Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 89. szám

már megkezdte olvasni. Különben küny?- 3jötő és bölcselő. — Vurázshiijnali Siegfried ur, zon­goraművész és hangoló. — Striczivári Benjámin ur, a „Magyar Bazár“ borítékjának szellemes munka­társa. — Spéczi Náczi ur a goniális hn- morista, kiilönbon nagyszerűen harmo­nikái. — Romrepkónyi Töhötöm ur iro­dalmi álnévvel, mert még csak hetedik osztályi tanuló. A hat collóga felém rohant. Zwiki néni elragadtatva emelte fel újra a kezét: — Gaston ur, a ki. . . Varázshajnali egy sziliig telt pohár ral lépett közénk, a mi Zwiki nénit egy kicsit megzavarta. Ligeti Oszkár egyhangúlag éljen",ett, Stopli jeiomos egy rettentő toasztot kezdett el 1856-tól 1885-ig terjedő életrajzzal. Striczi vári Benjámin meg- veregette vállaimat Spéczi Náczi a kit először és utoljára láttam, egész kedélyesen tegezni kezdett és Rornrep- kényi Töhötöm legújabb versét szavalta. A haramiák collogiálitása kihozott «odromból. — Uraim, igen tisztelt uraim — re- hegtem megrendülve — önök «agy téve­désben vannak. Sajnálom ugyan, de van szerencsém kijelenteni, hogy a Gaston névre nem hallgatok .. . Általános elképedés. —- Zwiki urhölgynek pedig kijeleli tem, |hogy én csak jelenteni jöttem Gastont. Erre rémülted ront be a szakácsnő s kijelenti,hogy a tűzhely lángokba borult. Az összes ételek összeégtek s egy életunt kandúr a petróleumlámpát is le­verte. Rántás és petróleum illat áradt be. Irótársaim, mint kitűnő tűzoltók a konyhára rohantak s én az általános zűrzavart egy kis geniálisan sikerült szökésre használtam föl. Azóta megeskiidlem Íróasztalom ha­lálfejére, hogy esztergomi nimbuszom­mal többet soliaso fogok vissza élni. GASTON. hírek: — Kruesz Krizosztoto pannonhalmi főapát, mint halljuk, idült mell hurutban szenved, úgy annyira, hogy legközelebb egészsége helyreállítására San-Reméba utazik. Kívánjuk, hogy a derék főpap, ki városunk szellemi felvirágoztatására oly sokat tett, mielőbb nyerje vissza megrontott egészségét. — Prédikácziókat fog tartani o hó 6-ikától 10 ikéig* Krotky József kano­nok Bpesten az angol k. a zárdájában. — Előléptetés. Reviczky József a helybeli csendőrparancsuok hadnagyi rangból fő had nagy gyá féptettetett elő. Fogadja a derék parancsnok szerencse- kivánatunkat. — Seyler Károly requiemót adták elő halottak napján a budapesti Rókus- kápolnában. — A Zenei Kör szoiubatesti liang­versenyónek programmja ez: Balfe : Nyitány a „Czigánynő“ből. Feska : Esti- dal. Schubert: Andante. Siposs: A világosi czimbalmos. Schubert : A ten­gerparton. Spimller : Huszáriiululó. — A „Budapesti Szemle“ legutóbbi száma érdekes mutatványt közöl Pauler Tivadar miniszter megjelenendő köny­véből „A magyar királyi egyetem tör- nénetéből.“ A mutatvány az egyetem történetének azt a részét adja elő, mi kor a múlt század végén szóba került az egyetem áthelyezése Esztergomba s e fölött kemény harcz folyt az érdekelt felek és a hatóságok közt-, inig végre' a király 1802-ben kimondta, hogy az egyetem Pesten marad. Esztergom tör­ténetírójára Pauler Tivadar értekezése rendkívül fontossággal fog bírni. — Költségvetés.A város jövő évi költségvetését a napokban fejezte be a városi tanács,honnan ezután a pénzügyi bizottság által a közgyűlés elé fog ter­jesztetni. — Bezerédi (Brzorád) Gyula, jeles fiatal szobrá­szunk a napokban látogatóbau járt Esztergomban es Mogyoróson. — f Lónyai Menyhe'rt gróf városunk díszpolgára volt, amit azonban semmifélegyászlobogó sem hirdet. Kötelességünk tehát az elhunyt férfiú halálát övéi vigasztalására a helyisajtóban meggvászolui. — Az arénában az első tiszti műkedvelői előadást nov, 22-én fogják megtartani. — A nagymarosi szőlőmivelési tan­folyam, mely m. hő 23-án vette kez­detét, mint nekünk Írják, ugyancsak m. hó 31-én fejeztetett be. E tan fo­lyamot Molnár István, városunk fin s a budai vinczellér képezdo igazgatója tartotta. A tanfolyamon kőiül belül 140ro menő hallgatóságából majdnem 80-anan tettek a taufolyam végén vizsgát. Mind­két tanfolyam eredményével — t. i. a székesfehérvári és a nagy-marosi — meg van a földmivelósi minisztérium elégedve, mert több ügyes ojtó került ki, mint a mennyiro az államnak egye­lőre szüksége volna. — Kegyelet. Esztergomi könyvnyom' dászaink most is igen szép jelét adták kegyeletüknek, a mennyiben egy, még még 80-ban elhunyt szak társuk, Sas- keőy Imre elhagyatott sírját, úgy mint tavai, az idén is felkeresték s azt fel koszoruzva, szépen kivilágították. t Halálozás. Lovag Appel Nándor ezredes, az Esztergomban állomásozó katonaság parancsnoka csütörtökön haj­nalban elhunyt. Béke hamvaira. — Jelentés a vasárnapi tűzről. Víz1 János úrtól, a megyei tűzoltóság főpa­rancsnokától a következő jelentést kap­tuk : Tek. szerk. ur. A Szoleczky Já­nos házánál kiütött tűzhöz f. hó 2-án a szenttamási fecskendő a megyei tűz­oltók által „kézierővel“ vontatva érke­zett meg olsőnek és Szódának szom­szédos házában foglalt állást. Második­nak érkezett a kir. városi fecskendő „lovakkal“ vontatva, harmadiknak ismét a megyei fecskendő a megyei tűzoltók által kezelve s lovakkal vontatva. Csa­patom 64 embere vett részt a tűzol­tásnál. Kiemelendőnek vélem, miszerint az égő háznak az utcza fdőli részére létra nem létében tűzoltóim a csőve­zetőt egy a vallókra állított létrán sza­badon tartva dobták fel és utána a többi mászót, ezek gyors működésükkel a már égő léczeket leverték és igy az utcza felőli tető meg lön mentve. A többire nézve a mi történt csak sajnál­kozásom fejezhetem ki, do nem terjesz­kedem tárgyalásába a, nyilvánosság előtt. Tisztelettel V i z J á n o s. —■ A tiszti iiaugversony meghívója a következő : „Das Offiiziovscorps des k. k. Infanterie Regiments Michael Grossfürst von Russland No. 26. be- olirt sich zu dem am 15. November 1884. in den Sälen d> s „Bade Gasthau­ses“ stattfindenden Militär-Konzert und darauffolgender Tanz-unterbaltung höf- lichst einzuladen, Anfang 7 Uhr. Die Einladung gilt zugleich als Eintrittskarte. —- Halálozás. Esztergom egyik leg­idősebb embere, Scheller József balt meg. SebeiIer nyug. cs. k. állatorvos a lip csei badastyún-kereszt, hadi érem és érdem kereszt tulajdonosa volt s 03 eves korában szeuderült el. — Véres verekedés. Pénteken d. u. az esztergomi bakák közül többen Párkányba mentek mulatni és olt mu­tatás közben egy legényt egész holtra, kettőt meg félbőltra vertek. A katona­ságnak o végből most Párkányba moiiMi tiltva vau s a takaródét egy pár este hat órakor verik. — Garázda legények. Ispán István, Meszes Ferenc, Nagy János, Koller János, Bagi és Baják azok a derék hősök, kik a halottak napját garázdaságaik­kal ugyancsak megszentsógtelenitették nemcsak az utcákon, de a temetőben is. Ispán István a hősök hőse egy nagy doronggal ütötte le Forster János kocsisát, ki csak a gyors orvosi segélynek köszön­heti életét. Ispán még a temetőben is tündököltette virtusát. Itt ugyanis egy sir lámpásait ütötte le. A rendőrség elcsípte, de hős társai kik nagyobb számban voltak, megmentették őt. A rendőrök nem akarták a botrány által a temető látogatók kegye­letét még inkább zavarni s igy más alkalmat keres­tek a garázdálkodók elfogatásira. Ispánt az esti tűz­nél elcsípték s a városházára hozták. A présliázbe- verő s utezai botrányokat hajszoló városi rosszak nem érdemelnek a rendőrség részéről kíméletet. — Húsz krajezárért egy jó zongora A keres­kedelmi ifjúság egyesületében álló zongora, mely­nek ára százhatvan forint, az egyesület segélyző alapjára ki lesz játszva. A húsz krajeáros sorsjegyek Brutsy Gyula diszmükereskedesében kaphatók. Nyolc- száz darab sorsjegy van kibocsátva. — Csolnokról a következő lótejet kaptuk: Pénteken d. u. Rauch eszter­gomi kéményseprőnek két legénye járt itt kéményt söpörni és inkasszálni. E dolguk közben azonban az egyik azon házban, hol kéményt söpört, liunczvnt* Ságból egy leánynak valamit szólhatott, mert ez irfcóztató lárma és káromko­dásban tört ki. Rövid tiz porcz s békés falunk fenn volt s mindenki csak a kéményseprőket kereste, kik már ekkor védelmi állásba helyezték magukat, ha­noin azért egy pár ember által beké­ri tét lek s derekasan vérosre verve s majdnem a biztos halál elől futhattak el, mert egyuehányau megkönyöriiltek rajtok s kocsira tévő, gyors ügetésben kihajtattak a faluból észrevétlenül, k.j. — Lehetetlen. Egy vidéki lapban olvastuk a kö­vetkező hihetetlen újdonságot: „N. N. asszony teg­nap egy holtan született fiúgyermeknek adott életet:“ FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. KŐ RÖSY LÁSZLÓ. Nyilttér. Yiz János megyei tűzoltó főparancs­nokot, az esztergomi dalárda tagját és telekkönyvi hivatalnokot, mindaddig al­jas rágalmazónak tartom, mig október hó 26-áu a szigeti vendéglőben Laiszky János úr és többek előtt tett személye­met sértő megjegyzéseit be nem bizo­nyítja. Nagy Ferencz, fényképész. Midőn látta az árulás!; midőn látta a cselt, midőn látta, hogy mind elvesznek, ő is elakart veszni. Megfeledkezék a tündérről — mert ő jobban szerette hazáját az éden minden boldogságánál. De az arbigassi, leragadta őt a nyereg­ből is futott — rohant vele az ellen tábo­rán keresztül. Senki sem bántotta az arbi- gassit. Amint a szultán halálának hire elterjedt Stambulbau, amint megtudták a miizülmá- nok, hogy a nagy ozmán hadsereg mind egy szálig elveszett — iszonyú forradalmat leej­tettek. Körülvették az ak Serait, a császár fehér palotáját, legyilkolták az őröket — felrabolták a kincseket és szétdulták a szul­tán ragyogó termeit. Aszultána is a dühöngök áldozatává esett. E zavarokközöttjeleut meg az arbigassi — Muhameddel. A tömeg ezeket is meg akarta gyilkolui, de az arbigassi igy szólt hozzájuk : — Tudjátok-e, hogy ki árult el bennünket ? Tudjátok-e hogy kinek köszönhetjük a szul­tán halálát, tudjátek-e ki vezette ráuk az ellenséget ? — Halljuk a nevét! — orditá a boszu- szomjas uéptöraeg — halljuk a gaz nevét és aztán megnegyedeljük ! — Mit művelnétek vele ? — Fölfalnánk őt mint a farkasok, meg- iunáuk a vérét, hogy lehtitsük boszunkat. — És mit művelnétek azzal, aki el­fogná őt, aki élve hozná el közétek a hon- árulót ?■ — Sultánná termők ! Neki a duók az ak Serait és zászlaja alá állanánk, hogy meg- boszuljuk testvéreinket. Muhamed mint az élő halott állott az arbigassi mellett. Belátta, hogy veszve vau. De épen ezeu uapou telt le az év... nemsokára meg­szólalhat — de a tömeg azonnal szét tép­heti őt. — íme testvérek ! — szól a újra az ar­bigassi és Muliamedre mutatott — itt áll előttetek a hazaávuló ! Ez gyilkolta meg a szultánt és fiaitokat! — Halált reá — orditá a bőszült uép. —- Halált a néma basára ! És vitték, elragadták őt, hogy meggyil­kolják. Áz arbigassit vállaikra vették és riadozva kiáltozták ; — Ő a mi szultáuuuk ! Ő Mohamed fia! Üdv reá ! Mohamedet elvitték az Aja Sophia elé. Ott kezdődött dicső élete, ott lesz befejezése is, de gyalázatosán. Abadzsi péntekje volt. Éppen egy év előtt állott a kiérdemlendő menyország ka­pui előtt és most a sötét örvénybe kell el­ves zie. A néma pasa egy emelvényre lépett. Mel­lette álltak a hóhérok, zsinegekkel és bárdok­kal. Még csak a szultánra az egykori arbi- gassira várakoztak. Az arbigassi is megérkezék. Arcán a sátáni diadal undok kifejezése vigyorgott. — Végezzetek a bonárulóval ! paraneso- lá a szultán. És Muhamed szótlanul engedé magát meg- kötöztetni a láncokkal. De ekkor a távolból három török vitéz vágtatott a vesztőhely felé. — A néma basa, a honáruló halálra lett ítélve ! szól egy miizülmáu. És a láncokkal mindjárt körül is vet­ték. Ekkor fölállott Muhamed. Holt sápndtar- cán szende pír futott végig és igy szólott: — Testvérek ! Mit müveitek ? A néptömeg megijedve hallgatott az első pillanatban. — Nem éu vagyok a houáruló ! — szőla újra Muhamed — nem éu öltem meg a szultánt, nem éu okoztam testvéreitek ha­lálát — a honáruló előttem áll — a ha- zaárulő az, akit ti szultánul választottatok. Az arbigassi elhalványult és reszkető ajak­kal kiáltá. — Szakítjátok szét darabokra azt a ku­tyát... — Oldjuk föl ! kiáltá a nép tömeg. E pillanatban megérkezék a három lovas. Arcuk véres volt, ruhájuk foszlányos, fegy­vereik hiányoztak. Amint meglátták Muhamédet, igy szóltak hozzája. — Szultán ! Légy üdvöz ! Az arbigassi reszketett félelmében, A szultán midőn lialdoklott meghagyá, hogy telégy azó' utóda és megparaucsolá, hogy végezzétek ki az arbigassit. Az arbigassit megragadták. A hírnök folytatá : — Mi törökök vagyunk, de Lazánk ellen vétkeztünk, midőn az ellen hadseregébe szök­tünk át. — Legyen megbocsátva ! — kiáltá a uép. — Legyen megbocsátva, mert felfedeztétek az árulót. Halál, iszonyú halál az arbigassi fejére. — Mi az ellenség katonái valánlc. Az el­lenség elmondotta nekünk, milcépen győz­hetünk a győzliellen tengeren. A mi turbán­jainkon fél hold helyett aranycsillag ragyo­gott. Ezáltal ismertük föl egymást. A győzelem a miénk volt)— és ezt az arbi- gassinak köszönik. Az arbigassi nem jutott szóhoz. Néhány perez múlva darabokra Ion té- petve. Muhamedet pedig vállaikra vették és a f V ......kíék. A mint a szultán magára Ion hagyatva, a stambuli begyek közé lovagolt 15. Még föl­ismerte a barlangot. Sietve lépett be. De mily nagy volt csodálkozása, midőu minden csak úgy ragyogott a sok kincstől, pompától. Csupán csak a kőszobor — a tüudér ál­lott még mereven a helyóu. Muhamed, hozzája lépett, megfogta a kö­zét és igy szólott : Szép Futina megtartottam A'koránra tett eskümet? Nem feledi ed el rég azt ki Olyan sokat szenvedett Szép Fatina édes tündér Vesszeu el a régi átok S ti szellemek gonosz lelkek Veszedelem reátok... A mint elvégzé, a barlang összeomlott és abból pompás palota létesült. A palotában Fatima és Muhamed állott. Fatima a tüudér felszabadult az átok alól és Muhamed nejévé Ion. A szultán pedig azt a pompás palotát választotta lakásául, melyen egykor átok nyugodott és melyet egykor a tündérek ke­zei építettek. A kincsekből mindenfelé osztogatott a szegényebbeknek- Alattvalói annyira megsze­rették őt, hogy nemsokára uj hadsereggel mentek az ellen elébe. Muhamed fájdalommal vált el szép ne­jétől — de ő jobban szerette a hazáját. És uemsoká.ta visszatért a török sereggel. Győzelmes fegyvereiken dicsőséggel és a vitéz szultánnal, kit mindenki tisztelt és szeretett, de bizonyára senkisein úgy miut a szép — Fatima.

Next

/
Oldalképek
Tartalom