Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 89. szám

már megkezdte olvasni. Különben küny?- 3jötő és bölcselő.

— Vurázshiijnali Siegfried ur, zongoraművész és hangoló.

— Striczivári Benjámin ur, a „Magyar Bazár“ borítékjának szellemes munkatársa.

— Spéczi Náczi ur a goniális hn- morista, kiilönbon nagyszerűen harmonikái.

— Romrepkónyi Töhötöm ur irodalmi álnévvel, mert még csak hetedik osztályi tanuló.

A hat collóga felém rohant. Zwiki néni elragadtatva emelte fel újra a kezét:

— Gaston ur, a ki. . .

Varázshajnali egy sziliig telt pohár

ral lépett közénk, a mi Zwiki nénit egy kicsit megzavarta.

Ligeti Oszkár egyhangúlag éljen",ett, Stopli jeiomos egy rettentő toasztot kezdett el 1856-tól 1885-ig terjedő életrajzzal. Striczi vári Benjámin meg- veregette vállaimat Spéczi Náczi a kit először és utoljára láttam, egész kedélyesen tegezni kezdett és Rornrep- kényi Töhötöm legújabb versét szavalta.

A haramiák collogiálitása kihozott «odromból.

— Uraim, igen tisztelt uraim — re- hegtem megrendülve — önök «agy tévedésben vannak. Sajnálom ugyan, de van szerencsém kijelenteni, hogy a Gaston névre nem hallgatok .. .

Általános elképedés.

—- Zwiki urhölgynek pedig kijeleli tem, |hogy én csak jelenteni jöttem Gastont.

Erre rémülted ront be a szakácsnő s kijelenti,hogy a tűzhely lángokba borult.

Az összes ételek összeégtek s egy életunt kandúr a petróleumlámpát is leverte. Rántás és petróleum illat áradt be.

Irótársaim, mint kitűnő tűzoltók a konyhára rohantak s én az általános zűrzavart egy kis geniálisan sikerült szökésre használtam föl.

Azóta megeskiidlem Íróasztalom halálfejére, hogy esztergomi nimbuszommal többet soliaso fogok vissza élni.

GASTON.

hírek:

— Kruesz Krizosztoto pannonhalmi főapát, mint halljuk, idült mell hurutban

szenved, úgy annyira, hogy legközelebb egészsége helyreállítására San-Reméba utazik. Kívánjuk, hogy a derék főpap, ki városunk szellemi felvirágoztatására oly sokat tett, mielőbb nyerje vissza megrontott egészségét.

— Prédikácziókat fog tartani o hó 6-ikától 10 ikéig* Krotky József kanonok Bpesten az angol k. a zárdájában.

— Előléptetés. Reviczky József a helybeli csendőrparancsuok hadnagyi rangból fő had nagy gyá féptettetett elő. Fogadja a derék parancsnok szerencse- kivánatunkat.

— Seyler Károly requiemót adták elő halottak napján a budapesti Rókus- kápolnában.

— A Zenei Kör szoiubatesti liangversenyónek programmja ez: Balfe : Nyitány a „Czigánynő“ből. Feska : Esti- dal. Schubert: Andante. Siposs: A

világosi czimbalmos. Schubert : A tengerparton. Spimller : Huszáriiululó.

— A „Budapesti Szemle“ legutóbbi száma érdekes mutatványt közöl Pauler Tivadar miniszter megjelenendő könyvéből „A magyar királyi egyetem tör- nénetéből.“ A mutatvány az egyetem történetének azt a részét adja elő, mi kor a múlt század végén szóba került az egyetem áthelyezése Esztergomba s e fölött kemény harcz folyt az érdekelt felek és a hatóságok közt-, inig végre' a király 1802-ben kimondta, hogy az egyetem Pesten marad. Esztergom történetírójára Pauler Tivadar értekezése rendkívül fontossággal fog bírni.

— Költségvetés.A város jövő évi költségvetését a napokban fejezte be a városi tanács,honnan ezután a pénzügyi bizottság által a közgyűlés elé fog terjesztetni.

— Bezerédi (Brzorád) Gyula, jeles fiatal szobrászunk a napokban látogatóbau járt Esztergomban es Mogyoróson.

— f Lónyai Menyhe'rt gróf városunk díszpolgára volt, amit azonban semmifélegyászlobogó sem hirdet. Kötelességünk tehát az elhunyt férfiú halálát övéi vigasztalására a helyisajtóban meggvászolui.

— Az arénában az első tiszti műkedvelői előadást nov, 22-én fogják megtartani.

— A nagymarosi szőlőmivelési tanfolyam, mely m. hő 23-án vette kezdetét, mint nekünk Írják, ugyancsak

m. hó 31-én fejeztetett be. E tan folyamot Molnár István, városunk fin s a budai vinczellér képezdo igazgatója tartotta. A tanfolyamon kőiül belül 140ro menő hallgatóságából majdnem 80-anan tettek a taufolyam végén vizsgát. Mindkét tanfolyam eredményével — t. i. a székesfehérvári és a nagy-marosi — meg van a földmivelósi minisztérium elégedve, mert több ügyes ojtó került ki, mint a mennyiro az államnak egyelőre szüksége volna.

— Kegyelet. Esztergomi könyvnyom' dászaink most is igen szép jelét adták kegyeletüknek, a mennyiben egy, még még 80-ban elhunyt szak társuk, Sas- keőy Imre elhagyatott sírját, úgy mint tavai, az idén is felkeresték s azt fel koszoruzva, szépen kivilágították.

t Halálozás. Lovag Appel Nándor ezredes, az Esztergomban állomásozó katonaság parancsnoka csütörtökön hajnalban elhunyt. Béke hamvaira.

— Jelentés a vasárnapi tűzről. Víz1 János úrtól, a megyei tűzoltóság főparancsnokától a következő jelentést kaptuk : Tek. szerk. ur. A Szoleczky János házánál kiütött tűzhöz f. hó 2-án a szenttamási fecskendő a megyei tűzoltók által „kézierővel“ vontatva érkezett meg olsőnek és Szódának szomszédos házában foglalt állást. Másodiknak érkezett a kir. városi fecskendő „lovakkal“ vontatva, harmadiknak ismét a megyei fecskendő a megyei tűzoltók által kezelve s lovakkal vontatva. Csapatom 64 embere vett részt a tűzoltásnál. Kiemelendőnek vélem, miszerint az égő háznak az utcza fdőli részére létra nem létében tűzoltóim a csővezetőt egy a vallókra állított létrán szabadon tartva dobták fel és utána a többi mászót, ezek gyors működésükkel a már égő léczeket leverték és igy az utcza felőli tető meg lön mentve. A többire nézve a mi történt csak sajnálkozásom fejezhetem ki, do nem terjeszkedem tárgyalásába a, nyilvánosság előtt. Tisztelettel V i z J á n o s.

—■ A tiszti iiaugversony meghívója a következő : „Das Offiiziovscorps des

k. k. Infanterie Regiments Michael Grossfürst von Russland No. 26. be- olirt sich zu dem am 15. November 1884. in den Sälen d> s „Bade Gasthauses“ stattfindenden Militär-Konzert und darauffolgender Tanz-unterbaltung höf- lichst einzuladen, Anfang 7 Uhr. Die Einladung gilt zugleich als Eintrittskarte.

—- Halálozás. Esztergom egyik legidősebb embere, Scheller József balt meg. SebeiIer nyug. cs. k. állatorvos a lip csei badastyún-kereszt, hadi érem és

érdem kereszt tulajdonosa volt s 03 eves korában szeuderült el.

— Véres verekedés. Pénteken d. u. az esztergomi bakák közül többen Párkányba mentek mulatni és olt mutatás közben egy legényt egész holtra, kettőt meg félbőltra vertek. A katonaságnak o végből most Párkányba moiiMi tiltva vau s a takaródét egy pár este hat órakor verik.

— Garázda legények. Ispán István, Meszes Ferenc, Nagy János, Koller János, Bagi és Baják azok a derék hősök, kik a halottak napját garázdaságaikkal ugyancsak megszentsógtelenitették nemcsak az utcákon, de a temetőben is. Ispán István a hősök hőse egy nagy doronggal ütötte le Forster János kocsisát, ki csak a gyors orvosi segélynek köszönheti életét. Ispán még a temetőben is tündököltette virtusát. Itt ugyanis egy sir lámpásait ütötte le. A rendőrség elcsípte, de hős társai kik nagyobb számban voltak, megmentették őt. A rendőrök nem akarták a botrány által a temető látogatók kegyeletét még inkább zavarni s igy más alkalmat kerestek a garázdálkodók elfogatásira. Ispánt az esti tűznél elcsípték s a városházára hozták. A présliázbe- verő s utezai botrányokat hajszoló városi rosszak nem érdemelnek a rendőrség részéről kíméletet.

— Húsz krajezárért egy jó zongora A kereskedelmi ifjúság egyesületében álló zongora, melynek ára százhatvan forint, az egyesület segélyző alapjára ki lesz játszva. A húsz krajeáros sorsjegyek Brutsy Gyula diszmükereskedesében kaphatók. Nyolc- száz darab sorsjegy van kibocsátva.

— Csolnokról a következő lótejet kaptuk: Pénteken d. u. Rauch esztergomi kéményseprőnek két legénye járt itt kéményt söpörni és inkasszálni. E dolguk közben azonban az egyik azon házban, hol kéményt söpört, liunczvnt* Ságból egy leánynak valamit szólhatott, mert ez irfcóztató lárma és káromkodásban tört ki. Rövid tiz porcz s békés falunk fenn volt s mindenki csak a kéményseprőket kereste, kik már ekkor védelmi állásba helyezték magukat, hanoin azért egy pár ember által bekéri tét lek s derekasan vérosre verve s majdnem a biztos halál elől futhattak el, mert egyuehányau megkönyöriiltek rajtok s kocsira tévő, gyors ügetésben kihajtattak a faluból észrevétlenül, k.j.

— Lehetetlen. Egy vidéki lapban olvastuk a következő hihetetlen újdonságot: „N. N. asszony tegnap egy holtan született fiúgyermeknek adott életet:“

FELELŐS SZERKESZTŐ:

Dr. KŐ RÖSY LÁSZLÓ.

Nyilttér.

Yiz János megyei tűzoltó főparancsnokot, az esztergomi dalárda tagját és telekkönyvi hivatalnokot, mindaddig aljas rágalmazónak tartom, mig október hó 26-áu a szigeti vendéglőben Laiszky János úr és többek előtt tett személyemet sértő megjegyzéseit be nem bizonyítja. Nagy Ferencz, fényképész.

Midőn látta az árulás!; midőn látta a cselt, midőn látta, hogy mind elvesznek, ő is elakart veszni. Megfeledkezék a tündérről — mert ő jobban szerette hazáját az éden minden boldogságánál.

De az arbigassi, leragadta őt a nyeregből is futott — rohant vele az ellen táborán keresztül. Senki sem bántotta az arbi- gassit.

Amint a szultán halálának hire elterjedt Stambulbau, amint megtudták a miizülmá- nok, hogy a nagy ozmán hadsereg mind egy szálig elveszett — iszonyú forradalmat leejtettek. Körülvették az ak Serait, a császár fehér palotáját, legyilkolták az őröket — felrabolták a kincseket és szétdulták a szultán ragyogó termeit.

Aszultána is a dühöngök áldozatává esett.

E zavarokközöttjeleut meg az arbigassi — Muhameddel.

A tömeg ezeket is meg akarta gyilkolui, de az arbigassi igy szólt hozzájuk :

— Tudjátok-e, hogy ki árult el bennünket ? Tudjátok-e hogy kinek köszönhetjük a szultán halálát, tudjátek-e ki vezette ráuk az ellenséget ?

— Halljuk a nevét! — orditá a boszu- szomjas uéptöraeg — halljuk a gaz nevét és aztán megnegyedeljük !

— Mit művelnétek vele ?

— Fölfalnánk őt mint a farkasok, meg- iunáuk a vérét, hogy lehtitsük boszunkat.

— És mit művelnétek azzal, aki elfogná őt, aki élve hozná el közétek a hon- árulót ?■

— Sultánná termők ! Neki a duók az ak Serait és zászlaja alá állanánk, hogy meg- boszuljuk testvéreinket.

Muhamed mint az élő halott állott az arbigassi mellett.

Belátta, hogy veszve vau. De épen ezeu uapou telt le az év... nemsokára megszólalhat — de a tömeg azonnal szét tépheti őt.

— íme testvérek ! — szól a újra az arbigassi és Muliamedre mutatott — itt áll előttetek a hazaávuló ! Ez gyilkolta meg a szultánt és fiaitokat!

— Halált reá — orditá a bőszült uép.

—- Halált a néma basára !

És vitték, elragadták őt, hogy meggyilkolják.

Áz arbigassit vállaikra vették és riadozva kiáltozták ;

— Ő a mi szultáuuuk ! Ő Mohamed fia! Üdv reá !

Mohamedet elvitték az Aja Sophia elé. Ott kezdődött dicső élete, ott lesz befejezése is, de gyalázatosán.

Abadzsi péntekje volt. Éppen egy év előtt állott a kiérdemlendő menyország kapui előtt és most a sötét örvénybe kell elves zie.

A néma pasa egy emelvényre lépett. Mellette álltak a hóhérok, zsinegekkel és bárdokkal. Még csak a szultánra az egykori arbi- gassira várakoztak.

Az arbigassi is megérkezék. Arcán a sátáni diadal undok kifejezése vigyorgott.

— Végezzetek a bonárulóval ! paraneso- lá a szultán.

És Muhamed szótlanul engedé magát meg- kötöztetni a láncokkal.

De ekkor a távolból három török vitéz vágtatott a vesztőhely felé.

— A néma basa, a honáruló halálra lett ítélve ! szól egy miizülmáu.

És a láncokkal mindjárt körül is vették.

Ekkor fölállott Muhamed. Holt sápndtar- cán szende pír futott végig és igy szólott:

— Testvérek ! Mit müveitek ?

A néptömeg megijedve hallgatott az első pillanatban.

— Nem éu vagyok a houáruló ! — szőla újra Muhamed — nem éu öltem meg a szultánt, nem éu okoztam testvéreitek halálát — a honáruló előttem áll — a ha- zaárulő az, akit ti szultánul választottatok.

Az arbigassi elhalványult és reszkető ajakkal kiáltá.

— Szakítjátok szét darabokra azt a kutyát...

— Oldjuk föl ! kiáltá a nép tömeg.

E pillanatban megérkezék a három lovas.

Arcuk véres volt, ruhájuk foszlányos, fegyvereik hiányoztak.

Amint meglátták Muhamédet, igy szóltak hozzája.

— Szultán ! Légy üdvöz ! Az arbigassi reszketett félelmében,

A szultán midőn lialdoklott meghagyá, hogy telégy azó' utóda és megparaucsolá, hogy végezzétek ki az arbigassit.

Az arbigassit megragadták.

A hírnök folytatá :

— Mi törökök vagyunk, de Lazánk ellen vétkeztünk, midőn az ellen hadseregébe szöktünk át.

— Legyen megbocsátva ! — kiáltá a uép. — Legyen megbocsátva, mert felfedeztétek az árulót. Halál, iszonyú halál az arbigassi fejére.

— Mi az ellenség katonái valánlc. Az ellenség elmondotta nekünk, milcépen győzhetünk a győzliellen tengeren. A mi turbánjainkon fél hold helyett aranycsillag ragyogott.

Ezáltal ismertük föl egymást.

A győzelem a miénk volt)— és ezt az arbi- gassinak köszönik.

Az arbigassi nem jutott szóhoz.

Néhány perez múlva darabokra Ion té- petve.

Muhamedet pedig vállaikra vették és a f V

......kíék.

A

mint a szultán magára Ion hagyatva, a stambuli begyek közé lovagolt 15. Még fölismerte a barlangot. Sietve lépett be.

De mily nagy volt csodálkozása, midőu minden csak úgy ragyogott a sok kincstől, pompától.

Csupán csak a kőszobor — a tüudér állott még mereven a helyóu.

Muhamed, hozzája lépett, megfogta a közét és igy szólott :

Szép Futina megtartottam A'koránra tett eskümet?

Nem feledi ed el rég azt ki Olyan sokat szenvedett Szép Fatina édes tündér Vesszeu el a régi átok S ti szellemek gonosz lelkek Veszedelem reátok...

A mint elvégzé, a barlang összeomlott és abból pompás palota létesült.

A palotában Fatima és Muhamed állott. Fatima a tüudér felszabadult az átok alól és Muhamed nejévé Ion.

A szultán pedig azt a pompás palotát választotta lakásául, melyen egykor átok nyugodott és melyet egykor a tündérek kezei építettek.

A kincsekből mindenfelé osztogatott a szegényebbeknek- Alattvalói annyira megszerették őt, hogy nemsokára uj hadsereggel mentek az ellen elébe.

Muhamed fájdalommal vált el szép nejétől — de ő jobban szerette a hazáját.

És uemsoká.ta visszatért a török sereggel.

Győzelmes fegyvereiken dicsőséggel és a vitéz szultánnal, kit mindenki tisztelt és szeretett, de bizonyára senkisein úgy miut a szép — Fatima.