Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 66. szám
rasan olvasni. Csak unatkozni tudok, hanem azt azután nagy művészettel. _ Hát mért nem Írod meg már e gyszer az ugorka határát a fővárosra s ebből kifolyólag az ugorka-saison hatását egész Magyarországra? _ Mert unalmasnak találok minden é rdekes thémát. __ És meddig sinylődöl ebben a b ajban ? __ A inig a vakáczió véget nem ér. A kkor Budapest nemcsak házakból s unatkozó emberekből, de eseményekből és valódi életből fog állani. __ És mikor kezdődik szerinted ez a z uj élet ? — Már nem sokára. A kis diákok mamái már pakkolnak, a nagy diákok táskájába szintén becsomagolják a maii dátumot. A fürdözők hazatérnek, a nya ralók visszaérkeznek. Chikkesnek találja mindenki, hogy jól érezze magát Bu dapesten. De mielőtt a legközelebbi viszontlátásig elválnánk, mondd csak mikor látogatsz föl hozzánk ? — Majd ha szalonkabát nélkül jövök le Budapestre. Mikor magam is chikkesnek találom, hogy Budapesten mulassak. AUCUN. Olvasó-asztal. — Az „0 r s z á g-Y i 1 á gu XVI-ik füzete megjelent. A füzetben kiváló irodalmi eseméuyt képvisel Csalomjay régi Írónk satirája az „Az ujdon vívmányok.“ A lap illustrátioi között van „Az emberevők szigete.“ Az eredeti fényképet Grüuu Atbur bazáukfia küldötte Ausztráliából az „Egyetértés“ számára, ezt a tudomány szempontéból óriási vívmánynak tarthatjuk, hogy magyar lap hozza először. Előfizetési ára egész évre 10 frt, félévre 5 írt, évuegyedre 2 frt 50 kr. — Vörösmarty összes műveinek 9. és 10. füzete most jelent meg Mé- hner Vilmos buzgó kiadó jeles vállalatában, G-yulai Pál rendezése alatt és jegyzeteivel. Egy füzet ára 35 kr. Ajánljuk a közönség figyelmébe. A Dókról s a nőknek. Youssouf-Bei parancsnok, az afrikainak szokásait igen sok igazsággal védelmezte. „Ti vádoltok bennünket“ szólt a francziákkoz, „hogy vásároljuk az asszonyokat. Mi e tekintetben mégis sokkal polgárisultabbak vagyunk mint ti, mert nálatok az asszonyok veszik — Uram ! ? — kiálték föl elcsodálkozva. — Igenis, az ön ura. Mondtam már egyezer, hogy még viszont fogják Őt látni. Elhiheti hogy igazat mondok. Emlékezzék csak szavaimra, Vilmos ! Mr. James Smith még vissza fog önökhöz térni ! Dark ur e szavai után nagyot szippantott, azután »-oss^ kedvvel Londonnak ko- ■csizott. Ez a jövendölés sokáig ismétlődött ben• nem. És valahányszor a kastély csöngetyiije v megszólalt, mindig megborzadtam. IV Kastélyunkban csakhamar az a régi, egyhangú élet kezdett uralkodui. A londoni tör- vénytudö ur többször meghívta úrnőmet családja körébe, de mióta az a gyalázat történt, úrnő na egészen visszavonult a világtól s különöseu környeződ előtt akarta ► elrejteni fájdalmát, de én mégis észrevettem. [ hogy ő nagyon szenved. Ha ez a magányosig ság tovább tart, úgy végképen megtöri őt a bú. Szerencsére sikerült Mr. Hecke lelkészt f újra megnyerni arra, hogy a kastélyba me- g gint müversenyezui járjon. Úrnőm azt üzente a neki, hogy adott szavát most már visszavon- [f hatja, mert az az ember, kinek a szavát s adta, most nagyon távol van. Midőn Mecke [Mir megjelent, úrnőm azt is mondta neki, 1 hogy férje megtörte a szentséget es egy rná- g sik nővel lépett házasságra. A kis lelkész majd megkövült bámul- íJ tábau. És ezentúl gyakorta eljárt a kastélyba, ifi hegedűjével hóna alatt. Meglehet, hogy nem vi volt ajánlatos úrnőmre e viszony megújítása, romért az emberek szemében a látogatás könyférjeiket, miután a férj csak olyan nőt vesz el, kinek sok pénze vau. Mi azonban midőn megnősülünk, bizonyos öszszeget adunk, melylyel bebizonyítjuk, hogy bizonyos értéket tulajdonítunk a nőnek, kit kiválasztottunk. Ti többre becsülitek magatokat mint aszszonyai- tokafc, a ti polgárosodástok igen kiilö nős.“ Mit lehet erre válaszolni ? * A hires Gaussin gyengéd viszonyban ólt Brouret pénzügyérrel. Az elragadtatás egy perczében ez utóbbi nevét egy leveliére jegyezte s átuyujtá iinádott- jának. Gaussin tői függött aztán, hogy az aláírás fölé házassági szerződést, vagy valami nagy öszszegről szoló kötelezvényt jegyezzen. Nyugtalankodni, később félni kezd s mindent elkövet, hogy a levelire sorsát megtudhassa. Gaussin mulatja magat remegésén ; kötődik vele, végre megmutatja. Hirtelen kibontja s e szavakat leli neve felett: „ígéretet teszek, hogy Gaussiuomat örökké szeretni fogom.“ * Egy dáma kérdó Napóleontól! „hogy van az sire, hogy ön annyi dicsőség után, folytonosan újakat keres ?“ „szépsége mellett, hogy festheti ön arcát?“ volt a válasz. * Croné a hires aranyműves, midőn kérdezték, hogy tudott oly kövér, csúnya asszonyt nőül venni, ki különben igen gazdag volt, „én őt súlyánál fogva vettem el; a Fago ura nem voltam tekintettel.“ * * VIII. Henrik házrendóben a többek között ez a pont is benfoglaltatott : „idegenek a lépcsőkön ne társalogjanak tulbarátságosan a leányokkal, miután emiatt temérdek asztali edények szoktak szóttöretui. * Jobnsobn egykor a hires színésznő misz Macauley-nel ebédelt. A beszélgetés tárgya az emberek basonjoga volt. A házinő az emberiség hasonjogait egy köztársasági lelkesedésével védelmező. Johnson csak töredezetten és ritkáu válaszolt, azon reményben, hogy közön- bössége által, más irányt ad a beszélgetésnek. Hasztalanul ! a misz mindinkább elmélyedt a vitában. Erre Johnson a mint csak tudott, oly sebesen evett, intett inasának, felállott s azt helyével megkínálta. „Istenem, mi jut önnek eszébe ?“ kérdé misz Macauley „semmi misz !“ felelt Johnson „csak njen félremagyarázható módon tűnt föl; de mit tehetett mást az éu szegény úrnőm, hogy fájdalmát elűzze valaki által ; hisz ez a lelkész olyan ártatlan, olyan becsületes ember volt, milyent még sohasem láttam. A tél elrault, jött a tavasz és még semmi tudósítás sem érkezett Smith úrról. A tavasz komor, erős uapokkal köszönt be. Csupán április tizenegyedike volt derült. Sohasem felejtem el ezt a napot. Úrnőm kora reggel rendesen olvasással foglalkozott, mig egyszer a reggelizés előtt hevesen csöngetett. Gyorsan fölfutottam. Josepbina, ki az alsó emeletben lakott, nemsokára utámiam jött fel. De az ajtónál már megelőzött. Közvetlenül utána léptem az úrnő szobájába. Úrnőm a kályha előtt állott és erősen föl volt izgatva. — Megloptak! — mondotta ő hevesen. — Hogy mikor és hogyan azt nem tudom, de két karperecem, bárom aranyfüggőm, bárom gyűrűm és finom zsebkendőim vesztek el. — Ha tán gyanúja volua ... — mon- dá Josepbina — ha meg akarja vizsgálni szekrényemet és ládámat, tessék úrnőm. — Ki beszélt itt szekrényekről és ládáról? — kérdé boszusan az úrnő — vigyázz szavaidra, ha velem beszélsz. A fiatal asszony most hozzám fordult. Én, azt ajánlom, hogy jó lesz ha rendőri beavatkozást sürgetünk. Úrnőm elfogadta indítványomat, de előbb egész estig kereste az eltűnt tárgyakat s nem találva, reudőrért akartam távozni, de az emberi jogok egyformaságát akartam tettleg érvényesíteni. ~ HÍREK. ~~ — Nagy Boldogasszony napján városunk szokatlan élénkséget mutatott, óriási sereg bucsus nép özönlött váró sunkba, a templomok, de kivált a várbeli templom zsúfolásig megtelt ájta- toskodó közönséggel, hol a Herczeg- primás tartotta az ünnepi misét fényes segédlett mellett. — Kirádulás. Az Összhang nevű fővárosi dalegyesület' ma délelőtt egy nagy külön hajóval városunkba rándul. A kirándulás elé az utolsó napokban nagy akadály gördült. Az Este ezred zenekara ugyanis hétfőn kora reggel ő Felsége névnapján ünnepi zenével van elfoglalva s igy az esztergomi kiránduláshoz nem csatlakozhatni. A rendezőség s különösen az elnök mindent mozgásba hozott, de a körülményeken változtatni nem volt képes. Már-már le kellett volna mondani a mai kirándulás tervéről. Ekkor egy volt katonai zenészekből álló zenekart találtak s a kérdés meg Ion oldva. A kirándulás tehát lehetségessé vált. Az Összhang dalegyesület tagjai legnagyobbrészt nyomdászok s kereskedők, kik társas életüket egyesületi összetartásuk által lényegesen megélénkítik. Dal egyesületük nem nagy, de igen lelkes. Ma a főszékesegyházban a Langer-féle misét éneklik, délután pedig a hangversenyen működnek közre. Üdvözöljük látogatásukat s óhajtjuk, hogy vendégszeretetéről nevezetes városunkban derült és jó emlékű órákat töltsenek. — Az Összhang budapesti férfi - dalegyesület megérkezését bárom mozsárlövés jelzi a várból, kiszállás és bevonulásukat szinte annyi. A hajónál Reviczky Győző szolgabíró úr fogja fogadni a bizottság élén a vendégeket, kiket elnökük lovag Fáik Zsigmond és a bizottság elnöke Korb János állam vasúti tisztviselő vezetnek. Ezután föl- vonulás a várba, hol misét hallgatnak a melynél a dalkör egy misekar által fog közreműködni; a misét Krotky József apát-kanonok ur fogja végezni. Mise után megtekintik a nevezetességeket. Ez után lefényképezése az összes kirándulóknak. Egy órakor bankett a Hadinger féle helyiségekben. Megemlítjük,hogy a vigalomra családjegyek is adattak ki, melyek ára két forint s jogournőm azt mondta, hogy már késő az idő, inkább másnap tegyem meg a kellő lépéseket. Mr. Mecke lelkész megígérte, hogy estére uj darabokkal fog kedveskedni, nagyon megijedhetne ő is, ha rendőrrel találkoznék. Mr. Mecke csakugyan megjött a rendes idején és a műverseny kezdetét vette. Tiz órakor, raiut rendesen bort és szódavizet hoztam a terembe. Midőn az üvegeket leraktam, kocsizörgést hallottunk a kastély előtt- Erre hevesen megrándult a csengetyü. Egy szolga gyorsan fölnyitotta a kaput. Hallottuk, mily erősen fölkiáltott a szolga ; a lépések már termünk felé közeledtek. Uruőm, ki a zongora mellett ült, mereven rám tekintett, azután ezt suttogta: — Vilmos, ismered-e ezeket a lépéseket ? Mielőtt válaszoltam volua, hevesen kiuyilt az ajtó és azon — Mr. Smith James lépett be. Kalapját nem vette le, bosszú haja hátára hullámzott; lángoló tekintetét néhány pillanatig nején pihentette, azután Mr. Mecke felé fordult. — Már megint itt van !? kiáltá ő fenyegető hangon. A lelkész reszketve állt a dühöngő előtt és mellére szorította a hegedűjét. Úrnőm most férje elé állott és megakadályozta őt abban, hogy a lelkészre emelje kezét. Smith ur most neje felé fordult. — Gyalázatos asszony ! — kiáltá ő hau- gosan — szemembe mersz e tekinteni ez ember jelenlétében ?! Uruőm nyugodtan hallgatta dühöngő' férje kemény szavait; még csak egy vonáska sem változott meg az arcán. sifcja a család összes tagjait (kivevő a fiatal embereket) a vigalmon való részvételre. Reméljük, hogy művelt közönségünk nem fogja magát a mulatságtól tüntetőleg távol tartani, annál is inkább, bogy a pesti vendégeink előtt bebizonyíthassuk Esztergom páratlan vendégszeretetét. — Szt. István napján, mint rendesen, nemcsak mérsékelt árak lesznek a hajókon s vasutakon, de városunkból az idén is külön hajó fog indíttatni Pestre. Mivel városunk egyházi ünnepélyességein küvül a szt. Isván napra Pestre rándulók érdeklődnek az ottani egyházi ünnepélyességekre, ide igtatjuk a teljes sorrendet: Szent-lst- ván ünnepe a következő rendben fog a királyi várkápolnában megtartatni ; aug. 19-én, mint az ünnep előuapjáu délután 5 órakor az oltáii szentség kitétele mellett ünnepélyes dólesti Istentisztelet. Aug. 20-áu reggel félhatkor az első mise, 7 órakor a jobbkezet ünnepélyes körmenetben átviszik a helyőrségi templomba. Ugyanott 3 órakor magyar és német nyelven egyházi beszéd lesz amelynek végeztével megkezdődik az ünnepi miseáldozat. A mise után a sz. jobbot körmenetben visszahozzák a Zsigmond kápolnában s az ünnepély befejeztével kitéve marad. Ugyanitt 11 órakor mondják a második misét. Délután 5 órakor ünnepélyes vecsernye lesz. Aug. 21-én és a következő napokon az egész nyolezadon át naponkint reggeli 8 és 10 órakor mise. Mindennap d. u. 5 órakor létá- uia az oltári szentség kitétele mellett, — Fiume. Mint tudvalevő dolog, jövőre Fiúméban tűzoltói hadgyakorlatok lesznek s evégből az otfiani tüzoltó- parancsnokság megkereste városi tűzoltóságunkat is a részvételre, mit az el is fogadva, már eddig is 15en jelentkeztek az elmenetelre. Tűzoltóinknak az úti költség körülbelül uda és vissza 5 írtba kerül, mi igen csekélynek mondható, az ottani költségeket a város fö- dözi, mely már erősen gondoskodik, az érkező vendégek elszállásolásáról is. — Kirándulás. A pozsonyi kadét- iskola 30 végzett növendéke 3 tiszt vezetése mellett szerdán este városunkba érkezett. A kirándulás főczélját a komáromi vár tanulmányozása képezte s onnan a Duna mentén jöttek hozzánk, megtekintvén a város nevezetességeit másnap csütörtökön este vonultak visz- sza Pozsonyba. — Még egyszer kérdelek, — kiáltá Smith ur — hogy mersz te a lelkész jelenlétében a szemeim közé tekinteni ? ! Uruőm most szemeit a kalapra emelte, mely még mindig a fején volt. Hol tanulta azt ön uram, hogy egy hölgy szobájában födött fővel lépjen és vele föltett kalappal beszéljen ? — kérdé az Úrnő nyugodt de megvető hangon — meglehet, hogy ezt a szokást uj neje föl sem vette ! Midőn úrnőm ezeket a szavakat mondta, James Smith arcára tekintettem. Arcának barna színe lassan sárgába változott át és ő egy székre rogyott. — Nem értem azt amit mondtál...— válaszold ő gyenge hangon és körültekintett a szobában. — Nagyon jól ért, uram. Nyelve hazudik, de arcáról az igazság tükröződik le. Smith ur fölpattant a székéről. Ebben a pillanatban oda künn női ruha suhogást hallottam, mintha csak valami ném- ber hallgatóznék az ajtó előtt. Ki akartam menni, hogy meggyőződjem, de ekkor uram kemény, parancsoló hangon állott elém. — Vess egy ágyat nekem a vörös teremben. Ha csöngetek, hozz forró vizet és egy palack cognacot. — Ami pedig önt illeti — szöla Mecke úrhoz, ki még mindig reszketve és szótlanul szorította keblére a hegedűt — takarodjék ki azonnal a házamból, különben lelkész! kabátja nem fogja önt megvédelmezni! Uruőm arcát bíbor borította el. Válaszolui akart, de Smith ur hangja tuldörögte a hölgy gyenge szavát.
