Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 27. szám
Esztergom VI. évfolyam. 27. szám. Csütörtök, 1884. április 8-án r Városi s megyei érdekeink közlönye. Megjelenik; hetenkint kétszer; VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG: Széchenyi tér 35. HIRDETÉSEK. ELŐFIZETÉSI ÁR: hová a lup tfikrHfami részét illető közlemények kiildendSk. HIVATALOS HíR-DlíTIÍSÉK : MAGÁNHIRDETÉSKK egész évre G frt — krKIADÓHIVATAL: O ' 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr. megállapodás szerint lehelő 100—200-ig . 1 „ 50 „ legj Hiányosabban közöli etilek. fél évre . OZECH ENI-TER 200—300-ig . 2 „ 25 „ negyedévié .......................................................i , r>o „ honi a hivatalos s a magán hirdetések, a nyiltterbe szánt közBélyegdíj 30 kr. NYlÍjTTÉR sora 20 ivrJ Egyes szám ára 7 kr. leme'nyek, előfizetési pénzek és íeölannilások intézendölc. — — Élő fáink rombolói. Nem születik a mi népünkkel a gyümölcsfák szeretető, különösen a más gyümölcsfáinak szeroteto. Nincs érzéke a közutakra s inczákra kiültetett pompás lombos fák gondozása iránt sem. És ez az oka, hogy se országutain kon, se közutainkon, se ntczáinkon a gyümölcsfáknak nincs jövőjük, sőt még az enyhet adö lombos fák is rendszeresen pusztulnak ki durva kezek által. Előttünk a példa, hogy mennyi pénzt adunk ki éven kint gyümölcsre, meglehetős rossz gyümölcsre, de azon nem igen tűnődünk, hogy miként lehetne a város szükségletét e téren a saját erőnkből és saját előnyünkre födözni. Elátkozott sorsra jut például az ut- széli árva szederfa, ha van anuyi erő henne, hogy kitartja először a selyem- bogártenyésztő gyerekek terhét s ha már jól le van koppasztva, akkor néhány fanyar szem gyümölcséért neki esik egy egész ármádia utczai gyerek s olyankor csak úgy ropog az ág, törik a gally s reszket a fa. És sohase akad senki, a ki évó szavát fölemelné, a ki tiltakozólag lépne közbe. Nem botránkozik meg senki élőfáink rombolóin. A budautczai fásításnál óvónk int egész garmada uj fát kell pótlólag után ültetni, mert a durva romboló szenvedély esetleg rajtuk csillapodik le. És ott sincs soha senki, a ki megfenyítené a lelketlen pusztítót. Azért nem gyönyörködhetünk gyű mölcsfa sorokban az ország utakon s azért indul neki olyan lassan a gondosan kiültetett fasor a Budántczán. Pedig jövedelem dolgában mily vég- j télén sok előny származnék az ország- Jutákra ültetett gyümölcsfákból s szépítés és közegészség dolgában mily nevezetes tényező lenne az összes alkalmas utczák fásítása. Hát még a szabadban ! A hol nem kell tartani büntető kéztől, a hot nincs figyelmes szem, de van sok karcsú diófa, deli körte, fiatal alma, gyenge barack, ujdonat szilva. Azokon lehet ám csak gyakorolni a hatvágást, akárcsak a tatár gyerekek az esztergomi gyerekeken tanulták a koponya hasogatast most hat- százuegyvonhárom esztendő előtt. Példa rá egy egész szőlő gyümölcsfáinak kiirtása, hogy mennyi szívtelenség és brutalitás lakhatik egy emberben. A ki aljas boszuvágyból neki ered egy gazda legkedvenczebb gyümölcsfáinak s kannibáli kegyetlenséggel tarolja le azt, a mit annyi gonddal ápoltak s gyermeki örömmel neveltek. Valóban itt volna már az ideje, hogy városi közgyűlésünk a gyümölcsfák s általában a fák védelmére a lehető legszigorúbb rendeleteket hozná életbe s kinuletleuül megbüntetné azokat, a kik a természetet fejszével támadják meg. A fák pusztítása nálunk lépést tart a szivtelenséggel, a szívtelenség a val- lástalansággal s a vallástalanság az erkölcstol enséggel. Kezdjük el a fák szeretet ót még az ; iskolában hirdetni s vérré választaui, de adjanak példát a fapusztitók megbüntetéséről mások elrettentésére maguk a városatyák, kiknek kiváló figyelmébe ajánljuk szomorú tárgyú felszólalásunkat. A különválás. (Rendháboritó példákkal illusztrálva.) (H.J.) T. Szerkesztő ur. Becses lapja múlt csütörtöki számában közölt tőlem egy hirt, melyben előadtam, hogy W. és Sz. polgártársak a vízivárosi és szt. tamási városrészeken durva bántalma- izásban részesültek. Azt gondoltuk, hogy intő szavunk a rendőrséghez a polgárok személybiztonsága érdekében meghallgatásban fog részesülni azon közegek részéről, melyeket szeretnek locális rendőrségnek nevezni egész addig, mig élhetetlenségük he nem bizonyul. És hála Istennek, megint csalódtunk ! De ez a csalódás keserű guiy. Tisztelet, becsület a felszólaló urnák, — Tóth József vízivárosi bíró védekezik az „E. K.“ legutóbbi számában i azzal, hogy ö a tett historictimára nem, csak a tett színhelyére reflektálva megjegyzi, hogy a Grünwald féle fakereskedés nem a vízivárosi területen van s |a szt.-tamási kápolna sem a vízivárosi rendőrség hatáskörébe tartozik, igy te- j hát nem érzi magát feljogosítottnak, >hogy a más községek területén történt ügyekbe befolyjon. Punktum. És eddig a tisztázás. És ezt olyan önérzetes hangon teszi, akár- hacsak a maga tollával tenné. Anélkül azonban, hogy további polémiába bocsátkoznánk az érdemes bíró úrral, még sem hallgathatjuk el, hogy egy pár szót ne szóljunk még az ügyhöz, mely teljes világításba fogja he lyezni, hogy mily nagy veszélyt hozhatna reánk az a széjjel választott esztergomi négy kis királyság. * Először azt mondja a bölcs biró ur, hogy nem érzi magát hivatottnak arra, miszerint, ha más községben verekedések, vagy megtámadások történnek, hogy ő akkor résen álljon, Elragadó észjárás s felebaráti szempontból is valóságos genialitás. Mi nemcsak a vízivárosi rendőrséget leczkéztettük és serkentettük akkor éberebb őrzésre, hanem az összes esztergomi rendőrséget. Másodszor a Grünwald féle fakereskedés nem messze a vízivárosi város^ , háza előtt áll. Már most, ha esetleg ; ott állott volna egy oda való drabant |s hallotta volna nevezett megtámadott ; polgártársunknak segélykiáltásait, nem feltétlen kötelessége lett volna-e a megtámadott segélyére sietni ? Hogy a vízivárosi biró urnák csak 'a vízivárosi részen van „hatalma“ az örvendetesen igaz, de az még nem vonja I kétségbe azt, hogy egy Szt.-Tamáson megtámadott embernek segédkezet ne nyújtson élete megmentésében. Ez a külön királykodás lesz elébb utóbb is megölő belünk. Már most teszem fel például, ha egy veszélyes gonosztevőt tartóztatnának !o Yizivároson s ez, mielőtt még a hűvösre kerülne, kiszabadul a poroszlóké- . zoi közül s egyenesen Szt.-Tamásnak menekül, a vízivárosi rendőrség utána iszalad ugyan, do mihelyt a Gri'inwald , féle fakereskedés elé érne, mintha elvágták volna útját megáll, mert tovább nem mehet, mivel Szt. Tamáshoz ért s rabló uram akár sétálva is folytathatja már útját tovább, mivel nincs mitől tartania, ő a szent tamási területen van, ,a melynek területére a vízivárosi biró- I ság nem mehet; legalább igy kelL ezt értenünk biró ur tisztázásából. As „Esztergom ss Viiaks“ tárcája. Silreiüít. Karczolat. — Asszonyom ! a kegyed szivarjaival nem vagyok megelégedve ; egyik rosszabb a másiknál. Ha ez igy tart tovább is, kénytelen leszek — iszonyú portorikók ! — igen, igen asszonyom, ha nem tart jobb szivarokat, többé nem lát a boltjában portorikót venni. — Uram! az ön szeszélyei már tűrhetetlenek. Komolyan szólok, ha nem fogja abbahagyni . . . — Ne is mondja tovább, kérem, majd én folytatom: nos tehát altkor — kidob . . . — Nem, hanem — Hanem : többé nem beszél velem. Ugy-e ezt akarta mondani ? — Kiál Ihatatlan 1 — Persze, hogy az vagyok ; régi dolog már. De kegyed meg állhatatlan. — Én ? S ugyan miből következteti azt ? — Miből? Vagy azt hiszi, nem tudom ? A mit az egész város beszél ! — Kiváncsi vagyok rá. — Kiváncsi? Hát, ha szabad kérdenem, ki volt az az úri ember a kivel teguap olyan szívesen elbeszélgetett ? — Mit tartozik az önre ? De szeretném már tudni mért vagyok én állhatatlan ? — Csak azért, mert nem elóg kegyednek egy, a Jut elbolonditott. — Én ? Ugyan ki az a szerencsétlen ? . —- Lujza ! ne kínozzon. Hányszor megvallottam már, hogy . . . — Ah, hát önmagát érti ? Ha ha ha ! — Nevethet kegyed, hanem azért az én szivemből... — Soha semmi féle hatalom sem téphet ki. Ugy-e — Lujza ! — Hallom. — Ne kínozzon . . . — Ments isten ! — Asszonyom ! — Nos ? — Ön kegyetlen játékot űz velem. De ha nem leszek, gondoljon úgy rám, hogy kegyed miatt haltam meg. Isten önnel. — Sok szerencsét. * — Ténsasszonv az urfi az urfi. — Melyik urfi ? Milyen hű hó val jön b e! — Hát az a ki a tensasszony t szere ... ti mérgesíteni. Itt van az újságban valami róla. — Mi van ott, hol van? add ide hamar. — Itt van ni : „Megdöbbentő esetről értesítenek bennünket. Ákos városunk fiatalságának egyik legtehetségesebb tagja,golyót röpített agyába. A legjobb anyagi körülmények közt levő ifjú öngyilkosságának oka eddig ismeretlen.“ . . . Aztán lehajtja szőke kis fejét és csöndesen zokog és megsiratja szívből „őt.“ * Egy fiatal ember ront a boltba. — Asszonyom jó reggelt kívánok. Havannát kérek, mert a kegyed portorikói . . . — Ákos, ön .. . ön az ? S mielőtt meggondolná, az ifjú ölelő karjai közt vaD. Nem is igen igyekszik onnan kibontakozni, hiszen olyan furcsán ... boldognak érzi magát. — Kossz ember, hogy megijesztett ! — Ah, az a hírlapi cikk. Tévedés volt, már intézkedtem. Mikor a boltból kilépett, sugárzó arccal súgá egy rá várakozó társának . — Sikerült. S. GYULA. a Ao t az> Kztiwx. Nagyon szeretem az ibolyát s még a leg- kóczosabb ibolya áruló gyerek is ellenállhatatlan előttem. Van egy rendes udvari szállítóm, a ki mindössze hat esztendős jószág, alig nagyobb egy trabuccönál s olyan kedvesen tudja kinálgatni: —Vedzen má kírem,uo vedben má tűlem, hogy lehetetlen ellen állani. Ez a kis ibolyaárus lányka Pesten nagyszerű carrieret csinálna a váczi utczán, a hol hozza van már szoktatva a közönség, hogy az ibolya árus nők a szent Gél lárt heggyel a legszorosabb összeköttetésben álljanak. Csakhogy ez az összeköttetés nem az ibolya születéslielyét, hanem az ő székhelyüket illeti. Az a kis gömbölyű Borisba, mindennap elhozza az ibolyákat egy cseréptányéron s olyan huntezutkás mosollyal kinálgatja, hogy az egy hat esztendős kis leánytól valóságos csudái at. Vágyam keletkezett vasárnap reggel, hogy kimegyek a kis Boriska birodalmába, az ibolyák országába. Azt mondják úgy is, bogy az az ibolya a legitiatosabb, a mit az ember maga szedeget. Még ebben a mondásban is van valami nem illatos önzés. De liát miben nincs, a mi embertől- ered ? Nem volt útitervem, ösztön vagy szeszélv szerint »kartara bolyongaui, de olyan utakon jártam, a melyeken nagyon kevesen alkalmatlankodtak. Egyesegyedíil a természettel akartam találkozni, egyesegyedül a természetet akartam meglátogatni. Olyan a természet most, mint az a hat esztendős kis parasztlány. a kit modellnek vennék, ha le tudnám festeni az ébredő tavaszt. Csupa feslő rügy, csupa néma ébredés, csupa jövő még az egész világ odakftuu. A szürke szántó földekről vidám versenyben szállnak az égnek a pietyIcázó pacsirták s annyi mondani valójuk van, hogy sohasem érnek rá a lebeszélésre. Egyszerre csak láthatatlanokká lesznek. Akkor már nem csicseregnek földi dolgokról, hanem túl világiakról. És el kezdenek dalolni a liymuu- szok nyelvén olyan áliitatosan, Logy szinte, letérdelne hozzá az ember. Néháuy földhözragadt elsoványodott veréb2 csiripel egy száraz bokorban olyan tad'tal- raatlannl, olyan semmiről, hogy szinte’ eszembe jut a városka zaja, melyből elmen. leültem. Mintha csak gúnyolták volua a pacsirtát: — Olyan ruhában jár, mint mi, nem sok kai válogatósabb az étlapban mint mi; d azért nem tud úgy beszélni mint mi. Affeo
