Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 64. szám

Putz Vilmos és társai párkányi lakosok, azt kérelmezték, mis^eiint adja beleegyezését e varos közönségé abba, liogyDa gabona vásár Párkányban is szombati napon tartassék meg. ^

Ez a kérelem egy adhoc bizottságnak adatott ki véleményadás ^ végett, mely bizottság többsége jelentésében a kérelmet elfogadásra ajánlotta, a Táros tanácsa beható tanácskozás után azt találta, hogyha a kérelemnek hely adatik, még az innenső jelen lakó gabonatermelők is, terményüket Párkányba viszik eladni, miáltal az észtéi gomi hetivásár tökéletesen megsemmisül.

Premier József, dl. Hol ez, Kolhu Antal, Takács Géza, Maiina Lajos a tanácsi javaslatot partolólag szólaltak fel, ellenben Dóczy Antal és Fereucz azt bizonyították, bogy a város éideke követeli, liogy Párkányban is szombaton tartassék meg a gabona vásár. A többség a tanácsi véleményt fogadva el.

A reál iskola apróbb szükségletei, melyet a jő vő évben fognak igénybe venni 100 írtban állapíttatott meg. Az uj főgymnásiuini épület kijavítása jövő évre halasztatott.

A vadászati jog bérbeadását tárgyaló árverési jegyzőkönyv jóváhagyatott.

Apa Fereucz és társ ti kérelme az öreg utcza nyugati oldal kikövezése tárgyában, a városi mérnöknek adatott ki a felmérés, és költségvetés foganatosítása végett.

Heves felszólalásokra adott alkalmat a neműknek az a jelentése, a melyben az uj kaszárnya udvarának fel töl tése kétszáz és néhány forintot kér megszavaztatni. Azt hitte mindenki hogy a költségvetés megszavazása alkalmával az udvar fel töltésérő 1 is gondoskodva van, hanem hát ez bizony kifel ej tődött a kalkulusból, felkeli tölteni mert esős időben térdig álhatna az a katona a vízben. El is lett fogadva a feltöltósre szükséges összeg.

HÍREK.

— Kinevezések. A Budapesti Közlöny hivatalos lap f. é. augusztus hó 8-án megjelent számából vesszük át az alábbi kitüntető előléptetés és kinevezéseket : „Vallás és közoktatás ügyi

a tartó tartalom helyett szerepel és viszont. Pl. Adja ide kérem azt a sótart ót,— holott a kérőnek eszeágában sincs a sónak tartóját haszuálui, hanem a beuue levő sót kívánja étke izletosebbé tételére. — No, — kár úgy nevetnie, csakugyan ilyen stylusban beszélnek nálunk az iskolában. Hjah ! nagy baj az, mikor csak a tanügymiuiszter jubilál, a tanügy meg kesereg ! — De hogy az említett metonymiáuál maradjunk, hát ilyeufélóvel van a tárcánál dolgunk. Maga a szó csak hűséges fordítása a francia Portefeuille, vagy Feuilleton (levéltartó)-nak. — A jourualistika újabb Frauciaországb au támadt — yoliamos emelkedésével egy időben — egy Girardiu Emil, Janin Gyula, Musset Alfréd és Gautier Théofhil, Karr Alfonz congenialis munkássága mindig több és több teret hódított a uayilapok előbb szárazon politikai (vagy politika híján még szárazabb és üresebb, mert merőben pletykás) hasábjain. Az időszaki sajtó nagy reformátora, a merész, egész a jellemselenségig merész, de nem kevésbbé lángeszű Givardiunak jó része volt ama meglehetősen üzleti sziuezetű irodalmi forradalomban, a mely a napilapok savát-borsát képező tárcát mai jelentőségére emelé. Körülbelül ugyauez időre esik a német-francia Heiue-nek párizsi (úgyszólván önkénytes) számkivetése. Természetében fekvő hajlamát a francia példák szemlélete csak ápolta ; — igy honosult meg aztán a Heh ne-ig —- és Heine halála óta ismét végtelenül száraz (de „gründlich“) „Augsburger (ma: Münchener) Allgemeine Zeitung“ durva papirosán, a szikrázó szellemmel teli mindenféléről csevegés ama sajátságos műfaja, a melyben a „Reisebilder“ Írója eddig utol nem ért magaslaton áll. — Ez a könnyűnek látszó, s azért sokaktól megkisérlett,— de mivel valójában fölötte nehéz, — csak nagy ritkán sikerülő tárcalevél — eredete és első, azóta is páratlan virágkora.— Egészen modern műfaj tehát, — kérdi kedvesem, — az, és mégsem az tulajdouképen.

magyar ministerium el 6 térj esz téséro az esztergomi főszékesegyházi káptalanban; nemes új falusi Bubla Károly vál. arbei püspöknek, pápa ő szentsége t. kamarásának, sz. Sapientiáról nevezett titeli czimzetes prépostnak, zsinati vizsgáló és őrkanonoknak az éneklő kanonok- ságra; — Somogyi Károly B. szűz Máriáról nevezett zebegénybegyi czimzetes apátnak, egyház megyei könyv és zsinati vizsgálónak, hittudor és főszékesegyházi főesperesnek, az őrkanonok- ságra; — Major István vál stagnói püspöknek, pápa ő Szentségei házi főpapjának, általános érseki hely nőknek és ügyhallgatóuak, Esztergom melletti sz. Benedekről nevezett czimzetes apátnak, egyházmegyei köuyvizsgálónak és a zsinati vizsgáló bizottság elnökének, hittudor és houti foesperesnek a főszékesegyházi főesperességre ; — Boltizár József mylasei felszentelt püspöknek, pápai trón állónak és ő Szeutsége házi főpapjának, nagyszombati érseki hely- nőknek és ügyhallgatónak, öregeob mes tér kanonoknak a honti főesperességre való fokozatos előléptetését jóváhagyván, az ekként megürült utolsó, egyúttal bittanár kanouoki javadalomra : — Zádori Jánost, pápa ő Szentsége t. kamarását, helyettes zsinati vizsgálót, hit tudort, az esztergomi kittani intézetben az alapvető és ágazatos hittan tanárát nevezem ki ; végre pedig Szi- lányi Fereucz ugyan a főszékesegyház kauouokja és pápa ő szentsége t. kamarásának a B. szűz Máriáról nezezett széplaki czimzetes apátságot adományozom, Kelt Ischlben 1884. évi augusztus hó 2-án Fereucz József s. k. Tro- fort Ágoston s. k.

— Rendjelviselési engedély. Ö felsége megengedte, hogy bánréti Fuchs Miksa magyar nyugati vasúti igazgató a szerb Takova rend középkeresztjét elfogadhassa és viselhesse.

— Esztergom felírással a Pesti Napló tegnapi tárcájában egy rokonszenves czikket hoz, mely meleg hangon foglalkozik városunkkal. A közlemény Írója, mely főkép a Herczegprimásról, az új palotáról s annak berendezéséről ;szól, élénken írja .le esztergomi benyomásait. Blaha Károly műterméről bővebben s rendkívüli dicsérőleg nyilatkozik s véA mi társadalmi viszonyainkhoz sok te- tekintetben hasonló augusztusi korszak termett már hasonlót. Kár, hogy nem tud latinul ; mert fordításban élvezhetetlen az én kedves öreg Horatiusom ! —Lássa,— Maecenas és Augustus e jó barátja, a ki büszkén nevezi magát Epikurus csordájából való malacának,*) — ez a szellemesen okos ember, a ki van oly jélces, mint Cicero — és jóval nagyobb bölcs e sokat philosopháló fiskálisnál, — ez a mesterkélt ódaköltő, de nagyon természetes római salon-csevegő,

— inneu-onuau 2000 éve már megteremte a tárcát Sermoiban, amelyek egy részét Sa- tirák,— a másikat meg Epistoláknak hívják az iskolában. Még a második eluevezés csak illik valahogy e kedves kis művecs- kékre, mert valóban egy s más kortársához intézte őket. De az első, legalább azon értelmében, a melyben mi ma vesszük, Sa- tyrának is Írva, hogy a gúnyos képzet, — a melyet ma kizárólag egybefűzüuk e műfajjal,— a görög raythos Satyrjainak torzalakjára való emlékeztetés utján még élesebben kitűnjék — mondom ebben az értelmében csak „lucus a non lucendo“. (Ezt a diák morzsát már annyiszor hallotta tőlem, hogy bizonyára megérti.)

Persze ha tudnák a jó emberek, hogy a satira, vagy satura szó mit mondott a római fülnek, akkor miudjárt helyesebb nyomon járnának. Satura 1 a n x — a római gastronom vagy gourmand előtt ugyanazt a kellemesen pikáns keveréket jelzé, a melyet egyenes utódja, a mai olasz ép úgy kedvel, mint őse, s a melyet ép hazájáról nevez maga is — kedves kis gazdasszonyi miuőségbeu — Welscher Salat-nak. — Nos, ilyeu irodalmi keverék, — a mely az ecet,

— de nem gyári, — hanem igazándi nemes borecet savanyítás csípősségével az olaj sikamlós, csillogó gyöngyeit — s a káviár eredeti — semmihez sem hasonló izével a

*) Ep. I. 4. (ad Albium Tibullum) 16.

gül megemlékezik Majer István faragó művészetéről. Ha terünk engedi jövő számunkban meghozzuk az egész közle ményt.j

— Jubileum. Kicsiny, de díszes társaság gyűlt egybe szerdán este a Ha- dinger-fóle helyiségben, hogy dalárdánknak 24 éves jubileumát merülje. Az esztergomi dalárda első mozgalma 1860- ra esik. A rendszeres alakulás 1865- beu volt, amikbr is aug* 6-án tartatott meg az első nagy közgyűlés. A dalárda érdemes karmestere Bellovits Fereucz e naptól kezdve vezetője az egyesü létnek s igy a dalárda jubileuma egyszersmind az ő jubileuma is. A díszes kis társaság emelkedett hangulattal ünnepelte meg a dalárdára nézve nem csekély jelentőségű napot.

— Szeiler Károly várbéli karnagy és kitűnő zeneiről szerdai 69 ik születésnapja alkalmából Niedermann Pál, mint a dalárda elnöke sürgönyileg üdvözölte. A Pőstyénben fürdőző általánosan tisztelt férfiú születésnapjához mi is ezúton küldjük szerencsekivánataiukat.

— Lányi Adói ál- lapunk bel munkatársának előfizetési fölhívása érkezett szerkesztőségünkbe. Az Olvasó - asztal czimíi rovatban találják olvasóink.

— Piiiscsabán az ott táborozó hr. Bodies és Albrecht ezredek tisztikara f. hó 6-án tábori-ünnepélyt rendezett, a melyre a helybeli tisztikar számos tagján kívül, városunkból is többen kirándultak. A kedélyes ünnepély hangversennyel és tánczczal volt összefűzve s a mi hölgyvilágunk is élénk részt vett a reggelig tartó vigságbati.

— Dalárünnepély. A miskolezi dalár ünnepélyek már javában folynak s mint egyik fővárosi lap tudósitója Írja: illetékes körök sajnálatuknak adnak kifejezést, hogy az esztergomi dalárda a versenyekből kizárta magát Mindenesetre sajnáljuk mi is, de egyszersmind meg- hzjlunk dalárdánk ambitiója előtt, a mely azt tartja: aut Caesar, aut nihil.

— Csendélet. Keddről szerdára való éjjelre a sz. Lőriucz utcában lévő Milanovits-féle házban, 3 jó madár több mint egy óra hosszát feszegette az ajtót s ablakokat. Betörési kísérletükre valószínűleg a gazda távolléte bátorította fel, s daczára az éktelen zajnak —^——■———

— szakácskönyv jobban tudja, még mi mindenfélének látszólag ellentétes, mégis kellemessé elegyedő izeit egyesíti, — mégpedig tetszetős formában, úgy hogy ne csak az alsóbbrendű, — hanem a nemesebb aes- thetikai érzék is élvezetét lelje benne : — ez a tárca. Leáuuyal beszélek, akinek valamennyi jelessége között utóvégre is csak az válik legnagyobb díszére, ha jól meg tudja főzni a rántott levest; — igy tehát kész a mentségem az aesthetikának a konyháról kölcsönzött illustratiójáért. (Különben néhai kedves barátom, nagyobb biján eddig legnagyobb aesthetikusunk, Greguss Ágost sem röstelte a Brillat-Savarin picike könyvével *) kezében az egyetem kathedrájáról hirdetni az étkezés, — jobban mondva a műétkezés kánonját. (Nem keserű iróniája-e a sornak, hogy egy évre rá már altkor is nagyon előre haladt, gyomorrák oltá ki éJetet!)

Amint az olasz saláta pale-male-jét kimeríthetetlen combinatiókbau állítja elő a szakácsnak a művészettel határos mestersége, — úgy a modern salou-légkör nevelte tárca iró is a lehető legváltozatosabb ka- leidoskopot játszatja szemünk előtt. — Eb- beu még a korát e műfajjal megelőző ve- uusiai költőt is messze túlszárnyalja a mai tárca avatott művelője, a ki raiut a gőz és elektrom rövid lélegzetű, s mégis óriási léptekkel haladó századáuak gyermeke, igazán tért és időt ignoráló könnyűséggel lebben

— a mythos Herraeseként felszárnyazva, — tárgyról — tárgyra ; de röptében sohasem feledkezik mega pillangó gratiájáról, amely virágról virágra szálltában, csapodárságával is csak gyönyörködteti szemünket. Ee mielőtt tovább mennék, jóvá akarom tenni egy előbb elkövetett kis hibámat. Cicero, a kit ön, — bár ismeretlen vele, mégis felette bámul, az imént kissé mostoha bánásmódban részesült. Tedig ép a tárcáról szólva, kíméletesebb lehettem volna iránta. Mert az ő magánlevelei közt is vau akárhány, amely

*) Physiologie du Cioüt.

liáborifcfcaUanul folytathatták Äéjjelt munkájukat.“ Ádúm hol vagy?

— Glingl János főerdószt Pilisma- rótb-ról áthelyezték Telkibe, Pest megyében. Nem mulaszthatjuk el, hogy sajnálatunknak kifejezést ne adjunk, a derék és általánosan közkedvelt ségnek örvendő főerdész távozása fölött. Mint értesülünk helyét Csupor István főerdész foglalja el.

— ítélet. Tóth Orbán bajnai legényt ki annak iddjében, mint olvasóink is emlékezni fognak, Klein Jakab, gazdáéira lőtt a komáromi törvényszék e hó hetedikén hozott ítéletével gyilkosság kísérlete miatt 5 esztendei fegyházra Ítélte el. Dr. Földváry István mint az elitéit védője áz Ítéletet megföllebbezte.

— Fölkérettünk anuak közzétételére, hogy Blumschein Lipót helybeli izr. tanító a napokbau elvesztett;! 8 drb eredeti okmányát és bizonyítványát a megtalálótól tisztes jutalom mellett váltja meg. A nem tulajdonosnak teljesen értéktelen leletet átveszi lapunk szerkesztősége is.

—■ Sajtópör. Az „Esztergomi Közlöny“ által Woisz Sándor joghallgató ellen indított sajtópörbeu vádlott védőül dr. DeU’Adami Rezsőt kérte fel, ki is a védelmet elfogadta.

— Talált hulla. Tegnap délelőtt arról értesítették a szolgabiröi hivatalt, hogy a Dédai csárda felé egy ismeretlen hullát fogtak ki a Dunából. Reviczky szolgabiró azonnal eliudult a hulla vizsgálatára.

— Vásármegnyitás. Panaszt vettünk az iránt, hogy a városi tanács végzése dacára, mely a vásármegnyitását poutos időhöz szabja, a vásár megkezdése szabadon történik. Illetékes helyről kaptunk azonbau megnyugtatást, hogy az erre való felügyelet a legszigorúbb. Persze megakadályozni, hogy egyes koraibb eladás elő ne forduljon — lehetetlen.

A nőkről s a nőknek.

A világ események mélyén asszony keze lappang. Minden bukás hátterében, ott az asszony. Ám lássuk : Az emberinem első katastrophája az alma evés. Ki tette ? Az asszony. A vízözön ki

vajmi közel áll ahhoz, a mit ma tárca-level* uek neveznénk.

Ha Boissier Gaston *) nem kevésbbé alapos mint szellemes magyarázatai nyomán megértjük, hogy az antik leveleknek a mi efajta száraz és lakonikus közléseinktől való rengeteg különbözését ép a journalistikáuak akkori hiánya okozta: úgy megértjük azt is, miért hasonlítanak a római nagy emberek bizalmas levelei részben a mi vezércikkeinkhez, meg azt is, miért emlékeztet más részük a mi tárcáinkra.

De megint csak többet mondtam kelleténél- Hisz volt a rómaiaknak újságuk, valóságos napi lapot olvastak, mert miegyéb az „Acta Diurna“? Hanem ennek jellemzésére elég lesz önt a Moniteur-re, vagy a Wiener Zeitung“, avagy leginkább a „Budapesti Közlöny “-re utalnom. No lássa, már is ásít; evvel minden megvan mondva.

Ha ficryelme nem fáradt még, úgy egy kissé beljebb is ereszkedhetünk e nem egészen érdektelen tárgyba. — Azt már látja, kedvesem, hogy az örökbecsű műfajok közé a tárca — ha még oly remek is a maga nemében. — bajosan számítható. — Beu- veuuto Cellini — az ötvösség ez utol nem ért mestere van oly nagy művész a maga szakmájában, rniut Buouarotti. S ki fogja mégis a sixliui kápolna óriási freskóihoz, avagy a Sibyllák és Mózes titáui alakjaihoz mérni Cellini egy apró cukor szelencéjét vagy gyertyatartój át ?

A szt. Péter temploma nem remekebb a maga nemében Hogarth egy karcolatánál, vagy Vau Ostade egy paraszt táncánál. Heine egy 8 soros dala van oly szép mint az Ilias; s mégis mi rengeteg külömbség van a párhuzamba állított müvek közjött !

Ennyit a tárca absolut és relat v becséről.

*) Cicero és Barátai (ford. Csiky Kálmán. Akad. kiad.)