Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 48. szám

Színészetünk.

Krecsányi Ignácz a kővetkező szini- jelentést adta ki :

Előleges s/iinliázi jeleutós. Van szerencsém Esztergom város és környéké nek milpártoló közönségével tudatni, miszerint kitünően szervezett, ötvenhárom működő egyénből álló dráma-, vig* játék-, népszínmű- Ó3 oporette-fixum- sziu társulatom mai folyó év junius hó 17 kén e városba érkezem és legfölebb egy hóra terjedő előadásaim sorozatát a nyári színkörben meg fogom kezdeni. Társulatom névsora.

NŐK:

Erdélyi Marietta, Operette- és népszinmü- énelcesnő.

Halmayuó-Székely Emma, operettecolora- tur- és népszinmííénekesnő.

Iványi Mariska, operette-alt és népsziumű- ónekesuő.

Kissné-Hegyessy Mária, fiatal hősnő, társalgási és drámai színésznő'

Krecsánymé-Kiss Verőn, társalgási és Soubrette színésznő.

Örley Flóra, Operette-, népszínmű- és possée énekesnő.

Siposné-Dobozy Lina, fiatal anyasziuészuő, hősnő.

Yáczy Yilma, éuokesuő és burleszkkomi- kanő.

Bessenyei Mariska, segédéuekesuő, segéd- szende.

Ábrányi Mariska, Bauer I^arika, Berényi Mari, Bérczy Mari, Erdélyi Margit, Lévay Ilonka, Serfözy Etelka, Szida Teréz, Szől- lősy Mari, Vary Janka, Völgyi Katicza, Zöldy Sarolta, kardalosuők és segédsziuész- nök.

FÉRFIAK :

Abonyi Gyula, hősszerelmes, drámai és jellemszinész.

Boráud Gyula, naturbursch, operette- éneices, komikus.

Delin Henrik, karnagy.

Halmay Imre, bouvnaut’ iutrikus és társalgási szinész.

Horváth Arnold, operette-tenor.

Kiss Mihály, népszínműénél^, operette- bariton.

Krecsányi Ignácz, igazgató.

Németh József kedélyes apa, jellemkomikus, operette-baffo.

Nyilassy Mátyás, operette buffo, jellem- és burleszkkomikus.

Pálffy György, lyra i szerelmes.

Sajó Endre, lyrai szerelmes, társalgási, népszínmű- és operetteénekes.

Szabó Antal drámai és vígjátéki apa- és jelemsziuész.

Beregi Viktor súgó.

Boros Pál, Fekete Adolf, Fodor József, Kádas Imre, Kolozsy Jenő, Körme, dy Já- uos, Landósz Albert, Nagy Imre, Nagy Dezső, Óvári Lipót, Pusztai Béla. Szabó Károly, Szabó László, Szenes Ede, Szentes József, Szirmay Sándor, Tamássy Gábor kardalosok és segédszinészek.

Bedécs I. Szilágyi A. ruhatárosok.

Ezenkívül betanult zenekar mely a1 énekes darabokat, operetteket, népszó- műveket kíséri.]

Föntebbi névsorból kitűnik, ho<y társulatom a főváros és vidék elismet és kitüntetett erőiből van összeszervez’e s minden szakmakör külön, arra hivatott egyóuek által duplán betöltva. Ruhatáram gazdagon van fölszerelve is Esztergomban működésem alatt csákó a legújabb, legmagvasabb bel- és kttlfl- di minden válfaju színdarabok — oje- rettek vígjátékok, színmüvek, drám.k, stb. — fognak nagyrészt bérletfolyan- ban adatni. Díszleteim külföldi jees festők által pazar fénynyel vannak kiil- litva s a legkisebb darabig égésién újak. Szóval testületemmel együtt nin dent el fogok követni, hogy válogatott műsor, a legújabb, Esztergomban nég nem adott legérdekesebb darabok sáu- rehozatala, kerekded, jó előadások s a vidéken ritkafónyíl kiállítások által érdemeljem meg az esztergomi, mfivésset- pártolásáról, különösen a színművészet iránti előszeretetéről országszerte lir- neves közönségnek szives pártfogasát és nagyrabecsült méltánylását.

Esztergomban szilire kerülő uj darálok. Színmüvek : A vasgyáros, Czeczil házassága. Fedora. Olga. Két Rantzau. Kuidi Margit. Fabriczius ur leánya. Vígjáték és bohózat: Buborékok. A csókon szerzett vőlegény. Nézd meg az anyját. Az utolsó szerelem. A sevillai borbély. Szél háziak. Operettek : Rip van Wiiikle. A koldusdiák. A kanári herczeguő. A királyné csipkekendője. A szép iJlat- szerésznő. A kertészleány, A ga;cognei nemes. Indigo király. Nap és hold. A rcsa háború. A római karnevál. Donna annita. Methuzalem herczeg. A drago- nyosok. Népszimnüvek : A jeles kompánia. A vén kupecz. Czigány Panna. Niri Borosa. A koinámasszony. A fütty A tót leány.

Bérletárak tizenkét előadásra: Páholy 1 frt, elsőrendű támlásszék 10 frt, másodrendű támlásszók 8 frt, földszinti állóhely 4 frt.

Mélyen tisztelt közönség ! Nem kíméltem semmi anyagi áldozatot, hogy sz in társul a tómat a vidéki elsőrendű városok igényeinek megfelelőleg szervezzem és hiszem, hogy valódi ügybuzga ómmal és kellő szorgalommal rendezendő kerekded előadásaimmal Esztergom és környéke műértő közönségének megelégedését is kinyerni szerencsés eszek.

Magamat és társulatomat nagyrabecsült rokonszenvükbo és pártfogásukba ajánlom.

Esztergom, 1888. évi junius hó 11-kén Mólv tisztelettel

___ KRECSÁNYI IGNÁCZ.

F

ővárosi pletyka.

Innen onnan két lieto már, hogy pünkösd elmúlt, a lánguyelvek melyek ez ünnepet nevezetessé tették, még akkor megjelentek, ámbár időközben Du- navecsóuek is kijutott, hanem az apostolok egy példánya későbbre maradt.

Vagy igen ! ón az apostolokról akartam beszelni s ki lenne az más, mint Verhovai Gyula.

Igen ! ez az a nagy férfin, kire emlékezni fog a hálás utókor.

Mert nagy eszmék Csatár által fölként hirdetője ő.

S az eszmék tartalmuknak megfelelő hangon (t. i rekedten) 7-én kerültek a világ színe elé.

Először is megrángatta Eötvöst, aztán kibökte, hogy minden bajnak, még a 8 százaléknyi csángó adóságoknak is oka. Tisza, Mocsáry ünnepélyesen rabbinusnak deciarái tátik. Kimondatik, hogy csak az antisemitismus elve a szabadság, egyenlőség, testvériség (oh tempóra, oh fütykösök) Szilágyit és Irányit meg kell szellőztetni, mert hisz ők is csak a függetlenség elveit vallják, hanem persze ellenjelöltek s közbe is kiáltotta valami buzgó elv társa a nagy szónoknak, hogy rosszabbak azok a babcsuszpajztiál, már mint Irányi és Szilágyi. Minő méltó gondolkodási mód egy nagy hazafihoz.

Midőn végre szóba korül, hogy ő, t. i. Verhovay elbukhatik, a mi világos mint a nap, valami „úgy van“-ba be- lf melegedett piros tollas elorditja m;igát irgalmatlanul, hogy „úgy vau !“

Alig szállt le Verhovai a magasból, Csatár ragadta meg a szót s kimondta hogy feljött a nap, (úgy látszik a Ver- hovajót értette, én is, hanem hol) pedig már oda a láthatár, alábút méregtől vörös arczc/al. — Továbbá felkéretnek a választók, kiknek száma nem több mint 30, hogy segítsék az elveket győzelemre jutni.

Éljen! éljen! hol vannak a fogatok?

S előléptet vagy 40 milimári féle diszfogat, a jelenlévő népség belerakodik méltóságának teljes önérzetében s tovább hajtat a jelenvolt 60 felfegyverzett gyalog és 20 lovas rendőr bosznságára a kik a Mátyástéri kövek védelmében mihaszuák voltak t. i. nem volt rajok szükség.

Bertha Sándor vig operáját „Mátyás Király“ most az Opera comiqueban adták először. Határozott sikert aratott, sőt a körünkben időző componista tiszteletére bankettet is rendeztek.

Csókáéknak a fővárosi színkörben is kellene valamit rendezni, mert ha igy tart tovább, akkor a Torkos „Lejtőn“ czimü darabja nélkül (talán azért készülődnek rá oly soká, hogy nem akarnak rajt lemenni) is kezükbe vehetik a vándorbotot. Mert hiába a Krecsányi színtársulata, mely most önökhöz érkezik, megállotta a szigorúbb kritikát is, mig Csókáék, ámbár adták Augier „Tüz- próbáját“,épen e műtétnek a kritika még sem meri alávetni, félvén hogy úgy járna mint az V. korül éti államgymna- siumban a VII. osztályosok, a kik az Írásbeli matúrán levőknek segíteni akartak becsempészett dolgozatokkal s ezáltal a matusitatis candidátusoknak ügyét úgy elrontották, hogy 34 drbot vetettek vissza 44 közöl.

Aztán meg az akadémiáról majd elfeledkeztem, pedig annak most volt a nagyhete és vasárnap a közülőse, a lapok sokat beszélnek róla, mert csendes csakuem szegényes volt ez a 44 rk ünnepély es ülés.

Igaz, hogy az acadomikusok csaknem teljes számmal megjelentek, némelyek gyászmagyarban is, hanem a publicum, az a bublicum bizony üresen hagyta azt a pompás fehértermet. Egy pár író, hírlapíró, néhány m;ilitiozus tudós aránylag sokan a gyöngébb nőmből, és itt ott egy Unulószállingózott csak.

Odavan mindenki korteskedni, ámbár az akadémián is feltalálható ez a nevezetes tulajdonság (hanem csak a tagok privilégiuma) zászlót lobogtatni, meg beszéd ózni . . . Aztán meg nem érdekes e rajongni, éljenezni, mint ott csendoseu ülve hallgatni Lóuyai elnök tartalmas mognyitóját, Fraknói tikári jelentését az akadémia 83(84. évi működéséről ? Avagy végig hallgatni Szász Károly emlékbeszédét Arany János felett ? meg Keleti Károly Magyarország a világ forgalmában czimü tudományos értekezését ?

De úgy vau az mai uapság, tanulni még ha élvezettel jár is, nem szeretnek.

Hanem igenis mulatni, hejehujázni s ha vége a dinom dánomnak meg marad még a revolver meg a hozzátartozók fájdalma.

Ép tegnap volt szerencsénk két ilyen urfihoz. Az egyik másodéves jogász Selley K. táblabiró fia, ki tudja Isten

iá volt kitök a magyar irodalomban, melyet a virágzó némettel szemben nagyon szegénynek találtak. És az elhagy »tás e szomorú korszakában a föllépni szándékozó írónak le kellett mondani minden reményről. Berzs - nyi is érezte az irodalom elhanyagoltatását főuraink és nemeseink részéről, de benue mégis élt a hit, hogy a magyar költészetnek s átalában az irodalomnak lesz még jövője s ez a remény lelkesítette munkásságában azon évek alatt, melyekben költeményei kiadót nem találtak.

Ekkor történt,hogy Napóleonnak Magyarországhoz intézett proclamatiója miudeu eredmény nélkül hangzott el. A nemesség megégette, a megyékben összetéptók s tömegesen tódultak a nemesi fölkelés zászlai alá. Az insurrectiót a nádor vezérelte, ki maga mellé az akkor már nagyon népszerű nemesházi költőt, Kisfaludy Sáudort választotta, hogy a fölkelés története megírásához minden lényegesebb adatot naplóba vezessen. Nagy volt a lelkesülés, országos a mozgalom, mert azt hitték, hogy Magyarország sorsa vau a fölkeléshez fűzve.

Berzsenyi az eseményeket csak távolról tekintvén, bizonyos humorral Írja meg Ka- zinczynak, hogy Vassmegyéből olyan bőven gyűlnek az assessorok és prókátorok a fölkelés zászlója alá, hogy szinte jó volna ezeket de iure deákul exerciroztatni.

Veszteségeit azonban édes családi örömök feledtették. Neje és gyermekei szerető körében boldog volt. Három gyermekét; Lídiát, Farkast és Antalt nagyon szerette, gondosan nevelte s méltó büszkeséggel úgy nyilatkozott,róluk, hogy korabeli társaikat messze túlhaladják. Berzsenyi jellemének egyik legszebb vonása az, hogy családját a leggyön- gédebben szerette. Annyira érette élt, hogy egész Somigvbau senkivel sem kötött ismeretséget. Nem ugyan azért, mintha sorsa az előkelő társaságokból kitiltaná, hanem azért, hogy csakis kedvesei körében keresse és találja meg üdvét. Családján és gazdálkodásán kívül költészetének élt.

Midőn már szép számmal összegyűltek költeményei s minthogy Kazinczy távol esett azon irói körtől, mely lassau-lassau ko- záupontot kezdett alkotni Pesten, nem igen folyhatott be azok kiadására. Berzsenyi elhatározta, hogy költeményei flgyébeu Pestre megy, hol megismerkedik az akkori kitünőbb Írókkal. Kazinczy melegen barátságába ajánlotta az ifjú irodalmat s Berzsenyi sietetc barátságot kötni Szemerével, Vitkovicscsal, Köicseyvel és Horváth Istvánnal. Kazinczy különösen Szem ere barátságát igyekezett Berzsenyinek megszerezni. Alig volt tevékenyebb hive Kaziuczyuak Pesten, mint Szemere, ki Vitkoviccsal és Horváti) Istvánnal szövetségre lépett s a központ csirájáb n hatalmasan közremuukált Kazinczy zászlója alatt. A mester bárom buzgó tanítványa e szövetségét némi büszkeséggel „triászának“ nevezte.

Berzsenyi egy aesthetikai lap megindítását indítványozta s szerkesztésével Szemerét bízták meg.De fájdalom, Berzsenyi korszerű eszméje, csak tizenhat év múlva testesülhetett meg, midőn az „Élet és Litera- tura“ megindult. Berzsenyi nagyon érezte a hiányt, mert olyan folyóiratunk, melyből a fiatal irók elveket és irányt meríthettek volna alig volt.

E kor melyben tehetséges irók kiadót nem

találtak, a kiadók közönségre nem számíthattak s a közönség inkább külföldi könyveket és folyóiratot szerzett, még nem volt kedvező olyan időszaki iratok kiadására, melyek irodalmi érdekeinket megvédelmezték és emelték volna.

Berzsenyi a létesítendő időszaki irat számára felajánlván költeményeit, melyeknek kiadója úgy sem akadt s Szemerét kit leginkább kedvelt, a megállapított terv kivitelére buzdítván, hazautazott.

A következő év nagyon sok csapással köszöntött be. A nagy péuzválság minden számítását megzavarta, a pusztító jégeső sok kárt okozott jószágán ; háza beomlott s annak újra építése az általános pénzzavarban sok gondot mórt reá. — De sok baja között is örömet szerzett ueki Horvát István levele, melyből mngtudbatta, hogy a gondjaira bízott költemények nagy tetszésben részesiiluelc. Horvát ugyanis az országbíró asztalához lévén hivatalos, a fényes vendégség előtt Berzsenyi több ódáját fölolvasván, Berzsenyi nevének nagy tiszteletet szerzett. Horvát megírta Berzsenyinek szives fogadtatását s arra kérte, hogy Írjon elbeszélő költeményeket a szép nem számára. Mert akkori nőink inkább a francia s a német irodalomból táplálkoztak s gyermekeiket is egészes idegen szellemű nevelésben részesítették. Berzsonyi Horvát levelére azt válaszolta, hogy a nők magyarosítása leginkább fordítóinkon állana, csakhogy ezek nagyrészt a legselejtesebb müveket gondatlanul fordítván, nem bírnak közönséget hódítani. De keserűségét is kifejezi levelében. Fáj ueki, hogy költeményei, ha magasztalban elég bőven, de kiadásban sehogysem

részesülhetnek. Berzsenyi az ő mellőztetó- sének okát abban kereste, hogy a kor már nem törődik sokat a költészettel, mely tárgyait nem abból a világból meríti, hol a pénz, a gyárak s a fényűzés szerepelnek.

Habár Szemere egész diadallal megírta Kaziuczyuak, hogy Fehérvármegye nótáriusa Kápolnai Paur, Vitkovicsnak annyi pénzt ajánl fel kölcsönképeu, a mennyi Dajka és Berzsenyi költeményeinek kinyomtatására szükséges, a kiadás ügye mégse haladt előre, mert úgy látszik, hogy az Ígéret alig maradt egyéb szép szónál

1812-ben Berzsenyi költeményei kiállották a censor vizsgálatát s ekkor Kazinczy felszólítására a kötet Helmeczy kezébe került. Helmeczy Mihály ügyvéd és táblabiró az akadémia első pénztárosa élénk és ügyes ember volt, ki nagy társadalmi összeköttetést szerzett magának. Helmeczy megkezdvén a gyűjtést nem aristokratáiukhoz fordul, kik nem hittek a magyar költészetben s iukább a külföldet ismerték hazájoknak, sem a nemességhez, melynek felsőbb osztályában szintén sok volta külföldieskedő elem s az alsóban kevés érzék és részvét a valódi költészet iránt. Hanem fölkereste a papnövendékeket, kik mngyarabbak voltak nrisfco- kraliáiuknál s műveltebbek ás fogékonyabbak nemeseinknél. És rövid idő múlva tizennégy papnövendék és két világi férfiú Berzsenyi költeményei kiadására 740 frtot gyűjtött össze. így rövid idő megszülte azt, a mit bosszú évek alatt leglelkesebb Íróink sem valósíthattak meg.

Hogy Kazinczy oly buzgölkodva munkálkodott Berzsenyi kiadása körül, annak irodalmi oka is vau. Kaziuczy nagyon szeiutto