Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 75. szám
agglegényt, a kihez azonban csak bizonyos íillapo(buli óhajtók hasonlítani, — Tehát Deák Ferencz meghalt s nem honfit a sírjára sem zokogó hitvese sem bánkódó gyermeke. — Pedig ő valódi családapái tehetség volt. Mert asszonyom nekem bizonyos eredeti nézeteim vannak, bizonyos képességekre, melyeket sokan nem akarnak észrevenni. — Tehát halljunk csak megint néhány nézetet. Ha el akar altatni, akkor csak beszéljünk nézetekről. — Biztosítom, hogy nem fogja nagyon untatni mert nagyon eredeti. Nézze csak asszonyom. Egy nősülő fiatal embeiben meg kell lennie a családapái tehetségnek. Különben kész boldogtalanságra nősül. Mi ez a telietség. Hát először is nyugodtan kell tűrni, ha legkisebbik gyerekem végig önti a teu- tatartót egy kényes kéziratomon. Még csak a füléhez sem szabad nyúlnom. Másodszor nem illik kinyilatkoztatnom azt, hogy kis leányom egész napi skálázása a zongorán engem mér valóságosan megőrjített. Nem a szonyom. Tapsolnom kell a hamis fúgákhoz s jövőt illik jósolnom az apróságnak. _ A!’g hogy fölnyiüom szerencsétlen szemeimet. elő kell vennem az elemi iskola ösz- szes tudományát s jé félóráig meg kell arról győződnöm, hogy a mai gyerekek kis korukban seomitse tanulnak, nagy koruk- h n -emimt se tudnak. Cö r •petit«.r v igvok. Ez előtt asszonyom kaptam egy correpe- Ütori állásért teljes ellátást s a szép malmitól olyan édes theát, hogy még. Azt tán elém kerül az én kis hiúságom. Egy kis leány, a ki már Ponsout emlegeti. Azelőtt asszonyom szabad volt egész ve- zérczikkeket Írni arról, hogy nincsenek gyerekek. Most géniét és bájt kell fölfedeznem m'nd'ii tintafolton és máskezű hímzésen. A gyerek, az az, hogy a kiskorú fiatal ember s a nagykorú kis lány elegánsan ajánlják magukat s iskolába sietnek. Akkor azután egyedül maradok a feleségemmel. Feleségemmel ? Dehogy, a mamával. Ah a mamák, asszonyom mai uapság nem feleségek többé. Le vannak foglalva mindenféle jótékony egyesületbe, kísdedo- vóba, nevelő intézet számára s egyéb humánus társulatba. Itt beszédre készülnek, ott jegyzőkönyvet Írnak, amott képesek baba munkát vállalni hat hétre, csakhogy a ka- rácsonfa elkészüljön. Azután mi történik gargon életem gyönyörűségeivel ? Drága könyveimből váracskát építenek a szoba közepén, emlékeimből összetaposható játékszert csinálnak. íróasztalomon semmit se találok, fiókjaim folyton ki vannak kutatva, szobám nincs, minden közös egész a legzamatosabb pec. euye darákig, melyet éppen akkor kér el kedv es gyerekem, mikor ajkaimhoz emelem. Ah asszonyom, maradjunk csak igy a hegy vagyunk. A nősüléshez valódi tehetség kell, a gargon élet ezer élveiről és szellemességéről lemondanunk csak akkor szabad, mikor az első szürke hajszál vagy egy hajfürt helye kifehér 1 ik. — Ön tehát hajthatatlan. Azt csak nem akarja belátni, hogy igazságtalan önmaga! iránt, mikor örökös gargon életre kárhoztatja magát. — Ellenkezőleg asszonyom. Fölveszem az aranyos jármát magam is, de előbb olyan érdemeket kell gyiijteneui, melyeket egy járommal jutalmaznak. Azután érzem, hogy napról napra gyarapszik bennem a galgon humor az a neme, a mely minden becsületes in odern* csa 1 ádapának fohozo má- nya szokott lenui. GASTON. Az amerikai kilátásokra. (Az „Amerikai Nemzetőr“ legújabb számából.) Ae „Amerikai Nemzetőr“ben „Kilátásaink“ czim alatt Mogyorósi Árkád aláírásával egy czikksorozat jelent meg, melynek tartalmából a magyar viszonyok- jkal ismeretlen olvasó azt következtethetné, hogy a magyar nemzetnél alávalóbb nép nem is létezhetik, mert több elősorolt hibáit nem is említve, czikk iró szerint még csak nemzeti önérzettel sem bir, már pedig ezzel még az afrikai vad népeket sem vádolják. Hiíladatlan munkának tartom, nemzetünk ellen felhozott ezen vádak iész- letes czáfolgatásába bocsájtkozni, mert, ki érdemesnek találja a magyar nemzet történelmét tanulmányozni, az szerzőnek kifakadásait, úgy is kellő mértékére fogja szálIi a ii, Mogyorósy urat s elvtársait pedig állításának valótlanságáról meg- akarui győzni, hasztalan fáradozás lenne. Hogy mind e mellett az említett ezik- keket nem mellőzöm s néhány észrevételt teszek reájuk,annak egyedüli oka az, mert nem szeretném, hogy az „A. N.“ Magyarhonban lakó olvasói azt hinnék, hogy valamennyi Amerikába költözött magyar osztozik Mogyorósi ur nézeteiben. Nem akarok vissza nyúlni a múltba, hogy előidézzem emlékét a századokon át folytatott küzdelemnek, melyet e nemzet kül s bel ellenség, sőt saját uralkodója ellen is vívott, szabadságának, nemzetiségének megvédése miatt, feláldozván vérét, vagyonát e s zent czélra, az 1848- 49. évi dicső liarczokról sem szólok, melyeknek köszönhetjük, hogy a magyar név nem c^ak ismertté vált, hanem köz tisztelet tárgyává is lett. Mind ezt, mint már rég elmúltat, hallgatással mellőzöm, csak az utolsó 25 év alatt történteket szándékozom rövid-*» vázolni. Mi volt Magyarország ezelőtt 25 évvel ? Egy erőhatalommal leigázott, szabadságától, alkotmányától megfosztott nemzet, melyet erőszakkal geimanizálni törekedtek ; magyar hadsereg nem létezett, fegyver alá sorozott fiait külföldre vitték, irodalma, kereskedelme, ipara elnyomva, a városok nagy rószo —- Budapestet sem véve ki, majdnem tisztán német, vagy szláv, a nevelési ügy tökéletesen elhanyagolva s most, rövid 25 év lefolyása után hol állunk ? A magyar nemzet oly szabad alkotmánnyal bir, milyeniiol Európában ke- vés nemzet dicsekedhetik, nem. csak bel - ügyeit intézheti maga, hanem az Ossz birodalom külpolitikájára is mindinkább érvényesíti befolyását ; a közös hadse reg magyar ezredei otthon állomásoznak, sőt van magyar hadsereg is, a honvédek ; olőmulathafc oly állam férfiakat, kik dicsőségére válnának a politikailag legkifejlettebb nemzeteknek is ; a sajtó szabad, vannak Íróink, kiket az egész művelt világ ismer s tisztel, kiknek művei majd minden európai nyelvro lo- forditvák, kereskedelmünk, iparunk, daczára azon tömérdek akadálynak, mely- lyel küzdenie kell, elvitázhatlan előmenetelt tett, közlekedési ezzLözeink egyre szaporodnak, városaink nagyobi része, sőt sok helyen a föl dm ívelő nép is magya rosodik, úgy hogy anyai nyelvünk, még légmegTögzöttebb elleneink az erdélyi szászok fő fészkeibe, Szehen és Brassóba is, ufcit tört magának s mind több tért. nyer, a nevelési ügy pedig igen szép haladást mutat. Ezek tények, száraz elvitázliatlan té nyék s ha tekintetbe vesszük, hogy e valóban roppant eredményt a magyar nemzet rövid 25 év alatt vívta ki, még pedig nem fegyverrel, hanem erkölcsi erővel s a kedvező körülmények ésszerű felhasználásával, képzelhető-e, hogy ily sikert egy műveletlen, értelmiség és nemzeti érzet nélküli nép, milyennek Mogyorósy ur a magyar nemzetet festette, képes lett volna fe'rnii- tatni. ítéljen e fölött az el nem fogúit olvasó. MAGYAR MIHÁLY. A bőkről s a nőknek. * II. Katalin nem volt szerelemféltő s e tekintetben igazán magasztos jellemet tanúsított. Erzsébetek és Krisztinák kivégeztették hiltelen kegyeuezoiket és vetólytársnőiket, Katalin sem nem büntette, sem nem üldözte. * Conti herczeg sokszor mondá : eddig az udvarlást rendesen szerelmi nyilat kozatuak vették, mostanában már a szerelmi nyilatkozatot is csak udvarlásnak veszik. * YIII. Henrik Anglia királya ötször nősült; nejei közül egy gyermekágyban halt meg, kettőiéi elválasztatá magát, kettőt pedig kivégeztetett. Hatódik nő után is járt, de siker nélkül. A mint a többiek között a danomarki király testvérét is nőül óhajtá, sajátkezűig irt neki levelet ; a király testvére szintén sajátkezűig válaszolt neki — világosan és röviden : „Köszönöm a számomra tervezett megtiszteltetést; ha két fejjel bírok —- a legnagyobb örömmel elfogadtam volna. Miután azonban csak ogy van, s azt szeretném megtartani, elnézéséi t kel! esedeznem, hogy ajáu • latát ot nem fogadhatom.“ * Lanner Katinkát a tánezművésznőt a „Hamburgi Correspoudentben,“ igy bírálták meg: „lejtései annyira újak, hogy a haladás értelmében, méltán számíthatjuk azokat az idő szelleméhez.“ * Gutzkow egyik bírálat álban Elster Fannit a peripateticns táuczok Aristo- telesénok, Grahu Lucilt a lábgymnas- l.ica költőnójénék, Grisi Charittet pedig élő ryGumisnak nevezte. * A szép költőié Lupercia de Fiqueron bátorkodott Álba herczeget megkérdeni: mi az oka. hogy soha sem nevet? „Nem állok oly bizalmas lábon magam magammal, hoüy magamnak ilyen pórias- ,oágot megengedhessek“ válaszolt a sötét hadfi. * Midőn Napoleon Házassága -Mária Luizaval elhatároztatott, a franczia udvarnál nem beszéllek mádról, mint a jövendő császárné kellemes külsejéről, jó s kedélyes szivéről. Napoleon az ő kedviért fényűzőbb is lett, mint valaha más nőért. — Egykor a császár Hortensia Holland királynéjával s Step ti a- nia bádeni herczegnővel együtt ivén, midőn az utóbbi kissé élénken kérdezé, váljon tud-e keringőt? a császár válaszold, hogy ő életében csak egy lecz- két próbált, a midőn még a katonai intézetben volt, hol fáiiczmejtere tanácsára egy széket vett, s azzal keringett a teremben, de csakhamar ejszó- dült, egypár széket összetört, s felhagyott s gyakorlattal. A hölgyek ezen író fás modorban adott válaszon nevet, tek, s a herczegnő megjegyzé : „de az ó)ecH. (TVagieomikus történet.) A vándorművészek szeretik a fürdőhelyeket meglátogatni. Fájdalom azonban ez a" speculatiójuk nem mindig sikerül, mert csak világhírű név vagy valami genie kedvéért cserélik fel a fürdővendégek a friss levegőt a lámpabűzitette (csak nálunk!) vagy tournierszükitette teremmel (ez már minde- nütt megvan!) Az afféle szegény ördög pedig, a Ki előtt neve vagy legalább geniejé- nek hire nem jár egy félországgal, beune marad a páczban, míg valami jószivfí Croesus, (rende-ien angol szokott lenni.) ki nem rántja a léből. Hősünk is ilyen „művész“ volt, de hozzá még a „i éch“ is a sarkában járt! Mikor B.-Füredre megérkezett hegedűjével, rögtön egy másodrendű vendéglőbe hajtatott... Minthogy nem akarta, hogy a magyar tenger mellett a költségek tengerébe merüljön, nyomban hivatta a főpinezért és ezt mondta : — Hegedű művészetemet szeretném egy coneerten bemutatni ! Ön bizonyára ismeri valamennyi itteni vendéglő pinezérjét. Itt van két száz darab belépti jegy egyezzék meg társaival, hogy ezeken miként adj mik tűi, mii.den lú! adott jegy után kapnak 20 krajc'árt. — Szolgálati ra nrám, biztosíthatom, hogy 24 óra lefolyása alatt valamennyi jegyén túladok. — Komolyan ?-- Minden bizonnyal... Itt nagyon szerein a. hegedű művészeket. A pinczér távozik. A művész gyorsan előkeresi fekete salon kabátját, fehér piquet nadrágját, átöltözködik ; fejébe nyomja azt a széles kari májú „művész kalapot,“ kézbe a séta pálezát s megindul egy kis „ruud- schaura.“ A publicum tetszik neki. Szive csak úgy ugrál örömében ... s el kezd számitgatui. Kétszáz jegy 1 frt 20 krjával : 240 frt. . . 20 krajezár minden jegy után a főpinezér- nek... marad még mindig 200 pengő... A pénztári bevétel is lesz csak „wenigstens“ ekkora.. abból majd fedezhetem a világítás, zenekiséret, terem s falragaszok költségeit... Tehát nekem mindenesetre marad 200 frt tisztán... Est bieu ! A 200 frt tiszta haszon fölötti örömében, avagy n ivei tán a „cassastand“ volt vékony, biztosan nem tudom, a művész vacsora nélkül feküdt le — álmában látta fején a babér t, mit tán ébren odaadott vén1 egy tál babért. De ne bántsuk rossz szójátékkal jó álmait. Másnap korán talpon volt már, meggyőződni affelol, hogy a székek rendben vaunak-e ? meg hogy a többi előkészülettel mennyire jutottak. Aztán betért a vendéglőbe, szintén némi előkészületre... Majd meg beballag szobájába... Alig foglal helyet jön a főpinezér. — Nos? — Kérem valamennyin túladtunk, amint Nagyságodnak előre megmondtam, éppen csak két német utositotta vissza a jegyüket azon megjegyzéssel, hogy ők a hegedű hangjától kólikát kapnak. — Csak kettő maradt meg? Hisz oz pompás ! kiáltja örömmel a művész. És kapja hegedűjét, végig huzza rajta a vonót s olyan vig hangokat csal lu abból a négy húrból,— szemei neki tüzesednek, — haja mintha tánezra kelne, — s egész teste csakúgy remeg. Az a négy húr úgy lljj0MS — talán a művész szive se jobban . . . Aztán kimerülve a nyugágyra dől s a piuczértől ki épen Szász Károllyal gondolkozott ; „Négy kis húrban ennyi érzés nem is tudom, hogy fér meg?“— kérdi : — A pénz már önnél van ? — A pénz ? — Igen a pénz a 198 jegyért a melyeken túladott. — Ah ! Nagyságod talán, azt a pénzt érti, mellyel fáradságomat ígérte jutalmazni? Nagyságod legjobban tudja, hogy még nincs nálam... — Mi-cso-da ? Pénz mellyel én tartozom Önnek ? Hiszen én a jegyekről beszélek ! — Igen ! igen ! én meg a 20 krajcárokról, melyek nekem a jegyek után járnak . . . — Azt Ön leszámíthatja! — De hát miből? — Az 1 frt 20 krajczárból ! — Micsoda 1 frt 20 krajczárból ? — Hát a jegyek árából ! — Én nem értem Nagyságodat.-- Engem nőm ért Ön ? Hát nem kerül minden jegy 1 frt 20 krajezárba ? Hát nincsen az rányomtatva nagy fekete betűkkel? Ha Ön és barátjai túladtak a jegyokeu, akkor hát Önnek annyiszor kell 1 fit 20 krajezárfc Átadnia — ahány jegyet e 1 a d- t a k . . . — Hiszen Nagyságod az 1 írt 20 kraj- czárt nem is említette! — Én mit ! nem említettem ! Hiszen világosan ki van írva a jegyekre ! — Eu nem tudok olvasni, Nagyságos ur! — De szerencsétlen hát hogyan adott túl jegyeimen ? — Én szétosztottam mint Nagyságod parancsolta. — Szent-Isten ! — Kérem én meg uagyon j<)l emlékszem arra. a mit nagyságod mondott : „Hegedűművészemet szeretném egy coneerten bemutatni. Itt van két száz jegy egyezzék meg barátaival, hogy ezeken miként adjanak túl. Minden jegy után kapnak 20 krt. — De liát önök miként adtak túl jegyeimen ? — A „magyar király,4 az „arany bárány* és a „komlókért“ vendégeinek terítékei alá tettük, mindenki elvette a jegyet és zsebro- rakta. A két németet kivéve, a kik azt mondták : — Borjú ! bivaly ! — Mi? Nagyságod velem gorombáskodui akar ? Adja meg inkább a 40 frtot ! — Te ficzkó ! én reád kétszáz jegyet bíztam ! — Rám hízta, hogy miként adjak azokon túl ! Hát én a terítékek alá tettem! — De én azért adtam Önnek, hogy eladja azokat ! — Nagyságod nekem azt mondta: „He- gedümüvészetemet szeretném egy couc- rtou bemutatni.“ — De nem ám iugyeu I te szerencsétlen! Szegény művész kétségbesett. Hol vegye terembért, ae f ii- agaszok és világítás
