Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 29. szám
29. szám. Csütörtök, 1884. április 10-án Városi s megyei érdekeink közlönye. Mi EG.IEIENIK HETEN KINT KÉTSZER : VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: eigés7. évre ............................................G fiT — terf él évre..................................................3 „ — negyedév re.............................................1 „ .r>0 „ Etj yes szám áru 7 kr. SZERKESZTOSEG: ^ZÉCHENYI TÉR yj. Imvii « lap szellemi iás/.ék illot.ii liiV/.lumeiiyplt Iuil<l«ii<i8k. KIADÓ FTv ATAL: ;SzÉCI I ENI-TÉR Iiovií n liivatíilos s n majján liinlefafook, a nyiltl.érlie szánt liOz- lemén.vek, <*lőli/,(*|.ósi |m!iik«U <;s reclainsílások iiitézHidök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS mmiUTIÍSBK : 1 szótól 100 Hzói^ — fi t 7ő kr. 100—200-ig • 1 „ ,r>0 „ 200—JtOO-ig . 2 „ 25 „ Mélyeg'llj «0 kr. MAG ANUIRDETESEK !iie!íállai'oda8 szerint lehető legjutáiiyosRliban 1(57.01 letnek. NYIÍ/mÍR sora 20 sr. Nagy hét. „Boldog ünnepeket.“ A szívből fakadó jó kívánság ezen szavaival üdvözli ma mindenki ismerő seit, még azokat is, kikhez csak futó ismeretség köti. Annál inkább azokat kiket az érzelmek és vágyak közössége hoz szivéhez közelebb. „Boldog ünnepeket“. Ezen szavakkal üdvözöljük ma mi is a szives olvasót, hiszen jó ismerősök gyanánt szólhatunk hozzá. — Megszoktuk az olvasójukkal való érintkezést, — megbeszéljük mind azt, mi bennünket közösen érdekel, elmondjuk nézeteinket, aggályainkat az adott viszonyokról. — A szellemi közlekedés ezen neme becsesebb nekünk mint sok más ismeretség. — Az olvasó barátjának érezzük magunkat, általa. Ez a jő barát köszönti ma az olvasót s kíván neki boldog ünnepeket. — A kereszténység a szeretet vallásának nagy hete — a következő reflexiókra késztet benniinket Minden ember keblében él a kimondhatatlan boldogság utáni vágy,—amit az e g y e s ember igyekszik leiké nek egész erejével elérni. A belső békét, a harmóniát, az ideá’is teljesség ál lapotát, ugyanazt elérni igyekszik az ősz szes emberiség is a világtörténelemben. A jelen az mindig ptózai, de a messze távolban,«, jövőben tűnik elő bár még alig felismerhető árnyalatokban, túl világi fénytől kői ü lsugározva egy pompás szép meseszert'» kép. — A jö vő ezen esalékony képe után vágyódunk mindnyájan. Az emberiség lelkesítő ideális álma a végtelen és el nem érhető utáni vágya, ős forrását képezi minden költészetnek minden vall á s n a k. Ezen vágyának teljesülése képezné azon megváltást, mely ezredek óta, a népek ^vallási érzületében él. Ez képezné Isten országát már a földön, melyről szent könyveink annyit beszélnek. i Talán sohasem volt az emberiség ezen ideáltól annyira távol mint korunkban. 19 század előtt a keresz- | téuység alapításakor sokkal inkább ha ; sou ütött az emberiség az evangélium j isteni országához mint ma napság. Mily ellentét van a nagy tömeg akkori naiv hite, — és a mostani nemzedék hitetlensége és nyugtalansága között, midőn a fölvet D-urviunak tana „a létért való küzdelem“ képezi. Azon öntudat, hogy ezen élet halál küzdelem elkerülhetetlen, hogy azon föuemlitett ideál, elérhetetlen a földön, továbbá hogy törekvésünk és vágyódásunk a valódi benső boldogság és megelégedettség után sikertelen,— ez oka cinisma- sáliak és nyugtalanságának. Az iiispi- j ratió helyét hid'-g számítás foglal« el, a szét tördelt ideál romja felett győ zedelmeskedik ;iz egoismus. i Mindnyájan bizonyos czél felé törek szünk, az egyik ezt, a másik azt igyekszik elérni s azt hiszi, hojry akkor bol dog lesz. — De mialatt, fokozott hévvel munkálkodva, a jövő ezen fénysugárral övezett céljához közeledni képzeljük magunkat, az eszményi kép szappanbuborékként oszlik szét. S az alatt nj vágyak keletkeznek kebelünk ben, vagy valódi, vagy képzelt szükségletek után, s a helyett hogy a boldogság, önmegi légedettség lakoznék szi vünkben, új pihenés nélküli szüntelen törekvés, újabb és újabb célok után, képezi sorsunkat. Egyéni letelünk gyenge hajócskáj-i a viharos óceánon ide oda liányattatik és hiába igyekszünk az annyira kívánt nyugalmat elérni. — Kérdjük már most kilépjük e azért ideáljainkat szivünk bői, oda vessük-e magunkat a vigaszt nem nyújtó materialismus karjaiba ? Bizonnyá»*« nem. Mentsünk meg a létért való küzdelemben,amit még meg lehet, menteni, meuekedjünk idealismusunk maradékaival a vallás oltárához és a családi kör szentélyébe, ezek utolsó asylumai az emberiségnek az élet, zivataraiban s azor. kincseké»,, melyeket itt a szeretet és vallás oltárán szerzünk, földi letelünk egész örökségét képezik. „Boldog ünnepeket!“ ISéTIHHU VÁBMim statisztikai, történelmi és helyrajzi leírása, vázlatosan összeállítva egy történetkedvelő esztergomi polgártól 182 7. (Latinból fordította P. J.) (28. Közlemény.) RÉSZLETES LEÍR Á S. FALVAK és PUSZTÁK. Párkányi jams. E járás túlsónak, vagy párkányinak neveztetik, mert Esztergomot tekintve a Duna túlsó oldalára esik. Négy né met mért föld hosszú, szélessége 3 és fél mértföldet tesz. Területe néhol sik, másutt halmos, sok domb húzódik rajta keresztül. A többiek között a legmagasabb, mely a járás közepe felé emelkedik és Muzsla, Gyarmat s Köbölkút között meglehetős magassággal bir. Talaja. síkságon homokos és agyagos, emelkedettet»!) helyeken erdőkkel bori tott. Magában foglal 2 várost, 21 falut és 2 különálló pusztát, nem véve tekintetbe a más falvakhoz csatolt pnsz tákat. ARAD. Zerdahelyi Pál özvegye bírja, melynek területén a szomszéd birroko sok 374 kapás nagyságú szőlőhegyet bírnak, a melyiől a katonai pénztárba 21 frt 28 kit, a másik pénztárba 38 frt 56 kr adót fizetnek. BART. E falu az esztergomi érseket uralja. Lakosai katholikusok, számuk 874-re tehető, van 127 ház és 145 család. A szt. kereszt felmagasztal tatásának tiszteletére felszentelt templomot Eszterházy Imre prímás építtette s a pléliánost, dotálta. Van 1479 második, 740 hold harmadik osztályú szántóföldjük, 78 kaszás rétjük, 406 kapás szőlőhegyük, legelőjük is van, de tüzelőjük nincsen. A megyei pénztárba adóképen fizetnek 1013 frt, 15 krt, a községi pénztárba 766 frt 30 krt. BATORKESZ mezőváros, herczeg Pálfy bírja, s a hasonnevű nagy uni da lom főhelye. A város határa eléggé nagy ugyan, annak azonban esik igen csekély r< szét bírják a lakosok s a legnagyobb része az uradalomhoz tartozik, melynek itt sok épülete és majorsága van. Most nagyszerű kastély épül és angol kertet csinálnak. Talaja úgy a bor, mint a gabona termelésre alkalmas, részint halmos, részint, sik, némely helyeken homokos ugyan, hanem azért nem terméketlen, ha kellőképen művelik és az időjárás kedvező. Lakosai magyarok, tótok és zsidók, 251 ház, 276 család és 1566 lélek. A katholikusok számát 680 ra, kiknek papjuk és tem plomuk van, a helyét hitvaPástiakét 670-re, ezek imaházzal és praedicator- ral bírnak, a zsidók számát pedig 216 ra teszik, kik zsinagógával bírnak. Van 1088 első és 1014 hold második osztályú szántóföldjük, 1112 kaszás rét. As „Esztergom és Viisks“ tárcája. sFalió 'Cev&te-fí — s&átaz? vivcuyofi (Egy barátom emlékkönyvébe.) B.iráti visszaemlékezésül ezt írtad egykor emlékkönyvembe Oviduisból : „Kevés öröm, sok bánkódás, ez a szerelmesek sorsa !* Megpróbálom tehát, valamivel leróni én is 8 tartozást, mert már rég ideje múlt, hogy viszonzás nélkül őrzöm a Liber Amoruin e jeles tételét, többi emlékeim között . . . Csodálkozol ugy-e ? De vájjon kinek ne volnának emlékei ? . . . S ki ne őrizné vagy ha megsemmisítette is, ki tudná feledni teljesen azokat? . . . Nem kedvesen goudoi-e vissza bárki is és bármely korban — arra az időre, melyből a drága kincs gyanáut őr ött apró, értéktelen tárgyak, ha egykor újra kezébe akadnak !. .. S bár a lezajlott idő, a hosszú évek, a feledlietlen u..p és a boldog óra édes perczei immár vissza nem j'Őnek — hiszen a forrásából kihömpölygő viz gőrget.egjei sem térhetnek többé oda vissza . .. mégis s talán nem is egészen bohókás a dolog, de kérdem ha nem dobog-e újra sebesebben a szív, herá kériug-é újra lázasabban a vér, mikoron olykor meg-megakad a szem, az immár sárga levélen, mely egykor oly illatos vala . . - mint a milyen üde volt a most már élettelenül mellette beverő sziütelen virág ... Hány fakó levR, hány száraz virág meg fér mi szép csendbeu egymás mellett egymás után ... a porlepte fiókban ! Oh mennvi aggódás, mennyi goud. mily félelem és rettegés kellett, raig az első kézhez ért. És mennyi köny, mennyi fájdalom lehet eltemetve a ma már örök néma sorokban. Vájjon miiv érzet támad eled, mikor a büszkén összetört kamélia, a fonnyadt rózsa a parányivá aszott nefelejts, az átsárgult gyöngyvirág s a szerény kis ibolya mint mindmegaimyi lejátszott, idők fel-fel újuló emlékein ha tűnődői . . . : Mosolyogva rendezed ugy-e, de vájjon nem fájóan keserű-e a mosoly, midőn a múlt kisértetei a csöndes este holdfényes sugarán, kis magányod elhagyott falai közölt meg-meglátogatnak ? ... Szo no'Tal olvastam végig legutolsó le-1 veled. Egyedül vagy, nem háborgat senki, meg- 1 ismerted már az embereket : kerülöd őket. Ne tedd mert ők is elkerüljek ! S te,1 még nem egészen ismered az emberek kö• n \ zömét ! Nagyon részvetlen az ! Beteg vagy. Virászánsz s mégis álmodd. írod: Álmaim oly szépek, gyönyörük, mint Flóra virágai s inig alszom, lelkem fenn az egekbe lebeg Ámde ha ébredek immár nincsen semmi virágszál. Mert rideg éj a való s nincs mi vidítsa szivem . . . Édes álom — keserű ébredés ! Ma már csak álmodni szabad róla sazért oly rideg ébredésed a kegyetlen valóra. És szived? Oh szegény barátom, hányszor írtad már. Volt — nincs. — Kiégett: hideg ! E'higyjem-e ? Nem ! Mert ha múltad el is van temetve, ha jelened sírját bár naponta ásod, de niucs-e I jövőd ? Nincs-e erőd ? Csak akarj ! S meglásd teremteni tudhatsz egy úi világot . . . Lásd, emberek sorsa közös. S hogy ellődd, ime leírom néked midőn egy csendes este — mialatt ón gondolataimmal a késő éjbe révedezve, némán bán ríttam a semmiséget — mily érdekes volt a mit susogtak, a mit dadogtak, a poros asztal fiából egyenként felkelő virágok, halottjaim, emlékeim . .. Halld C3 ,k a mesét, emlékei a virágok történetét. . . — Oly büszke voltam, kezdte fennen az összetört kamélia, mint a leány, kinek hullámzó kebelét díszítve hivalgtam a környezők hódoló raját ... Büszke voltam, mint a leány, a ki hiú, kegyetlen volt és hideg . . . ámde szemkápráztatóim szép,ha nagyou szegény is vala... Kezéért versengve könyörgött a gazdag, kérte a dús, mig szivéért csak titkon mert eppdni a szegény 1 É-i ő (nagyon természetes a dolog) megszánta a gazdagot, — kinevette a szegényt. A sors boszúja sem késhetett, soká. Hisz j annak, kinek nincs szive, hogy is tudhatott I volna szeretni... S ime mégis, hogy fordul a koczka, őt uem szereti már senki és ő ma már az egész világot szereti . . . — Ne folytasd, szólnak a többi virágok — elég ! És a fonnyadt rózsa igy kezdte meséjét. — Én voltam úrnőm első virágja, oly ha'avány rózsa sziu, mint kedves arcza pírja üde. szép . . . Úgy éltem könnyes csókjával öntözve az ifjú ápoló honában, kinek az eskü szent per- ezéboü emlékül adott „drága szerelme* . . De a rózsa élete rövid, — nagyon, állhatatlan a lány — csakhamar feledve lett a kedvencz rózsaszín és egv halvány sárga diszlett egy másik, később fehér, aztán sötét piros egy harmadik-negyedik ifjú kebelén. Elhagyatva, névtelenül égtem el ón . . . Könnyezve kezdi regéjét a parányi ne- felejts. — Nagyon szerette őt J . . S a hogy elvált a hű szerető, hivatása vitte ő érette dolgozva messze, ő érette küzdve idegenbe . . Mily egdve könnyezve, kérte a nő „hogy el ne felejtse* • • • S mégis mire vissza tért! Már hiába kereste de csoda e? (Nagyon sokáig jött) hfltelen lett a leány ! A zokogás elfojtotta a hű nefelejts halk szavait s nem birta folytatni tovább . . . De minek is ? Nagyon is elóg ! Ára az elsárgult gyöngyvirág őt kisegitve imigyen közbe kiáltott. — Tehát veled is csak úgy játszott mint ón velem ? Oh mily hiú tettetés, mily csalfa áluok hazugság volt miiideuík szava . . . S hogy tudta színlelni a szendét — később találkoázok.
