Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 41. szám
Esztergom VL évfolyam.______ 41. .szám. Városi s megyei érdekeink közlönye ß egész évié fél évre . iiegyeaévi« EGiIELENIK HETEN KI NT KÉTSZER’. VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐ FIZETÉSI ÁR: . (3 fit. Egyes szám ára 7 kr. Icr. 10 SZERKESZTŐSÉG: !f Széchenyi tér <j^. Iiorá fi liip s'/.i'lltiiiii vészét illeti) kiízleméiiyeif I<iil(l<?url3!r. KIADÓHIVATAL: |SzÉCHEN|-TÉR. Iiovm. a liivnffitos s a magán liinlolések, a nyílt,léibe szénit közlemények, elöli'/,etesi pénzek és veelamiilások intézemlök. Csütörtök, 1884. május 22-én’ HIRDETÉS E!KHIVATALOS inilDETÉSEK : 1 szótól 100 szóig — fi t 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 n 200—‘!00-ig . 2 „ 25 „ Ilélyegilíj 30 kr. MAGÁNUIRDETÉSEK megállapodás szerint lehető legjutáuyosabban kOzöltetnek. NYIf/iTER sora 20 irr 4 Esztergom, máj. 20. Az a közvélemény van nálunk elterjedve a mi városi földművelőinkről, hogy nagy vészük csak most kezd művelődni. a kaputos embert elvből gyű lölik, minden urban született ellenséget látnak, kegyeletet nem igen ismernek, vallást uem igen respectálnak, a szív és kedély világát semmibe se veszik. Hát mindebből van valami a mi elmaradott népűnkben, csakhogy ha igazságosak akarunk maradni, akkor legkevésbé sem engedhetjük meg azt az állítást, mintha a falusi nép jólétben és értelemben túlszárnyalná a mi népűn két. A kik a mi földművelő osztályunkat csak az utczáról ismerik s előítéletből nem tűrnek dicséretet vagy elismerést, a mit a népnek kiosztunk, azok ren desen azt szokták hangoztatni, hogy a falusi nép tisztább erkölcsű, gazdálkodód természetű, munkásabb hajlamú, türelmesebb és szerényebb, mint a városi földművelő. Hát van ebben is valami, csakhogy nagyon kovés. A mi vidékünk földművelő osztálya kétségkívül a megye lakosságának háromnegyedét teszi ki. Van közöttük magyar, német, tót, azután katholikus meg kálomista. Fényes existen tiara, mint azt már az alföldöu mindennapi példák gyanánt látjuk, nagyon kevesen tesznek szert ; de földművelő embert koldulni is csak igen kevesen látnak. Az anyaföld meghozza nekik azt, a mit megérdemelnek, ha ugyan Pongrácz, Szervácz és Bonifác/ vagy Urbán szenteknek nincs kifogásuk ellene. Bizonyos középszerrel élnek, se nagyon zsíros, se nagyon sovány az életük, elég tisztességes a ruhájuk, adójukat ha nem szívesen is, de fizetik rendesen s csak akkor pusztulnak el, mikor az uzsorás körmei közé kerülnek. Akkor is van módjuk újra kezdeni, mert a legdivatosabb társadalmi betegséget, az öngyilkosságot nem isméiik el gyógyszernek. Csak borhely és őrült paraszt vet véget életének. A magyar ember veleszületett józansága mellé oda furakodott a jóhiszeműség. Nagyon könnyen hisz a mi vidéki népünk. Nagyon könnyű eltántorítani a fejét; hangzatos politikai rakéták és kánaháni Ígéretek iránt igen fogékony. Akkor azután, ha sikerült valakinek elcsavarni a fejét, vége van minden egyéb capacitációnak. Politikailag nem egészen érett, válogatni meggyőződése szerint -még nem igen tud, de azt tudja, hogy sok az adó s rossz a kormány. Ezt legalább kifnnd.ilták egyszer egy olcsó képes lapból, a mit véletlenül megolvastak. Jóhiszeműségének esik áldozatául népünk legtöbb tagja. Könnyen hisz, mert becsületesnek tart sokat, a ki a szivéhez fér s a fejéhez szól. Gyermek felfogással s idylli világnézettel nézi mindazt, a mit csak művelt értelemmel lehet megérteni és megítélni. írni, olvasni tud, királyért, hazáért, vallásért, családért lelkesül ; de azon tol nem igen. És az országos politikai mozgalmak a vidéki népre vannak leginkább czi- mezve. Szép kötelesség a népet felvilágosítani hivatása és jogai felől ; de sokkal szebb, sőt magasztosaid) hivatás lenne, ha a. nép szellemi fejlődéséért már egyszer tennénk is valamit. ügy tapasztaljuk, hogy a hol olvasó körök vannak, ott fogékonyabb és értelmesebb a nép. Az olvasókor eszméjének keresztülvitelét ajánljuk minden niegyénkbeli plébános, jegyző és tanító figyelmébe. Az anyag maga igen könnyen lenne munkálható, csak jó akarat s a nép iránt valóságos szeretet vezérelje szándékunkat. Ha a nép művelésére teszünk valamit s az iskolák áldásos hatását folytatólag az életbe visszük át, olvasó társaságok, falusi könyvtárak alapítása által, akkor jobbá tesszük a népet, boldogabbá a falvakat, gazdagabbá a, megyét s erősebbé a hazát, mely minden jó fiának anyagi és szellemi jólétét egyaránt forró szívvel óhajtja. Régi dal. Évről évre mpg kell kondi tani fölötte a lélekharangot s föl kell támasztani sírjából. A közöny minduntalan megöli s a régi jó emberek lelkesedése minduntalan föléleszti. Van-e szükség reá ? Társadalmi életünk megélénkitése szempontjából minden, de minden egyesületünknek bizonyos jogosultsága van. Az egyesületi élet gyakran pompás megakadályozója az átalános pangásnak. Vannak azután egyesületok, melyek már multjoknál fogva is megérdemlik, hogy folytatásban részesüljenek. A milyen kegyelotlenség sőt szívtelenség lenne leparancsolni a nyilvános élet szolgálatában megaggott férfiakat a legfiatalabb erőket igénylő tevékenység pályájáról: ép oly kegyelet- lenség, sőt szívtelenség lenne a valóságos történeti múlttal bíró, de már elvirágzottan hozzánk származott egyesületeket megsemmisíteni. A múltak életrevaló hagyatékaitmeg kell becsülnünk. Az újabb években sok hamis jelszó mellett lábra kap a polgári elemek ig- norálása is. A szellemi aristokratia s a vagyon fensősége szereti lenézni a kívüle eső polgári elemeket. Az egyenlőség magasztos elvét kikaczagó legújabb »nagyzási vágy, az úgynevezett származási hivalkodás, mely részint régibb, részint legújabb nomesi okmányok alapján vindicál magának különb elismerést, sőt külön társadalmi kasztot, szereti már nemcsak lenézni, de mogvetni a polgári elemeket. Egyesülnünk kell ezen vészesnek mutatkozó törekvések ellen. Könnyelműséget, vétkes könnyelműséget követnénk el, ha legrégibb polgári társaságunkat el engednénk sodortatni az újabb társadalmi áramlatok áltat s a szép múlttal dicsekedhető régi társaságot egy órai tétlenség miatt örökre eltemetnek. Más városokban még mindig nevezetes factor, sőt társadalmi előőrs a lövészegyesület. A mi lövészegyesületíink a régi dicsőség fonnyadt babórain nem követel magának elöljáró szerepet, megelégszik egyszerű létével, puszta fönállásával. Ezt azonban meg is érdemli. Múltja az esztergomi társadalmi élet szebb történeti! múltja, jelene a polgári elemek szövetsége, jövője a kegyeTárt karokkal várnak odahaza engem, Mintha fényes ünnep volna készülőbe ; Föl van ékesítve, csak úgy ragyog minden, Én leszek az ünnep dicsőített hőse. Szegény édes apára olvassa a perczet, Két kicsi testvérem komolyan elbeszél, Nálam van a leikök, máshol úgyse lehet; Lomha gőzkocsi te! hogyha repülhetnél! Szegény jó öregem, milyen büszke reára, Megirigyli Rogy ha talán más magasztal ; Alig lát mást hogyha velem van az utczáu Megtérítve vár a türelraetleu^asztal. Hogyha szárnyam volna már rég ott lennék, Hogyha othon vélnék megvigasztaluának, Meggyógyítanának, uj élet várna még Csak hazáig meg ne öljön a bubánat! MARGIT. d vid&íi oivaymán^tja. Igen, a vidék olvasmánya, mert ma raá odajutottunk, hogy erről a szellemi esetne gérőí külön lehet és kell is meg^mlékeznünl Irodalmi társaságokban úgy, mint a sajté bau évről-évre fölmerül a panasz, hogy magyar közönség megdöbbentő közönyt ta iiusit a szépirodalom újabb termelései iránt Mig a tudományos irodalom terén —újabb időkben — élénk mozgalom mutatkozik, s a komolyabb művek kelete folyvást emelkedik, a tartalmasabb szépirodalmi vállalatok csak áldozatok árán tarthatják fönn magokat ; a legkiválóbb költők művei, ha csak valami különös körülmény mozgásba uem hozza az érdeklődést, érintetlenül hevernek a könyvárus boltok polezain ; a legjelesebb elbeszélő művek legfölebb 600—800 példányban kelnek el s a legnagyobb ritkaságok közé tartozik, ha egyik vagy másik szépirodalmi munka nálunk egy év lefolyása alatt második kiadást ér. Az önálló szépirodalmi kiud- ványok kelete határozottan megcsökkent, sőt sokan azt is tudni akarják, hogy a jelesebb szépirodalmi művek csakis a fővárosban s legfölebb még három-négy nagyobb városban számíthatnak némi kelendőségre. E szomorú adatok arról látszanak tanúskodni, hogy a magyar közöuség eh eszi tette bizalmát, érdeklődéséta hazai irodalom iránt s azt nem tekinti többé sem a szív és elme képző iskolájának, sem a üazafiság élesztőjének, mint tekintette régebben, az elnyomatás sötét napjaiban, midőn a szépirodalom minden egyes művelője a szabad és nemes eszmék tolmácsa, apostola gyanánt szerepelt előtte. Szerencsére azonban a magyar szépirodalom ügye még nem áll ilyen rosí lábon. A magyar közönség, anyagi eszközeihez mérten, ma is csak oly örömest meghozza áldozatát az irodalom oltárára, mint meghozta régebben ; az olvasók száma pedig évről-évre örvendetesen gyarapodik. A hiba csak ott van, bogy a jámbor becsületes közönség, mely szellemi táplálékra örömest áldozná filléreit, nem ismeri a forrásokat, s a legtöbbször lelketlen irodalmi üzérek körmei közé jut, kik vásári lármával, a reclám sípjával és trombitájával, árulják selejtes portékáikat. A fővárosi olvasók nagy részének jóformán tudomása sincs azokról az obseurus czégekről, melyek egy idő óta az irodalom terjesztésének köpenye alatt rakonczátlau- kodnak, egyaránt megrontva a tiszteséges irodalom hitelét s a nagy közönség Ízlését, mely ellen minden lépten-nyomou elkövetnek egy újabb attentatumot. A magyar közönség régebben a kiadókat a művelés rnegaunyi fact,óraiul tekintette ; és méltán, mert nagy részük nemcsak képzettséggel lépett választott pályájára, hanem lelkesedést is vitt oda magával az irodalom ügye iránt, melyet nem egyszer anyagi áldozatokkal támogatott. A régibb kiadó igazi ambitióval dolgozott s vállalkozásaiban nem csupán a kétszer kettő szigorú és kérlelhetetlen logikája volt az irányadó. Ha vesztett valamely vállalatou, nem riadt vissza, mert kifizette veszteségét valamely másikjjöve- delmezőbb s úgy kívánta azt az irodalom és művelődés érdeke, mely nem csupán az Írótól, hauem a kiadótól is vár áldozatot. Az ily kiadó ma már a fehér hellók közé tartozik; úgy az egyesek, mint a részvény társaságok biztos száztólira ,dolgoznak“ sa mi ennél is károsabb — kiadóvá lesz boldog-boldogtalan. ízlés, irodalmi műveltség, szakképzettség -- mind fölöslegesek. A példák azt bizonyítják, hogy lehet boldogulni ezek nélkül is. Szerkesztő szintén könnyen akad; a mérték itt jóformán alacsony fokra szállt s az a közönség olyan jó, olyan türelmes, hogy zúgolódás nélkül veszi meg, a mit a hívatlan kukták sótlanul vagy elsózva asztalára tálalnak. Ezért a képes és képtelen zuglapok száma egy idő óta félelmesen szaporodik s mocskos áramlatával fenyegeti a tisztességes irodalmat. A tekintélyes fővárosi napi-sajtó uem vesz tudomást a pony va- irodalom eme gombamódra szaporodó termékeiről, mert a kiadó urak sokkal okosabbak, hogy sem ujabb kiadványaikat a sajtó bírálata alá bocsátanák. Rejtve teuyészuek ezek, mint a kryptogam-növények, s noha magvaikat a fővárosban hintik el, a vidék talaján sarjadzanak ki és növekednek. A vidékieknek minden jó — gondolják az üzér kiadók és számításukban ritkán csalatkoznak. Sok olyan irodalmi vállalat, melyet névről is alig ismer a fővárosi ember, a vidéken nagy elterjedésnek örvend, s tisztességes megélhetést biztosit kiadójának. Budapesten azóta, hogy a jobb sorsra érdemes Rautmann Frigyes meghonosította a colportage-rendszert, egész raja burjánzott föl a képes családi és néplapoknak, a hazai és külföldi regéuycsaruokoknak. Egész listát kellene ide Írnom, ha névszeriut akarnék fölemlíteni minden egyes vállalkozást, s még akkor sem volnék biztosítva a felől, hogy véletlenül nem maradt-e ki valami a toliam alól. És vau-e e vállalatok közül csak is — a reudes könyvárusok kiadványairól nem szólok — mely becsületére válnék az irodalomnak s raé'tó YQluct árra. hogy a művelt családok asztalán helyet foglaljon ? Aligha. Taitalrauk túlnyomó részét selejtes
