Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 45. szám
Esztergom VI. évfolyam. 45. szám. Csütörtök, 1884. junius 5-én Városi s megyei érdekeink közlönye. Megjelenik hetenkint kétszer: 7 VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre ....................................................G fii — Itrfél évre...........................................................3 , — , negyedévre..................................................I . 50 , EqyfiS rziíiii áru 7 kr. hová l.-ip SZERKESZTŐSÉG: ^Széchenyi tér 35. szel lom i részét illet» líözleményplc lciiMeml3l{. KIADÓ HIVATAL: S |JZECHENI-TER ^5., hová ,1 hivatalos s a magán hirdetések, a nyiltlérhe szánt köz- leméiiyek, előfizetési jxllizok ős reclamálások intézendők. HIRDETÉS E K. THVATAIiOS líIRDRTlíSRR : I szótól 100 szóig — frt 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 n 20()_ítOO-ig . 2 „ 25 „ Rélyegdíj 30 kr. MAGANRIRDRTRSRK megállapodás szerint lehető legj Hiányosabban közöl tétnek. NYILTTRR sora 20 icr A pályaválasztás. (N. L.) Manapság, midőn már any nyira fejlődött az ipar vagy kereskedés s oly tisztességes exist ént,iát biztosit űzőinek, a milyent bizony némely képzett ember is megirigyelhet, szinte csodálkoznunk kell azon. hogy némely szülők mennyire irtóznak azon gondolattól, hogy gyermeküket a kereskedelmi vagy az iparos pályára szánják. Vannak oly szülők, kik daczára annak, bogy fink nem bír a kellő szellemi tehetséggel arra, hogy valamely tudományos pályára léphessen, mégis ráerőszako 1 ják tanul ásra. Lehet, hogy a gyermek nagyobb hajlamot tanúsít a kereskedelem vagy valamely iparág megtanulása iránt s mégis addig ijesztgetik különféle badarságokba!, hogy utoljára is kedvét veszik. Tanulni nem akar, mert belátja, hogy nem bír tovább haladni, kereskedővé, vagy iparossá lenni meg nem engedi meg most már büszkesége. És mi lesz belőle ? Semmi. A társadalom proletárja, ki a helyett, hogy iparkodnék a társadalom és az emberiség hasznára válni, semmittevő dologkerülő mihasznává lesz, ki csak mások zsarolásából tengeti nyomorult életet. Régen tudva levő dolog ez már s mégis mindig vannak s akadnak olyanok, a kik ezt be nem látják. Mert hát csupán az az édes reménnyel való kecsegtetés, hányat, de mily számtalant tett már földönfutóvá ; hány vérmes reményű szülőt a ki nagyra szőtte gyermeke jövőjét, hány fényes jövőről álmodozó ifjut tett már szerencsétlenné s ábrándított ki — de már későn ! Persze a mikor még a tint lehetett volna oda adni a kereskedelmi vagy az általa óhajtott iparos pályára, a mikor még volt ahoz hajlama, akkor nem adták. Hogy is lehetett volna ilyesmit tenni ! Mit mondott volna a világ, mit az emberek, ha látják a Guszti „urat“ piszkos, felgyürt karokkal, terhet czi- pelve, vagy kocsit tolva az utczán ! Mit szólt volna a Jenő, a ki már B.-i „tanár“, ha látta volna maga előtt ezt a piszkos fiút köténnyel, hátán csomagot czipelve. Ilyen szégyenfoltot nem viselhet el egy „Várai“ név ! S mit tesz ? Kijárja a gymnasiumot s miután nagy ügygyel-bajjal átvergődött az érettségin azután elmegy írnoknak. Már „önálló“ ember. Megkapja nyomorúságos napidiját és tengődik, átkozva a végzetet, hogy ily szomorú sorsra juttatta. S a szülők : keserű szemrehányásokkal lakóinak gyermekük részéről jövője tönkretételéért. Mert ha annak idején oda adják az általa óhajtott pályára s nem iparkodnak őt attól különféle gúnyolódásokkal elidegeníteni, akkor fiuk egy tisztességes iparos, vagy tehetséges kereskedővé válik, mig most egy szerencsétlou földönfutó. Manapság, mikor annyira túl van zsúfolva minden tudományos pálya, midőn annyi számtalan az állásnélküli 's/ellemi proletárok száma, ne erősza- ! koljak a szülők gyermekeiket a felsőbb kiképzésre, hanem inkább adják egy tisztességes iparág, ?agy a kereskedelem megtanulására. Igaz, hogy szegény fiú is haladhat és ha vau kellő tehetsége no rettenjen vissza a felsőül) tanulmányoktól sem; dn h;i nincsenek meg kell ő szellemi tulajdonságai, akkor inkább válasszon a két föntebbi pálya közül. Mert műveltség szakértelem s becsület által sokkal többre viheti azokon, mint a tudományos pályán. Némelyek azon véleményben vannak, hogy hát annak az iparosnak tulajdonképen nincs is szüksége nagyobb iskolai képzettségro ; hogy talán úgy is bol • dogulhat, ha csak az elemieket némileg elsajátította. Nagyon tévednek. A mai művelt században, midőn már oly nagy lendületet nyert a közoktatás ügye s a civilizátió mára félvad népek közé is utat tört magának, ma már nőm csak hogy szüségünk van művelt iparosokra és kereskedőkre, hanem méltán elvárhatjuk, hogy azok mint a polgári osztály éltetői, annak egyszersmind legműveltebbjei is legyenek. Azért ne akadályozzák a szülők gyermekeiket választásukban. Csak akkor lesz igazán iparunk a külfölddel versenyképes s csak akkor lesznek művelt iparosaink és kereske dóink, ha megszűnik az előítélet az iparos pálya iránt s nem lesznek arra csak tudatlan iskolázatlan gyermekek adva ! Gazdasági levél. (Takarmány hiányról) I. (R) Szomorú képet nyújtanak vétóink, legelőink és takaiinányföldeink. Nagy szárazság folytán a réteken nem nő fii, a legelők alig táplálhatják az igénytelen birkafalkákát és a szántóföldeken vetett mesterséges takarmány kétségbeejtő kinézésű. Mélyebb, tehát nedvesebb fekvésen a veres here és a luczorna még legkieló- gitöbben áll, de mégis sokkal kisebb a hozamuk mint más években, magasabb fekvésen pedig nem jogosítanak jó termés reménységére. Sok helyen nagy kárt is okozott a hereföldeken egy az idén nagy meny- nyiségben föllépett rovaF, a közönséges ormányos bogár (Curculio Ligustiti), moly trtkannányföldünket meglátogatta. A zabos bükköny, ezen alig a nagy birtokosok által, de a kis gazdák által épen nem eléggé méltatott kitűnő takarmány növény is silányan áll és várva várja az esőt; a takarmány répa részint roszul kikelt, részint a nagy szárazság következtében apró és gyönge maradt, pusztítja a számos rovar és a káros férgek egész gyűjteményét lehet az idén rajta össze szedni. Ánnányos bogarak nehány fajtája, a temető bogár lárvája (Silpha atrata) a földi bolha (Haltica), hematodon, drótféreg és pajor, versenyeznek a répa elpusztításában és sok helyen másodszor kellett a répát elültetni, de szinte csekély eredménnyel, mivel az aszály miatt a mag nem is csírázhatott. Éhez járul még, hogy az utolsó hideg éjjelek nagyon károsan befolyásolták a takarmány növények állását és csak egy jó gabona termésben találhatna vigasztalást a gazda, mert jó szalmával és egy kis darával is marháját még mindig fentarthatná. Fájdalommal ezen remény is meghiúsult, a minő gyönyörűen állt a jószág május kezdetén, olyan nagyon csökkent a kilátás jó termésre. A tavasziak általában rosszak és a még mindig jól álló búzát meglepte a Az „Esztergom és Viisks“ tárcája. sfcoß' a mac^aT'ßaiv. A magyar nyelv a turáni uyelvcsalád finnugor osztályához tartozik — ez volt még röviddel ezelőtt az általános meggyőződés, melyet Vámbéry a „magyarok eredetéről“ szóló feltűnést keltett művében megingatui igyekezett. Vámbéry szerint a magyarok a mondott nyelvcsalád török osztályába valók. Elméletét történeti bizonyítékokkal és mi- velodési mozzanatokkal támogatja. A fiunis- ták azonban, Hnnfalyvval és Budeuzczel élükön, táutorithatlauul fenntartják meggyőződésüket és a történeti bizonyítékokat, a művelődési mozzanatok, nevezetesen a „kultur- szók“ ellen ugyan olyan mozzanatokat és „kulturszókat* hoznakfel. A harc még nincs eldöntve; bár mikép dőljön el, a magyar nyelvtudomáuyuak javára fog válni. Annyi bizonyos és mind két rés/ről el is ismerik, hogy nyelvünket úgy a finn-ugor, mint a török nyelvekkel számtalan szála a rokonságnak fűzi össze ; a kérdés az, finn-ugor eredeíü-e a magyar nyelv a török-tatárral való tartós érintkezés nyomaival, vagy fordítva, az eredet török-tatár és a későbbi behatás fiun-ugor-e ? A magyar nemzet azon időponttól fogva, midőn ázsiai törzsrokonaitól elvált, addig mig e hazában letelepedett, sok viszontagságon ment keresztül. és sok idegen nemzettel érintkezett, a mi nyelvére nem ma- i’ adhatott befolyás nélkül. A legtöbb idegen szót végleges letelepedése után vette át a nemzet, azon kultúrával együtt,melynek fogalmait fejezik ki az idegen szók. Találunk a magyarban szláv, német latiu, oláh, olasz, franczia, görög, török, perzsa és más szókat. Nyelvünk szókincse etimologiailug még nincs feldolgozva.*) Az akadémia Nagy Szótára idegen eredetű szavaink kiderítésére alig tett valamit, szerkesztőinek kimondott czélja az lévén, hogy miuél több szóra a tősgyökeres magyarságot bizonyítsák rá. Sokat válunk e tekintetben a készülő nyelvtörténeti szótártól, melynek szerzői meg tudják és meg akarják különböztetni a magyart az idegentől, mely utóbbit annál kevésbé van okunk restelni, mert a többi miveit népek uyelvei is hemzsegnek az idegen szóktól és mert az idegen szók nyelvünk tisztaságát, eredetiségét legkevésbé sem zavarják. Idegen eredetű sza- vaiuk kétfélék: olyanok, melyek teljesen meg- lionosultak és a beszédbeu egészen úgy szerepelnek mint az eredeti magyar szók, pl. iskola, finom ; és olyanok, melyek csakis idegen szókként élnek a nyelvben és többnyire megfelelő magyar kifejezéssel pótolhatók, ilyen pl. saison, magyarul évad. Mig a tulajdonképpeni idegen szók változatlanok *) Teljesen meghiúsult kísérletet tett ez irányban Dankovszky Gergely a 30-as években kiadott „Magyaricae linguae lexicon oritieo-etimologicuin“-á- val, melyben kutatásának eredményét következőleg összegezi: Magyar gyök 962, szláv 1898(1). görög 889, latin 334, német 228, olasz 268, franczia 25, héber 4; összesen tehát 3706 idegen és 962 magyar gyök. — Vesd össze ezzel szemben Miklosich- nak alább említett alapos kutatásait. maradnak, addig a raeghonosultak a magyar nyelv hangtörvényeinek megfelelőleg módosulnak. E módosulás nyelvünk két sajátságán alapszik : 1. hogy nem szereti a szó elején a mássalhangzók torlódását, és 2. hogy nem tűri egy szóban a magnsésmély magánhangzókat. A mássalhangzók torlódását kikerülendő, nyelvünk két mássalhangzó közé magánhangzót szór (claustrum : kolos- j tor) vagy a szó elejét egy mássalhangzóval megtoldja (schola : iskola), az össze nem (illő magánhangzókat pedig összeillőkké változtatja (szláv obéd : ebéd). | A magyar nyelvbe jutott idegen szók kö- I zűl csak a szláv eredetűek vannak összeállítva; ez Miklosich Ferencz ki tűnő szláv tu- ! dós érdeme, aki „Die Slavischen Elemente Jim Magyarischen“ című alapos művében a magyarban előforduló szláv elemeket teljesen feldolgozta. Miklosich 956 szláv szót hoz fel, mely a magyarba ment át, ami ellen kettős kifogás tehető: először az általa felhozott szóknak fele nem is magyar; használja ugyau az ország egyik másik vidékén a tótok között lakó magyar nép, de csakis mint idegen szót ; másodszor Miklosich a latin, görög, német szókat is felsorolja szláv szavai közt, ha nyelvünkbe, nézete szerint, valamely idióma utján vándoroltak be. Azonkívül felhoz vagy 100 szót, melyeket részint a török, részint a finn-ugor nyelvcsaládba lehet sorolni. A Miklosich 956 szavának tehát legfeljebb egy harmada tekintendő' a szlávból kölcsönzött magyar szónak. A következőben összeállítunk egynéhány idegeu eredetű szót származása szerint : Szlávból vétettek át (bár részben más eredetűek): altiak, abrosz, aozél, agár, akol, akó, asztal, asztalitok ; bab, babona, baj, bajnok, balaton, barlang barna, bánya, bárány, bárd, bátya, beretva, bélés, bival, bika, bolond, bot, buja; csákány, család, csap, csata, cseh, cserép, csésze, csolnak, csorda, csütörtök, csuka, csutora; dajka, darócz, deák (tulnjdoulcép diaoouusból), derék, deres, dézsa, dézsma (eredetileg latin decim?), dorong, duda; ebéd, ecset; gabona, galamb, gáncs, garázda, gát, gereblye, gerlicze, golyva, gonosz, goromba, görbe, guba ; halom harcz, hörcsög ; ikra ; járom, jászol, jegenye ; kácsa, kádár, kakas, kaloda, kamat, kan, kancza, kánya, kappan, kapta, karácsony kard, kása, kasza, kelepcze,[ kémény, király, koczlva, kolbász, koma, komornyik, konyha, korcsma, korong, kosár, kovács, kulcs ; ladik, lakat, lakoma, láucz, lándzsa, lapát, lengyel, lepény; macska, malom, marha, martalócz, mátka, máz, medve, megye, mércze, mészáros, mocsár, molnár, morva, mostoha, munka, muszka; naszád, nadrág, nátha, néma, német, néne, nyavalya, nyo- szolya ; orosz, oszlop, ösztön ; pa<|, paizs, pajta, palaczk, palást, pálinka, paraszt paripa, parittya, párkány, párna, párta» patak, péntek, pénz (eredetileg latin pecuuia), pint pincze, pipa, pletyka, pohár, pohárnok, pokol, porkoláb, poroszló, posztó puszta; rab, rák, rá ez, retesz, robot, róna, rozs, lozsda, rúd ; sátor, sisak, szakács, szalonna, szód, szerecsen, szerda, szoba, szobor, szomszéd, szövétuek ; takács, tányér, tarhonya, tarka, társ, tiló, tiszt, tiszta, tolmács, töralöcz ugar; vajda, veder, villa, vitéz, vizsla; zabola, zálog, zászló, zátony, závár, zubbony.
