Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 41. szám

1<>( dolga s lehet, hogy egy másod- virágzás reménye. Támogassuk polgári egyesületünket! Ne hagyjuk cserben újjáalakulása al­kalmából, hozzunk érte némi csekély anyagi áldozatot s mentsük meg a meg semmisüléstől. Vád alá vonhatna a jövő, ha mi lennénk az okai, hogy ezt a polgári szövetséget közönyünk következtében feloszlattuk s ezáltal a polgári elemek egy erősségét önként feladtuk ! Ne tegyük ezt ! Fővárosi pletykák. Tavasz van, életre kél minden, a madarak csicseregnek, — a szellők so- hajtnak, — a csermely csereg, — szól a pásztortilinkó — eh ! ón ma csak prózában tudok Írni. — Hisz oly pró­zai a világ! Lotörölnek róla minden hiuiport a rósz emberek. Hogy is ne mikor egy színésznő arczárói is le akarják törölni pedigjan- nak ugyancsak szüksége van erre a maszkirozásnál. S erro a szerepre vállalkozott há­rom nemes családból való jogá°zgyerek. Az igaz, hogy argumentálták is ezt a tettökot, hanem nincs is benne köszö­net ! Szegények nagyon epedtek Iluska nagysám után s minden áron meg akartak velő ismeikedni. S eszközül a Pálma lombokat választották. Ezek a pálmalombok zöldek voltak ugyan, hanem sc a forró égöv alól se melegházból nem kerültek ki, hanem igenis az ékes triasz|csoutkoponyájából a mennyiben biz azok rettentő pikáns históriácskák voltak, a művésznő viszo­nyaihoz alkalmazva, talán épen photog­raph iák. No hát ezeket a Pálmalombokat ki is nyomatták 800 példányban, hanem most már posztó volt de pénz nem. Ezen is segíteni akartak, majd meg veezi Hús nagysám mind a 800 at! így gon­dolkoztak. Tehát találkozni kell vele minden Aren. Tudtára is adták egy anonym levélben* hogy ekkor és ekkoi idegen művek gyarló fordításai képezik ; az eredeti termelés kritikán alóli s csaknem kivétel nélkül oly firkászok tollából ered, kik jóravaló szerkesztőségek ajtaján —szellemük éretlen gyümölcseivel — hiába kopogtatnak. De van e lapban humoros rész, kétségbeejtő karikatúrákkal, von számrejtvény, szó- és sakktaláuy s a derék szerkesztő eljár előfi­zetőinek minden megbízatásában ; küld tú­rót, lekvárt s chiguont egyaránt. Sőt a bá­jos Szendikének és Ibolykának fogadás ese­tén, azt is megsúgja, hogy Toldiról Arany János irt halhatatlan költeményt, a,Szózat“ pedig Vörösmarty tollából ered. Valóban kétségbeejtő irodalmi viszonyok, kivált, ha elgondoljuk, hogy raindezideig keveset tettünk javításukra ! A magyar sajtó jobb része — talán mert nem akar sárban kaparászni — behunyt szemmel nézi az üzér­kedést, a kiadói banda pedig folyvást ter­jeszkedik erkölcs és izlésrontó termékeivel a kellő felvilágosítást nem kapó vidéki közön­ség között, mely örvend, ha hétről-hétre házához hordva kapja meg olvasmányát, s még arra is lehet kilátása — hogy ked­vező szerencse mellett — arany órát nyer, ha valamely fogós szó- vagy sakkrejtvéuyek nyitjára talál. Ily viszonyok közt a legtöbb vidéki olvasó asztalán hiába kér belvet a a tisztességes irodalom. Elfoglalták előle a tért, szégyenkezve kell visszavonulnia. Valóban eljött az ideje, hogy e siralmas állapot megszüntetésére a nagyobb tőke fe­lett rendelkező kiadók 8 az irodalom képvi­selői egyetértve szövetkezzenek. A könyvá­rusi üzlet ma már nem boldogulhat eddigi nrias kényelmével s elzárkozottságával; saját fegyverükkel kell megverni a kiadói áleza alá rejtőzött kufárokat: a tisztességes alapokra fektetett colportage behozatala által. A közönség nagy része szereti a kényel­met; megkívánja, hogy szellemi táplálékát is helyébe vigyék. Ám legyen meg. Keres­sük föl az olvasót saját tűzhelyénél, de ad­junk neki jóravaló táplálékot, melytől szive és ízlése egyaránt nemesedjék. Én azt hi­szem : a magyar közönség ízlése még nincs annyira elrontva, hogy válarztást ne tndjou 1 lesz szerencséje egyiknek ;t diva lakú sain alkalmatlankodni. Pálmai Ilka elfogadta a találkát. Ha­nem nem azért játszott végig annyi operettet, hogy ne találjon kibúvót. S bizony tőrbe ejtette azt a három gaval lért. Megegyeztek. Iluska nagysám átveszi mind a 800 példányt 1400 fricská­ért. A summát azonnal át akarja adni s a szobaleányt becsengeti, mert nála vannak a kulcsok. De a szobaleány helyett belép két Mihaszna, kiket miután a művésznő bemutatott, a jogoncz igen lekötelezve érzi magát. A lépcsőkön a másik is beleszaladt a csapdába a harmadikat meg a kapunál csípték nyakon. Ezt a tiifoliuniot aztán betranszporálták a liüsre, mert hisz úgy is roppant meleg van. Más ember keresi a liüset, nekik nem kellett. A rokonok közbenjárására kieresztették a melegre s a nap annyira megsütötte a fejük tetejét, hogy még csúf fenyegető levelet is küldtek a dí­vának, Ígérvén neki füttyöt, nem a Vidor Pál ily című színdarabját, meg ha a városliget külső részein mutatkozik, tott.leges bántál inakat, azon osetbon ha vádját vissza nem vonja. Ilka nagysám pedig megbetegedett s már két hete nem játszott a színpadon. Nro zwei. A Dobránszky affaire. Hát a dolog úgy történt, hogy a' cirkuszban mint valamelyik"Ájhirlapiró elkeresztelte a képviselőházat, Ugrón Gábor ugyancsak rápiritottDobránszkyra. Hja furcsa egy história is az, mikor azt mondják az emberek, hogy hazaáruló muszka spion, azután az ilyen állitáso kát be is lehet bizonyítani schwarz auf weiss, mint Ugrón mondta a kezei közt levő levelekkel,{melyeket az illető muszkaspion különben képviselő és műegyetemi tanár, állítólag Dobrzanszky Adolf rokon s neves orosz hivatalnok­hoz irt. Védekezett nagy hangon, hanem a kérdésekre, hogy a leveleket ki irta ? felelete kérdés maradt. Azután az ő kérőimére G tagból álló becsületbiró­lenui a jó és rossz között s ha egyszer ér­tékes műveket ajánlanak neki,] kezét bizo­nyára nem fogja a selejtesebb után nyújtani. A colportage rendszer sok kárt okozhat, de lehetnek nagy hasznai is. Minden attól függ, ki k veszik kezükbe az ügyet. Ha nagy alap­tőkék felett rendelkező irodalmi társaságaink méltóságukon alólinak találják a kezdemé­nyezést, alakuljon pénzemberekből s az ügyet szivükön viselő írókból egy újabb társulat, mint az pár óv előtt már tervben volt, de akkor — nem tudni mi okból — meghiúsult. A vállalkozás művelődési szempontból rend­kívül fontosságú smeg vagyok róla győződve, hogy a..yagi tekintetben sem lesz gyümölcs­teám Népünkbeu meg van az olvasási haj­lam, csak táplálnunk s élesztenünk kell ezt a hajlamot. És erre nézve a tisztességes ala­pon szervezett colportage rendkívül sokat te­hetne. S ennek szervezése nem ütköznék aka­dályokba, ha az ügy megindítására tisztessé­ges alaptőkével rendelkező részváuytársulatot lehetne alapítani. Akárhány szegényebb állam- hivatalnok és tanító vau a vidéken, ki sze­rény osztalék mellett szabad óráiban buzgó képviselője lenne az uj társulat érdekeinek s előttünk minden ház örömestebb nyitná meg ajtaját, mint amaz ágról szakadt, sem­mi biztosítékot nem nyújtó házalók előtt, kik egyik másik obseurus firma érdekében most kalandozzák be egyik végétől a má­sikig az országot. Biztos bitem és meggyőződésem, hogy egy kis anyagi áldozat és buzgalom mellett a társulat rövid idő alatt fényes szellemi és legalább is kielégítő anyagi sikert mutathatna föl s el jét venné ama megszégyenítő és Mro3 visszaélésnek, melyet tanulatlan és lel­ketlen zsibárusok iizuek mai nnpság a vidé­ki közönség nagy részének becsületes jóbi- hiszemüségével. A selejtes férezmtívek ilyetén képen meg­szűnnének a vidék csaknem kizárólagos ol­vasmányai lenni s minden magyar ember egy helyről kapná szellemi táplálékát: a hazafias és tisztességes irodalom vért és erőt adó eledelekkel rakott asztaláról. •JSZANA TAMÁS. ságot választottuk Somssich elnöklete alatt. S ez a bizottság az eljárást, már mint a Dobránszkiót helytelennek nyil­vánította. A mire meg Dobránszky a polytech­nikumnál két havi szabadságidőt kapott még mielőtt ő egy évet kért volna. A képviselőházba pedig nyilatkozatott kül­dött, hogy inig becsületo helyre nincs állítva, addig annak küszöbét nemlépi át. A népszínház egy uj darabjáról is ugyancsak leverték a himport a kriti­kusok.—Hogy is ne ! Mikor azt meri valaki a kritikusok nejeinek (azok lát­ják legtöbbször, ingyen járnak úgy is oda) mutatni, hogy hogyan kell téko- zolni. Mert Korodi Péter egy darabja A tékozló asszony ezimen azt mulatja be.—De már esteledik, száz szónak egy a vége, ajánlom 'magamat ezután is pletykáimmal HABER^SAMU. A nőkről s a nőknek. (AUCUN.) A férfi hiúságához azonnal hozzáhá­zasodik egy leány kaczérsága. * Az a nő, a ki nem akar megöregedni az sohase akart tanulni, * Mikor az asszonyok fiatal leányok társaságát keresik, sőt örömükben is megosztoznak, akkor már biztosra ve­hetni, hogy daczolnak a korral. * Nincs olyan nő, a ki ne szerotett volna, még kevesebb van olyan, a ki csak egyszer szeretett volna. * Katonás természetű nők nem tűrik a gyáva férfiút. A legnagyobb hősök pedig a leggyöngódebb természetű nő­ket bálványozzák. * Még arra is képeseknek hiszem a nőket, hogy Lemondjanak a divatról. De hogy a pletykáról lemondjanak, azt már nem lehet kivárná tőlük. ♦ Kétszer legszebb a nő. Egyszer mikor menyasszony. Másszor, mikor anya. * Régi mondás, hogy a nő ha jó, jobb a férfiúnál ; de ha rosszabb, rosszabb a férfiaknál. A nő valóban emberi át­menet az angyalhoz vagy az ördöghöz. * A szerelemnek nincsen szeme s mé­gis mindent lát. A szerelemnek nin­csen füle s mégis mindent hall. A sze­relemnek nincsen ajka s mégis mindent elmond. Csak szive van. * A milyen örömet szoroz az érettségi bizonyítvány a diáknak olyan örömet szerez a kis leányoknak az eDő udvarló. * Hát még az első éjjeli zene ! Az meg inár valóságos doclorátus. * Akárhány nőnek van annyi bátorsága hogy végig szenvedje egész életét egy himpellér mellett ; de ritkán van annyi bátorsága, hogy az oltár előtt tagadó­kig merjen válaszolni a fölkent papnak. * Ott kezdődik a férfin eszménye, hol az ész parancsa s a szív engedelmes sége kezdődik. * Pipugya ember még akkor is szeret, mikor a nő mással lép az oltárhoz. A férfin már jóval előbb kibékül önér zetévol. * Az igazi szerelőmJnem| prolog, sem epilog, hanem valóságos mü. Kezdote szerelőm s vége az élet rége. * Az idealista sohase találja inog esz­ményét a foloségóbeu. Pedig gyakran olyan sokáig halogatja azt a keresgé­lést,inig végre is egy sivár gazdasszonyt talál. * Sohase stilizáltuk volna a menyor- szág vagy a pokol fogalmát, ha meg nem ismerkedtünk volna a nőkkel. Olvasó-asztal. E rovat alatt ismertetett müvek a BuzárovitsGusztáy féle könyvkereskedésben kaphatók és rendelhetők meg. Egyébiránt bármi tudakozódásokra szívesen válaszol a szerkesztőség. — Az u j ipartörv ón y. A szentesítés végett már fölterjesztett uj ipartörvényt, az iparos-osztályra való különös tekintettel, bő magyarázat-okkal és útbaigazító jegyzetekkel látta el Hel­lén Mór, az országos iparegyesület tit­kára. A mű sajtó alatt van és a legkö­zelebbi héten már megjelenik. Különösen fölhívjuk iparosaink figyelmét e magya­rázatos kiadásra, mely az uj ipari szer­vezettel szemben minden iparosra nézve nólkülözhetleii. Az országos iparegyesü­let ipartársulati szakosztálya melegen üdvözölte e mű megjelenését és olcsósá­gánál fogva is készséggel ajánlja az összes hazai iparosok figyelmébe. Nagy­becsű a mű az ipartestületek alakítására, a segélypénztárak és szövetkezetek léte­sítésére, a békéltelŐ-bizottságokra, az iparhatósági teendőkre és iparhatósági megbízottak föladataira nézve. Egy pél­dány ára 60 kr., 10 példány 5 frt. 100 példány 32 frt. Megrendelések Gél léri Mór iparegyesületi titkárhoz intózendők, Budapest, ujvilág-utcza 14. szám. "hIrek-* — Herczegprimásunkat vasárnap délelőtt tizenegy órakor magánkiliallga- táson fogadta ő Felsége a király. Az országgyűlést befejező egyházi ájtatos- ságokat fényes segédlet mellett herczeg- primásunk végezte. A király előtt az apostoli keresztet br. Hornig Károly püspök és osztálytanácsos vitte. — Herczegprimásunk kedden este a hat órai bécsi hajón székvárosába érkezeit. — Herczegprimásunkat a jubiláló löweni egyetem (Belgiumban) a hittudományokból tiszteletbeli tudorrá választotta. — Küldöttség a herczegprimásnál. Si- raor biboruok érsek Létfőn délután az or­szágos központi kath. legény egyesület kül­döttségét fogadta. A küldöttség az egyesü­let elnökének főt. Schiffer Fereucz urnák a fővárosi kath. iskolák igazgatójává történt kinevezését, meg a két ezer foriutót ment megköszönni, mely Összeget a biboruok prí­más az egyesület épülő házának alapkő le­tétele alkalmából küldött A hercegprímás a küldöttséget igen kegyesen fogadta, óha­ját fejezte ki, hogy a ház még ez idén el­készüljön, és megígérte, hogy a zárókő-el­helyezésénél maga is jelen lesz. Az alapkő letétel — noha az építkezés már a földből kiemelkedett — jövő csütörtökön délelőtt 10 órakor lesz a Rottenbiller-utcában. A főváros polgármestere és számos más kitű­nőség megígérte, hogy az ünnepélyen meg- jelen. — Gróf Forgách Ágost nagyprépost üdülés végett Gleiellenbergbe utazott. — Ferenczy Jákó kiórdeműlt fogy in - nasiumi igazgató egészségi állapota a napokban már oly rosszra fordult, hogy kénytelenek voltak ellátni az utolsó szentséggel. Örömmel értesítjük azonban olvasóinkat, hogy a nagyérdemű férfin betegségében örvendetes íordu’atállolt be — Királyi dicséret Brzorád Gyula fiatal képfaragó, megyénk fia, a király ő Felsége dicséretét vívta ki. A Bu­dapesti Hírlap a központi vaspálya in- dóházának ő Felsége által való meg­szemlélése alkalmából a következőt Írja ; A király legelőször is Brzorádnak még burkolatban lövő, a kereskedelmet, ipart, föklinivolóst és bányászatot ábrázoló p o m p á s szobor alakjait szem 1 ól to meg, a melynek felfogását és kivitelét a ki­rály megdicsérte és azok anyaga után kérdezősködött.

Next

/
Oldalképek
Tartalom