Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 77. szám
A fentebbiekből kitűnik, hogy bár általában véve a régi tanítás érvényes a szüret idejének meghatározására nézve, mely szerint a szölőfíirtnek tökéletesen érettnek s kifejlettnek ’ kell lennie leszedés előtt, — mégis e szabály alól is lehetnek észszerű kivételek is, — a melyekről érdemesnek tartottuk szüret előtt röviden megemlékezni. rég múltak emlékei is csatlakoznak, jókarba hozassanak. Most készül a városi jövő évi költségelőirányzat, a mérnöki hivatal arra is kiterjeszkedhetnék, hegy az ezen forrás kutak jókarba helyezésére szükséges összeg a költségvetésben helyet találjon. Forrásvizeink. (N.J.) Az a szomorú tapasztalat, melyet a legutóbb megejtett népösszeirás, de még inkább az utolsó ez évi katonaállitás szemünk elé tárt, mindnyájunkat meg- győződtetett arról, hogy közegészségügyi állapotunk nem fetel meg még a legszerényebb kivánalmaknak sem. És szinte csodálatos, hogy nálunk az elhaltak száma szemben a szülöttekével oly aránytalanul nagy, a midőn a természet nagy Alkotója mindazzal felruházott, mely a közegészség alapjául szolgálhat. Adott gyönyörű hegyes, erdős vidéket, balzsamos levegőt kilehell.ő fákat, melyeket tőlünk akárhány idegen megirigyel s csak szánakozással van irántunk midőn látja, hogy ezt a drága kincset nem tudjuk kellően felhasználni. Tény az, hogy városunk nem a legjobb vizű kutakkal dicsekedhetik, de az is bizonyos, hogy mi nem fogjuk megérni azt, miszerint a diósvölgyi kút forrásvizéből piaczunk közepén menthessünk, pedig ha azt akarjuk, hogy közegészségügyi állapotunk mémileg is jiivittassék mind u erőnkkel oda kell törekednünk, hogy ivóvizeinket a mennyire lehet megjavítsuk. Aligha van csak egy vidék nagy Magyarországban, melynek annyi sok forrásvize volna, mint a mennyi nekünk vau hegyeink közt. Minden egyes kút valóságos Isten áldást képez, és mégis mit látuuk mint azt, hogy egytől-egvig — elhanyagolt állapotban vannak. Né- mely forrásvíz környezetét igazi üdülő helyül lehetne csekélységből átalakítani s e helyett azt látjuk, hogy majd a kötözők teszik vizét élvezketlenné, avagy oly összeomló állapotban van hogy nem is lehet azokat megközelíteni. Most midőn a katonaság idejövetele által társadalmi óletüuk is mindenesetre élénkülni fog s kétséget nem szenved, hogy a kellemes tavaszi s nyárelői idényben a kirándulók is szaporodni fognak, ■elkerülhetetlenül szükséges tehát azoknak a kiket illet arról gondoskodni, hogy forrásvizeink, melyekhez még a Esztergomi levél. (Csevegés Esztergom 8ugár-utjáról.) Buda-utczáu vége9 véges végig Minden kis kapuban virág nyílik... Ezekről a virágokról az én Aucun barátom egy egész külön kis tárczát irt, melyre különösen egy igen szellemes leány nagyon megueheztelt. Mert a tárczában megénekelte egyúttal a Buda-utcza valódi esztergomi jellemvonását is, azt az idylli falusi képet, mely pásztor sip, gulya, kanász, ostor és porfelhők, no meg egy kis esti harangszó uélkül nem is képzelhető. Az ón thémám egyszerűbb, tehát hatásában is egyszerűbb lesz. Kedvem kerekedett Esztergomi Levelet Írni az esztergomiak leghatalmasabb utczájáról, az utcza több hires házáról, több hires ház százszorszép lakójáról, a mint az már benne van még a nótában is. Szeretek egyedül sétálni. Így nem csevegi agyou seukise közvetlen benyomásaimat. Most is egyedül sétálok végig a szép, nagy utczán. De nem azért, hogy azután buda-utczai levelemet egyedül magam olvasgassam. Jobbról-balról kedves kis fiatal lom bök köszöntgetnek. A festői koronáju fáknak csak két hibájuk van. Hogy nem nyúlnak véges végig az egész utczán s hogynem kíméli egyformán minden ember. Mennyivel üdébb lombjuk van ezeknek a fáknak, a főváros blazirt áká czaihoz képest. Ott már a gyökereken pusztít a fővárosi levegő egy kellemes parfüm alkatrésze, a gáz s a termőföl det úgy kell máshonnan hozni, hogy legalább ki ue vesszenek a melaucholi- kus lombok. A buda-utczai fák gyökerei octhoni- asabbau érzik ugyan magukat, de a nyeső késtől se kell annyira irtózuiok mint Budapesten, hol még a legaszkórosabb ákáczuak is kifogástalan frizurája van, A házak ugyan kicsinyek de olyan nyájasak, hogy azonnal eszünkbe jut a családi boldogság. A barátságos fényű kis szobák, a szemüveges nénikkel, a ! háló sapkás és pipás bácsikkal, a zajosan mulatozó gyerekekkel s a bol dogság minden bútorával. Megelégedéssel, vidámsággal, egészséggel, gondtalansággal. Itt-ott virágos udvarok, a virágos udvarokon élő virágok, az élé virágok között kitüntetésre méltó kertészek. Az utcza eleje a város felé aristo kratikus, a közepe polgárias, a vége parasztos. Közönsége nagyon tarka. A hány kaszt van csak Esztergomban, annyi-féle ember és „egyén“ folytonosan a Buda- utczán lelhető. Az Öreg urak pompás járójáért szeretik. A fiatal emberek véges végig a nyíló virágokat nézik. A nyíló virágok pedig bűbájos mosollyal jutalmaznak értté, ha kirándulsz a város legnagyobb utczájára s tanulmányokat csinálsz. Tanulmányokat crayon és papiros nélkül. Mert egyéb tanulmányokat nem illik ott csinálni. Vau nekem egy régi jó ismerősöm, a ki már vagy tizenöt év óta rendes sétálója a Buda-utczának. Tizenöt év előtt még virág után járt. Most már csak jámbor reminiscentiákért sétál. Mondok neki: — Maga annyira ismeri már ezt az utczát, hogy érdekes tartalmat tudna elcsevegni egy kedves kis tárczához. Az én régi jó ismerősöm roppaut nagy szemekkel nézett rám. — Hát azután kinézi belőlem barátom, hogy én erről a jó utczáról uj- ságbavaló tereferét adjak ? Éu, a ki már tizenöt év óta járom ! Próbálja csak inog. Kérje föl egy barátját, a ki már tizenöt év óta házas, hogy Írjon a feleségéről valamit, vagy legalább adjon róla szellemes matériát. Nem fog írni, nem bir adni, mert már jó maga is megírni való matéria lett. HaSTON. í-------------------------------------------------------f Olvasó-asztal. i ■(E rovatban említett müvek a Buzárovits-féle könyv- 1 kereskedésben rendelhetők meg.) j — Vig Beszél y e k. íties Hermin 1 ismert Írónő kiadja vig elbeszéléseit i arczképével együtt. Felhívásából a kö- i vetkezőkre kérjük fel olvasóink figyel t mét: A kötet részben már megjelenr, 1 részben még asztalfiókomban heverő nagy- ( számú dolgozatokból olyan tizenkét da- í rabot fog tartalmazni, melyekről én t ibb 1 jót hiszek, mint a többiekről. Be azért 1 a többieket se tartom rossznak, mert 1 hisz azok is az én szeretteim. A kötet j kiadását a kassai jó nevű „Pannónia \ könyvnyomda és kiadó-rósz vény társaság“ , vette át, melynek kőnyvnyomó-intézete a könyvet külső csínra nézve igen díszesen fogja kiállítani s kiadóim akarata előtt valók kóuytelen meghajolni, midőn kikötötték velem, hogy a kötet — nőmén est omen — tizenharmadik darabja az én képem legyen. A kötet 12—14 nyolezadrót ív erős lesz és előfizetési ára 1 frt 20., diszkötésben 2 frt. Előfizetési pénzek vagy hozzám: Kies Hermin Kassa, vagy egyenesen a kiadóczégre eziinezve küldhetők. Az előfizetési batáridő 1884. évi október 30-án jár le, mely után csak a könyvkereskedői áron, példányonként 1 frt 50 kr., fogadtatnak el megrendelések. A könyv 1884. november hó első napjain küldetik szót úgy az előfizetők, mint a könyvkereskedőknek. — Első álmok czimmel Lévai Sándor lapunk derék munkatársa kiadja válogatott költeményeit Diszep felhívásában igy szól : E czim alatt a karácsonyi ünnepekre egy kötet versem hagyja el a sajtót. A könyv a Franklin-társu- latuál nyomatik igen díszes kiállításban. A kiadást, természetesen magam vezetem, mert a magyar szépirodalmi viszonyok még ma is olyanok, hogy a kiadók igénytelenül hangzó nevemnél csengőbb, emlegetettebb nevű irók költői munkáit se bocsáthatják közre anyagi áldozatok koczkáztatása nélkül. Éu tehát egyeneseu a közönség ama részéhez fordulok felhívásommal, melyet a natu- ralismus mai önző világában is érdekelnek egy benyomásokra érzékeny kedély közvetetten egyszerűségű nyilatkozásai. A kötet ára előfizetőknek: 1 frt, mely összeg hozzám (moluár-utcza 17. sz. I. emelet 7 ajtó) küldhető okt. végéig. — Zobor vezér czimü költői beszédre Petrovics László következő előfizetésre való felhívást adott ki: A honfoglalás hősi művéből ragadtam ki egy képet, ezt adom a t. közönség magas bírálata elé. Azon reményben, hogy igényeiknek meg fogok felelni, kérem kegyeskedjenek becses pártfogásukban részesíteni. A mű, melynek díszes és ízléses kiállításáról a „Pallas“ irodalmi és nyomdai részvénytársaság neve eléggé kezeskedik, már nyomtatás alatt vau s október 1-éu jelenik meg. Egy példány ára 60 kr. A tiszta jövedelem egyhar- mada fele részben a szathmármegyei árvízkárosultak, fele részben pedig a felvidéki magyar közművelődési egyesület javára fordittatik. Ezek előre bocsátásával kérem a t. közönséget, de kivált az irodalmi pártolásukért széles e ha. — Ki veled vén bolond ! az én leányom Borisovi hercegné. S ezzel a próphétát ki- ingta. Ili Vidáman múltak a napok, a viszony mind szorosabbá lett. De mindezen örömöknek véget vetett a kapitány megérkezése, ki elbeszélvén a kalkuttai híreket, átadta a felügyelő levelét. Önön szemeinek is alig hitt a helytartó, annyira megzavarodott. Elhülve hivatja a titoknokot, ez — tagad mindent. Tagadja saját keze Írását és azt állitgatja, hogy idegen kéz másolta az -övét. De a helytartónak már nyiladozni kezdtek a szemei. A kapitánytól hozott liir, a felügyelő levele, az öreg jövendölése egy csomóban jutottak eszébe s arra határozták, hogy a titkárt vasra veretve elzárassa. „Isabella“ a portugalli hajó útra készült, melyen a velenczei ifjú magának Máltáig helyet bérelt. Lemonov, ki eddig a velen- czeíre csak fél vállról nézett, érezvén a bekövetkezendő veszélyt, most hozzá fordult, hogy általa a kapitánytól felvételt nyerjen. A portugall semmitsem tudván a történtekről, fölvette az oroszt is, és korán hajnalban elvitorlázott. Haltába érkezvén, a velenczei utána nézett, hogy Európába menő hajót keressen, — talált — de raguzait. Alkut kötött kettőre és tudtára adta Lemonovnak, hogy másnap hajnalban indulnak. Ez hozzá látott dolgához. Ellopta ugyanis a kapitány útitáskáját, melyben ötszáz darab arany, egy arany óra cs több drága köves gyűrt! volt. A kapitány későn vette észre kárát, irkáit Kaguzába, de hiába, u levelek Lemonovot már nem érték utói. Raguzából száraz földöu utaztak Velen- ezéig. IV. A ház asszonyának örömét el lehet gondolni ; de Lemouov megtudta ezt is keseríteni A gyűrűket titkon előszedvén, ketőt az [asszony ujjaira húzott és ez elég volt arra, [hogy a házi bókét undok furfangjaival megzavarja. Az asszony az ajándékoknak szerfelett megörült, melyet látván az orosz, igy hizeleg az asszony körül : — Asszonyom ! szólnék is nem is, mert ha igazat mondok férjét bántom meg; ha hallgatok, — magát. Megvallom szivemből sajnálom. Ezzel az asszony feliévén háborítva, szinte égett a továbbiakat hallani, mert ki nem tudja, hogy atitkolódás nagyobb és nagyobb ingert ad a tudni vágyásra ? Az orosz őzt jól átlátta, azért igy kezdé beszéde foualát : —Asszonyom! örömest kímélném, ha tudnám, hogy engem is megkímél és amit mondok titokban tartja. Az asszony mindent megígért a szokatlan uj hírek hallatára. A gonosz lelkű tehát következőleg kezdé s házi béke felbomlását: — Nem tudja boldogtalan asszony, hogy szive vonzalma nem volt egyéb szerencsétlenségnél ? Az Isten verte meg azt, kinek oly férjet adott, milyen magának jutott. Én szibériai fogságban, én Madagaskarban, én az egész utazásban társa voltam neki és mily szörnyűségeket kellett látnom! De hallgatok. mert sajnálom gyenge szivét tani. . . Ab ! folytassa édes Leinonovora, ne hagyjon ily kétségben, hadd tudjam meg gyalázatomat... Készüljön el édesem — feleié az orosz. — Tudja meg, hogy mennyi becsületre érdemes férje, kit visszatértében öröm könnyükkel ölelgetett. — Kamcsatkában férje hüteleu lett magához és megházasodott és családot alapított. És vajha csak ez volna az egész ! De miután az üldöző sors bennünket Madagaskárra vetett, ott egy hadnagynak leányával új szövetséget kötött kivel gyűrűt is váltott... Kápban a kormányzó leányával váltott gyűrűt ; ime módjában áll mind a két gyűrűt kezére keríteni, a mi hitelessé teszi igazmondásomat. Az emberi bőrbe öltözött ördög eltávozott, az asszonyt siránkozásban hagyta. De hogy egész cziukosságát el végezze, a velenczei mellé sompolygott s igy kezdte koholmányait. — Sajnálatra méltó férfiú vagy. Láttam, hogy feleségednek föltétlenül hiszesz, annak a ki téged távollétedben gyalázatba hozott. Ne nekem higyj, hanem a gyűl üknek, az ő hűtlensége zálogainak. Nem illik mondanom, de el nem titkolhatom mint jó barátod, hogy engem is kísértett s valóban erő kellett hozzá, hogy a széditésnek ellentálljak, mert mi tagadás beuue, hogy feleséged gyönyörű egy asz- szony. A bábom készen volt. A velenczei és felesége kerülték egymást. Végre a férj kitör. Ide a gyűrűkkel hűtlen asszony I ! Micsoda gyűrűkkel ? — kérdó a no meglepetve. [ — Talán nem tudom hány kedvesed van? jlde a gyűrűkkel. Kettő bizonyít rád! — Nekem csak egy gyűrűm van tőled. Mit moudok ? Nincs mór ! csak volt, mert ; a ki Kamcsatkában, Madagüskárban, Kápban... oh éu szerencsétlen !.. Itt van jó barátod két gyűrűje, me- < lyeket vendégtartásórt adott; nem hittem i hogy panaszosok legyenek ! De a te hits«e- ■ géseid ? azok megöluek eugera. Kamcsatká- - bau feleséged, gyermeked van; hát talán i nem tudom mi történt Madagaskárban, Káp- - ban? ah én szerencsétlen asszony ! —Mit ? Lemonovtól két gyűrű? s óu ne- - kera Kaucsatkában feleségem gyermekem ? <j Világosan beszélj, mert... Itt az asszony a gyűrűket előmutatván, sírva beszélé el azt a mit Lemonovtól hal- -j lőtt... Mint ki álmából ébred, a férj maga elő ó idézi vendégét. A no és férj mindent elő- -< forgattak, de az orosz csak a régi ma- -j radt. Tréfált, nevetett, hazudott hunyor- -i gatott. De a férj kilökte házából s a családiból—I dogság elleu intézett meghiúsult merényletre tervezőiét a nyomorult rágalmazót átadatta/íd a törvény büntető hatalmának. Az „Észt. és Vid. számára átdolgozta; FÜLÖP.
