Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 61. szám

Esztergom VI. évfolyam. 61. szám. Csütörtök, 1884. julius 31-én f Városi s megyei érdekeink l özlönye. MeGJEI.ENIK HETENKINr KÉTSZER: 7 VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG: ^Széchenyi tér 55. HIRDETÉSEK. egész évre . fél évre . negyedévre . ELŐFIZETÉSI ÁR: .........................................0 fit — lcr­: ::::::: í:s : Egyes szám ára 7 kr. 1»0v:i a lap szellemi részét illető közlemények kiihlondSk. KIADÓHIVATAL: jSzÉCHENI-TÉR hová :i hivatalos s a magán hirdetések, a nyiltic.oe szánt köz­lemények, előfizetési pénzek és reclamáh.sulc intézendők. HIVATALOS IIIRDIÍTÁSKK : 1 szótól 100 szóig — fi t. 75 kr. 100-200-ig . 1 „ 50 „ 200—000-ig . 2 „ 25 „ Rélyegdíj 30 kr. MAGÁNHIRDBTKSKK megállapodás szerint lehető 1 égj Hiányosabb un közöl tetnek. NYILTTÉU sora 20 kv Gfabnapiaczunk. Esztergom, jul. 29. (S.) Az aratási napok befejezése, a mit földművelőin If, kereskedőink és iparosa­ink oly várva vártak, végre már bekö­vetkezett. Aratásunk eredménye megsemmisít minden pessimisztikus előítéletet és helyt ad a legkedvezőbb kilátásnak. Búzánk, miként tapasztalt termelőink­től halljuk és tudjuk — minőség tekin­tetében rendkívül jó, az árpa, rozs és zab is tökéletesen kielégítő, mi pedig a mennyiséget illeti, már ha nem is túlságos bősége?, de legalább elégséges arra, hogy földmi velőink fáradni inas munkája nem maradt gyílmölcsözetlen. Az alig megtelt szérű lassan-lassau ürülni fog ; az adóhivatal üres pénztára megtelik ; a nép közt ismét pénz lesz, az ipar és kereskedelem már is megin­dulni kezd, daczára, hogy az utóbbi években szomoruau tapasztaltuk gabna piaczunk jelentékeny csökkenését. Szálljunk egy kissé a mi arató né­pünk közé és nézzük, hogy mily öröm­mel fárad, mily jó kedvvel kötözi a a verejtékével megöntözött kalászokat, majd csűrbe rakja és végre mily gyö­nyörködéssel szállítja munkája jutalmát a magtárba. Ki ezen |fáradalmas munkát látja ; ki az igazságnak barátja ; ki iparunk-, kereskedelmünk, városunk érdekét szivén viseli, abba önkéntelen is támadni fog az a gondolat, hogy valóban itt az idejo már, hogy gabnapiaczunk állapota ko­moly meggondolás tárgya legyen s alkal­maztassák annak egy gyökeres gyógyszer. Tagadhatatlan tény az, hogy terme­lőink eladandó áruikkal mindig jobban és jobban visszahúzódnak, úgy az esz­tergomi mint a párkányi piacztól. Ta­gadhatatlan az is, hogy ennek alapos oka nem más, mint több alkusz imper- tiuens eljárási módja ; egyes gabnake- reskedők iusolid bánásmódja ; a sok ezinikus cselekedet; mindennemű csel, mit mennél előbb megrendszabályoznunk ol kerül be te ti énül szükséges. Az mondatik mentségül ezen „urakról“ hogy csekély a haszon ! nagy a versen­gés és apocsókolás ! ehhez sem a sajtónak sem a hatóságnak semmi köze ; de az igazság megvédése, a vagyonbiztosítás igeu is a hatóság elodázhatlau köteles­sége ! Ha körültekintünk hazánk nagyobb vidéki városaiban, látni fogjuk, hogy a gabona elárusító morális kötelességévé tétetik, a piaczra hozott eladandó ga­bonáját hivatalos helyen megméretni, miért zsákonként két krajczárt fizet, hol egy hivatalos jegyzéket kap. Ezeu eljárás megsziiuteli a fölmerülő gyakori panaszt, az inszolid eljárást és gabona elárusítóink áruja, vagyona bizto­sítva vau, mert igy a súlyból nem vo- uathatik le semmi igazságtalanul. Ha mi ezen követésre méltó csele­kedetet magunkévá tesszük, akkor gab- napiaczunk egésséges lesz és a gabona elárusító hozzánk hozza áruját, hol vele becsülettel, lelkiösmerettel és tisztes­séggel bánnak. Vajha ezen közjó óhajtásából eredt soraink tartalma, melyben az annyiszor és majdnem mindennap hangoztatott zsarolások és visszaélések elleu hatha­tós gyógyszer vau ajánlva, a döntő he Iveken figyelemre és rokonérzelmü tol­mácsra találnának. Irta és Rudnay Sándor herczegprimásnak ajánlta 1820-ban JOelsei J3:rö J^erencz kirvai plébános Latinból fordította : PIACSEK JEROMOS- (IV. közlemény) XII. A prépostok között létező rend szerint máso­dik társasegykáz volt a sz. István temploma. A prépostság alapitója épen úgy, mint az előbbié, ismeretlen. Zsigmoud uralkodása alatt az esztergomi érsek vicarinsa (Antonius de Porte) által az esztergomi egyháznak 1397-ben meg­tartott canonica visitatiójábau (Pray 120. lapon) ez áll: „Azon hely, a hol a lá­tomás megtörtént és sz, István született azután sz. István első vértanú templo­mává alakíttatott át. Mert t. i. sz. István vértanú, mint Cartuilius írja, Saroltá­nak álmában megjelent és megjövendölte neki, hogy fia fog születni, egyúttal intette, hogy ő róla nevezzék el.E tem­plom romjait metszett kőből épült fal- omladékai mutatják. A hat kaiiouoki ház a sok ostrom által a föld színéről teljesen eltűnt. Hogy egykor sz. István egyházában 12 kanonia volt, kitűnik IV. Lászlónak Sixtushoz, az esztergomi egyház olvasó kanonokához és Valentinhoz, ugyanazon egyház éneklő kanonokához intézett le­veléből, melyben megengedi nekik, hogy Hetym és Kiskezü nevű birtokaikat az esztergomi érseknek azon czélból adják oda, hogy sz. István első vértanú egy­házának 12 kanonoka könnyebben meg­élhessen. U. i. igy ir: „Hogyha az esztergomi érsek azon üdvös szándékát, melynek saját káptalauával együtt kife­jezést adott, hogy t. i. sz. István vér­tanú egyházában 12 kanonokot elhe­jlyezzen s azokat elégséges jövedelemmel 'ellássa úgy, hogy az idomultával el ne (fogyjon s ne legyenek kénytelenek a clerus szégyenére házról-házra koldulni járni, megvalósíthatná, úgy hogy ezen kanonokok lakhelyei ezen a sz. István vértanú temploma mellett, a hol a mi sz. királyunk nevet kapott s a hol szü­letése sz. István vértanú által, mint a mindenható Isten hírnöke által megjó­soltatott, felépittessenek, akkor megen­gedjük, hogy az említett birtokok a sz. István 12 kanonokának hasznára fordittassanak. 1272-ben.“ Ebből ki­tetszik, hogy e templom eredete a XIII. század utánra nem tehető, mert Schmitth igy ír Kanizsáról : „Szent István vér­tanú féle prépostságot 6 kanonikával saját költségén emelt.“ É templom kör­meneti templomnak is neveztetik, mert gyakran vezetnek ide a foszékesegyház­ból körmenetet, a mint ez kitetszik az „Ordo div. secundum ritum et consue- tudinem Almáé Strigouiensis Ecclesiae Veuetus, au ab. Incar. Dom. 1505.“ czimü könyvből, a melyben a többi kö­zött ez áll : „Zöldcsütörtökön az ifjak kezdenek énekelni : „Kyrie, Uram ir- galmazz nekünk“ az urak : „Jesu Xte qui passurus“ s ezek eléneklése után köruoenet indul a szt. István templo­mába.“ Továbbá, valahányszor sz. Márk evangélista ünnepe vasárnapra esik, már rég óta divó szokás szerint körmenet indul sz. István templomába s azonkí­vül még egy körmenet indul a termés ineglartását kérni. Innen az következik, hogy vasárnapokint ment körmenet sz. István templomába, melyet még akkor is megtartottak, na más körmenettel is összeesett. Az „Esztorgoni ésVidéko'Hárcája. ŐL {ta iá C cttcn. Hogy a „halál elleu nincs orvosság“, — ismeretes egy régi közmondás. De ez is, mint sok más régi igazság, részben már túlélte magát. Igaz ugyan, hogy a halál ma is csak olyau vendég, ki elől, ha kopog­tat, hiába tagadjuk el magunkat. Korunk huraauizmusa azonban, karöltve az uralkodó spekulativ szellemmel, megtalálta a módját, hogy mikép lehessen a halál okozta vesz­teségeket, ha nem is az erkölcsi és érzel­meiket, de legalább az anyagi veszedelmet és károkat elhárítani és kárpótolni. Ez a mód pedig az életbiztosí­tás. Közgazdasági téren az életbiztosítás esz­méje kétségtelenül a legnagyobb és legne­mesebb vívmánya az újabb időknek. Ezen vívmányt ismerteti K ő v á r y László aka­démiai l. tag „Az életbiztosítás rendszere“ cimü vaskos füzetben, mely a szerző elő­szava szerint csak mutatvány kíván lenui a „Biztosítás népszerű Eucyclcpaediája“ cimü munkájából, a mely a (raucia akadémia egyik pályázatán dicséretben részesült. Az életbiztosítás csak az újabb idők vív­mánya. mert sok idő kellett ahhoz, rnig ki­fejlődők az a fogalom, hogy az ember ér­téket képvisel, melyet biztosítani lehet. Hogy az emberi erő és élet bizonyos érté— KtképviseJ' legelőször Angliában, majd ^auciiaor s zágbuu tál alt elismerésre» 'o sumert 1000-Dan Királyi rendeletet es zölt ki, mely állal azoknak, kik 20 éves korukban nősülnek, adójuk 5 évi lett engedve; s a 10-12 gyerekkel t áldott (szerző szerint gyerekes) szül 1000 —1200 frank évi nyugdíj (?) lett tositva. A rendelet azonban visszaélés \ ezetett s igy csakhamar tisyzavonat de hogy az egyén a családra, társadalc és államra nézve érték, azóta el van isim H°gy a gyermekben a neveltetés által 1 ség lett tőkésítve, hogy az emberi élet duktiv és improduktív korszaki-a oszlik; I a családfa munkássága tőke, mely gyfti csöz : ma már nem vitatárgya többé. F kiszámította ezen értéket; szerinte Am ban egy férfi átlag 394, egy ,» Ő * font sterlinget képvisel (tehát egy ass' 3-szor kevesebbet ér egy férfinál); Ug csak Farr az európai, amerikai és ans? liai lakosságot átlag 50, az ázsiait ]0, afiikait o fon ti a, s igy a föld összes 1 millió emberét 30,800 millió fontra csülte. Az életbiztosításnál két nevezetes fo loin játszik nagy szerepet : a koczkáza a díj. Meghatározni tudni a dijt, amelyet elvállalt kockázatért venni kell, ebben r a biztosítási mivelet összes tudománya. I detbeu, a primitiv iutézetek a dijt az kár arányában utólagosan rótták ki a gokra, ami sok hátránnyal járt. Hogy i e oio vétessék és a biztosításba tett vess ! ke.llően fedezze, ez az, amiért a 1 ríínlp® ™athézis annyit fáradott és radoz. Ezért mondja a magyar törvónj dij a koczkázat egyenértéke. Hogy tehát a dij kiszabható legyen, ismerni kell a kocká­zatot, pedig csakis úgy lehet megállapítani. S igy végeredményben a biztosítási tudo­mány sarkköve a valószínűségi elmélet, a nagy számok törvénye : mely az előforduló egyes véletlenekkel szemben fölállította a tételt, hogy nagy tömegben minden vélet­len bizonyos törvényszerűséget követ. A biztosítás útmutatója, iránytűje ennél­fogva a kockázati statisztika; a hová az nem világit, oda a biztosítás nem hatolhat. A vi­talitás, morbitas és mortalitás tanulmányo­zásában már sok munkát fejtettek ki s esze­rint az élettartam és halandóság mint koc­kázat meglehetős világításba van helyezve ; minthogy azonban az életbiztosításnak nem lehet szőkébb határt szabni, mint a mely a születéstől a sírig minden eshetőséget ma­gában foglaljon, azért e téren még igeu sok a tenni való. A kockázati statisztika tanul­mányozza a typikus, a normál, az átlag em­beri testalkatában, életviszonyaiban ; az el­sőre nézve már igen szép eredményeket tud felmutatni, de munkája ez irányban csak ak­kor lesz befejezve, mikor az életbiztosítási gyakorlat az orvosi vizsgálatot teljesen nél­külözni foghatja, a mi a statisztika segélyé­vel be is fog következni. Ennél kevésbé kie­légítők az emberi életviszonyok tanulmá­ny ozásábau elért eredmények, mert itt a normál életviszonyok mérfokáuak a meg­állapítása körül is már nagyok az elté­rések. A különböző fejlósben levő bizto­sítási ágazatok közöl felemlíthetjük a s z fi­le t é s t mint biztosítási kockázatot. Móra j múlt században divatozott ez Angliában, d 0 később a törvény eltiltotta. Újabb időbe11 I Észak-Amerikában és különösen Angliába!1 újra lábra kapott, a hol a jószág az eU° szülöttre szállván, szükséget is pótol és 27 társaság áll fönn, mely a biztosított összeg kifizetésére kötelezi magát, ha a megjelölt­nek utóda születik. A biztosítás ezen nemé­nél természetesen azon adatok mértékadók, melyek a házasságok magtalanságára vonat­koznak. A házassági kockázatnál a kérdés ez : házasságra lép-e az illető férfi vagy nő, igeu vagy sem s ha igeu mennyi idő múlva. A uász alkalmával a társaság kifi­zeti a biztosított dijat. Dacára annak, hogy egyemberi ténykedés sincs annyira alávetve az akaratnak, mint éppen a házasság, a sta­tisztika mégis azt mutatja, hogy évenként a számok aránya állandóbb a születések és halálozások, s eszerint a nagy számok tör­vénye még a házasságnál is érvényben ma­rad. A táblázat szerint a nőtlenek házas­sági valószínűsége férfiaknál legnagyobb 30 és 35 év között; azoufelül rohamosan csök­ken A nőknél ellenben 20 és 35 év között legnagyobb a kilátás a férjhez mebetésre. Ez utóbbi különben külöu kockázatot is képez, így Angliában a legtöbb leány 20—21 éves korában megy férjhez; a németek tovább viselik a pártát, mert azok 26—27 évükben a legkapósabbak. A vén lányokra nézve Né­metországban kedvezőbb a talaj, mert inig itt 1000 leányból 30 éves korában még 70 megy férjhez, addig Angliában ugyanannyi­ból a 30 évesekből csak 18 kel el, nagyoj, része azoubuumár korábban jutott a kikötőit ®

Next

/
Oldalképek
Tartalom