Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 7. szám

Esztergom. VI. évfolyam. 7. szám. Csütörtök, 1884. január 24-m Városi s megyei érdekeink közlönye. y\A EG.IEIENIK. HETEN KI NT KÉTSZER', VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész óvic................................................<3 CU — fél i o......................................................'f „ — "icgyedét i tv.............................................1 „ M) Egyes széni ára 7 kr. ] I n V :V SZERKESZTŐSÉG: jSzÉCHENYI TÉR szcTInnii lÓR'/.éfc illefö 1»öy.I(»in411V<*lc líiilileiiilíilí. HIRDETÉSEK. KIADÓHIVATAL: Iiovii. ti hivnfaloi iSzÉCI I ENI-TÉK ^ m;|(riín IliiT(;lósiik, :i isyillléiTio szánt l<<>7- Icmi’iiyok, (T/íli'/.iTCsi |n*ii'z.nk <■ s locTiiniáliisnk iulo'/.cihI<>k. HIVATALOS IIIRDET1Í8EK : 1 szótól 100 saóig —- fi t; 75 Icr. 100—200-íít . 1 „ 50 „ 200 — .‘t00-i«r . 2 „ 25 „ Reljegilíj HO kr. MAGÁN1IÍRDETÉSEK megállapodás szerint leliol.o Ingj a tán joríi libán közöli ötnek. NY1LTTHR sora 20 irr; Félszázados szolgálat. (Farkas József jubilaeumára.) A herczegprimás egyik derék gazda­tisztje a 11 e r ez o g*p r i i n ás i gazdaságban fél század os szolgálatát értő meg a na­pokban. Előzetesen*"fidvözölMik már a derék férfint, kinekváiosmikban minden ismerő­se, egyúttal tisztoléje is. Farkas József a berczegprimási gutái uradalom javainak gazdasági felügyelője Csém«n ünnepelte meg jubilaeuinát, melyhez mi^is hozzá kívánunk járulni az olismorés koszorújával. Az ő életrajza nőm valami változatos, mert tevékenysége és munkálkodása sokkal változatosabb. Egyedüli életczé'.ja, egyedüli hivatása a gazdatág volt s szép elméleti kép­zettségét és gyakorlati kiválóságait a lierczogprimás uradalmain volt szeren­csés érvénycsi Lliotni. Esztorgoinmegyében született 1816 ban Bajnán, ho! atyja a Sándor gróf uradalmánál mint gazdatiszt működött Első hajlamai a gazdaság iránt szülő­földjén első benyomásaival fejlődtek ki. 1834-ben január 22-én, mint tizen- nyolez esztendős fiatal ember lépett szolgálatim. Az esztergomi érseki szék akkor mnn volt betöltve s Fai kas Jó­zsefet, mint kamarai tiszti gyakornokot osztották be a primási uradalmakra, Nemsokára már mint önálló gazda­tiszttel találkozunk vele a muzslai, bálváuyszakálasi, csémi mocsai gazda­ságok vezetésében. 1864-ben a gutái uradalom tiszttar­tójának nevezték ki. Herczegprimásnnk uj gazdasági rend­Iszere a központi kormányzóságot im g- jszüntetvén 1874 ben a gutái uradalom I inspectorává neveztetett ki Csémro s itt éri őt most a félszázados szolgálat ideje, A hatvannyolc/ éves férfin fiatalos életkedvvel, szeretetreméltó vi bírsággal és elevenséggel végzi még most is bi válását s kedves családja és jó barátai társaságában a legjobb családapát és barátot szeretik benno. Üdvözöljük a berczegprimási gazda tisztikar derék tagját, Farkas Józsid' urat, a ki félszázados szolgálata daczára sem tartozik a veteránok közé, a ki fára da tlanul és hivatással teljesíti most is érdemes szolgálatát. Üdvözöljük mindazok nevében, kik a félszázados szolgálat érdemeit kegyelettel méltányolják. Azok pedig nagyon sokan vannak nemcsak Esztergomban, de min­denütt, a hol a derék férfiút ismerik. Felhívás Magyarorsz.kereskedelmi ifjúságához Tisztelt kar társak ! Azon óhaj által vezetve, hogy a hazai kereskedői mi ifjúság szellemi művelődését s ozzd egybefüggni eg a. ke res k ed f 1 m i osztályú a. k t á rsa d a 1 mi emelkedését tőlünk telhető módon elő­segítsük : Felhívjuk hazánk kereskedelmi ifjú­ságát, hogy azok, kik oly városokban vannak alkalmazásban, hol legalább 50 —100 kereskcdő.-egéd van, egye­süljenek és társulatot, egyesületet alakit sanak azon czélból, hogy önképzés és társas összejövetelek által a kereske- dolmi tudományokat, úgy a kereskedő­től okvetlenül megkívánható magasabb iníiveltségel ezen utón lehetőleg elsa j ilithassák. Az igy megalakult társulatok egye­süljenek egy Budapesten fölállítandó központi szövetkezettel, hogy ezáltal no csak a saját körükben előforduló intézmények, hanem a. kereskedő ifjú­ságot érdeklő minden ügyek, az ország­ban lé'en") kereskedő ifjúság toldaté lycs számához méltóan, a központból nyerjenek elintézést. Felkérjük tellát különösen a keres­kedő főnök urakat, szíveskedjenek a kereskedelmi osztály társadalmi tekin­télyének növelése, segédeik kiképzése s a kereskedőiéin magyarosodása érdekébon ezen ügyet párt dókig közükbe venni, a városukban létező kereskedelmi szadi- férfiakat és íanorőkct részükre megnyerni és a kereskedelmi ifjúságot, ilynemű egyesülésre buzdítani, hogy igy mielőbb elérhessük azon időt, hogy hazánk ke­reskedői a külföldiekkel a v rsenyt ki­ál Ihassak, a társadalomban az őt meg­illető helyet méltán elfoglalva, édes j hazánk fel virágozását tőlünk to 1 ho tő leg ' elősegítsük ! Egyúttal felhívjuk az alakuló s a már fennálló rokon egyesületeket, hogy az egyesület vagy társulat hivatalos czimét s alapszabályainak egy példányát a „budapesti kereskedő ifjak társulati I titkárságához“ (Budapest, Gizella tér 2. sz ) mielőbb beküldeni szíveskedjenek. A budapesti ésdebreczeni kereskedő ifjak társulatainak közös értekezlete. Észrevételek, (A herezagprimás nyilatkozata kemkadósunkról.) Hétfőn délelőtt a kereskedelmi ifjú­ság küldöttsége tisztelgett a lierczeg­primásnál, hogy szokás szerint az első ! meghívót ünnepélyesen átadja, A kis küldöttség az el nők bőd, a pénz tárosból s a háznagyból állott, i A vízivárosi o-l vasó kör és 1 űzöl ló- egyesület nagy küldöttsége után követ­kezett a mi kis deputatiónk. I Báli mulatságokra nem sokat hajt a herczegprimás, do ha már jótékony c/ól- ról, például az egyesület könyvtára jgyarapításáról van a szó., akkor már mégis csak nyájasabb szemekkel tokinb a meghívókra. | Igen érdok es nyilatkozatai voltak ez alkalomból a herezogprimásnak, me­lyekből néhányat tanulság és megoziv- lelés végett közlök is olvasóinkkal. ! A herczegprimás ugyanis a helyi ipar és koroskodós nagy hibájának tartja, hogy csekélyeb!» és nagyobi) megrendü­lések alkalmából az iparos és kereskedő túlfeszített magas árakat számit s már néhány tételből egyszerre meg akar gazdagodni. Ráutalt egy példára is, melyből ki tűnt, hogy a bécsi czikk épen felével j volt jutányosabb, mint az esztergomi. —■ Do mikor a forgalom olyan sze­rény s mikor a pangás akárhány czikkét megróni. A helyi kereskedő gyakran rá van utalva, hogy ogyes czikkeinél kárpótlást szorozzon a hosszas pihente­tés után bekövetkezett romladozás miatt. A herczegprimás kegyesen meghall­gatta az észrevételt, de nem tért cl azon kinyilatkoztatástól, hogy helyi iparosainkat és kereskedőinket a gyors | meggazdagodási vágy a legtöbb meg. rendelőtől elüti. Szelíd, iparkodó szellem melleti, mér­sékelt igények és kitartó munkakedv vezesse, az ipar és kereskedő emberét. Velenczei történet. A Mávlc-teinplom torony órája kilenczet ütött. Lessük meg a Dogenából kilépő fér­fiút, ki fényes öltözetéről Ítélve nobili és kövessük őt. Egyedül ment a reá várakozó gondolá­hoz s az abban ülő szerencsennek egy titok- teljes füttyel ndá értésére megjelenését. A szerecseu parthoz evezett. E,i lovagunk be­szállón s a gondola büszke hattyúként aszott a szép város legszélső palotáinak egyike felé. A gondola kikötött, lovagunk partra szállt s egyikét a földszinti ablakoknak hal- kan mogkopogtatá s hirtelen tiint el a föl­tárt kapu homályában. Egv nő várakozott reá az ifjúság nyíló tavaszával arczán. Ideál is szépnek mondanánk őt ha vonásaibi be neiu véste volna a ter­mészet hatalma a bujaság és tiltott élve­zetek ferde ezégérei t. Pongyolában ült a hölgy bibor-pamlagán, midőn lovagunk belépett, megpillantva őt, fölugrott s karja’t széttárva hevesen öleié keblére az érkezőt. Aztán maga mellé a parnlagra vonva, halkan susogd : enyém vagy ismét ! Én egyetlenem ! s ez alatt csóközöunel boritá el Leandro Merő főkapitány orczáit. — Enyém vagy ismét ! te hatalmas al­kotója égi álmaimnak . . . Karolhatom ben­ned a hadak istenét, kit a magas Olympról leszek egyél), mini. végtelen pusztában fe­ledett szobor melyet csudáié nép helyeit, csupán a hideg vihar látogat meg. Leandró Moro ! Mondd, csupán ez a mi béli étien né teszen ? Kérdé nyugtalan tekin­tetét ifjának férfiasán szép arczán nyugtatva a hölgy. Mi nekünk a Doge?! Semmi! Hisz azt jól tudod, hogy bagoly sassá nem lehet soha, s a Dogétnem illeti a „szarvas sapka.“*) Drága bősöm ! a Doge kegyetlensége bor­zasztó ; ha férfin lennék és közelélte juthat­nék mint te a Do vé-nak én mutatnám meg hogy mi a kegyetlenség megérdemelt bére; jól teszik' a poroszlók, lázongjanak. Mondd, drága bősöm : Etjén a köztársaság! (E sza­vaknál Leandro Moro elsápadt) Mi nekem a Doge? Mi C lésár? Ali a világverő Sándor hozzád mérve!?.. En mindenem. Eugedd, hogy megcsókoljam fenséges arezodat! . . Szeretsz e ?-—'Zi tárna! királynőm! az égre esküszöm, hogy szerelmem tied ! — Es nőd signor ? . . de hát mit törődöm én ő vele? Hiszen én nem kérem kezedet, csak szerelmed legyen enyém ! — Az tied, egyedül tied ! . s az lesz örökre, mert nőmtől el válók. — Elválsz?? Tul birja-e élni „0“ a vá­lás perczeit?.. Lásd ha tolod válnom kel­lene, megőrülnék ! — Pedig tőled is válnom kell. Holnap csa­tába iudnlok, csatábba azon sereggel, iu ely­*) így nevezték Velenozóbcii a dogé korongiját, mert ennek drága kövekkel kirakott kupalaku he­gyes csúcsa (arno, szarv) előre hajlott. nek szent esküje a Dogét és a tizek tárni­csát védeni. | —Csatába mégysz ?Jó! követlek, lehet ta­lán saját kezem menti föl a népet az „ó'mn kamrák, k út börtönök “ borzasztó ki újaitól és saját kezein ontja ki hitvány életét a most, | bibor-trónján feszengő Dogé-nak. Te nobili és katona vagy, neked védni kell Dogodat, bárba gyűlölnéd is. E pillanatban Leandro egész testében megrándult. I —’Nem ! Nem ! A hnrezok vésze közé t0 nem jöhetsz! itthon kell maradnod.— Vála­szold Leandro nyugtalanul. — El lehet-e az árnyat szakítani a test­től ?.. . I — És nem remegnél ? ! | — Szabad e remegést ismerni annak, kit Lmindro Moro, Volencze főkapitánya, sze- Í veimére méltat!? — Zitán a ! midőn téged Isten teremtett4 azt mutató meg, minouek kellene minden nőnek lennie. Parancsolj én engedelmeske­dem ... Olt leszek a hol te akarod. — Igen kiállá tót Zitáim a szenve­dély hangján. — Holnap csatába veled, . . . ma keblemen az üdvösség forró tanyáján! E pereiben hangos zörgetós. ismétlődött Zitáim csarnokának ajtaján. Egy álarezos uő lépett be, sötét bársony ruha ékité nemes tartása, termetét. Zitáim e nő láttára, bár nrczát nőm Mf- hald, megdöbbent. Ereiben majd jéggé ív gyott a vér. Leaudro egy szék I amin fáin, fogódzók. — Kicsoda ön Signora ! ? Igen Fradinak látszik, üljön le. keblemre csalt a szerelem bűvös nyilas gyermeke ! Mi "gy nrnlkndónő nagysága, üdve az enyémhez mérve? Egy dumb arany, mely homlokán eltakarja a bűredőket, néhány színes kő, n elvért szive szabadságát cserélte el, nem érnek fél a szerelem ama világával, melylyel győzelmes bősöm te, meg aján­dékoztál engemet . . ! Beszélj beszélj ! . . . egyetlen szavad miként ég mosolya teuger felkorbácsolt hullámait, akként simítja el fölzaklatott keblem viharát. De mondd csak szerelmesein ! AIit j elentő­nek arezod nyugtalan vonásai? Te hábo- rogsz ? ! Van e lény c világon, ki előidézni merészelte az indulatok villámait, melyek kebled mélyébe szunyádéinak ? . . . Nézz léim ! . . . Engedd elsimitnom arezod re- dőit ! . . . Igv !. . Vau-o hatalmasabb Há­ládnál, ki büntetlenül megsérthetne ? S a sérelem, mit a pornak férge saruidon ejt, megboszulható-e oly hős által a minő te vagy ? — Igazad van szivem isteni hölgye . .de nem az mi keblem nyugalmát fölzavarta. Várj, elbeszélem neked. A nép nincs a Dogéval és a 1 izek taná­csával megelégedve. Kegyetlennek mondják őt s az egész, tanácsot. Itt.-olt márhangoz- tatják is a Dogenában : Lo a Dogé-val ! Le a tizek tanácsával ! Éljen a köztársa­ság! ! S e szavak mint sötét baglyok jósol ják a Doge bizonyos bukását. Elhagynám őket, hogy (idvötadó lelked forrásából me­rítsek bátorságot, vigaszt . . . Hiszen mi vagyok én nélküled ? ? . . Gép, melyuek szer­kezete lelked!.. Vond el azt tőlem s mi

Next

/
Oldalképek
Tartalom