Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 89. szám

89. szám. Esztergom VT évfolyam. Városi s megyei érdekeink közlönye. JA i SGJELENIK HETEN KINT K ÉTSZER VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre ......................................... fé l évre ............................................... u «gyedévre......................................... E gyes száHi ára 7 kr. 0 Irt. ­H t — 1 . no U r­SZERKESZTÖSÉG: ^SZÉCHÉNYI TÉR ^. lmv:i n lap R7.p|lanti részét illető ItíV/.leméiivak l<iil<|oiid31r. KIADÓ hTv ATAL: ^SzÉCHENl-TÉR hová a hivatalos s a magán hirdetésük, a nyilttc.oe szánt köz­lemények, előlizctési pénzek ős reolaináksok infézeiidök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK :| MAflÁNHIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig — fi t 75 kr. megállapodás szerint lehet® 100—200-ig 1 , 50 „ legjutáuyosabban közöltéinek. 200—.‘»)0-ig . 2 „ 25 „ .----­H élyegdíj 30 kr. NYII/L'TER sora 20 Kr i-iu"1 — -------— T üzoltó-egyesületeink. Esztergom, nov. 5. (L.A.)A vasárnapi tűzesetnél oly jelen­ségek merültek föl, a melyek városszerte élénk megbeszélés és heves vitatkozás tárgyát képezik. A kedélyek izgatottak, a vélemények eltérők s ki-ki a maga rokonszenve és meggyőződése szerint Ítél. A helyzet tarthatatlanságát azonban mindenki vó- leménykülömbség nélkül hangoztatja. Tűzoltó-egyesületeink szereplése és legnjabb fellépése megrendíti a közön-1 sógben azt a bizalmat, a mely nélkül működésűk eredményes nem lehet. És ez nagyon természetes következménye lesz azoknak a hercze-hnrczaknak, an­nak a botráuyig erőszakolt rivalizálás­nak, a mely a kettészakadás óta palam et publice a közönség szine előtt lefo­lyik. A nemes verseny helyét személyes torzsalkodások foglalták el s a vállvo- tett munka helyett közveszélyes félté­keny kedést látunk. Nem állunk egyik párton sem, nem vezérel bennünket semminemű mellék- tekincet s épen azért elitéljük a hely ttdenbégeket, bárhonnan eredjenek is. Mert utóvégre is nem lehet szemet hunynunk azon üzelmek előtt, a melyek nemcsak hogy hátrányosak és veszélye­sek, hanem egyenest megbolygatják, föl­forgatják azon közbékét is, a melyre a mi társadalmi életünknek ugyancsak szüksége van. Mi részünkről eredetben elhibázott törekvésnek tartottuk, hogy a testvér- városok külön állását, külön tüzoltó- egyp8ületok is hirdessék s nem tudtuk megértem, hogy az ilyen közhasznú in­tézmény zászlaja alatt a város mellett miért ne sorakozhatnának a megyebeli erők testvériesem, összetartással ? A szakadás megtörtént A különvált ifjú egyesület, mely úgy­szólván magában összpontosítja az egész megyebeli munkás-erőt buzgó törekvés­sel, nemes hévvel indult kitűzött fel­adatának megoldása elé s legújabban is, reformok életbeléptetésén fáradozik, a melyek üdvös voltát csak a roszaka- rafc tagadhatja. A városi űzöl tó-egyesület ó vek hosszú [során át izmosodva, a város tetemes [áldozatai mellett szép sikerekre utalhat. Pártfogolja a város intelligent,iája s tagjai sorában ott látjuk az értelmiség Is egy részét is. Mind a két egyesület tehát ha már külön-kölön födél alá került is, vállvetve volna hivatva bebizonyítani életrevaló­ságát a közös czélban, közös jóakarattal. E he/yett azonban kezdettől fogva egymásra féltékeny ellenlábasokként ál­lanak szemközt s az ellenségeskedés ki­folyásai azon jelenségek, a melyek ben­nünket is felszólalásra kósztonok. Véget kell vetni e tarthatatlan ál­lapotoknak. Téget minden áron bármely utón. Véget kell vetni a veszélyeztetett közbiztonság nevében. Mert ha ez állapotok tovább is igy tartanak, a bin személyeskedések, a versengések oda fognak mérgesedni, hogy a baj orvosolhatatlanná válik s a mó­dosított példabeszéd szerint : inter dnos litigantes, tertius fiebit. A két egye sülét czivódását egy harmadik fogja meg­siratni s ez városunk és megyénk köz- biztonsága lesz. Rendkiv. megyei közgyűlés. (Esztergom megye trvhatósági bizottsága 1884. évi nov. hó 12-én tartandó rendkívüli közgyűlésén fel­veendő tárgyak.) I. Felsőbb rendeletek. 1. A m. kir. belügyminisztériumnak f, é. szept. 17. 39202.1. sz. a. kelt intózvénye, mellyel a fémiparnak ha­zánkban való meghonosítása tekintetéből a Tessóri-fóle fém és lámpaáru gyár részvénytársaság áruezikkeit a trvha- tóság, valamint az önnek hatásköre alatt álló hatóságok, intézetek és hivatalok irodái, ülés termei és egyéb helyiségek berendezésénél első sorban figyelembe vétetni rendeli. 2. Ugyanannak a legtöbb adófizető megyebizoLtsági tagok névjegyzékének 1885. évre történendő kiigazítására fel­hívó f. évben kelt újabb intózvénye. Ezzel kapcsolatban a ra. igazoló vá­lasztmánynak a albizottság legtöbb adó­fizető tagjai 1885. évre összeállított névjegyzékének beterjesztése tárgyában f. é. 1. sz. a. kelt jelentése. 3. A közm. és közi. miniszternek f. év. ölet. 3. 33410 sz. a. kelt intózvénye mellyel az esztergom nána-ipolyságlii helyi érdekű vasút Esztergom Nána- Csatár vonal részoinek közigazgatási bejárásáról felvett és általa helyben hagyott jkvét megküldi. 4 A m. kir. belügyminiszternek az 1885. évi megyei költségvetés jóváha­gyása tárgyában f. ó. okt. hó 17-én 57107. sz. a. kelt intózvénye. 5. Ugyanannak Búcs község vadász- területének szabad kézből történt bér­beadása tárgyában f. ó. 8210. sz. a. kelt intózvénye. 6. A m. kir. közm. és közi. minis- [ teriumnak az 1883. évi n t fenn tartási 1 számadási kivonat tárgyában f. é. okt* [hó 3-án 23797. sz. a. kelt intózvénye* 7. A megye főispánjának f. é. 151. sz. a. kelt távirati értesítése Szabó Iván megyei főg.yámnak árvaszéki ülnöki czini- mel történt felruházása tárgyában. 8. Ugyanannak f. ó 154. sz. a. kelt intózvénye Horváth Géza orsz. képvise­lőnek a m, árvaszéki elnöki állomásról történt lemondása folytán megüresedett állomásoknak helyettesítés, illetőleg ide­iglenes kinevezés utján történt betöltése tárgyában. II. 9. A mbizottság választott tagjai közül az I. vagyis Víziváros, Szt-tamás és Sztgyörgymező községekből álló vá­lasztókerületben elhalálozott Reusz Já­nos helyének választás utján történendő betöltéséhez szükséges előintézkodósek megtétele. III. Jelentések. 10 A megye alispánjának f. é, 8226. sz. a. kelt jelentése Muzsla község ré­szére az ott 1884. évi márcz. 9. ugyan­ezen óv szept. hó végéig beszállásolva volt lovaskatonaság után a katouai pót­adó alapból adott 202 frt 35 kr. kár­pótlás tárgyában. 11. Esztergom sz. kir. város közön­ségének az újonnan épült fióklaktanya iránt kötött építkezési szerződés jóvá­hagyása iránt f. é, 136. sz. a. beadott hivatalos jelentése. 12. Reviczky Győző esztergomi járást szolgábiró jelentése a süttői „nussabeui“' kőbánya bérbeadása tárgyában. 13. A m. számvevőségnek Esztergom város 1867- 68. és 69. évi gyámpónzt. számadása, Párkány, Kisujfalu, Dömös, Lábatlan, Leányvár, Víziváros, Dorogi*, Nagy sáp, Nagy-ölved, Muzsla, Ebed, As „Esztergom esViisks“ tárcája. öofci estcfitc. (Margit elbeszéléseiből.) A mindenttudó. Napkeleten, hol mosolygóbb az ég, hol szebben ragyognak a csillagok és hol bol­dogabban élnek a halandók, lakott Mainl­ined, ki vallására török, foglalkozására pedig dohánykereskedő volt. Mabuined alig érte el huszadik évét, máris nem tetszett neki hivatala, belátta, hogy pusztán dohányke- reskedésből meg nem ól, mert elég keres­kedő vetélkedik vele pompásabb sziuü és il­latú doháunyal. Muhamed sokat, uagyou sokat gondolko­zott azou, hogy miképeu tudna meggazda­godni és sohasem jött a titok nyitjára. Abadzsi (augusztus) hava köszöntött be. Mahumed a várost elhagyta és a csöndes hegyek közé vonult, hol újra gondolkozott. Égszinü kaftánja foszlányokban lógott le róla, mely valamikor szép ró/saszinü lehetett.Tur- bánja rongyos és piszkos volt és még csak csibukot sem ízer>-<hetett magának. Nagyon szegény ember volt. A dohány eladásával alig takarított meg annyit, hogy uéka a bazárban a bőrrel födött laci-kony- hák-félében valami jót vehetett volna ma­gának. Alig futotta ki a gyümölcs árát is. Már pedig hogy au juthatna ő ilyeu párat­lan szegénységgel jó csibukho/.. Muhamed szótlanul és komolyan haladt előre. Néha megállóit és kezét mellére hajtva keletre fordult és érces hangon igy szólott : Nagy a próphéta Nagy a hatalma De Allah még nagyobb Majd hozzá fordulok! Muhamed nemsokára egy barlang elé ért. A barlang tátongó fekete torkával egy szik­lából hasadt ki. A fiatal török világosságot vett észre benne. Elhatározta magában, hogy meg akarja tudni, mit jelentsen ott az a fény. Lassan a barlangon belépett és néhány perc múlva a világosság előtt állott A barlang véget ért itten és széles te­remre bővült. A terem falai sziklából vol­tak vésve, az asztal melyen a kőlámpás ál­lott szintén csak kőből volt vésve egyéb bútor nem állott a szobában. De a terem közepén egy szobor is állott. (Olyan szép volt, hogy Mahumed legott hozzája lépett. De mily végtelen nagy volt bá­mulata, midőn a szobor, kezéből egy iratot ejtett ki. Mahumed gyorsan lehajolt és föl­kapta. Az irat igy szólott : A ki a nagy próphétának Dicső nevét viseli A ki szegéuy — gazdag lesz ha Meg fog engem menteni. Moudjon esküt Alkoráura, Hogy egy évig nem beszél S ha az Isten nevét mondja Úgy övé lesz a tíndér.... Muhamed örömében megcsókolta a szob­rot. A szobor pedig mintha pillanatra meg­mozdult volna, az ifjúra mosolygott és meny­nyei édes hangon, mely dalként csengett a barlangban igy szólott : — Muhamed a neved, török vagy és sze­gény, nyújtsd kezedet, hogy meg akarsz-e menteni? Muhamed örömtől ragyogó szemekkel nyúj­totta kezét, — Egy évig ne beszélj. Ha ezer baj és keserv is érne ue szólj és nagy lesz a ju­talmad. Tied leszek én az elátkozott tüu- dérnő és tied lesz minden megkövesült kin­csem. Egy év múlva tehát az abadzsi első pén­tekén jöjj vissza hozzám. Esküdjél meg — de ue szólj, emeld az égre miudkét kezed. Muhamed fölemelte kezeit. — És most Allah véled! Távozzál! Ha hütelen lesz hozzám, úgy eltemet a barlang, sohasem leszek a tied és te örökös koldus maradsz. Gondolj reám Mahumed! Muhamed érzé mint hidegül meg kezében a tündér keze és látta, hogy a bájos tün­dérből újra rideg kőszobor lesz. Mint az őrült roliant ki a barlangból. Néhány nap múlva Stambulba érkezett. Ott a szultán fölavntási ünnepélye tartatott. A török fejedelem hófehér ménen nyar­galt az agának oldalán Aja Sophia felé, hogy a próphéta kardját oldalára kösse és hogy elmondja az esküt. A szultán kísérete csak úgy ragyogott a pompától, a keleti tündééi fénytől és ékes­ségtől. Muhamed majd fölkiáltott bámul- tában. És a néptömeg, mely Őrülten kapkodott laz aláhulló aranypénz után, riadozva kiál­totta a szultán nevét. Csupán csak Muhamed halgatott. Muhamed az Aja Sophia nagyszerű me­séjének küszöbén állott. Észrevette Őt a szul­tán. A török császár legott észrevette azt a szép fiatal embert, ki tiszteletteljesen ha­jolt meg Állal földi képviselője előtt. — Mi a te neved ifjú ? kérdé tőle a szultán. , <" Muhamed hallgatott. A fejedelem ismételte kérdését. Azután szomorúan fordult az ar­bigassi (főrendőr-höz) és igy szólott r — Iutsd lakásodra ezt a szegény néma ifjút. A mint a kardfelkötési szertartás véget ért, Malmmed az arbigassi által egy fényes palotába vezettetett. Mahumed annyira el volt ragadtatva', hogy már meg akarta kérdeni kíváncsiságá­ban, hogy micsoda, isteni épület ez itten, de mégis hallgatott. Szólt helyette azonban az arbigassi. — Ifjú ! ha te néma uera volnál úgy itt volna a lakásod az Ak Seraiban. Ez a fehér császári palota. Te a szultán kegyence vagy és ő téged béggé nevezett ki. Te török ur vagy a raig éu csak szolgád. Muhamed úgy tett mintha semmit sem értett volna az egészből. Nem sokára ráadták a perzsa turbánt, mely fehérebb volt a hóuál, rá öUötték a zöld kaftánt, mely csak úgy ragyogott a sok drágakövektől, hát még mikor a világ egyik legszebb kardját, a szultán ajándékát kötötték az oldalára ! így meut az uj aga a szultán elébe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom