Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 6. szám
Esztergom, VI. évfolyam. 6. szám. Vasárnap, 1884. január 20-áu Városi s megyei érdekeink közlönye. yv\ i eg,jelenik: hetenkint ke i szer : VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: e>;ós7. évre ..............................................b Hl' — kr. f él énre..................................................:í - — Meg yadév re..............................................................I . -'Ö * E gyes szám ára 7 l<r. Iiová SZERKESZTŐSÉG: ^Széchenyi tér yj. Ilin szellemi részét illető közleményei; liiililemlí KIADÓHIVATAL: SzÉCHENl-TÉR HIRDETÉSEK. jJZIH.MBni' 1 Tin ^‘í ■ ’ Imvii. :i Ilivel ülés s :i nm^áu liir, lel esel;, :i. nyillléilie szánt I(ÍV/- lóniéiM ele, előli/.elösi ]»önzel( -;s reol:im:ílásol( intézemlők. HIVATALOS íintDICTÉSBK : 1 sziltől 100 szilis — frt 7ö kr. I f)0 — 200-irr . 1 n r.O „ a»»—«on-ifr . 2 „ 2r. „ nélyejí'líj -10 kr. M A G Á N F ti RI) KT I3S10 K megállásod is szerint lehető lejrjutányosnlthaii közöl tétnek. NYII/ITI5It sora 20 icr. Vér és vér. A megrendítő események egymást. Táltják fül. A társadalmi légkörben valóságos járvány alakjában jelentkeznek n naponként megújuló tömeges öngyilkosságok s rablások, mintha csak kihalt volna az emberek kebléből a vallas és felebaráti szeretet utolsó szikrája is, mely az emberi lényt magasabb rendeltetéséhez vezérli. A gyilkosságok — a nagymérvű val- 1 ást a lanság s a. démoni liznció jelei. — Évekkel ezelőtt még kis folhőcske volt mindkettő a társadalom egén, mely vészt s pusztulást rejtett ugyan mellében, de senki som hitte, hogy ily rohamosan vigye az emberiséget a tönk szélén1. Uton-utfélen találkozunk a társadalmi kórtiinetokkel, melleket a mgyra,vágyás — könnyelműség — zilált anyagi viszonyok és jollemtelensóg idéznek elő. Ezen körtüEétek jelentkeznek ma már a társadalom minden osztályánál kor- különbség nélkül. Az ifjú, ki még alig ismeri az életet, a gondok ezrei helyett a világ örömzaja foglalja el kedélyét, előtlo egy reményteljes élet áll, — egész könnyelműen dobja oda életét a pusztiíó halálnak csupa kedvtelésből, vagy a jó ég tudja miféle indokból — golyót röpít az agyába. A mai fiatalság egy nagy része szívesen hever az édes semmittevés párnáján s komoly foglalkozás helyett inkább kalandok után futkároz. A kalandvágy s más egyéb rósz szenvedélyek korán kelnek életre a fiatalságban, — mert azok felkeltésére igen is sok alkalom kínálkozik uton-utfélen. A szülői túlságos szeretet állal elkényeztetett gyermeknek nagyon sok van megengedve mai napság s sokkal több pénzt adnak a kezébe, minta mennyit a gyermek szükségletei fedezésére okosan felhasználna. A korán kezdett élet többszörösen fokozódva folytattalak akkor, midőn a gyermek elhagyva a középiskolát, pá lyát választva a felsőbb iskolába megy — itt már megszűnik ama felügyelet, — mely a középiskolában volt s tán némileg korlátozta is az ifjút. Az egyetemeken nem őrködnek többé az ifjú erkölcsi élete fölött. Ott már szabadon áldozhat fölkeltett szenvedélyeinek s fonókig ürítheti ki az ürömök poharát. A könnyelmű élet folyta,thatása miatt a bűnük lejtőjére lép, lop, csal, gyilkol, csakhogy fecsérelhessen. Ezek száma az utóbbi időbon óriási mértékben szaporodott, s a legnagyobb hidegvériiség s vakmerőséggel fosztják meg az iparkodó polgárokat életüktől s vagyonuktól. — Egyik gyilkosság s rablás a, másikat követi, a társadalom egyik osztálya sincs megkímélve. Az állam s társ irdalom naiv nincs annyi ereje, hogy személy s vagyoni védelmet nyújtana a gonoszok ellen. Az álliumanismus a gonoszokra alkalmazott enyhe büntetés meghozta bőségesen a gyümölcsöt. A gyilkolás áldozatai naponként szaporodnak — a tettes, ha felfedeztetik, szigorú büntetés helyett örökös kenyeret s ellátást kap az adózó polgárok fillérein és gond nélkül él. A túlságos enyhe bánásmód teremtette meg a mai visszás állapotokat, melyeknek megszüntetésére szükséges, hogy a társadalom nemesebb része fölemelje szavát és szövetkezve az álammal, együttesen iparkodjanak az erkölcsi életet megjavítani : mert csak igy lesz lehetséges a társadalmi életet egészsó ges alapokra fektetni. Egyesületi élet. (A báiorkeszi olvasókör közgyűlése.) Főt. Meisermann Ignác/, plébános elnök rövid beszédet mondva, a gyűlést éljenzés közt megnyitotta,. A magvas elnöki megnyitó beszédből közöljük a következő részleteket : Legyen ezúttal elég —úgymond — ha néhány igen fontosnak mondható eseményben tüntetjük föl a letűnt esztendő kihaló erejét. Az első már általános hasznos és gyakorlati voltánál fogva a helybeli társadalmi közéleté, azon mozgalom, mely vagyonunk és házi tűzhelyeink védelmére nem csak megindult, de tényleg meg is alakult a „bátorkoszi öukénytes tűzoltó egyesület,“ czime alatt s mely olvasó körünk kebelében egyes lelkes polgárok kezdeményezéséből megpendítve s főleg Nemesik Dániel helyibeli néptanító ur buzgó fáradozásából j létrehozva, a magas kormány által már jóváhagyási záradékkal is el kutatott, J üdvös működését önzetlenül, mellékér j dokek nélkül, egy szív és lélekkel ! legközelebb megkezdvén. A második esemény a hely beli ujon- | nan szervozott távírdáé, mely kaszinónk ! nagyságos védnökei Hazay és Köbök j helybeli nagybirtokos és Erdődi herceg Pálffy Miklós uradalom közös áldozat- készségéből felállítva, múlt évi május hó 15-én a nyilvános közlekedésnek ünnepélyesen átadatott s moly által mezővárosunk az egész művelt világgal összeköt telesbe lépvén, nemcsak társadalmi. de kereskedelmi szempontból is, annak fel virágzására s kultúrája emelésére közérdekű mozzanatként szerepel. Az újonnan megalakult férfi dalárdával, dalkörrel s a vigalmi bizottság- áltál időszakonként tervezett műkedvelői előadásokkal társas életünknek nem csak közművelődési, — de főleg szóiakozási szempontból, már is uj élénkséget kölcsönöztek. Nem mulaszthatom el uraim, hogy ez ünnepélyes órában újra szóba no hozzam polgári olvasó-körünk érdem- koszoruzott védnökét, nagyságos Hazay Ernő urat, ki a letűnt évben og-yesü- I lelünk könyvtára gyarapítására felajánlott 50 frtnyi adományával, valamint az uj másodtekeasztalnak kaszinói csarnokunk rászóró való beszerzésű körül, köztiszteletben álló kedves sógorával tok. Kohek István úrral együttesen annyi jó akaratot, fannsitótták egvosíi lot,üuk iránt, hogy ez által bennünket a legőszintébb hálára köteleztek. Fogadják azért mindketten, mind a. t. választmány. mint a közgyűlés részéről legöszhitébb köszönetül! lenek nyilvánítását. Legyen szabad záradékul a mai közgyűlés alkalmából még kimagasló pontként hangsúlyoznom azon őszinte, hajrád viszonyt és szívélyes összetartást is, moly mezővárosunk és kaszinónk különböző felekezetű békés polgárait, a szeretet és lii-zal >m aranylánczávnl evek óta, összefűzi. Adja isten, hogy o rokonszenves vonzalom, hazafias egyetértés s őszinte meleg ragaszkodás s szeretőt folytán soha meg ne lazuljon, mert hisz mint egy közös menyei atyának és ugyanazon magyar hazának fiai s polgárai egymás közt mindannyian rokonok és honfiak v.igyunk. Működjünk Az „Esztergom és VidékE“ tárcája. (Batmen tu yuktn. Húzd hát czigány! Mire vársz még? Bánat s keserv volt már elég Szilaj nótát, zengjen húrod, S busán húzd a mint csak tudod, Apám anyám rég meghalt már S reám is csak ez a sors vár. Húzd hát czigány ! Mire vársz még ? Csordultig a pohár s szív rég. Soh‘ sem hoz jót csak keservet, Minsk akkor ez az élet? Mi a remény? Csalfa színész, Aki mindig mosolyra kész. Csalogat de el nem éred S gúnyos kaczaj lesz a béred. Engem is csalt, de meg nem várt S zúdított rám fájdalom árt. Húzd hát czigány ! Mire vársz még ? Csordultig a pohár s szív rég. S ha már a szív nem remélhet, Minek akkor ez az élet ? Volt, kit lángolón szerettem, Megcsalt aztán eltemettem, Jobban lnízd hát, ne hallják át Zajongó lelkem viharát . . . Bánat, keserv, őrült lélek, Dúlt emlékek, tört remények, Hu/d hát czigány ! Mire vársz még ? Csordultig a pohár s szív rég. Úgy is csak baj s bánat érhet. Minek akkor hát az élet ? Húzd, ha mondom ! húzd hát jobban ! Olyan szilaj, vad kedvem van . . . Mosolygott ránk a kék ég is, ügy szerettem, meg csalt még is Utálatos ez a világ. Annyi bűn, szenny, nyomorúság . . ! Húzd liát czigány ! Mire vársz még ? Csordultig a pohár s szív rég. Ha már a szív nem remélhet, Minek akkor ez az élet ! Húzd, liu/.d czigány ! Mire vársz még? . . Zúgjon mint a harag) s ég ! Haragos ég súlyos átka, Népek buja, sóhajtása ! Öröm, dicsvágy, honfi erény, Eh ! ledre hát ! . . Nincs már remény ! De te czigány, te húzd jobban ! Sírjon, zúgjon, szilajabban . . . ! Ha már a szív nem remélhet, Minek is akkor az élet, ? T. J. ÖU et3ő lit‘fia. (Egy szerencsétlen flótá s emlékiratából) Meguntam az életet,, mert — éltem. Meguudorodtam az emberektől mert megismertem őket. . JVIegg\filöitem a nőket, mert nagyon sze- ! retteni őket. Borzasztónak találtam: élni az emberek közéit ! De borzasztónak találtam azt is: élni egyedül ! Ily körülmények között önkény kelen (i 1 is fül kellett támadni a harmadik „borzasztó“ gondolatnak: élni párosával! A báltermekben, piknikeken és „jourfix“- eken talá'tam volna elég nőt, a ki hozzám jött volna feleségül, csak azért, mert már megunta a hajandonságot, vagy azért., hogy ne legyen tovább terhére az apjának, csak úgy szokásból vagy „mesterségből“, mert a lányoknak „szokása“, hogy férjhez mennek, ez az ő „mesterségük“, ez az ő „foglalkozásuk.“ Csakhogy én nekem roppant igényeim voltak; azt akartam volna, hogy a feleségem igazán szeressen. Bolond voltam, őrült voltam, bevallom ; de hát ettől a feltételemtől semmiképen sem akartam e állni s meglehet, hogy tán sohasem is állok el, a mig lesz más „foglalkozásom“ is, mint — megházasodni. Diogenesként kezembe vettem a lámpást és kerestem nőt, a ki szeressen, kerestem nőt, a ki megértsen. Olyan nőt talán találtam is, a ki szeretett volna, hanem olyat nem találtam, a ki meg is évtett volna.. Olyan nőt találtain, a ki szerelméért talán erényét is föláldozta volna, de olyat nem, a ki föl tudta volna áldozui azért — ékszereit. tlgy találtam, hogy a nagyvárosi nők ni;cl mind szeretnek tartani egy pár ostoba ulvarlót, a km kacaghattak, egy pár szellemes szegényt, a kivel elmulathattak, egy pár üres fejű csinosát, a kivef 'szerelmeskedhettek : de mindegyikük keresett egy gazdag fajankót, a kihez férjhez mehessen. Szerencsémre az utóbbi genrebol a gazdagság legalább nem volt meg nálam s Így annyira előzékenyek voltak iráutam, hogy — nem jöttek hozzám feleségül. Ekkor fogtam a Diogenes-lámpát, eloltottam s hátat fordítva a gáz világos hamis világnak, megindultam arra, a merre a nap sugara csábított, a szabad természetbe. Emlékembe visszatért egy bájos gyer- mekarcz s ártatlan mosolyával ellenállhatatlanul vonzott — falura, abba a bizonyos faluba. Alig volt tizennégy éves, mikor utolján láttam, ott ültünk az erdőszélén a vén fák hüs árnya alatt. 0 a pádon ülve, virágokat kötött, csokorba s én lábainál bevertem. Nagyon érdekes dolgokra gondolhattunk mimlaketten, mórt nagyon közönséges dolgokról beszéltünk. Egyedül voltunk s én még csak kis kezét sem mertem megfogni, pedig bizonyos vagyok benne, hogy m-m húzta volna vissza. Kétségkívül ügyetlen voltam, — de becsületes. Ez a régi kedves jelenet ismét emlékembe tolult, szerettem volna újra átélni : talán ügyesebbnek s talán kevésbé becsületesnek éreztem magamat. Siettem falura, hogy — megfogjam azt a kis kezet s talán el so is bocsássam a Közeledve a faluhoz, leszálltam a koc -ir;^
