Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 65. szám
Esztereóm VI. évfolyam. 65. szám. Városi s megyei érdekeink közlönye. MeGJEI-ENIK HETENK1NT KETSZK ' VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre ...............................................6 frt — krf él évre............................................ • 3 . — . n agyrévre............................................I . *r>0 . E flves szniii óra 7 kr. Iiosá SZERKESZTŐSÉG: ^Széchenyi tér 35. Iitp Rzellemi részét: illető közlemények kiildöiidSk. KIADÓ hTv ATAL: jSzÉCHENi-TÉR ^5., hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nyilttd. oe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reclamálágok intózendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK: ] szótól 100 szóig — fi t 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200—300-ig . 2 „ 25 „ Rélyegdíj 30 kr. MAGÁNHIRDETÉSEK megállapodás szerint lehet,5 legjHiányosabban közöltetnek. NYILTTÉli sora 20 sr Uj ipartörvbnyünk. III. Esztergom, aug. 12. (H.J,) A 66. §. egy kissé furcsa, melyeu meg látszik, hogy nem avatott kezek csinálták : 66. §. A tanoucz az iparosnak, illetőleg üzletvezető helyetesséuek a reá- ja bízottakban engedelmességgel tartozik és ha az iparos házában élelemmel és lakással láttatik el, 18 éves koráig az ö házi fegyelmo alatt áll. Nevetséges és furcsa. A 60. §. előírja, hogy csak 12 éves gyermekeket lehet föl venni tanonczokul, már most tanul a gyerek 3—4 évig, fölszabadul lesz 15—jó éves, akkor ki kötelezheti .azon iparost, hogy azt a fiút 18 éves koráig tartsa, ha egyik vagy a másik szakítani akar. Miután a törvény intézkedik a tanoncz iskolákról is s mivel iparosainkra na gyón fontos §-okat tartalmaz, ide ig tatunk egy-kettőt: 80. §.Oly községekben, a hol legalább ötven tanoncz van és e tanonczok számára külön iskola nincs, köteles a község a tanonczok tanitásá’ól külön tan folyam berendezése által gondoskodni. 82. §. A tanoncz mindaddig, mig tanideje az iparosnál tart, köteles ily iskolába járni. E paragrapbns ép oly helyes, mint a minő szükséges. Következik az ipartörvénynek ama része, mely egyenesen a munkásokról szól. E paragrapkusokban valami fontosat nem találtunk a segédekre nézve. E törvény a 88-ik paragraphusuál kezdődik és bevégződik a 112-ik paragraphusnál. Három §. azonban figyelmet érdemel. 97. §. Az iparos, ki segédét minden törvényes ok nélkül, a felmondás ha tár idejének eltelte előtt elbocsátja, köteles neki kilépése előtt azon bért, vagy egyéb illetményt, melyet a felmondási határidő alatt élvezett volna, egyszeresen és ha a segédnek munkabérén kívül ellátása is volt, kétszeresen megadni. Különben e paragrapbns már a régi törvényben is benfoglaltatott, de most némi változáson való keresztül menetele a mellékparagraphusok hatalmas támaszával egyetemben, megfogják szüntetni némely iparos és kereskedő basáskodá- sait a segédek felett. Nem kevésbé fognak megörülui a 98. §-nak a pékek, suszterek, csizmadiák s mind olyan mesterlegények, kiket munkaadójuk lát el lakással s kik sokszor tűrték az egészségtelen lakásokat, mert azt gondoltak, hogy ezen nem ; lehet segíteni, pedig a 98. §. erről szól, mondván : A segéd által egészségtelen lakás miatt beadott panaszok, az iparhatóság részéről mindig a hely színén, a tiszti orvosok közbejöttével vizsgálandók meg s haladék nélkül or- voslandók. Egy kicsit csiklandós lesz a D) gyáriakról szóló alfejezetben foglalt 118. §. tartalma olyan gyárosokra, vagy vállalkozókra nézve, kik munkásaiktól két felől huzva hasznot, őket élelemmel és szeszes italokkal tartják ki a szombati lehúzásig, mert: a 118. §. második kikezdése világosan ezt mondja: árukat és szeszes italokat munkásának rém hitelezhet. Azonban, ha e rendelet ellenére mégis teszik, hogy a munkásokat élelemmel, szeszes italokkal ellátják, akkor, a 119. §. intézkedései szerint az e réven csinált adósságok sem törvény utján nem érvényesíthetők, sem beszámítás tárgyát nem képezhetik. De nem az, hanem a 120. §. második bekezdése határozottan kimondja, hogy hasonlóul érvénytelenek a gyáros és munkás közt történt oly megállapodások, melyek szerint a munkás szükségletét bizonyos eladási telepekből szerezni, vagy bérének egy részét más czé- lokra, mint a munkások sorsának javítására adni köteles. Sőt a VI. fejezet 157. §. világosan kiírja, hogy azon iparos, vagy gyáros, ki a munkások bérét áru- czikkekben szolgáltatja ki, vagy más szabály ellenes eljárás által a munkásokat károsítja, 20 frttól 200 frtig tér jedbető pénzbüntetéssel büntetendő. A IV. fejezet az ipartestületekről szól. E fejezeten 122—148. §-ig, többnyire ínind uj és jelentéktelen paragraphusok §i kötelező törvény nélkül is már rég életbe lépett egyesülést, ipartársulást rendűi el. A? ipr. testületekbe mindazon iparosok, kik az illető város, vagy község területén képesítéshez kötött mesterséget űznek, a testület tagjai és a tagsági dijak fizetésére kötelesek. Kereskedők, gyárosok, vagy részvénytársaságok a testületekbe nem kényszeríthetők. (124. §.) A társulatok egymásba olvadásáról a 125. §. intézkedik. Az ipartestület czélja : (126. §.) az iparosok közt a rendet és az egyetértést feutartani, az iparhatóságnak az iparosok közt fentartandó rendre irányuló működését támogatni, az iparosok érdekeit előmozdítani s őket haladásra serkenteni. Az iparhatóság (139. §.) minden ipartestülethez állandó hatósági biztost rendel ki. E biztos a testület elöljáróságának minden ülésére és a közgyűléshez meghívandó, az üléseken jogosan bármikor megjelenhet s azokat a határozatokat, melyeket az alapszabályokkal vagy a törvénnyel megegyeztethetőnek nem tart, ellenezheti — s akkor a hozott határozathoz, melyet a biztos jelenlétében hozott s az azt ellenezte, elejteni egyáltalán nem akarja, akkor a testület a határozatot további eljárás végett az iparhatósághoz beterjeszti, köteles ám egyúttal a beterjesztéshez a biztos által tett ellenvetéseket, vagy nézet eltéréseket is csatolni, hol aztán eldöntetik, hogy használható, vagy életbe léptethető e a hozott határozat. Adat tök Esztergom történetéhez. pBLSEI J3tRÖ pERENCZ latin kézirata után. (VIII. közlemény) A töredezett kő hiányos fölirata a következő : ....ech. S. R. E, S. Cyriaci in Ther- mis Presbyter (kardinális, Archi-Episco- pus, Comes perpetuus Strigoniensis, Primas, S. Sedis Apostolicae Legátus natus, die 1-a Februarii.* Az esztendő nincs kitéve, de tudjuk, hogy 1465 nek kellene lennie. * így közli Biró a feliratot, — elég hibásan. — A sírkőnek Máthes müvében közölt facsimi- le-jét kiegészítő autopsiám alapján ideigtatora azt a maga hűségében : ....ech. tt. (7 bizonytalan olvasású betű) riaci. in Tbermis. Pbe Cardinal: areps. comes ppetuás Stgo- nie Primas et apliee. sedis legat. nat et de late prima die Februári. Vadassi Jankovicsnak (ugyancsak Máthesnál 64. 1. közölt) megfejtése szerint a hiányzókat igy egészíthetjük ki: Zech Tituli Saneti Cyriaci In Tbermis Presbyter Cardinalis, Archi- Episcopus, Et Comes Perpetuus Strigoniensis, Primas Apostolicae Sedis Legátus Natus Et De Latere. Prima Die Februarii... (A hiányzó óvszámot az érsekek névsorából tudjuk meg-) Forditó. Az „Esztergám ésTiiéks“ tárcája. Wilkie Collins elbeszélése. — (Az Észt. és VidLszámára fordította: GASTONII. E szavakkal elhagyta feleségét és az öböl felé lovagolt, hol csóuakai és hajói voltak kikötve. Untom nemiwkarta megsérteni férjét, hanem midőn ő már távol járt, a szép asszony- zokogásba tört ki. Még az nap este egy szolga haza hozta uram lovát és nekem egy levelet adott át, melyben e sorok állottak: „Síedd össze ruháimat és szolgáld át küldöncömnek. Mondd meg a nőmnek, hogy éjjeli tizenegy órakor már Svédország felé vitorlázom. Ha levelek érkeznek, úgy küldd azokat a stockholmi postához.“ Uram kívánatét azonnal teljesítettem. Csu- páu a szép asszonynak nem szóltam semmit, mert ő még most is szenvedett és sirt s utóbb annyira kimerült fájdalmától, hogy orvost kellett hívnunk. Midőn az orvos megérkezett, megkérdeztem őt, váljon közölhetem-e úrnőmmel férje levelét. Az orvos megtiltotta ezt. Alig távozott el uram küldönce, midőu Mr Mecke gazdasszonya jött s egy csomag kottát akart kézbesíteni úrnőmnek, de én elmondottam neki, hogy uram elutazott, úrnőm beteg és az orvos van nála. Mr. Mecke ur e hir hallatára a legnagyobb aggalommal sietett a kastélyba. Őszintén megvallva, én haragudtam a lelkészre, mert ő volt oka a mai zivatarnak. Mindent elmondottam neki. A kis ember reszketni kezdett, arca elvörösödött, majd elsápadt, élettelenül rogyott a karszékbe és zokogni kezdett. — Oh Vilmosom! — kiálta föl és kezeit összekulcsolá — mit műveljek én most ?... — Megmondom, hogy mit tennék én az ön helyzetében — válaszoltam őszintén ; — nagyon egyszerű tanács. Ne sírjon, hanem távozzék haza és Írja meg Smith urnák, hogy ezentúl nem látogatja meg a kastélyt, mert tudja, hogy azáltal csak viszályt és bajt idézhet elő. Ha ezt a levelet fél óra múlva megírja, úgy kész vagyok leggyorsabb lovunkkal azt uramnak vinui, mielőtt el vitorláznék. Ez az én tauácsom. Bocsásson meg, hogy tanácsot mertem nyújtani önnek. Mr. Mecke megszorította kezemet és azt mondta, hogy úgy veszi tőlem e tauácsot, mintha jó barátja volnék. Azután hazament, hogy megírja e levelet. Félóra múlva a lel- készi jakba indultam, de ő még sem volt| kész e levéllel. Mr. Mecke kinnal teremtette] eszméit. Az asztalon négy-öt megkezdett és I abban hagyott levél feküdt. Nem bírja kifejezni azt, a mit olyan igazán érzett. Sürgetésemre még egy félórára volt szüksége és minden erejét összeszedve, végre megírta a levelet. Alig kaptam kezeim közé azt már lóra pattauva az öböl felé rohantam. A város harangja negyed tizenkettőt ütött; midőu az öbölhöz értem, már nem találtam abban semmiféle hajót sem. Uram hajója tíz perez előtt vitorlázott el. Nehéz szívvel fordultam vissza kastélyunk felé. A levelet most már a stockholmi póstára kellett kül- denem. Másnap reggel az orvos közölte úrnőmmel Smith távozását. Egy órával későbben a lelkész levele érkezett meg, melyben, Mr. Mecke kimenti magát és előadja az okokat, melyek miatt nem jelenhet meg a kastélyban. Uram eltávozásának hire legkisebb benyomást sem gyakorolt a szép asszonyra, mitől az orvos nagyon tar;ott, csupán reszketett kissé, mert gyönge volt, de amint az orvos eltávozott, fölkelt. Újra a régi volt. Először is engem hivott elé és előadta, hogy ne keveredjen többé a családi ügyekbe, különben azonnal elbocsát Az úrnőnek tehát az fájt, hogy Smith ur nekem Írja meg végső sorait. Nem akartam védelmezni magamat. Tudtam, hogy úrnőm áldásos szive a másik pillanatban már megfogja bánni a szigorú föllépést. Igazam volt. Még aznap este magához hivatott és bocsánatot kért tőlem. Már majd egy hóuapja, hogy uram elutazott és még csak egy sorral sem tudósított Úrnőm, kin meglátszott, hogy kesereg, Londonba utazott, hogy rokonaitól tanácsot kérjen. Midőu a lelkész-ház előtt haladt el hintája, úrnőm kilépett és elbúcsúzott tőle. Úrnőm válaszolt levelére, később sűrűbben is Írtak egymásnak s a templomban mindennap találkoztak, de azért a lelkész még se ment el a kastyélyba. Mikor a hintó megállott, a halvány lelkész gyorsan kifutott. — Ne aggögjék Mr. Mecke — moudá úrnőm, miközben a lelkész karját fogadva a szobába lépett. Ön szavát adta, hogy nem lép kastélyomba, de én nem vagyok lekötelezve arra, hogy föl ne kereshessen a lelkész lakásán. Jozephina, a mulattnő, mellettem ült és láttam, a mint piszkos arcán gúnyos mosoly vonult végig, midőn a gyönge, kis lelkész a szép hölgyet szobájába vezette. Félóra múlva újra otthon valáuk. Úrnőm két hónapig tartózkodotott Londonban és ez idő alatt sem érkezett tudósítás urunktól. A két hónap lefolyása után újra a magányos Darrock kastélyba vonultunk vissza. Megint hat hét tűnt el. Egyhangú életünket csupán csak egy érdekes esemény változtatta meg. Egy reggelen Jozephina sápadtan és haragosan jött hozzám ; arcának egyik fele vörös volt. Csodálkozva kérdezém, hogy mi történt. — Hogy mi történt ? — rilcácsolá a rut nő — kinek szeme van, az láthatja az arcomról, hogy mi történt ! Hiszen már elég régeu itt szolgál az úrnőnél, nem ismeri még a keze nyomását ? Ebből ugyan se emit sem értettem, de később mindent megtudtam. Úrnőm rossz kedvvel kelt fól. Jozephine Mr. Mecke lelkészről hozott valami nevetséges hirt, mire a szép asszony annyira megharagudott, hogy a mulatt-nőt arczul csapta. Úrnőm a következő pillanatban már egy szép kendőt küldött Jozepbináuak és bocsánatot kért tőle.