Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 64. szám

Esztergom VI. évfolyam.

64. szám.

Vasárnap, 1884. augusztus 10-én

r

Városi s megyei érdekeink közlönye.

Megjelenik hetenkint kétszer:

7 VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

egész évre.................................................6 fit — krfél évre

......................................................3 . — •

n

egyedévre.................................................1 • >r>0 ,

Egyes szám ára 7 kr.

SZERKESZTŐSÉG:

JS ZECHEN YI-TÉR yj.

hová íi Inp szellemi részét illető közlemények luiMandSk.

KIADÓ HM/ ATAL:

jSzÉCHENI-TER 35.,

hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nyilttóroe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reelamáKsok intózendők.

HIRDETÉSEK.

HIVATALOS HIRDETÉSEK:

1 szótól 100 szóig — fi t 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „

200—300-ig . 2 „ 25 „

Bólyegdíj 30 kr.

MAGÁNHlRDETÉSEK

megállapodás szerint lehető legjutányosabbaa közöl tét nek.

NYILTTEIt sora 20 Kr

Uj ipartörvbnyünk.

II.

Esztergom, aug. 8.

(H. J.) A II. fejezetben egy parag- raphust (17.) mutatunk csak be ; elég ennyi is, mert hát legalább a mi csorba ejtetik a többi paragraphusokban a szegény iparoson és segéden, itt hát aunyibau a mennyiben helyre vau ütve, mert elejét Tették a mindenféle rongyos, neveletlen gyerek felvételének.

47. §. Egy személy többféle ipart is űzhet, tartozik azonban miuden iparágra nézve mindazt teljesíteni, mit a törvény az ipar megkezdésénél rendel, ha mind- azáltal valaki képesítés igazolásához kötött többféle ipart kíván űzni, a képe sitést ugyancsak egy iparágra köteles kimutatni, azon iparokban azonban, me lyekre nézve a képesítést nem igazolta, illetőleg képesített egyént nem alkalmaz, tauonczot tartania nemsza- had.

Az ipartörveiiy III. fejezete az 59. §- tói 122-ig tart. Érdekesnek tartom a következő néhány paragraphust felsorolni, jó lesz ezt miuden iparosnak figyelembe venni, mert a segéd, tanoncz, tanoucz iskolákról és gyári munkásokról szól :

60. §. Gyermekek, kik életük 12-ik évét még be nem töltötték, tanonczokul föl nem vehetők. Kivételnek csak az iparhatóság engedőimével lehet helye, mely esetben köteles az iparos tanonczát 12 éves kora betöltéséig a népiskolába rendesen járatúi.

E paragraphus olyan, mely ellen csak azoknak lehet kifogása, kik rendesen éretlen, neveletlen, pólyás gyermekek-*

[kel tömik meg üzletüket. De máskülön- jbeu kifogástalan. Nézetünk szerint azon- iban sokkal jobb lett volna az életkort

14 évesnek venni, mivel 12 éves korában még érettlen a tauonczidőre s igy 15—16 éves korában mikor felszabadul, még mindig csak érettlen gyermek lesz, habár ő már magát „segéd „ur“nak képzeli — s ha akkor kell neki világgá menni, akkor végképen elpusztul, elsenyved az utou s még mint fiatal gyerek, ha szabad szárnyra lesz eresztve, sokkal inkább hajlandó miuden roszra, mint érettebb korában.

61. §. A tanoncz fölvétele az első fokú iparhatóságnál Írásbeli szerződés mellett történik ; ha a fölvétel helyéu iparhatóság nem székel, az Írásbeli szerződés a község elöljárósága előtt is köthető, a mely esetben a szerződés 8 nap alatt az iparhatósághoz megküldendő. A fölvétel alkalmával az iparos és a ta- uoucz szülői vagy gyámja közt a tanidő tartama, a tanoncz tartása és ellátása egyetértőig megállapítandó. A tanidő legalább addig tart, mig a tanoucz élete

15 évét betöltötte.

Teljesen helytelen abban a tekintetben, bogy a gyerek már 15 éves korában felszabadul, mint már fennebb kifejtettük.

62. §. Az iparos köteles : a) tanon- czát azon iparágban, melyet űz, kiképezni, jó erkölcsre, rendre és munkásságra szoktatni, b) időt engedni és felügyelni arra, bogy a tanoncz vallása ünnepnapján az isteni tiszteletet látogassa, c) tanouezát az iskolába járásra, ott a hol tanoucz-iskola van, a tanoncz iskolába járásra szorítani, d) ha a ta- noncz házuépéhez tartozik, betegség esetén ápolásbau részesiteui. e) a szülőket,

Az „Esztgrpni és Viiske“ tárcája.

fJTCAÉofc ■teye.'tói&öt...

Mikor legelőször találkoztam véled,

Nem tudtam eléggé csodálui szépséged ; Mikor aztán később, lelked megismertem Elröpült szépséged, csodálui se mertem.

ügy éreztem hogyha megláttalak téged, Mintha elfogott vén’ egy szörnyű igézet;

S hogyha nem láttajak, hozzád vágyott lelkem, Csak teliozzád vágyott, tehozzád szüntelen,

Nem tudtam mi köt le, nem tudtam mi kerget, Nem tudtam mit érzek, kínt-e vagy szerelmet? Oh de mostho<ry tőled, lányka váluom kellett, Oh most érzem csak, hogy mennyire szeretlek.

Szeretlek lelkemből, szeretlek végteleu,

Oh csak most tudom, hogy mi is a szerelem. Oh csak most tudom, hogy mit tesz az szeretni: Egyszerre boldog és boldogtalan lenni !

LÁNYI ADOLÁR.

öl fiát fázj,.

— Wilkie Collins elbeszéle'se. —

(Az Észt. es Vid. számára fordította: GASTON.)

Első állomásom nem volt nagyon kellemes. Habár nagyon kedvező helyzetben voltam, hogy magamnak ismereteket szerezhessek, de fizetésem ol.v szabálytalanul járt ki, hogy lassau-Jassau hozzászoktam a nélkülözéshez.

Az uram csődöt mondott és rajta kívül minden hivatalnoka és szolgája megérezte a csapást.

Második állomásom Mr. Norcossnál volt, ki Cumberland egyik legszebb kastélyában, Darreckban lakott ; terjedelmes jószágokkal birfc Yorkshir-ben és legnagyobb ültetvénye volt Jamaikábau.

Uram Nyugat-Iudiában egy előkelő ur- bölggyel ismerkedett meg, ki egy tekintélyes családnál az angol nyelvet tanította s oly szenvedélyesen szerette azt a hölgyet, — a ki kü'önben huszonöt évvel fiatalabb volt nála — hogy rövid idő múlva egybekelt vele. Házasságuk után Angliába utaztak és ekkor léptem szolgálatukba. Három év múlva Norcoss gyermektelenül balt el, Ő előre látta, hogy ifjú neje újra frigyet fog kötni valakivel. Uram tehát végrende- letileg nejére hagyta vagyouát ; továbbá meghagyta, hogy leendő gyermekei örököljék miDden pénzét, ba pedig gyermekei nem lennének, úgy rendelkezzék miuden fölött tetszése szerint,

Uram meghalt és az özvegy megerősített hivatalomban. Férjét betegségében oly gyöngéden ápoltam, hogy biztosau számítottam neje részéről halára. A szép özvegy rajtam kívül még egy mulatt-nőt is megtartott szolgálatában, kit Nyugat-Indiából hozott magával í neve Josephina volt. Már az első látásra megutáltam azt a hízelgő, csúszómászó és piszkos arczu nőt és gyakraD elcsodálkoztam magamban azon, hogy miért szeretheti az én úrnőm ezt a mulatt-nőt. Később megtudtam mindent és a következmények is indokolták ellenszenvemet.

illetőleg a gyámot és ha még iskolaköteles, a tanítót is megbetegedéséről és egyébb őket érdeklő fontosabb esetekről értesíteni*

Az előbbi §. bureaukratikus intézkedésein keresztül menve, a 62. § ra térve, látjuk, mily fontos és üdvös intézkedéseket tartalmaz.

E paragraphust minden igaz emberbarát, úgy hiszem, örvendetes módosítás és változásnak fogja venni a mostani tanonczkinzó világban, hol a mester, vagy ipartűző felfogadja a tanoncot, azzal, hogy birja-e testi -ereje a nehéz munkát, vagy vau iiuuepnapja vagy nincs, vagy beteg-e vagy nem, ő mitsem törődik, csak neki minél több hasznot hajtson, mig aztán nála van, már tanoucz korában a sok éhezéstől, no meg a veréstől a gyermek elsatnyul, a folytonos és erejét meghaladó munka a gyereket betegessé teszi, az ünnepeken dolgoztatja s ha fölszabadítja egyszer, lesz belőle egy nyomorék; mesterségét, foglalkozását nem érti, mivel nem tanulhatta, mert: folyton gyereket kellett dajkálnia, a „téusasszonnyal“ a piaczra menni, meg kapálni a földekre s ilyen féle munkálatokat végezni, melyek mindenhez csak a mesterséghez nem tartoznak.

Erre vonatkozólag igen helyesen intézkedik a 63. §. mely igy szól: Az iparos tanonczát, csak az iparüzlethez tartozó munkáknál alkalmazhatja, cselédszolgálatokra nem kötelezheti és tartozik felügyelni, hogy a tanoncz a háziak, vagy segédek által ne bántalmaz- tassék.

64. §. Oly tanonezok, kik éltük 14. évét be nem töltötték, naponként leg- fölebb 10 órai, kik a 14. évet már elMr. Norcoss urhölgy, a- mulatt-nővel és az én kíséretemben egyszer utazni indult. Fölkerestük Európa legnagyobb városait és mindenütt néhány napig időztünk. Úrnőm roppaut gazdaságának hire messzire elszárnyalt és egész sereg fiatal ember vetélkedett megnyerni az ő kegyét. De egyetlen egy fiatal ember sem gyakorolt mélyebb hatást reá és midőn két-három év múlva Angliába tértünk vissza, úrnőm még mindig özvegy volt és arainn magatartásából és szavaiból kivehettem : nem is akarta megváltoztatni

állását. Először is a Porksliire mellett fekvő jószágra mentünk, de miután itt sehogysem tetszett neki a szomszédság, rövid idomulva Darrockba indultunk. A kastély remek vidékét gyakran meglátogattuk, hol egy alkalommal úrnőm régi ismerősekre talált.

Föltűnő bizalmassággal ajándékozott meg egy fiatal embert, kinek pedig nem is igen regényes neve veit: James Smith. A solid fiatal órabér magas és elég csinos volt; hosszú fekete haja és sötét szakálla érdekessé tették őt; de az arcán azonnal meglátszott, hogy kicsapougó és élvhajhászó ember lehet ; a társaságban ő volt a szóvivő. Araiut a szolgájától értesültem, szegény volt, de nagyon előkelő családból származott. Nem tudom, hogy úrnőm miért érdeklődött utána oly nagyon, de elég az hozzá, mikép Sraithet fölkérte, hogy kisérje őt vissza Darrockba. Ekkor azután egészen más élet kezdett uralkodni a kastélyban. Smith azt gondolta, hogy az övé a kastély. Sokáig nem bírtam megérteui, hogy miként tűrheti az , úrnőm ezt a föllépést. Egészen megvoltam i semmisülve midőn azt hallottam, hogy ur-•

érték, legfölebb 12 órai munkára kötelezhetők, az iskolában töltött időt Í3 beleértve. Mindkét esetben azonban mun- kaköíben délelőtt és délután fél-fél délben pedig egy órai szünet tartandó és a tanonezok általában oly munkára szoríthatók, mely testi erejüknek megfelel.

Itt tehát látjuk, hogy a mennyiben sok tekintetben nem változtatott semmit az országgyűlés az ipar törvényen, mégis hozott sok olyan paragraphust, melynek helyességét szívesen elismerjük, mint pl. a két fenti §. is.

A gőzfecskendőről,

T. Szerk. ur ! Becses lapjainak 59. számában ,GŐzfecskendő‘ ezim alatt egy közlemény jelent meg, melynek végén azon jelige vau, hogy „győzzön a jobb.“

A tűzoltó ügy iránt való érdekeltségem az indító ok, miszerint az említett közleményre tárgyilagosan, saját észrevételeimet megtegyem ; — azonban, teljes lehetetlenség, azt pár sorban kifejezni, mert akkor egyszerűen kellene Írnom szükséges-e, vagy nem a gőzfecskendő.

Miután azonban az említett közleményben, sokkal fontosabb kérdések is érintettnek mint sem hogy azokra pusztán jó, vagy rósz akaratból, a rövid igen, vagy nem válasz adassák, kiterjeszkedem a közlemény azon részére elsősorban, hol majdnem lemondólag, elcsüggedten, az mondatik, hogy tekintve különösen azon közönyt, melyet a lakosok a tűzoltó testület iránt, mindenkor tanúsítnak, s. t. b. vissza vonuljon-e az egyszer önként, a magára vállalt kötelezettség teljesítésétől.“

Ezt olvasva, megdöbben az igazán ér,

nőm össze akar kelni vele. Mennyi kérő utasított el, kinek bármelyike is inkább hozzá illet volna, mint ez a Smith. Nem tudtam fölfogni, hogy miként Választhatta úrnőm férjéül ezt a sehonnai ágról szakadt kalandort.

Összekelésük után a mézesheteket külföldön töltötték el és azutáu újra visszatértek Darrockba.

Csakhamar észrevettem, hogy uramnak nagyot szeszélyes természete van. Olykorolykor barátságos és leereszkedő volt szolgái irányában, de legtöbbször durván és gorombán bánt velünk. Különösen csodálkoztam még azon, hogy miként élhet ez azúr

— ki élveit mérték nélkül szerette űzni

— itt ezeu a félreeső vidéken. De az okát nemsokára megtudtam. Uram uetn voltszenvedélyes vadász ; családi mulatságokba sem elegyedett, a könyveket és zenét nem szerette és arra sem vágyott, hogy a grófságnak képviselője legyen a parlamentben. Leg- Bzivesebbeu csónaicázással töltötte idejét. Darrock egy öböl mellett feküdt, melyhez nem messzire egy nagy város állott és éppen ezért tartózkodott ő ez unalmas vidéken.

Smith a neje pénzén pompás csónakokat szerzett és egy kis vitorlás hajó mindég készen állott a városba való átrándulásra. Mig uram a tengeren hajókázott, addig a fiatal hölgyet kínos unalom fogta «1 a magányos és komor kastyélyban. Az előkelő családok nagyon távol laktak kastélyunktól és csak néha látogatták ?neg a fiatal asszonyt. Csu- i pán csak egy ember volt, aki gyakrabban I elmulattatta úrnőmet és ez az ember a szorn- ' széd helység lelkésze volt.