Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 30. szám
Eszteraom VI. évfolyam. 30. szám. Vasárnap, 1884. április 13-án Városi s megyei érdekeink közlönye. M ÉGJÉL. ENIK HETENK1NT KÉTSZER’. VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre.................................................ö — ,írfél évre........................................................’ • » negyedévre ....................................................... I Egyes szám ára 7 Ijr. SZERKESZTŐSÉG: iZECHENYI TÉR hová ySzÉ-. - ____ -j ( > szellőim vészét illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL: >S |JZEC1TENI'TER hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nyílttérije szánt közlemények, előfizetési pénzek és reclamáhísok rntézendők. ;o HIRDETÉSEK. HIVATALOS IIIIIDHTÉSEK : 1 szótól 100 szóig — frfc 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200—300-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 30 kr. MíVQANHIRDETESEK megállapodás szerint lehető legjutányosabban közültetnek. NY1LTTÉR sora 20 kiEsztergom, april 12. Az ezüstön elárult, a piaczokon meg- liurczolt, a dühöngő uóptömeg altat meggy alázott, a tövissel koronázott, a gyalázatos halálra ítélt, a keresztre feszített s a szivén átszűrt nagy eszme, melyet Jézus képviselt, feltámadott, hogy örökre éljen, hogy megbocsásson Judásnak, megkegyelmezzen az ostoro- zóknak, hogy megcsókolja koronázóit, megölelje hóhérait s szivébe foglalja a láp ásás poroszlót csodákra alapított vallása által. Uj könyvet kezdtek Írni a történetírók a feltámadás ünnepétől kezdve. Uj könyvet teli csodákkal, teli vértanukkal és mégis teli diadallal. Uj korszak kezdődött az emberiség történetében, a szeretet vallása lerombolta a bálványokat, a keresztény hit első hősei közül még ezren és ezren múltak ki vértanúi halállal, de az eszme nem halhatott meg örökre, az föltámadt az üszkök és romok alól. A föl támadás magasztos ünnepét hirdetik a harangok, hirdetik a szószékek, hirdetik az egyházak. Még a természet is hozzájuk csatlakozik. Ott is uj föl támadást látunk, uj életet, uj reményt. Üljük meg magasztos egyházi ünnepeinket ne csak ünneplőben de szívben is. És igyekezzünk a Jézus leg'fönségesebb tanát is föl támasztani szivünkben, mely a Miatyánk egyszerű s mégis malasztos nyelvén úgy hangzik, hogy : „szeresd felebarátodat, mint temnagadat!“ A ki ezt nem érti és nem gyakorolja, annak számára nincsen föl támadás ünnepe! 711 szakád?, Esztergom, április 12. Kérdezed mi ez ? Liberális deres, melyen a szabadság fájába arisztokratikus hajlamú mogyoró pálczákat oltanak. Kufárkodás az alkalmazkodás piacán. ' Tőzsde, hol a szabad meggyőződés al parin alól áll mindig, de magas j-igiója van, hízelgő hunyászkodásnak. | Távlata a jogosulatlan ambicziók álmainak. Tragikus találkozása a nevetséges ellentéteknek. Magyarán szólva : fából csinált vaskarika. RÉNYI REZSŐ. * S Budapest, ápril 10. „Tudom mi a jó, de követein a rosz- szat.“ — Ezt irta Horáczius, jel lemozve véle az emberek legnagyobb részét. Két ezredéve idestova, hogy Horáczius ezzel jellemzi a maga kortársait: de jillemzéso a mai kor embereire is illik. A legtöbb ember tudja mi a jó, de mégis a rosszat követi. Különösen a politikában. S ha e mondás éles szatíra volt máikét ezredév előtt, mikor az egyéni jogról, egyéni szabadságról még álmodni sem mertek : hát mennyivel élesebb szatíra ez mai napság, az egyéni jog, egyéni szabadság és politikai önieudel- kezés dicső korszakában. De hát az Ezsau meséje még Horáczius szatírájánál is régibb és mégis uj maradt máig. Minden ember neveti Ezsant, a ki egy tál lencséért odaadta apai öröksó gót, de azért a legtöbb ember ma is úgy tesz. És kivált a képviselő választásoknál. Ilyenkor gyakran olcsóbb az ember, mint az igavonó állat. De bezzeg drága utána a szánom-bá- nőm ! Sajátságos, hogy hova süljed bet az ember, minden belátása, saját jól felfogott érdeke, érzülete és meggyőződése ellenére ! Hauyszor csalódott, mégis fölül azoknak, a kik megcsalták. Elfogad oly jutalmat, melyet keserves kamatokkal kell visszafizetni. Meg hódol a hivatalos presszionált, fél a kormány hatalom korteseitől: pedig tőle függ, hogy a kiktől ő fél, azok féljenok ő tőle, Ő tőle függ, hogy a kik előtt ő meghódol, azok hódoljanak meg ő előtte. Minden három évben van Magyarországon képviselőválasztás. Némelyek azt mondják, hogy ez nagyon sok. Szeretnék ha a választások nagyobb időközökben történnének. No pedig, ha az ember azt veszi, hogy a választók mit tanulnak a bárom éves választásokból, az ember azt kívánná, bárcsak minden esztendőben választanának. Mert úgy látszik, az emberek legnagyobb részének emlékező tehetsége nem terjed három évig. Hisz az, ha az emberek visszaemlékezni tudnának és nem felejtenék el a sok be nem váltott Ígéretet, melyeket a jelenlegi kormány jelöltjei három év elölt tettek, lehetetlen hogy a jelenlegi kormány újra a választásba merue menni. De úgy látszik három óv nagyon nagy idő ! Három év előtti igeretekre, me lyek be nem váltattak, nem emlékszik vissza senki, most hát lehet újra állítani, újra Ígérgetni bátran! Kínálja a kormány az Ezsau lencséjét ! Tessék tessék kanalazni belőle ! Milyen jé a szaga, milyen csábitó a színe ! Csak tessék, csak tessék ! És a szegény éhes omberek hogy tolakoduak a tál lencséhez ! Néhány perez alatt oda van örökségük. Úgy van ! Mert csak egy szó, egy röpke szó az, a mit tőlük kérnek. S szegények azt hiszik, hogy ennek a szónak nincs nagyobb értéke, mint a mennyivel a kormány kortesei megfizetik. Pedig ez az egy szó épen olyan mint az az egy csöpp vér, mellyel az ember a keresztutou az ördögnek eladja a j leiké t. A vásár visszavonhatatlan ! Az az egy szó úrrá teszi a kormányt újabb három évre. És e bárom év alatt ez a kormány százszor is elpusztítja árverésen azt, a ki szavazatával úrrá tette. Mert ugyan miért respektáljon a kormánypárti képviselő olyan választókat, ja kiknek szavazatait pénzen, vagy hivatalos presszióval megvette ? Amint megvette, úgy el is adja. És nem is érdemelnek mást! Mert nincs utálatosabb és megvetésre méltóbb, mint az, a ki meggyőződését, lelkének jobb érzését — áruba bocsátja. A lencse gőzölöd ! — Tessék uraim, ,tessék! ÁBRÁNYI KORNÉL. Az „Esztergom és Vidéke“ tárcája. 2íi tvaóC'tn'nc&t Lemondok]én a világról Könnyű szerrel kedvesem, A mit abban elveszitek Azt te benned megnyerem. Mert bolyongva a mi szépet Valahol csak láttam én, Megtisztulva, tündökölve Mint te beuued képzelem. Mintha tőled nyerte volna Fényét a mi ragyogott, Mintha benne láttam volna A te rózsás areodot . . . S most, mióta — bála Isten Magaménak mondalak, Csak te vagy igaz világom )' Nem a halvány másolat! \ FÖLDVÁRY ISTVÁN. 5 Jfocj/íjcm 3oCcpo.&i/ü holtai ? (Negyvenj év visszhangjából.) Az egyik legnjabb művében (melyik az, hiszen Jókai művei mind a legújabbak ?) elcsevegi a koszorús iró, hogy hogyan szokott ő dolgozni. Dolgozni. Taláu teremteni, vagy annál is többet, mert hiszen dolgozni csak nagyon í sokan tudunk, de olyat teremteni, mint Jókai nem bir senki a magyar irodalomban. Ismeri minden magyar olvasó és bámulja óriási tevékenységét, keleti képzeletét, valódi magyar zamatú nyelvét s regényeinek számtalan örökre szép részletét. Elmondjuk tehát az ő tollával, hogy hogyan dolgozik ? „Vagy egy vezéreszmém akad — írja a koszorús — vagy egy történelmi adatom vagy egy lélektanilag megoldatlan eseményein az életből. Ez ötlet, véletlen, ajáudék lehet. Akkor ebez meg kell találnom az alakokat, a mik ezt a történetet keresztül viszik. Ez már tanulmány. Sok rauuka, búvárkodás, megfigyelés, raegvál ogatás kell hozzá. Útmutató a korszak ; de még arra is rá kell előbb találni, mert nem minden mesét lehet akár nely korba áthelyezni. Annak a kornak a szokásait, hangulatát, fogalmait, uralkodó eszméit, divatját, néha még a uyelvót, kifejezéseit is átkeli tanulmányozni ; gyakran a történet helyszínét beutazni, tájak, viseletek rajzait felvenni, műhelyek titkait tanulmányozni, szaktudósoktól leczkét venni stb. Mikor aztán ez meg van, akkor rnaguk- uak az előtere 'tett alakoknak kell kidolgoztok a regéuymese egész szövevényét. Itt már nem segít senki : egyedül a fantázia . Akkor belehelyezem magam az egyes alakoknak a kedélyhangulatába: iparkodom bennük élni. A gyilkosnak, az árulónak, a kéjeneznek, a zsugorinak a lelki állapotát épen úgy a magamévá teszem, miut a szenvedőét, a kétségbeesettét, a haragos bosszúállóét. Ilyenkor, ha a családom tagja, vagy a legkedvesebb barátom háborgat is, rosszul esik; lehet, hogy akkor éppen zsarnoki kedvemben talál, indulatos vagyok vagy elérzékenyülök a könyelcre fulladásig ; vagy az egekben járok és gyönyörködöm. Egy ajtónyitás s az egész hangulatnak vége van. Újra kell kezdeni. Bele kell melegednem a tárgyamba : anélkül is lehet ugyan írni, hidegen, kiszámítva; bauern olyau munka is az aztán. Lehet, hogy szabályszerűbb, de én azt akarom, hogy az olvasó érezze azt a meleget, a mi engem hevített. Ülve sohasem gondolkozom, hanem járkálva. Előbb az egész hosszú regény t apróra kidolgozom a fejemben a legrészletesebb dialogokig (kivéve a leiró részeket). Ilyenkor a fantázia átveszi a memoria! szerepét s az egész munka úgy készen van a fejemben, hogy tudnám diétáim. Hanem dictálni nem szeretek ; mikor dolgozom nem akarok emberi arezot látni. Mikor aztán leülök, akkor egyszerre meg-! írok egy nap egy uyomtatott ivet ; de meg- j esik hogy kettőt is, egy szó kitörlés, igazi-! tás nélkül. S hogy valósággal a képzelet pótolta az, emlékezetet, bizonyítja az, hogy egy év múlva már úgy olvashatom a regényemet, mint valami idegen munkát, nem tudom, mi vau benne s nagyon kiváncsi vagyok rá, hogy a regéuyhősöm hogy fog kigázelui abból a hínárból a mibe belelovagolt ? Ha hibásak a regény alakjaim, az a hibájuk, hogy nem látom őket ; mert bennük vagyok. Ha kívülről mintáznám őket, lehet, hogy jobb lábou állanának ; de mi lenne a szárnyaikból ? Már ezt a hibámat meg nem javíthatom. Vénebb leszek, de okosabb nem. így kell azt a közönségnek elfogadui, a hogy meg vau uegyvenesztendő óta . . . Nem tartom semmi érdemnek, hogy sokat dolgoztam ; nem követelek érte sem a jelen kortól, se az utókortól semmit, még azt sem, hagy olvassák. Magamnak Írtam,, gyönyörűségem volt benne. Ez volt a világom, életemnek titka, utamuak vezetője, nagy bajokbau vigasztalóra, balsors csapásai között védelmezőin, jobb idők reményét, megnyugvást, uj erőt uj küzdelmekhez ez adott, ez az Íróasztal ; elvesztett vagyont ez adott vissza, rámtámadó ellenségeket ez vert vissza ; az életet újra kezdeni ez buz- ditott. Negyven éve beszélgetünk már egymással s még mindig van egymásnak valami mondani valónk. Sok jó volt, a mit szerettem ezen a világon, sok elmúlt már belőle: n többit itt keli hagynom. Megnyugszom benne. Hanem, hogy íróasztalomat itt ke)) liagyuom, azt sajnálom. ffafuvccjcn,. . Faluvégén áll a szent kép Szűz Mária képe, Dal és illat lengi körül S túlvilági béke.
