Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 73. szám
honáját, és első sorban a magbuzát páczolni. Ezen csávázós sokféle módon történhetik és mind olyan eljárás, ha az üszög gombák kékkővel megölésén alapszik, czéljáiiak megfelelő, habár a legbiztosabb eredményt csak a Kálin féle csávázási mód birja felmutatni. Ezen a német Dr. Kálin Gyula által felfedezett eljárás abból áll, hogy 5 hektoliter búzára 1 kilo rézgáliczot (kékkő) használjunk ; ezt forró vizben oldjuk fel és kádban 200 liter vizliez keverjük ; az oldatba öntsük a páezo- landó búzát, hagyjuk 12—14 óráig henne azután szedjük ki, szárítsuk meg és használjuk fel vetésre. A feunebbi arányt régi mértékre átszámítva, 10 mérő búzára 2 öreg font kékkő és 4 akó viz szükséges. Minthogy a páczol ás által a búza megdagad, igy a 10 hektoliternyi búzából a mondott idei csávázás után körülbelül 13 hl. búzánk lesz, a vetés tehát 30 százalékkal sűrűbb legyen, a ki pelei. 1 hektárra 189 litert számit az a csá vázott buzából 234 lit. vessen el. A kékkő mtrges anyag lévén, ovatos el járást követel, különösen ne használjunk vaseüéuyeket a csávázáshoz, mert kékkő oldatban avas feloldódik. IJjabb időben kísérleteket tettek más üszögirtó szerekkel, de egyet sem olyan fényes sikerrel mint az általunk leivt mód által. Hangsúlyozom hogy a búza csá • vázasához legjobb minőségű kékszinű rézgá iezot használjunk. A Dupuy-féle magcsávázás hatékony alka! része szintén csak a rézgálicz, Szilágyi Gyula szerint tartalmaz ezen szer 26 százalék Militzer után 35 százalék kékkövet, a többi alkatrésze vasgálicz, cinkoseydevel és egyéb haszontalan keverékkel. A ki tehát a Dupuy-féle magcsávázást használja, legnagyobb részt kidobja a pénzét. Egybevágó, a jeleu sorok Írója által keresztül vitt összehasonlító kísérlet .bebizonyította ezen állítást. Üszögös búza kékkővel csávázva, tökéletes tiszta gabonát adott; az ugyanazon buzából egy másik rész Dupuy-féle ézerrel csávázva, még mindig 2 százalék üszögöt mutatott fel. Egy hectoliter búza csávó zása kékkővel 7 kr., Dupuy-féle magcsávával 18 krba kerül, és az eredmény az elsőnél sokkal jobb. Egy helybeli kereskedő szintén készít egy vetőmag csávázó szert; annak fő - alkatrésze a rézgálicz (és dicsőül kell| említenünk, hogy a legjobb minőségű.) , Egy állítólag 3 hektoliterre elegendő | levő csomag ára 28 kr., tehát 1 hect. csávázása 9 krba kerül. Scliönbeck ur ezen magtisztító szert nagyban is, és pedig 45 forinttal a métermázsáját, eladja, az ára tehát nem túlságos nagy, mivel a rézgálicz is legalább 34 frtba kerül. De vissza kell utasítanunk azon reklámot, hogy ezen szer alkalmasabb a csávázásra, mint a kékkő és hogy csávája trágyázó erővel is bírna, mint ezt egy ajánlati levélben olvassuk, mely szerint a csávázó szer után kétszer oly gazdag lett a vetés, dús sással, buzogány kalászszal a másik ugyanoly földbe vetett búza mellett. Hogy csávázott, tehát nedves búza gyorsabban és egyformábban kel mint a száraz vetőmag, és is igy szebb ki- nézést nyújt, az igaz és hogy a Schön- beck-féle magcsávájával páczolt búza üszögös nem lett, az is lehet; de hogy a Kűhn-féle mód szerint kékkővel pá czolt búza mégD üszögös marad, az már nem tény, és hogy a Scliönbeck féle magcsávázó szer a gabona növekvését más módon befolyásolja mint a kékkő az sem áll. De tudjuk uagyon jól, hogy a kis gazda az egyszeri! kékkővel csávázásinak barátja nagy hamar nem lesz és hogy egy szépen becsomagolt titoktel jes „vetőmag tisztítószer“ előtte ajánlatosabban fog feltűnni. Ezen tekintetben üdvözöljük Scliönbeck ur vállalatát teljes szívből és kívánjuk, hogy földműveseink keservesen keresett pénze inkább itthou maradjon, minthogy azt Dupuynak külföldre küldjék a kitől csak rósz árut kaphatnak Ajánljuk azonban Schönbeck urnák, hogy többféle haszouvelietetlen szert ne vegyítsen össze, abból egy csávázó szert, előállítván, hanem töltsön a csomagokba tiszta s legjobb minőségű réz- gáliczkövet, adja el illendő áron bármilyen név alatt és csak polgári nyereség mellett és még igy is szép érdemeket szerez magának. Esztergomi levél. (A helyi sajtóról.) — Nincs benne botrány ! — Nincs benne szöktetés ! — Múltkor egy uépes vacsorát rendeztünk s meg se említették. — Leányom párisi legyőzője föl se tűnik neki. — Ah mennyivel többet tudunk mi a kávé előtt! — Tetszik tudni kérem, a mi nagyon pikáns azt nem szabad megírni, a mi meg nem pikáns, azt nem lehet elolvasni. — Képzeljék csak kérem, engem két év előtt, mikor Puczikát először vittem bálba, kihagytak a hölgyek névsorából. — No gyönyörű egy újság ! Nyolcz kávézó hölgyből álló akadémia ítél. Az ítélet ellen nincs apelláta. Olyan megmásithatlan az, mint a napsugár. A kávé tudvalevőleg a pletyka pezsgője. A haragos nyelvecskék még jobban megeredtiek tőle, a beveskedő kis ajkak még érdekesebben összekucsorod- nak s a szemekben még lebogóbb lesz a tűz. Persze csak a fiatalabb akadémikusoknál. Es különösen a legfiatalabbiknál, a ki olyan kimondhatatlan kedvesen tudta meghozni az Ítéletet, hogy — Tetszik tudni kérem, a mi nagyon pikáns, azt nem szabad megírni, a mi meg nem pikáns, azt nem lehet elolvasni. Ab ez olyan ingerlő kritika volt, hogy szinte szerettem volna hamis aj kába harapni. De a tisztelt kávésakadémia nagy hézagot pótolám a kisvárosban. Pótolja azt, a mit a helyilap kihagy, megszerzi azt, a mit a helyi lap meghoz és értekezés alá bocsátja azt, a mit m helyi lapocska soha meg se érinthet. Szóba kerül például egy uj párbaj história. Néhányun csak azt róják meg, hogy nem szerepelnek benne hölgyek. Már pedig valóságosan lovagiaskodni hölgyek nélkül nem lehet. Elmondják azután egy szentképü kis leány legújabb regényét. Ab, ez a regény olyan naturalistikusan van elmondva hogy Zola is megirigyelné s olyan szikrázó kitérésekkel és episodokkal fűszerezve, hogy a legöumegtagadóbb agglegény is lázba jönne tőle. Beszélnek azután egy szalonkabátról. Ali egy öreg ur salonkabátjáról, mely legközelebb annyira provokálta a frakkot, hogy valóságos udvari kérdés lett belőle. A hölgyek kivétel nélkül előnyben részesítik a frakkot s határozatikig (imondják, hogy elegáns emberek frak- :ot húznak, mikor hölgyekhez vagy ran- •os emberekhez hivatalosak. Csak egy esetben lehet elengedni a rakkot. Ha a meghívás olyan természetű, < gy csak négy szemre szól. Tovább hullámzik az apró történetek rja s szóba kerül még a főispán mo- ok!ijától kezdve az ón nyakkendő tűiig mindenféle tbéma, mikor egyszerre csak behozzák a megkritizálfc helyi lapot s nagy mohósággal olvassák benne végig a kávóakadémia híren leirt ülését s nagyszerű Ítéletét a helyi sajtóról. — Tetszik tudni kérem — veti föl a jóízű ajkú legszebb kritikus — az Esztergomi Levél csak akkor ér valamit, ha plágiumot követ el egy összejövetelünkről. GASTON Olvasó-asztal. (E rovatban említett müvek a Buzárovits-fele könyvkereskedésben rendelhetők meg.) — V ö 1 u n d kovács és rokonai az árja regovilágban. Philologiai értekezés. Irta Katona Lajos. Esztergom 1884. Laiszky Jánosnál. Az összehasonlító mythologiai ismeretek nagy apparátusával irt s pompásan kiállított könyv méltatására legközelebb visszatérünk. — Bajza József. Irodalomtörténeti tanulmány. Irta Szántó Zsigmond. Esztergom, 1884. Laiszky Jánosnál. Az irodalomtörténeti tudorságra pályázó érdekes monograph iát nemsokára részletesebben ismertetni fogjuk. — Első kötet. Szávai Gyula jeles fiatal győri poéta költeményei, melyeket a magyar sajtó oly előnyösen fogadott, második kiadásban jelentek meg. Megrendelhető a szerzőnél (Győr, Kazinczy utcza 20.) vagy a Buzárovits-féle könyv- kereskedésben. Őszintén ajánljuk olvadóink figyelmébe. A nőkről s a nőknek. * Potnpadourtól egy harmadrendű imádója kérte, engedné meg, hogy bárhol is megcsókolhassa ; ő sértett méltóságában igy válaszolt : „legfeljebb körmeimet engedhetném önnek csókolásra, miután azt nem tűrném, hogy testemen bárhol is királyokkal, vagy más főurak- kal találkozzék.“ * Kant egykor vőfélye volt egy igen egyenetlenkoru házaspárnak ; a vőlegény 75, a meiinyasszony csak 21 éves volt. A vendégek között egy asszonyság is találkozott, kinek régi vágya volt Kant-tál megismerkedhetni. A mint alkalma nyílt, e szavakkal közelité meg Kantot: „Ah tanár ur ! remólhetők-e még e házasságból gyermekek“ ? Kant végig nézett az asszonyságon^ azután komolyan ezt válaszolta: „nem remélhetni — hanem félni lehet, hogy lesznek !“ ez furcsa álom volt s aztán nem gondol rá többet. Miért kell neki lenni annak a századiknak, u ki még akkor is szeret, a mikor már önmagát is gyűlöli. “ IRON. (Novelette.) Ott a Duna partján, hol a magas fűzfák hangos suttogása s az erdei madarak lájo'ó dallamai gyönyörködtetik a közelében elterülő falu békés lakóit, állt egy kis házikó, mely ódouszerü s exotiluis növényzete áital virágos kertté alakított környezete után ítélve egy a jobb módú osztályból származó gazdaember lakóhelyére engedett következtetni. Nemes Némethy uram lakott ott egyetlen leányával a szép kis Piroskával. Felesége, midőn Piroska a második évet betölté, elhalt s igy az egész ház vezetése valamint a kis árva neveltetése, egyedül az ő gondjaira került. Igyekezett is Némethy uram leányát, jó módjához képest, jól nevelni, mert mint mondani szokta: leánya idővel még úri asszonyság is lehet! De nem igy gondolkodtak szomszédjai, kik látva Piroska elkényeztetett neveltetését és munkakerülését, nem a legjobban nyilatkoztak felőle. De bizony nem törődött Némethy uram a szomszédok csevegésével és mende-mon- dáival ; naponként folytak nála a mulatságok, melyeket persze nem mulasztottak el fölkeresni a falu érdemes cimborái. Vígan mulattak volna talán egész éven át, ha egy véletlen eset, a mi akis Piroskának vig\ázutiansága folytán keletkezett, egyszer és mindenkorra meg nem zavarta volna. Ugyanis egy napou midőn a vendégsereg szép számmal gyülekezett egybe, hogy nemes Némethy urain által rendezett barátságos vacsorán részt vegyen, Piroska a folytonos tömjónezések következtében megfeledkezvén a tűzhelyről, a körülötte fekvő fa készlet meggyűlt, s csakhamar az egész ház tüztengerré változott, melyet, az erélyes ol- lás nem birt megfékezni. A sok jaj- és veszélykiáltások következtében el is felejkeztek a házi gazdáról, a ki elveszelt. Csak másnap reggel midőn már sötét falak hirdették a szerény kis házikó pusztulását indultak felkeresésére. Hosszas ide- s tova futkozás és keresés után sikerült őt fellelni a néma romok között, egy szoba gerenda alatt Leírhatatlan volt Piroskának fájdalma melyet atyja halála s a roppant szerencsétlenség okozott. Egyedül állott a szerencsétlen, szülőitől és lakhelyétől megfosztva, egyedül jó szivtí szomszédai és emberbarátaiban helyezve öszszes remén)ót és vigaszát. * Egy év múlt el azóta, hogy Piroska teljesen árvaságra julott. Megváltozott minden, egyedül az árva kis lány fájdalma és bánata nem. Ott látjuk most őt a falu legszebb házában, hol híven szorgoskodik uj szülei körében. Nem volt ő az a régi elkényeztetett, a mit csakis atyja ferde ueve'ési módja okozott ; nem volt többé munkakerülő, a mire atyja nagyravágyása tanította, hanem bű és szorgalmas olyannyira, hogy az egész házban köztisztelet tárgyává Ion. Megtörtént egy alkalommal, liogv a falu legszebb legénye tett látogatást házukban, hogy a kis Piroska kezét megkérje. Az uj szülők megtagadták kérelmét, mely nemsokára az árva lánynak is tudomására ju'ott s a hir a titkon szerető leányt megtörte. Valamint a virág melyet ha elhagynak elfounyad ; úgy hervadt uaponta a a kedves kis leány.— Feltette hát magában, hogy szülőivel szakit s igy könnyebben egyesülhet azzal, kinek vonzalmát és szivét egyaránt bírta Szép tavaszi reggelre ébredének a falu lakói s vidáman kezdtek munkájukhoz, hogy az egész napon ál a házi körhöz szükséges anyagi áldozatokat megszerezzék ; szóval : az egész falu népe talpon volt, csak egy házban lakott odahaza a szomorúság s ez Bodori uram, Piroska uj szüleiuek háza vala. A szomszédéit nem tudták elképzelni Bo dóriéit mély bánatát, csak későbben jöttek tudtára, hogy fogadott leányuk az árva Piroska egyszerre csak eltűnt. Keresték de hiába,—eltűnt talán örökre. Kérdezősködtek a szomszéd falvakban de sikertelenül. Jó félév mult el a történtek után, midőn azon megrendítő hir adatott Bodori uraméit tudtára, miszerint fogadott lányuk a Dunába ölte magát. Az öregek mély bánattal és szomorko- dással vesztették el a kis Piroskát, akinek boldogságát meggátolták. Kocsin vitték a kifogott szegény leányt utolsó nyughelyére a temető árkába s mély megindulással követé a falu nagyja és apraja a szerencsétlen kis árvát, kit boldogtalan szerelme vitt a sírba. * * * Most is látható az árva kis láuy néma sírja, melyet szomorú (űz lombjai takarnak s az erdei madarak zengnek porai felett megható dalokat, mintha figyelmeztetni akarnák az arra meuőket, hogy a rideg hantokból álló Kis domb egy árva szivet takar, mely életében C3ak egyszer szeretett s akkor is boldogtalanul. Olyan mindennapi törrténet ez, a raely- uek sohase lesz vége, inig elérhetetleu vágyakért égünk. FŰLÖP. ÖUot/ÍÁetihat Uvétvátlá\ Vidéky Ludmilla k. a. és Goromba Flórián t. m. bölcsész között. — Vége. — Govomba Flórián Vidéki Ludmillának : (A múltkori levél vége.) Hogy óhajának, — ha sikere nőm is, — legalább jó szándékom szerint megfeleljek; még a karcolatról kell egyet mást mondanom. Az előbb Cliamot említettem, mint a modern képzőművészeti karcolatok mesterét. ■ , Ami e műfajt a térbeli rbythmusok közt jelentkező alakjában jellemzi, ugyanazt kell : J időbeli formájáról is állítanom. Mentül többet mentül kevesebb eszközzel: ez jelességének netovábbja. Tehát valóban nagy virtuositás,— ha uem is művészet, — kell ahhoz, hogy valaki sikerült karcolatot hevenyésszen.
