Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 88. szám
dókozta, akkor barátom már menyországi iidm>í beszólt;. Felesége nemcsak a leg szere több nő, a legjobb anya volt, hanem kitűnő egy gazdaasszony is. De teljes és végtelen boldogság meg- sines a földön, az élet viharai elpusztították régi, jé barátom boldogságát s elrabolták azt, a kit többet vissza nem adhat senki. A fájdalom megtörte baiátomat, de neki élnie kellett, élnie gyermekeiért, a forrón szeretett nő hagyatékáért. — Dolgoznia kellett értük, működnie és munkálkodnia és igy sikerült az elmeimkor fenyegető rémképét leigázui. — Csendes mélasággá vált keserű fájdalma. Mélyen meghatva hagytam el régi, jó barátomat. Mikor a temető mellett elhaladtunk, már kialudtak a világok, a facsoportokat az azonközben fölkelt hold megtöltötte fényével és barátom diága halottja sírkövének fehér lapját méla sugarakkal világitá meg. Hisz e az én boldogtalan barátom Petőfi vigasztalásában, hogy : Lesz még virág a rózsafán, Egymást még mi’ is látjuk tán ! Rovara Frigyes,* A középbirtokosok másutt, (D. P.) Mikor Szeged katasztrófája utáu behívtuk a külföld bölcseit, hogy tőlök tanácsot kérjünk, egy kis gőzösön a Bodrogközre is felrándultak Európa kitűnőségei. Ekkor a hol hindi vizmérnük látva Tisza és Bodrog közt elterülő dús térséget, Keresztár és Liszka táján elragadtatással kiáltott fel : Istenem, minő Kánaán ! Ha ez Hollandiában volna, minő marhatenyésztós E1 dorádója volna o kövér ártér, mely itt oly végtelen puszta. Tej és vaj omolnéke mezőkön, fékezetten hullámok helyett. Fél-Enró- pát ellátnánk sajttal, hússal ebből a paradicsomból ! De ezt csak az olyau elemekkel birkózó nép fia mondhatja, a mely nép erősebb a tengernél, mert azt mélyebben * Lapunk t. dolgozótársának jelen tárczája nemrégiben egy német lapban jelent meg, lmnnan ugyancsak ő fordította le lapunk számára- A gr. Breuner- fóle zselizi uradalom kitiiuő gazdatisztje, mint német születésű ember csak nem rég sajátította el uj hazája nyelvét olyan jelesül, hogy most már ire- dalmilag is használhatja. Mindenesetre teljes elismerést érdemel értté. A szerk. Hozzám lépett, megszorította kezemet és a legkomolyabb hangon igy szólt hozzám. — Fontos közlendőm van Önnél, orvos úr! — Bertát férjhez akarom adui. E szavakra egy oly érzet vett rajtam erőt, ■melynek nem tudok kifejezést adui; fájdalmas rokonszeuvet éreztem— Gondolja meg, örvösur, haBerta anya lesz, akkor talán kizökken hülyeségéből. Meg voltam zavarodva. Mégis gondolám, hát ha sikerül ezáltal egy •érzést kelteni felbeune, melyet az állatoknak is megadott a természet. Anyának lenni, gondolám, ez meg fogja másítani őt, előnyére-e, azt nem tudhattam. Tudományos kíváncsiságom is felébredt <ezeu gondolatra, tudni, mi történik ez által ? Hosszú szünet után igy válaszo fiam : — Igaza van. Megtesszük. Vau-e már választottja ? — Igen, neve Martiguy Ágost. E névre elborzadtam és ajkaimon önkénytelenül hatolt ki e szó : „Nyomorult ember.“ Rögtön észrevettem hibámat és mondám : Helyesen, rendén vagyunk.,, Bertha menyegzője a jövő hónapban lesz megtartandó. II. Martígny Ágost egyike volt azon világfiaknak, kik örökségüket elvervén, a kártya asztalon foglaltak helyet. Nyomorult ember ki elvesztvén vagyonát, egy ily házassággal reméli magát, restaurálni. Különben csinos ember volt. A menyegző végbe ment. Kíváncsiságom a legmagasabb fokra hágott. A következő napon meglátogattam Bertát. — Lassan, bizonyos feszültséggel uyifekvő földjeiről is Idkergeti országvédő gátjai segélyével. Ezt az a hollandi mondhatja, ki tengerből is képes magának olyan kaszálókat szárítani, melyeken egy évben 3 — 4-szor is dönti a kövér rendeket a suhogó kasza. És ezt elmondhatja a keleti tengerpartja n gazdálkodó danzigi porosz is, a ki a világ legsivárabb futó homokjára az u. ii. düuákra („Dünen“) is száz meg száz lábnyi magasságba felvezet í a folyó vizet, hogy az iszapos hullámokkal termékenyített és üdített vad homokra a legdüsabb kaszálókat varázsolja 3—4 surjuiiövóssel óvenkint. De ezek az emberek gazdák, a kiknek nem abban áll a gazdasági liitá- gazafuk, hogy „az idő a gazda,“ hanem befogják a repülő szelet viz emelő szélmalmaik kerekei elé és úgy szállítják fel nekik homokdombjaik tetejére az ingyen dolgozó szél testvérelemét : — a vizet. Ezek az emberek nem várják összetett kezekkel a csudák országában röp- kedő „sült galambokat,“ bánom megfogják ember-módra két kézzel a munka nyelét és aztán egygyó tesznek éjet- napot. Ha van bő termésük és felesleg is akad a jövedelemből, a felesleget nem emészti meg a dinom-dánom, a kaszinó, kaland, meg a „politika,“ hanem arra használják fel, hogy még jobb beruházás mellett még bővebben, még biz tosaböaii teremjen a föld. Eként igyekeznek biztosítani gazda ságukat a sors koczkavetései elllen. Életmódjuk okos, szép, nemes, egyszerű. Asztaluk nem pazar, de tartalmas, mint a (boeusfsteak) böfstik. A bor nemes nedvét nem deliriumnevelő dőzsölésre, hanem éltető italul használ ják. A kártya uálok ártatlan mulatság, nem pedig szentesitett módja a kölcsönös kifosztásnak. Leikök müveit, edzett. Kedélyük meleg, derült, tiszta. A család szentség. A ház templom, hol az erény az oltárok isfcenségo. A nő feleség és anya, ki nem a bálok kiállításaira ápolja kebelét, hanem gyermekeket táplál emlőin. Az üvegből és kaucsukból gyártott „gépanyákkal“ nem gyilkolják halomra a gyermekeket, sem tottam meg az ajtót, hogy a változásáénál nagyobb benyomással legyen reám. Tévedtem. Berta ugyanaz maradt. Ágost lábainál térdelt, köuyörgött, hizel- gett neki, de Bertha észre sem vette őt. Mindig csak az óramutatóra irányozta figyelmét és nem is foglalkoztatta egyéb. E naptól kezdve gyakori vendége voltam Bertáékuak. Ágost hízelgése folytonos udvarlása végre hatással volt reá. Berta kezdte őt szeretni. Megismerte lépéséről, lm jött, hangjáról baa mellékszobából b-szélt. Szerette forrón és ez okozta vesztét. Ágost csakhamar megunta. Ritkábban jött haza, az éjjeleket idegen nőkkel töltötte, dorbézolt és Berta, szenvedett. Tudtam, éreztem, hogy szenved. Berta fogyni kezdett. Mint titkon megfigyeltem, férjét ugyanazon a helyen, szemeit az óramutatóra meresztve, sokszor egész éjjeleken várta. Ágost egyszer reggel mámorosán jővén haza, nejét bántalmazni kezdte. Berta hánykolódott, tombolt, örjöngő mit tudom én, mily érzelmet járnak tánezot egy ily tébolyodotlban. Mert már most megté- bolyodott. Hülyeségből téboly, annyi, mint sorvadásból halál. Ismét kísérlethez folyamodtam. Az összes órákat eltávolítottam köréből és saját zsebórámat nyújtottam át neki. Ez volt a végső döfés. Ezóta se lát se hall, csak itt ott tör ki kebléből egy egy soha;, mint a kialvó tűz halovány lángja ..... S étára mentünk. Alig értünk ki az útra, midőn ogy sebesen hajtó jukker robog el mellettünk. Ágost volt. Berta temetésére ment... (Az Észt. és Vid. számára átdolgozta:) F. I. E. a bérelt „anyákkal.“ Van is olt bő embortermése a gyarapodó nemzetnek. A férfin olt férfin, nem „lovagot“ játszó gyerek, ki a „negyedik emeleti karzat inni at tatására* puffogat párbaj pisztolyokból, Hogy milyen férfiak, megmutatták nemrégiben is Sedan oroszlánai. És menj el egy vidéki gazdához látogatóba, a falun vagy a tanyán olyan kastély termői fogadnak, melyek oda iHellének a pesti sugárutra. Pedig nem fényűzők, épen nem pazarok, hanem oda fordítják a pénzt, a hova az emberséges élet művelt igényei okosan megkívánják. A ház körül gondosan ápolt árnyas park. Mathematikai szigorral berendezett gazdasági udvar. Névnap, születésnap vagy más ünnepi alkalom mindig összegyűjti a vidék családjait házi mulatságokra, hol aztán kering a bovvléval telt pohár, csöng a zone, lejt a vig tánca. De mulatnak és nem dőzsölnek. Néma játékok, élő képek, dilettáns színjátékok, zenei és humorisztikus előadások hoznak változatosságot a mulatságokba. A férfiak elkártyázgatnak, de játékból, nem fosztogatás végett. Az asszonyok mi veit, nemes Ízlése a mindennapi élet kedélyes eseményein felül zene, irodalom, művészet, háztartás, gazdaság, gyermek nevelés körében jobb tárgyakat tud találni a társalgás anyagául, mint a liáfc- megotti közönséges szólás-szapulást. Ott is értenek a kocziutgatáshoz és falrengető „hoch“ok kisérik az áradozó toastokat. Csupa kedély, Ízlés, derűs mulatság, de nem vagdalják csupa mulatságból egymás fejéhez a poharakat. Se nem sértegetőznek, hogy aztán verekedéssel tegyenek országgá kürtőit tanúbizonyságot az ő hires „lovagiasságukról.“ Ezt náluk tiltja az illem, a jó ízlés, a „bon ton“, a férfiasság. Máskor vadászgatnak. Majd meg utaznak éUezet és tanulság végett. Szóval: ismerik és élvezik azok is az élet örömeinek kelyhót. De mindent módjával ! észszerű korlátok közt, okos számítással. Soha nem nyújtóznak tovább a paplannál. Sem előre el nem adják még lábán a termést, valami bál kedvéért. Hanem arra is gondolnak, ha rósz esztendő jönne, hogy a megtakarított és félretett tartaléktőkével legyen biztosítva a jövő. Ilyen a középeurópai középbirtokos kedves, szép élete. Hát ha mi is példát vennénk tőlük a saját javunkra. Mennyivel boldogabb lenne akkor ez a kilzködő szegény nemzet és milyen boldog lenne ez a gyermekeiben boldog édes jó anya, a mi áldott hazánk ! Tőlünk függ megérteni az idő intő szavát és ott keresni a boldogulást, a hol az megtalálható. A csudák : mesék ! Ne csndadolgok tói várjunk üdvöt, összedugott kézzel, hanem embereljük mog magunkat és haladjunk arra, a merre az idők ujja mutat. Szakértelem, tőke, okszerű gazdaság, iparkodás, számítás, takarékosság, előrelátás. Ez azon útvonal, moly mezőgazdaságunkat a válságos jelenből, a bizlos jövőbe vezetheti. Előttünk áll Európa példája okulhatunk. Az a. n. gazd. szakközlöny. Lapunk 84-ik száma vozérczikkében emlékeztünk meg arról, hogy milyen meddő vállalatok vidékeinken az ugy- novozett gazdasági szakközlünyök, molyeket általában nem iró emberek szerkesztenek. Nózotoinkot most helybenhagyja a magyar gazdaközönség számára oly ki tünőon szerkesztőit speciális gazdasági napilap, a „Magjar Föld“, mely október 28-iki vezérczikkóben ugyanazon kérdésről igy nyilatkozik : Egy dolg-ot még som hagyhatunk említés nélkül, bár előre látjuk, hogy azt fogják ránk mondani, hogy „Cicero pro domo sua“ként beszélünk. Eltekintve az országos gazdasági egyesülettől, a legtöbb vidéki egyesületnek meg van a maga külön lapja, a melyre elköltenek rendesen nagyobb összeget, mintsem ez bevételeikkel s az eredménnyel arányban állna. S mi van ezekben a lapokban ? Kevés, nagyon kevés kivétellel semmi egyéb, mint egyes miniszteri rendeletek, közgyűlési megnyitó beszédek és jegyzőkönyvek, néha-néha kísérleti eredmények az illető egyesület köréből, a nagyobb rész azonban ollózás vagy kompi láczió. Ez pediglen belekerül öt-hatszáz forintba óvenkint! Szükséges ez a kiadás? Bízvást rá mondhatjuk, hogy nem. A kormány intézkedéseiről a napilapokból sokkal gyorsabban értesülhetnek a tagok, mint a havon kin t megjelenő egyesületi közlönyökből, szakdolgokra vonatkozó czikkekot pedig nagyobb bőségben és dusabb taitatommal találhatnak fel a szaklapokban. A mi ezt az aránylag igen csekély részét illeti a tartalomnak, mely kizá- vólag az egyesület ügyeinek vau szentelve, arra ott vannak a vidéki lapok, melyekben a dolgok sokkal gyorsabban hozhatók ti tagok tudomására. Fontosabb és érdekesebb mozzanatok közlését pedig napilapjaink is szívesen elfogadják. Azt tartjuk tollát, sokkal czélirányo- sabb volna az ezen lapok kiállítására felhasznált összeget az egyesületi könyvtárak gyarapítására, valamint arra fordítani, hogy a tagok részére a szaklapok beszerzése megkönnyittessék. Mert ha a jelentésekből olvassuk, Irotry vidéki egyesületeink szaklapok: járatására és könyvtárak gyarapítására, összevissza nőm fordítanak többet 1000< mondd egyezer forintnál, akkor csakugyan „dificile est satyram non seri-- bere.“ Esztergomi levél. (Siron innen, síron túl.) A családi élet boldogsága nagy embereket csinál az unalmas nagybácsikból! s nimbuszba foglalja mindannyiokat, tu: kik a kedves kötelékbe tartoztak. Igazi szeretet teremti legnagyobbnak^ az apát, legjobbnak az anyát, legédo-t sebbnek a testvért. És ez előtt a felfogás előtt eltörpül-j nek ti világtörténelem által alkotott) nagyságok. A legrongyosabb paraszt gyerek isi eltűnődik egy szegény kapás sirhantjatj fölött, a ki az édesapja volt. Milyen haragos tudott az lenni, rni-i kor okot adtak haragjára és hogyan tü-n dott az szeretni, mikor örömet szerezs tek neki ! Nem akad már aiina.v párja , Milyen felséges elbeszéléseket tudót) mondani a háborúkból, a hol még t generálisoknál is többet csinált. Pedigi a szegény csak ott is kapás maradt közü- legényi uniformisban. De nem a fia előtt. Odahaza a csík? ládi körben moster>>erendás szegén,ii szobában, a búbos kemencze körül eg£ pipa kapa dohány s fél pohár bor meló lett, úgy angyali üdvözlet liarangozásrcs kor megkezdődött a mese országa azok az apai elbeszélések örökre feleée hetetlenek maradtak. Azok visszaesőim dűlnek még a siron túlról is. Lát az a mezítlábas, szegény kis árvn gyerek sok, uagyon sok czifra sirkóM vet, drága márvány szobrokat, mindene félő színű lámpást és pazar lényt a ss rokon, do neki a maga kis sirdoinbif
