Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 87. szám

változott természetüknél fogva szívesen ogják co n sum mái ni.

És mi birka türelemmel fogjuk 61o tünk bajait viselni Nem lesz baj, minden jó lesz, minden gyapjúba burkolva, még a házak is, a trotloir is. Hiába ugrik le valaki öngyilkos szándékból a harmadik emeleti ablakból — puhára esik. De nem is lesz ok az öngyilkosságra. Minden ember jó lesz, senki som bánkódik, senkinek se lesz baja és beteg se lesz senki.

És ennek igy kell lenni, mert dr. Jaeger tanár mondja, már pedig annak

És óbból a hazafias missióból mára, a derűsebb napok idejére is megmaradt egy — más ős ezek között első sorban a magyar dal, a nemzeti zone fejlesztése, ápolása. És ezt a hivatást nekünk magyaroknak nem szabad kicsinylenílnk, ezt a kötelességet liem szabad elhanyagolnunk.

És mert ilyetén hivatást tulajdonítok ón a dalköröknek, azért nem tartozom abba a táborba, a mely egyaráut pálczát tör tűzoltók, veteránok és dalárdisták felett.

már elhitte a világ.

JULES.

cíoó '{/uir\cfrvzt3an\j,zól.

(okt. 25-ón)

A Dal- és zenekedvelők egyesületé vei szemben meg van nekem az ón sa ját külön álláspontom. Nem emelkedem ugyan a rajougók túlzó magaslatára, de uom is szállók az ócsárlŐk közé.

Az ón Ítéletem az aranyos közép- utón halad. Nem osztom lelkesedését azoknak, a kik a dalárdának ourópai jelentőséget szeretnek tulajdonítani és nem tartozom abba a táborba, a moly egyaránt pálczát tör tűzoltók, veteránok és dalárdisták felett.

A dalkörök mindenütt betudták bizonyítani életrevalóságukat, de sehol sem annyira, mint hazánkban. Abban a gyászos korszakban, a melyben a legnagyobb bűn a hazaszeretet volt, az elnyomatás ama sötét időjében a nemzet lantosai voltak hivatva a hazaszere tot oltártüzót éleszteni. — A mit nagy költőink elpalástol tak az ő méta plioráikban, azt a dalszorzők a nóta szárnyán küldötték szót széles o hazában. S midőn az eltiprott ország fáj mát még csak elpanaszolni sem volt szabad, megszületett az a gyásszal-bá- nattal teli dal, a melynek hallatára hangosabban vert a magyar szive, köny gyülomlett a szemekbe, sóhaj szállt az ajakra.

Ebben a sirva-vigadó korban alakul lak országszerte a „magyar dalkörök,“ hogy dalba öntsék azt, a mit olyan jó csak elpaiiaszolni, hogy buzdítsanak azokra a szent érzolmekre, a melyek ébrentartására ennek a nemzetnek olyan nagy szüksége volt, ekkor nyerték a magyar dalárdák azt a fontos hivatást, a melyet olyan tisztes törekvéssel töl töttek be, mert mint a költő Írja :

„Borús hazában kincs minden kebel,

Mely érte buzgó órzetnányre gyűl,

Mely érte hangzik minden szó becses.

Minden könvü szent, mely miatta hull."

*

* *

Egyébként ez az én védboszédem teljesen elmaradhatatt volna s elég leen dett li ivat koznom a dalárda szombati e télyéré, a mely ékesebben szólt minden vódbeszédnól, minden dicséretnél. Mert hiába, mindent meg lehet támadni, csupán a tényékhez nem fór a kétség.

Már pedig tény az, hogy városunkká» nincsen és nem volt egyesület, a mely az intelligens közönséget annyira maga köré tudta volua csoportosítani, mint a dal-és zenekedvelők egyesülete.

És tény az, hogy kevés dalárda van az országban, a mely a mienkkel kiállna! Zl)| a versenyt zenei képzettség, összhang és intelligentia dolgában. Tény az, hogy Bellovics Ferencz olyan mestere az egyesületnek, a mely ritkítja párját és tény, hogy az egyesület vezetését jó modor

és tapintat jellemzi.

► *

* *

A szombati est fényes nyitánya volt, a téli idénynek. Jóllehet a termek nem voltak olyan zsúfolásig telve, mint egykét tavalyi estélyen, városunk előkelő közönségének nagy részét láttuk együtt.

A tisztikar ólán Appel ezredessel úgy szólván testületig jelent meg. Festői képet nyújtott u 33 tagból álló női kar, a melynél kedvesebb bimbó-koszorút képzelni sem lehet. Együtt láttuk nagy részt a dalárda kipróbált tagjait, a kik mellé több uj erő is csoportosult. A diszes vondég- és táuczos női közönség névsorát a kövotkezőkben adjuk :

Dr. Áldori Mérné, Baross Pálué és Margit (Pilis-Szántó) Bartal Rezsőnó és Iczi, Bellovics Ferenczné és Miczike, Borsiczky Ottóné, özv. Budánó és Aranka, Burány Jáiiosnó és Maczi, dr. Banán Jánosné. Buriáu Rózsa, Brusiner Ferenczné és Mariska, Eincziuger Etelka, Ékesy Edéné és Amanda, Ékesy Adolfnó és Sarolta, Eli ingemé és nővérek, dr. Ekstoin ezredorvosnó, dr. Feichtinger Sá,.dorué és Blanka, Felseuburg Gyu- láné, Fiedler Ferenczné, Greff Gyuláim és Kamilla, Grünwald E.-nó és Karola,

Haan Rezsőnó és Ilona, Heischmann

F.-nó és Auikó, Horacseknó és Czeczil, Hübschl Alajosné és Etel, Ivanics'I.né, Ivanovics Béláné, Kollár Istvánná, Kluger Adolfnó és Blanka, Kruplanicz K.- nó, Lajka és Szerén, Magurányi J.-né, Mezei Dóncsnó és nővérek, Maszéna Kálinánué, Meszéna Jánosné, Niedor- mann Károly»* (Kóty), Niedermann P. né, Ilonka és Mágnes, Perényinó és Ma - git, Pisuth Istvánuó, Mariska és Iza, Platz Mátyásáé és Irma Rauneg kapitány né, Rédly Jánosné és nővérek, Rud- nyánszky Gyuláná, Saller Antalnő, Vilma és Giziké, Sarlay Edéné, Spiszárné és Jancsika, Stern fold Rezsőnó, Szent- tamási Béláné, Szlávy J.-né és Mariska, Sztraka Ivánnó, Szvoboda Romáimé, Kornél és Irma. Tauber P.-nó és | Janka, Wagner főhadnagyné, Wallfisch Lipótué és Adél, Wayaud Pepi és Ilka,

Widdmaun kapitányáé.

*

* *

A mi a műsort illeti, a jelenlevő közönség annak minden egyes pontját lelkes tapssal tüntette ki. Úgy a vegyes, mint a férfikarok nem sok kívánni valót hagytak hátra s az utóbbiak kööpniédi Faválasztáskor eszményi világot képzel alkotni, midőn az asszonyban véli feltalálni mindazt mi az ifjúságnak gyönyörűséget, a későbbi kornak pedig békés nyugalmat alkot. Hány jó férfi siratja aztán múltját, ha választása rossznak bizouyul! Hány siratja ifjúságát, melyet felcserélt egy örökké perpatvarkodó, majomként czifrába bújó, a házas óletszeut kötelékét rossz tulajdonságaival folytou la zitó, korlátolt elméjű novel ?

Ha azt halljuk, hogy ez a pár, meg az a pár mily peres életet folytat, — nem gon dolkozuuk tovább, haue» röviden el Ítéljük a házaspárt, — miudkettőt sújtva gyors Ítéletünkkel. Ha három asszony összetalálkozik, mindjárt kész róluk a tere-fere. Elátkozzák a férjet, mert persze ez az oka mindennek, — pedig ha igazságosan ítélnének és nem volnának nők, kik folett csak a férfiak komoly és mérlegelt Ítélete a mérvadó, — akkor bizonyára az volna a verdikt, hogy oh mi asszonyok !...

A közönségessé lett balvélekedés szerint azt tartják az asszonyok felől, hogy okosak hosszú bajjal és rövid értelemmel bírnak; — már pedig nem mindig igy áll a dolog. Ismerek én asszonyt rövid hajjal és kellőhosz- szii é telemmel; és ismerek hosszú hajú uőt a rövid értelemmel is*.

Vanuuk az asszonyi-nem közt olyanok, kik fura indulatosságukban, szeszélyességükben annyira gyakorolják a hatalmat, hogy férjeiket, dacára ezek erélyosségüknek, oly korlátok közé szorítják,hogy mintegy megkötve érzik magukat a basáskodó feleség parancsa alatt. Ilyen férfiak aztán azok, kiket a papucskormány bárgyú terhe annyira alárendel a feleség hatalmassága alá, hogy úgy vaunak a ház körül, uiiut egy tisztességesen fizetett nevelő. Iljeukor aztán megszüuta házas élet békéje, fel vau dúlva ennek nyugalma és az állhatatos szeretet megszüut; belépett az örökké való czivakodás.

De mindezek mellett semmi sem keserít heti meg annyira a férfiakat, mint az, hogy Ők a feleség méltatlan bánásmódja miatt, a társadalmi életben szenvednek, mert inig egy jó, szelíd, béketürő feleség oldala mellett a házasságnak meg vau a kellő fűszere, az ilyennek hiányában keserűek a házasélet vívmányai és a társadalmi kör, melvbeu a férfi mozog, sem pótol immár szán)á"a semmit mi örömet, élvezetet nyújtana.

Egyebekben, elmondva az igen tisztelt nőnemről, annak jóságát és gyengéjét, — mindenben osztozom „ Gaston“ ur nézetében és midőn azokat, mint általánosan helyes elveket és nézeteket magamévá teszem, azon ifjakat, kik a házasság gondolataival foglalkoznak, arra intem, hogy: quid quid

agas, ageprudenter et respioe f i u e m.

Végre hozzátok fordulok, kedves, jó asszonyaim. Nyújtsátok jobbotok, annak jeléül, hogy rám nem uehoztoltek. Boosássatok meg szókimoudóságomért és fogadjatok be ió szivetekbe. És ti tisztelt meuyasszouyjelöltjeim, — ti, ha közeledtek a házasság szent oltára

különösön kivált Huber „Foliász“a, Ja mely az est fénypontját kópozte. Hunyadi László nyitányát Kruplanicz Lajka és Niedermann Hon kisasszonyok szép gyakorlottsággal játszották. Feigler Já nos és Borovicska Adolf hegedű-kettőse, úgy Felsen burg Gyula és Magurányi József zongora duója a főváros zenetermeiben is kiáll ami a kritikát.

Koncert után Jónás Pali vetto át vezény-szerepot s az ő nótái mellett tánczolt a vidám fiatilság vagy éjfél utáni két óráig.

Én pedig a nőm tánezolók csoportjából nézegettem hideg közönnyel forgó, repülő, sugdosó, enyelgő párokat s mikor az első négyes alatt már olyan nagyon is magamra hagyva, a terem egyik sarkában egy kot megjegyzést irtain noteszembe, ott látok egy sort, a melyet valamikor Kisfaludyból irtain ki s a mely ez esto nagyon is nekem szólt :

„Idegen fénytől a szír nein melegszik !“

ANAKREON.

Párkányi levél,

Talán jobban kifogok az olvasón s megszaporitom számát, a kiknek Írni szoktam.

Csinálok hát ez egyszer Párkányi levelet.

Képzeld édesem, hogy egy kis Laczi- konyliában, gyenge faggyúkor.szaki világítás mellett, ingó asztalon, ingatag pányva falak közt, sistergő czigánypecsenye, mosolygó czipó, karezos njhor

felé, — ám bizonyítsátok be, hogy azon ott hont ti vagytok hivatva édes othonná vará zsolui.

Lássátok — a férfi, ifjú korának szép és kedves napjait, a ti édes kel lenietekkel, ró zsás kötelékekkel magához akarja kapcsolni

Legyetek a férfi életének becsfllósére, ser- kentgetésére — megterlieltségökben, ügyes bajos dolgaikban.

A házas élet tehát, „Gaston“ ur szerint, ki e t. lapok múlt számaiban sokat, velős igaz sággal mond el, —bár némi tartózkodással erről, —„csúnya is, de mulatságos is“! Mondhatni rettentő mulatságos! És ezért ifjak, kik hymen láncait rózsaláneznak tekintitek, vessetek komolyságtokbau egy gondolkozó tekintetet arra, hogy az a rózsuláncz csak éppen addig az, mig a rózsáéi nem hervad; aztán, — még csak a rózsának nyoma sincs, —■ mert rozsdás lánczczá változik az át azonnal, mihelyt megtauit lélektanilag gondolkozni azon férfiú szive, a ki csalódott leghívebb felestársában, öreg napjaitokban pedig ismét vegyétek hű öletekbe reszkető ősz fejét és ápolgassátok hűséges, dajkai karotokkal, — aztán jól fog esni sziveteknek, ha végre élete h »tárához elkísérve — azt mondhatjátok : mint nő megtettem kötelességemet. Ez, kedves olvasóuőim, az élettárs eszményi hivatása.

Nyújtsátok szép kacsóitokat és ne haragudjatok rám!

F. P

és óriási népcsődület mellett irora ezt a párkányi levelet.

Papirosomra ráfröccsen a forró zsír s keresztül égeti legszebb gondolataimat, akárcsak a választó viz. Ironoui uj kitartást merit a karezos néhány hői, moly n• i ■ >• y ;

gyök t den mi hangulattal és czigaay- pecsenye illattal.

Az idei párkányi vásár örök nevezetességű marad óriási sárteugerérői és százezer mentő gondolatáról. Miudenki mentett és mentegetőzött, ha egy kényes kacsót jobban megtalált szorítani, vagy egy (miedertelon) bársouyderekat jobban megilletett, mikor tündérkójét kimentette a feneketlen vészből.

A khaoszt nem kísérhette nagyobb zűrzavar és zsivaj. Rekedt trombiták és köhögő kintornák, náthás vándorló szatócsok és reklámos geszteuyesütők kiabálnak versenyt a sártengerben fuldokló kocsisokkal s a Laczikouyhákbau nótázó szegény legényekkel.

Ha meg nem siketül tél egész a szegedi szappanosokig, akkor egy fölségos szögodi leányzót látsz, a milyen csak & mesékben van. Nagyon szerénykedik a kedves s édes anyja állítása szerint nem tud árulni legónyemberekuek. Rossz eladólány.

Szépsógi díjul kitűztünk egy sta- niczli gesztenyét s ezt a szép szegedi szappanos leány nyerte meg, a ki szö- gediesen mosolygott érte.

Kedélyes nyelveskedés dolgábau nincs párjuk a hídvégi tollas asszonyoknak, a kik a szontegyház falai mellett árulkodnak.

— Tudja-i tensúr, hogy mibű van a velág közepo ? — kérdezte az egyik pölyhö8 asszony.

Hamarságosan el se találtuk.

— Hát megkövetem alássau tensúr ippensigge pamukbú, mer hát avvau a velág közepibe.

A faggyú korszak beli vásári viccz épen kapóra került faggyúgyertyás asztalunk mellé, „a hol én most tilla- árom haj, pusztítom a papirost.“

Az alföldi feneketlen sártengerek hire örökre lejárta magát. A kocsielakasztó, lófnlas/Hó, sőt kocsis elnyelő valódi feneketlen agyagtenger Párkányban keletkezett legújabban s erről dilettáns és nem dilettáns geológusok még sokat fognak beszélni és csodálkozni.

Kitekintek rongyos oázisomból, már mint a kedélyes kis Laczikonybából, a sártonger gyötrelmeire.

És látok két fényes szuronycsucsot, a mint a sártengerből kiviláglik. Ezek bizonyosan figyelmeztető jelek lesznek. De egyszerre csak változik a szuro- nyos kép. Jószivü emberek elsüppedte- kot kezdenek kiásni. A szegény csendőröket csak öt poicz múlva láthattam meg egész hosszukban, mert körülbelül annyi időbe múlt, mig kimentették őket a fuldoklás kínjaiból.

GASTON.

A dorogi képviselőválasztás.

A képviselőiül/ IV. bíráló bizottsága hétfőn 12 órakor Iváuka Imre elnöklete alatt tartott ülésében tanácskozott a Horváth Géza doroghi választása elleu beadott kérvény alakiságai fölött hozandó határozat tárgyában. A tanácskozás befejezése után d.

u. 1 órakor az elnök kihirdette a következő ítéletet: „Miután Horváth Géza orsz. képviselő 1884. jul. 15-én történt megválasztása ügyében intézett kérvény tárgyalása ellen alaki szempontból akadály nem merült fel s a nevezett képviselő ur a ház elnökéhez benyújtott mandátuma az 1874. évi 33. t. ez. 88. §-áuak megfelel, a bíráló bizottság a beadott kérvény érdemleges tárgyasába bocsátkozik.“ A kérvény érdemleges tárgyalását elnök ma délután négy órára tűzte ki.

A délután tartott ülésben folytatta a IV. bíráló bizottság a doroghi választás elleu beadott kérvóuy tárgyalását. Jelen voltak : Iváuka Imre elnök, Szatbmáry Győző