Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 53. szám
Esztergom VI. évfolyam. 53. szám. Városi s megyei érdekeink közlönye. Csütörtök, 1884. juilus 3-án Megjelenik, hetenkint kétszer: 7 VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre ............................................6 Ft. — fé l évre..................................................a,— negyedévre..........................................................1 . 50 Egyes szám ára 7 kr. IcrSZERKESZTÖSÉG: ZECHENYI TÉR Iiot:» íi lap szellemi részét illető köziemé nyék küldendők. KIADÓ hTv ATAL: ^SzÉCHENI-TÉR hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nyiltférbe szánt közlemények, előlizetési pénzek és reclamálások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS IIIRDmíSKK : 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200—000-ig . 2 „ 25 „ Hélyegdíj 30 kr. MAGÁNFIJRDETESEK megállapodás szerint lehető legjutányosabban közöltéinek. NYIF/lTÉIt sora 20 itr Zászldszentelő. (Az elnöki megnyitó.) Esztergom, jun- 29. Van a társadalomnak egy kitünően fegyelmezett hadserege, mely nem kerül milliókba, hódításai nincsenek embervérrel fölirva, jelszavai líözt nincsen forradalmi szellem, nem toremt az ekéből kardot s a kardból bilincset, nem rombolja szét a művészet alkotásait, nem tiporja össze a czivilizátió virányait s nem bízza a nemzetok sorsát ólomgolyókra és lőporra. Ez a kitünően fegyelmezett hadsereg mindig liarczrakószen áll, haditervei nyíltak, küzdelmei nemesek, czélja a jótékonyság hódítása, az embertársak boldogitása, jószivti segódkezós, betegek ápolása, a szellem művelése s a szeretet s összetartozóság tanainak kinyilatkoztatása. Ezen hatalmas hadsereg egyes pha- laniai a humánus egyesületek. Terjeszkedésük a jólét áldásaival azonos, munkájuk önzetlen és nemes, hivatásuk lélekemelő és magasztos. A mi egyesületünk a humánus egyesületek óriási hadseregében mind szervezeténél, mind erejénél fogva a legszerényebb phalanxok közé tartozik, de azért nemes törekvéseit egyszerű arányokban csak olyan önzetlenül teljesiti, mint az elsők, mint a leghatalmasabbak. Tíz esztendős történetünk van. Tiz esztendő nagyszabású egyesületi érdemek jubilálására nagyon kevés, de olyan állomásnak, honnan uj erőt meríthetni a jövőhöz, mégis valami. Nem tiz éves fennállásunk ilunepét üljük, hanem zász- lószeutelőuket foglaljuk tiz éves fennállásunk keretébe. És ünnepünkkel nem akarunk egyebet, mintViegerősiteni az egyesület tovább vivandó küzdelmét. Hármas irányú hivatásunkat legékesebben hirdeti zászlónk arany fölirata. Ez a néhány aranyszó egész program- műnk és alapszabályunk. Zászlóanyánk is ajkaira veszi, hogy annál mélyebben szivünkbe foglaljuk ez igéket: Egyesüljünk, művelődjenek és segítsünk egymáson ! Egyesületünk zászlaja alá Esztergom városa kereskedelmi ifjúsága egyesül. A jövő kereskedelem s a remény fiatal katonái Csoportosulnak össze azért, hogy kölcsönösen művelődjünk é-s segítsenek egymáson. A kinek teljes tudata vau arról, hogy micso.da fontos tényező egy nemzet jólétében a kereskedés, az a koreskedelmi egyesületekben nem fölösleges szövetkezést keres. A magyar kereskedés — ha ugyan szabad egy kis előlegül használnunk e kifejezést — átmeneti ál lapotbau. van. Az alkotmány visszeállitása óta oly örvendetesen hóditó nemzeti szellem a kereskedésre is kiterjesztette varázsát s kereskedésünk, ez a magyar szivü, de német ajkú s külföldi szellemű elem, már nem találja képtelenségnek, ha egészen megmagyarosodik. A fővárost a kereskedés megraagya- rosodása teszi nemzetivé s legyünk bármennyire skeptikusak is, a fényt még se mondhatjuk árnynak, a haladást nem hirdethetjük maradásnak s a kereskedés megimigyarosodását se tarthatjuk hiú és eredinényteleu kisérletuek. Haladunk ezen a téren is s korunk dicsősége, ha a jövő nemzedék már mej; lesz váltva ily súlyos munkától s nyu- godtnn élvezheti azon gyümölcsöket, melyeket a magyar nemzeti kereskedés fog teremni. Tagadhatatlan, hogy a kereskedelem megmagyarositásában a kereskedelmi egyesületeknek igen fontos szerop jut. Ez a hivatás már egymagában is van olyan nevezetes, hogy jogosulttá tegye a kereskedelmi egyesületeket, sőt előőrsökké avassa a magyarosodás küzdelmeiben. Fönállásunk második alkatrésze a művelődés. Műveletlen kereskedőnek a jövőhöz semmi jussa, a haladáshoz semmi érdeme s létéhez semmi jogosultsága sincsen. Századunk sokat kíván egyaránt mindenkitől s különösen arra törekszik, hogy a nemesebb lörekvósü embereket ha már fajban, nyelvben, vallásban és nemzeti erkölcsökben nem is egyesítheti, egyesítse legalább mindannyit intelli- gentiában. A kik a század ezt a törekvését meg nem értik, a kik a szellemi egyenlősítés ezen magasztos tendeutiájához nem eléggé érettek, azok sem a század vívmányaihoz, sem az emberiség cultur- hnrezához nem méltóak. Az ó-kor leghatalmasabb kereskedői, a phoeniciek, ez az életrevaló sémi nép, nem imponáló számarányuknál fogva alapítottak világvárost s Karthágót nem Hannibáljai tették nagygyá, hanem ritka intelligentiájuk, mely kereskedelmüket az egész földközi tengeren elterjesztette, mely fölfedezésekben, találmányokban, a művészet és tudomány alkotásaiban vetélkedett Rómával s kihívta a világhatalomra vágyó köztársaság féltékenységét, irigységét sőt gyűlöletét. Az újabb kor phoeniciei az angolok, ez a legjózanabb és legszerencsésebb 'nép, hatalmukat fényes iutelligentiájuknak s vállalkozási szellemüknek köszönhetik. Ázsia egyik legnagyobb birodalmát, a Himalája örök fehér bérczei, a szent Granges, Sind és Bramaputra alatt nem mint katonák, hanem mint kereskedők foglalták el. Egy angol kereskedelmi társulat terjesztette ki rohamosan növekedő hatalmát, kezdetben aranyat és elefánt csontot vett cserébe az európai civilisatió czikkeiért, nemsokára dúsgazdaggá lett s iniudiukább kifejlődő befolyásuk előkészítette az angol uralmat Ázsia legáldottabb és legnagyobb félszigetén. Az angol intelligent ereje, most egy hétszerte népesebb nemzet fölött uralkodik győzteseu is, meg gyarapodva is. Az ó-korból s az újabb világból vett két példa legélesebb körvonalokkal domborítja ki azt az állításunkat, hogy a kereskedelem intelligeutiája nemcsak nemzet föntartó s nemzet gyarapító, de világhódító tényező is. A magyar kereskedés nemzetivé tételén kívül tehát a kereskedelem műveltté változtatásáért nemcsak lelkesednünk, de dolgoznunk is kell. A kereskedés mai napság már nemcsak némi kézbeli ügyességet, csekély rábeszélő tehetséget s bizonyos élelmességet igényel, hanem műveltséget is követel. Mert a kereskedés rendkívül fontos nemzetied tényező s már nem mesterség többé, hanem tudomány. A művelt kereskedőnek tudomásul kell vennie mindannak eredetét, hazáját, készítése módját, a mit forgalomba hoz ; ismernie kötelessége azon nemzeteket, amelyekkel összeköttetésben áll, tudnia kell a földrajzi és ethnog- raphiai ismeretekből mindazt, a mi szakmájára vonatkozik ; az egyszerű Az „Esztergom ss Yiiéks“ tárcája. §&cnt eJitván cia'tádja. Mutatvány a fögyran. programúi értekezéséből.) Gézának első nejétől két gyermekéről tudósítanak a krónikák, nevezetesen Istvánról és Juditról. Vajk, más néven István, Esztergomban született ama királyi palotában, a mely később kápoluává átalakítva .i székesegyházhoz kapcsoltatott. A születés éve hazai krónikáink szerint 969. Az újabb történetírók között is többen, mint Szalay L., Horváth M., Szabó K, ezen évszáinot tartják leginkább elfogadhatónak. Ellenben Hell s utána Katona, továbbá Knauz 979-re, Hansiz, Stilting és Pray 983 és 984-re, Inchoffer 985, Jászay Pál 988-ra, Barouius, Spondauus, Balbinus 989-re teszik. Ezen állítások között legvalószínűbbnek tartom az elsőhelyen felemlítetett, vagyis a 969-ik évet, és pedig azért mert a hazai krónikák egyrészt ezen évszámot említik, másrészt Istvánt Sarolta gyermekének moudjálc, pedig az utóbbi esetekben Qued- liaburgbau 973-ban történ eljegyzés feltevése mellett, Adelbaidé volna, mint ezt a lengyel krönikairók csakugyan állítják, azonban a honi Írók, mint az események színhelyén levők, e tekintetben több hitelt érdemelnek, továbbá az utóbbiak, vagyis a honiak mellett szól az egykorú Thietraár mer- seburgi püspök is, midőn Gyulát: „Avunaulus regis Pannoniéi*-nek, azaz a roagyar király (Istváu) nagybátyjának mondja. A hildesheimi évkönyvek is Gyulát, István nagybátyjának mondják azon helyen, a hol Istvánnak Gyula elleu viselt hadjáratát felemlítik. A keresztséget István csak ifjú korában 994-ben vette fel sz. Adalbert püspöktől, s cserélte fel Vajk nevét Istvánnal. Géza első nejétől még egy leány is született, Judit, a ki Micislav lengyel király fiához, Boleslavhoz ment férjhez Cromer szerint, a ki ezt hihetőleg több lengyel krónikában femnaradt adat nyomán irta,. Az esküvő' Guesenben nagy fénnyel tartatott s pedig 992 előtt, mert ekkor már a házasságból a szász évkönyvek szerint Bespriin nevű fiú született. Géza második nejétől hasonlóképeu két leány származott, de. neveik niucseuek feljegyezve a kútfőkben. Voltak, a kik az egyiket Gizellának, a- másikat Saroltáuak nevezték el, de ennek okát kellően nem bírjuk adui. E két leány közöl az egyik 1009-ben Urseolo Ottó velenczei dogebez ment férjhez, a másikat pedig a kun eredetű Aba Samu, a későbbi magyar király, vette nőül. Azon alkalommal Urseolo Ottónak Konstantinápoly ba kellett száműzetésbe mennie, neje is osztotta vele a száműzetés kenyerét. Itt Urseolo Ottó nemsokára meghalt, úgyhogy a visszahívó követség 1301-ben már nem találta életben. E herceg gyermeke, Péter, Magyarországba jött, de anyjának ide költözéséről az emlékek hallgatnak. Géza 997-ben fejezto be életét. Utána a 28 éves Istváu vette át az ország kormányát, a ki már 993-ban kormányzóvá s a nép leendő uralkodójává tétetett Géza és az országnagyok közmegegyezése folytán. Sz. Istváu uősülése valósziuüleg, eljegyzése ped'g bizouyosau még atyja életében történt. Az ország s a kereszténység jól felfogott érdeke a bajor herceg családjával való rokoni összeköttetést ajánlotta. Géza pedig czivakodó Henrik bajor herczeg s Gizella burguudi hercegasszony hasonnevű leányát jegyezte el fiának 995 körül, s ezzel ülte meg István menyegzőjét Schira várában (1002-ben) Schier szerint; valószínűbb azonban, hogy még előbb, nevezetesen Géza életében ment végbe az esküvő is. Később a királyné meg is koronáztatott s a keresztény istentisztelet érdekében tett fáradozásai által szerzett magának érdemeket. Nevét többen összeköttetésbe hozzák a Péter trön- rajutását megelőző ármányokkal, de a kútfők erre vonatkozó adatai nem összbangzók. Gizellának sz. Istváu halála után sok keserűséget kellett kiállania Péter bántalmazásai folytáu, mindamellett valósziuüleg nem hagyta el hazánkat, mint némelyek állítják, hanem itt élt s tetemei a veszprémi székesegy- házbau tétettek nyugalomra. Sz. Istvánnak több gyermeke volt, de ezek uagyobbrészt kiskorukban haltak el, mint arról Hartvik tanúskodik, midőn azt mondja sz. Istvánról, hogy fiainak elhunytában, a kiket a halál még gyermekkorukban ragadott el, az örök bíró által reá mért csapást látott. E gyermekeknek még uevöket sem tudjuk bizonyosan. A kútfők néhánynak emlékét megóvták a feledékeuységtől. A Mátyás király idejében Budán tartózkodó Pelbart Oszvald sz. Istvánnak Ottó nevű fiáról tesz említést, hihetőleg a budai könyvtár valamelyik évkönyvéből mentvén ezen adatot. Egyéb emlékek hiányában ezen állításhoz sok kétség fér. Megbízhatóbb adatok maradtak reánk sz. Istváu másik fiáról sz. Imréről, a ki 1007- ben született, mert halálakor 1031-ben a régi breviáriumok 24 évesnek mondják, Sz. Imre ifjúkorában azon kor szellemét visszatükröző s gondos nevelésben részesült, s midőn nagykorúvá vált, atyja az ország kormányzását is rá akarta bízni, mintául már előbb is engedett neki befolyást az ország ügyeinek rendezésében, mint erről a Con- rád császárral való békekötés tanúskodik. Sz, István biztosítani kívánván országa és családja jövőjét, fia nősüléséről is gondoskodott. A választás a Kourád császár ellen Ivánnak segítséget nyújtó Crescimir horvát fejedelem leányára esett, ki Imiével eljegyeztetett s 1026 táján azesküvőis megtartatott. Sz. Imre és neje mint testvérek éltek együtt, inig a balál Imre életének 1031-ben véget nein vetett. Halálát betegség s nem vadkan által ütött sebek okozták, mint ezt a zágrábi, a 13-ilc századból való raiseköuyv (sz. I nre napján), s a hildesheimi krönikairók mondják, minthogy erről a honi kútfők mit sem tudnak. Fehérvárott temettefcett el. Imrét neje nem sokáig élte túl, mert még XX. János pápa életében, tehát 1033 előttjobblétro szenderült. Arnulf genealógiája végén sz. Istvánnak Bernárd nevű fiáról is tesz említést, set még azt is mondja, hogy Beruárduak több leánya is volt, mint; Ida, Gertrud stb„ a kik előkelő családok taenaihoz mentek férjhez
