyonlem magamat ; haza viszem, s otthon megpróbálom.“ Harmadnapra az öreg hozott már be egy csomó jól készített ojtást, s örömében egészen el volt érzóke- nyíllve.

A nagymarosi tanfolyam m. hó 30-áu ért véget; az ezt megelőző két napot a vizsgák vették igénybe. — Tettek pedig vizsgát 97 en. —Az igazgató működésében itt Máriásy Antal, Lehner Vilmos, Turián Gábor kerületi phylloxera felügyelők és Tus Antal vándor- tanár segédkeztek, s valóban ennyi embernél segédkezésük nagyon is szükséges volt.

A tanfolyam bezártakor az igazgató szivükre kötötte a jelenvoltaknak, hogy otthon is gyakorolják magukat a tanultakban, miután semmi sem könnyebb, mint gyakorlati kézfogásokat s kézi ügyességet elfelejteni, s miután ecsetelte az ojtás fontosságát a magyar borászat jövőjére, Isten átdását kérve a távozó hallgatóság munkájára, a tanfolyamot bezárta.

Harsány éljenzés s a köszönet és hála mindennemű' kifejezése volt hallható a toremben, s egyik a másik után tolongott a tanfolyam vezetőjéhez, hogy szívességét személyesen megköszönve, tőle búcsút vehesson. !

A morál e tanfolyamokból köunyen levonható s a következőkben áll :

1. Földműves népünk szívesen tanul, csak tudni kell azon pedagógiai bánásmódot, s mothodikai eljárást, a mely- lyel érdeklődését felkelthetjük s bizalmat ébreszthetünk önmaga és képessége iránt.

2. Az ily 6 — 8 napos s inkább gyakorlati alapra fektetett tanfolyamok többet lendíthetnek hazai szőlőművelésünkön, mint a több éves vinczellérképzői tanfolyamok ; mert tömegesen azok képeztelek ki bennük, kik a szőlőket tényleg művelik, s kiknek tudatlansá gán tört meg eddig is a legtöbb jó eszme, melyet ezen u. u. paraszt vin- i czellérek gazdái könyvekből és szakla- : pókból el sajátítottak; de a melyeknek kivitelét szőlőmüveseikre voltak kénytelenek bízni. i

3. A magyar szőlőmivesek lesznek ;

olyan mesterek a szőlőojtásbau mint a i francziák, és ez nagy vigasztalásul szol- < gál nekünk azok ellenében, kik még ] az ojtásra is franczia vinczellóreket akar- ] rak importálni. |

A Zenei-Kör estélye.

(November 15-én.) j

A Zonei-Köré marad a dicsőség, hogy a „Fürdő“ újonnan átalakított termét kikozdette Bizonyos feszültséggel vártuk a hatást, a melyet a terem első látása fog reánk gyakorolni. Egy malitiosus nyiItterező már felhasználta a sírkő alakú oszlopokat s most már csak a zseniális bronzkorszakbeli ventillatió lepiugálása volna hátra. Mert magát a pin gátast lepingálni nagyon is hálátlan feladat lenne. A sötét szürke színezés ellensége a világosságnak s a ki az úgynevezett négy „apró freskót“ szemügyre veszi, sokat vészit abból az illusióből, amely- lyel a gyöngédebb nem iránt viseltetik.

No de végre is azért vagyunk Esztergomban, hogy ha már teszünk is valamit, félig tegyük — de rosszul.

*

A műsorozatotBalfo „Czigánynő“ nyitánya vezette be, a melyet Feska „Esti dala“ követett Takács Imro ur átint Iában. A női karban résztvettek Langet Mariska, Palásthy Erzsi és Neszti és Rónay Gizella kisasszonyok A csengő dal a közönség általános tetszésével ta lálkozott. Schubert „Andaute“ja a vezetés praecisilásáról tett tanúságot, Rónay Gizella k. a. mesterének, Sipossuak „Világosi cziinbalmos“sU játszotta zongorán, a mellyel szép haladást mutatott, Karenics ur sok törekvéssel énekelte Schubert egyik gyönyörű dalát. Az utolsó szám Spindler Huszár indulója

gyűjteni, s az első éttized végén mit az esztorgomi érseki székén töltött, a szerény primási palota távol sem nyújtott elegendő tágas helyet a műkincsek elhelyezésére. — Ezen körülmény nem különben hogy az érsekséget egy őt megillető lakással ajándékozza meg, arra bírta az áldozatkész főpapot, hogy az 1880. évben egy új palota építtetéséhez fogjon. — A hely, hol az eddigi állott, legalkalmasbnak látszott a terv kiviteléhez, melylyel 0 eminentiája a jelos mestort, lovag Lippert építészt bizta meg. — Az 1880. év nyarán kezdették meg a régi alapokon, de nagy részt pilóták fölé épült új alapokon is új tervezettel az építést, mi olyan gyorsan haladt, hogy 1881. október 8-án az új falak már tető alatt állottak, a rá következő év .január 21-óü pedig készen állott az egész, s a szokásos ünnopólylyel letétetett az épület zárköve. — A lépcsőházba lett azon szekrényko befalazva, melyben a palotáról fölvett fényképek, érmek pénzek, egy zacskó különféle nemű gabona, napi lapjaink néhány száma, — melyekben az egész épület leírása adatik, s az építésre vonatkozó okirat lettek elhelyezve. Mig végre az 1891.* óv június 29-én kiállított okmányban ö Eiai- nentiája, a több mint félmillió forintba került és saját szerzeményéből nagylelkűig és jeles műizléssel készült remek palotát az érsekségnek ajándókozá, s igy nagyszerű tervét teljeseu keresztül vivé.

A magyar hgprimás e pompás lakába három bejárás vezet; az egyik a Duna, a másik kettő az utcza felől, az utóbbiak egyikón juthatni a díszes lépcső- házba, melynek mozaikkal kirakott padozatáról carrarai márványból taragott 9 láb széles 72 lépcsőfok vezet az emeleten 0 emja s a fejedelmi vendégek számára berendezett lakosztályokba. A lépcső bár falai arányos mezőkbe vaunak osztva s ezek egyikón a lépcső má-. sodik kanyarulatánál van elhelyezve azon nagyszerű mozaik mii, mely Rómára emlékeztet, hol a bibornokok ezi- meroi a lépcsőbázban vannak ; Lippert rajza szerint Salviati volenczei művész készité, ő emja czimerét, a bibornoki és érseki jelvényeket mutatja. Az egésznek magassága két és fél, szélessége pedig egy és háromnegyed méter; a ezrmernek fő-alakja — Maria i in ma c ulata a fold tekén — világoskék mezőben oszlopos menyezet alatt áll e jelmondattal: „Stib tunm proesidiu-m.“

A palota egyik legszebb helyét kétségeit kívül a diszterem alkotja, mely egész nagyságában, ép úgy mint egyes részleteiben, stylszeríl arányosságot s ízléstőljes pompát mutat. Már az ajtók keretei is lekötik figyelmünket finom vcmafzataikkal s mesteri kézre valló faragásaikkal. A padozat faniozaikkal van, kirakva, a falakat szines műmárvány mezők borítják, a lapos, kupola szerű menyezet pedig pilastereken nyugszik. Az óriási tükrök között, az ablakokkal szemben elhelyezett márvány kandallón- a palota arának évim erei láthatók pompás fa rag vány ban. Innen a fogadó terui-ekbe juthatni,, özeken át pedig a hgprimás saját lakosztályaiba, mely ablakaival a Duna habjaira néz. Ha itt van valami meglepő, ngy az nem más, mint a finom berendezés, a nemes egyszerűség. Dunára uéz^> nappali , háló és dolgozó szobából áll a lakosztály, hol Magyarország hgprimása él, napját í idejét az ogyház, a haza s hívei bol- logságának előmozdítására szentelve. E szobákból csigalépcső vezet a társalgó lerembo. Ugyancsak ez emeleten vannak íz egyes vendégszobák is berendezve, íényelein és pompa tekintetében mi kívánni valót sem hagyva hátra. A vendégszobák alatt vaunak az érseki hívóit, melyet tűzzel és lélekkel adót a derék zenekar.'

Nem feledkezhetünk meg Zinnern ka pitányné és Prokopp Józsa urhölgyről kik ügyes zongorakisérettel emelték a: est sikerét.

Ugyfszintén Cherny Károly úrról i katonai zenekar derék mesteréről if külön kell megemlékeznünk, ki a zene részek vezetésóbenjnagyg ügy essége féí még nagyobb lolkiösmeretességet tanúsított.

*

Hangverseuyre táncz. A nagy terem igyan* égyfkissó nagynak bizonyult,^d( innál szélesebb kedv töltötte be. A légyoseket körülbelül 30 pár táuczoltn

1 a vidám társaság csak három óra felé tezdett oszladozni, l^s mi elgondoltuk, íogy milyen óriási eredményeket tuduii elmutatni a két külön külön derék egyesület ;

ha nem kellene külön írnunk dalia zenoked velőkről s különél zenei kör •ől.

______________ POMPÓNIUSA. primási palotáról.

(István bácsi naptára után.)

II.

Azon nagyszerű terv végrehajtása, íely szerint a régi székesegyház be yébe már elődei a M. Siouhoz méltó emplomot akartak építeni, a régi — itéz János által omolt palotát is végleg íogsemmisité, a mennyiben 1821 márt.

2 éu valamennyi épület között legelőször lett lerombolva,** hogy a meg- íezdett építkezésekre elogendő tér nyíljék. A visszatérő lierczegprimás tehát

akásul azon szerény egykori kolostort választá, moly a vízivárosi templom inellett napjainkig tartózkodási helyül szolgált az esztergomi érsokeluie^. — Rúd i ay után Kopácsy József folytatta aibasüika építését a várban, inig végre ennek utóda Scitovszky János a még '.eljesen be nem fejezett székesegyházat 'ölszentelte ; a befejezés dicsősége, nem üllöiibou a régi Bakács kápolna re.v aurálása kegyelmes főpásztorunkra, bi- öomok Siinor János ő eminentiájára maradt, nem különben az érseki szék régi fényének visszavarázsolása is. — Mint a tudomány és művészet kiváló jártfogója az emberi elme maradandó becsű remekeit buzgóság és előszóm ,öttel igyekezett ogész ólotéiUát^ösize

** Mathes : i. m. 17. p.

kodö érzet lepte volna meg. Töprengett, dőrmögött, félig elliarapott szavakat dadogott.

— Hej kedves sógorkám, nagy gazemberek vagyunk mi mind. Hiába beszélsz nekem édes kedves sógorom, te éppen olyan hitvány ember vagy mint én . . . mind azok vagyunk, igaz-e kedves sógor?

A vélemény elég világos volt, de nem valami megtisztelő.

— Hát nem vagyunk azok ? folytatá. Goromba kamaszok vagyunk, piszkos kaszárnya söpredék. Csak az aszonyok, azok, azok, kedves sógor, csak azok tiszták, gyöngédek, költőiek ! De mi ? . ,.

Elhallgatott s tovább botorkált mellettem. Már beértünk abba az utczába a hol lakott s a sógor megrezzeuve kérdé :

— Hát ez micsoda utcza ?

— A klastrom uteza.

Idegenesen randáit meg a karja e szavakra. Háza elé értünk, de itt nem akart in egál lau i.

— Menjüuk, menjünk, sürgető . . . nincs még hozzá erőm . . . érzem, hogy nem leszek képe3 . . . Oh, oh, olyan gyáva vagyok! Gyerünk sógor.

Mintha kissé kijózauodott volna, egyenesebben ment mellettem. Keblét nehéz sóhajok dagasztották s lihegése valóságos ful- doklásnak illett be. Egyenesen egy csapszékbe mentünk.

—- Csak az asszonyok, csak azok...

— Te, szóltam hozzá, csak nem a feleséged ..

— Felpattant helyéről s kezével úgy csapott az asztalra, hogy táuczra kerekedtek rajt’ a poharak.

— Ki meri azt mondani! liörgé. Az egy angyal az egy szent...

Hirtelen elharapta szavát, juliászosan leült s föl hajtott egy tele pohárral. ‘

Reggelig maradtunk a csapszékben. Nem aki.rtam a szegény sógort magára hagyni, mert botránytól feliem. Mikor haza vezettem, már el volt ázva egészen.

E napok óta nem példálóztak az asszonyok a sógorral. Sőt nagyon furcsa történetkéket kezdtek suttogni. A sógor mindennap ittasan ment haza s hallatlanul durván viselte magát a felesége iránt. Egyszer pedig egy nyilvános botráuytól Ferency Béla, a ház egyik barátja mentette meg ; az asz- szonyt eszméletlen állapotban vitték haza szüleihéz s hire járt, hogy megindítják a válópert.

Fölmentem a sógorhoz, mikor az asszony elhagyta. A felesége szobájába találtam, ott térdeit a díván előtt, melynek karjára hajtotta fejét. Megszólítottam. Révedező szemekkel nézett rám s kitámolygott a szobából. Úgy látszik még akkor is ittas volt.

Hanem nézze csak, ezt a levelet találtam a pamlag szögletében. Nedves volt még, úgy hiszem a szegény sógor könyeitől.

A levelet a sógor felesége irta, ahoz a Ferenczy Bélához, aki Őt megmentette a botránytól. De már régibb keletű volt. Ez igy hangzik :

.Béla! Ezek a sorok az utolsók életemben önhöz. Hagyjon el engem. Önt mindig nemes szívil embernek ismertem, föl fogj: tudni fogni helyzetemét.

Nem tagadom, önt szerettem. De a viszonyok arra kényszeritettek, hogy férjhez menjek. Férjem kisegítette szülőimet a nyomorí ! hói, én hálával tartoztam neki, nem utasíthattam vissza, mikor kezemet kérte, t Azt mondja, hogy szakítsak férjeimnél, váljak el tőle, ön most már elég gazdag, 1 hogy visszatérítse mindazt amit értünk tett. 5 Oh akkor nem ismer engem, ha képesnek

■ tart e lépésre

De nem ismeri férjemet sem. 0 a jóság

• ideálja. És engem leikével szeret. Nem, nem - lennék képes őt megszomoritani. Ön azt hi■ szí, hogy, Ő zsarnokom. Csalódik. Oh, ha í az lenne, akkor tán elég bűnös tudnék leu■ ni, véteni ellene ... de ő nagyon, ua, g}'on jóBéla ! Ha valaha szerettél, kerülj el en- i gém. Lásd, össze van tépve a szivem, de i biztositlak, ha férjem valamit meg tud, azt nem élem túl. Oh, az halálom lenne.

’ Miért jött vissza? Hogy elém tárja bol- ; dogtalanságomat ? Vagy, hogy még szerea• csétleuebbó tegyen ? ön azt nem akarhatja. Lássa már nyugodtan irok, nem remeg a kezem. Isten önnel. Engedjeu engem sorsomra.

Ez a levél a czimzett helyett a sógorom kezébe jutott. És ez a magyarázat kulcsa.

Lássa ilyen képtelen alak volt a szegény sógor. Hátha még azt is hozzá teszem, hogy nem sokáig élte túl boldogsága vesztét s hogy vagyona nagy részét a — volt feleségére hagyta.

Oh a szegény sógor szive olyan lágy volt,

■ mint a vaj. Mondom önnek, még az ászát is eltagadta, ha harmadszor kellett volna beI húznia a kasszát. Nem is lesz nekem több olyan ! derék partnerem a világon.

:-k. -d.

I t