Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 68. szám
Sísok, válaszol Jóska, a társaság pénztárosa és ezzel mogiudul a tudós hadsereg. Volt távcső, gukker, barometer, thermometer, pedometer, kisebb és nagyobb kaliberű mediczinás üveg, útitáska, vadásztáska, sőt még egy Broodsack is ! — Kérek hat jegyet Matuljébe és vissza, hangzott pénztárosunk szava az állomáson. — Hát nem hetet ? — Nem bizony, mertFerkó csakugyan lemaradt. Be akarunk szállni és ime vau egy „gíbicz“ hetediknek. — Jer velünk a Monte Maggiorera ! — Nem lehet, holnap irodába kell mennem. — Éjjelre visszajöhetsz. — Bajos ! a hónap végére járunk ! Megértettük a nyomós argumentumot és elvittük a gíbiczet közköltségen. Kilenczkor megérkezónk. Yolt vigság egész féltizenegyig. Utóbb nem indulhatánk tovább, nehogy igen korán érjünk a begy csúcsára. Tehát a mondott időben főkalauzi pontossággal följegyeztem a baro-, tliermo- és podometer állását és jelt adtam az indulásra. — Gyönyörű holdvilágos éjünk van fiuk — mondám. — Négy órakor reggel a a Monte-Maggioróu leszünk. Az első óra gyorsan múlt és a kis hadsereg csak a főkalauzi lépéseket találhatta hosszuaknak, mert egyszerre csak azon vettem magamat észre, hogy adjutánsom a második sorba került (párosán meuénk) és helyét egy mérsékeltebb járású vitéz váltotta tel. Jól van — goudolám — hisz úgyis fölélhetünk a nap fölkelte előtt. Pontban 12 órakor Vepriuáez alatt valánk. Körülbelül 450 méternyi magasságban vagyunk a tenger szine fölött, szólók és azzal tovább menénk. A hadsereg mindi? csendesebb lett, az anekdóták is el el maradoztak, sőt a kis főmérnök sem fütyörénzget már. Másfél óra múlva egy régi mértföld mulatóhoz értünk. Általános letelepedés. Meglettünk 12 kilométert és csaknem 800 méternyi magasságban vagyunk a tenger szine felett. A társaság orvosa (szabad óráiban mérnök) torok kiszáradási járványt konstatál és orvosságot rendel. Az üveg kézről kézre adatik és csak az utolsó beteg — kire már csak az üres üveg megszagolása jutott, veszi észre, hogy az a valami maiagai gyógyszertárban készülhetett. Sebaj ! emberélet nőin esett áldozatul. Mehetünk. Az országüt legmagasabb pontjára érve, mintegy 1000 méternyi magasságban kel le búcsút venni a jó uttól. Itt kezdődtek szenvedéseink és a vezetők felsülései. Igaz, hogy a fák között, a sötétségben, egy kis eltévedés nem csodálható, de az a félórai bolyongás, még ma is nyomja lelkiösmeretemet. Végre megtaláltuk a jó utat, azaz dehogy volt az jó, csakhogy az igazi ut volt. Nagysokára a hegy nyergén valánk. De szomorú, itt már egy nehéz sebesültet kellett visszahagynunk a csatatéren és „megfogyva bár, de törve nem“, négy órakor csakugyan felértünk a hegy csúcsára. Barométerem 644.5 m. m. mutatott, tehát mintegy 1400 méternyi magasságban lehettünk. A mediczinás üvegek most már orvosi rendelés nélkül czir- káltak és még sem voltak képesek a több mint 20 klmtuyi ut alatt oly érzékennyé vált és a tiz fokos s még hozzá szeles időben meglehetősen kihűlt kazánjainkat, kellőleg megfüteni. A nap is váratott magára s közel valánk a megdermedóshez. Végre feljött a nap. Oh, mily hatalmas látvány volt a Vel- lebit hegység köddel boritott ormai felett végig huzódó narancs vöröses fény, melynek leginteusivtbb pontján a nap arany tányérja méltóságteljesen felemel - kedett, hogy megvilágitsa: Chersófc, Vegliát, Istriát és az őt epedve várók örömsugárzó fagyos arczait. Elővettük távcsöveinket. — Kerestük Polát, volt olyan, a ki meg is találta. Láttuk a Ceppicli tavat, Pisiuót, Canfanarót s sok mils istriai helyet. De a láthatár kissé ködös lévén, a velen- czei lagúnákat nem láthattuk, pedig egészen tiszta időben, jó látcsővel, állítólag kivehetők. Félhétkor már a hegy oldalán levő forrásnál valánk. Egy órai pihenés ha- tároztatott el. Ez óra kellemes csevegésben volt eltöltendő. A la kor-jegyző, kor-vizkordöt választottunk. Szegény kis főmérnök, mert olyan fiatal, ueki kellett a különben pompás 6 percentes hegyi vizet felszolgálni. Keggeli után visszaindulánk és dicsőségünkre legyen mondva, daczára a harmincz fokos melegnek három óra alatt Matuljére niegérkezénk. A korcsmáidnak jó gyepes kis kertje van. Csak itt jutottunk hozzá, hogy utunk fény- és árnyoldalait megbeszéljük. Sajnos, „hárman valónak ők,“ kik csupa árnyoldalakat találtak, adjutánsom és én, mint a természet régi barátai örömmel és megelégedéssel emlókezének meg utunk küllemeiről. A hatodik baj társ ott heverószett a gyepen, de vájjon fáradalmait piheute-e? vagy a természet nagysága felett el mélkedett ? Nem tudom, mert égy szót sem szólt! Délben a vonat hozott vissza Fiúméba, de dólulán a Casinóbau az egész társaságból senki sem volt látható! ELEK. Olvasó-asztal. (Ezer műkereszt eredetileg rögtönözte és szövegét irta Dr. Majer István ez. püspök, papai praelatus, esztergomi főszékesegyházi kanonok, érseki helynök, a Lipót és vaskoronarendek lovagja, Budapest 1884, Pallas irodalmi és nyomdai részvénytársaság.) Egy fényesen kiállított s herczegprimá- sunknak ajánlott díszmunka érkezett olvasó asztalunkra, mely szerzőjénél és tartalmánál fogva egyaránt azt igényli, hogy tüzetesebben ismertessük olvasóinkkal. Esztergomi írótól ritkán jelen meg annyi pompával és ízléssel kiállított mű, mint a mi országosan szeretett István bácsink műve. A könyv két részre oszlik. Első részében előszóval s egy értekezéssel találkozunk. Az előszó elmondja a mű keletkezésének történetét. Az értekezés a kereszténység főjel vényének, a keresztnek történetét írja meg tizeunégy tanulságos fejezetben. A könyv második része hatvan táblán ezerszázlmszonkét kereszt rajzát adja. Majer István püspök ur ezen műve által „a kereszt ismeretéhez és szeretőiéhez vezető szent igazságokat, a gondviselésnek idevonatkozó intézkedéseit; a szent kereszt iránti köztisztelet, kegyelet, ájtatos ragaszkodás és rendületlen bizalomnak külföldi és hazai nyilvánításait s főleg művészi dicsőítését igyekszik szakaszonkiut föltüntetni.“ A műkeresztek saját alkotásit ollóval vannak nyírva, melyeket aszépen sikerült táblák fekete fényes alapon enyhe olajzöldbeu fél- nagyságban adnak vissza. Nem tartjuk szükségnek esztergomi olvasóink előtt arról beszélni, hogy Majer Istvánban a művészi tehetségek már milyen korán nyilatkoztak. Az ő rézmetszetei és rajzai nem mindennapi fogadtatásban részesültek nemcsak a hazai, de a külföldi illusztrált lapokban is. , A nagyérdemű püspök ur a műkeresztek keletkezését igy adja elő ; „Hivatalos állásommal járó foglalkozásaim időm nagy részét igénybe vévén, mellékdolgokra csak kévés alkalom, hogy úgy mondjam, csak időtöredékek jutottak. De hogy kárba e pillanatok se vesszenek, azoknak már fiatalabb koromban csupán önmulatásomul gyakorolt papirnyirkálásokra való fordítása, a játszi phantasiát vallásos kegyelet sugalmából apró s különféle idomú keresztek alakítására vezette... Előbb e keresztkéket csak imakönyvekbe, apró emlékül osztogattam szét, miglen egyik másik jelesb képiró művészünk által ezeknek, mint eredeti és nagy változatosságó tetszetős alakú, úgy arányos és technikailag tiszta kivitelű, legkivált pedig többféle mű- iparágnál minták vagy uj ideák fejlesztésére alkalmas műkereszteina összegyűjtésére és közlésére felhivattam.“ Az ezermtíkeresztetahercegpiimás gyűjteménye számára szívesen fogadta s külföldi vállalkozók felkérték a szerzőt a keresztek kiadására. Ekkor a püspök ur egy magyar kiadóvállalat felhívását fogadta el s így jelent meg a mű díszesen a Pallas társaság kiadásában. Nagyhírű gyűjtemények benyomásai frigyesültek a játszi képzelet alkotásaival e műben. Ezen műkereszteknek praktikus czélja az ércbe, papírba és fába dolgozó müiparosok- uak kész díszítő motívumokkal szolgálni s épen azért is kiválóau figyel emez tétjük jó- izlésu műiparosainkat, hogy ez ismertetett motívum kincstárat alaposan áttanulmányozzák és felhasználják. A püspök ur müvét pedig olyan örömmel üdvözöljük, a milyennel minden művészeti becsű forrásmunkát szoktak íidvözölui irodalmunkban, hol az Ezer Műkereszt páratlanul áll. (dr. k. 1.) * — A Magyar Ifjúság című ifjúsági folyóiratból újabb öt takaros füzet (12—16). érkezett olvasó asztalunkra. A Révai Testvérek miut kiadók és Kürfchy Emil mint szerkesztő mindent elkövetnek, hogy e lap hazánk mindkét nembeli, tanulni és tudni vágyó ifjúságának kedvencz lapjává, bizalmas barátjává legyen. Jókai Mór, P. Szatmáry Károly, Várady Antal, K. Tóth Kálmán, Mikszáth Kálmán, Mayer Miksa, Tóth Lőriuez jobbnál jobb czikekkel sorakoznak egymás mellé és a külföldi irodaiona is oly müvekkel van képviselve, melyek Le- gouvét és hozzá hasonlókat vallanak szerzőjükül. A szülők tanítók és nevelők figyelmébe örömmel ajánljuk a „Magyar Ifjúságot,“ mely minden második vasárnap jelen meg és előfizetési ára csak 1 fit 50 kr. — (Az előfizetések a kiadóhivatalba Révai testvégek, Bpesfcen, váczi-utca 11. küldendői:.) — — Olvasó-Kör. A hatodik é. folyam 10-ik száma a Gyémánt Király folytatásával érkezett Olvasó-asztalunkra. Egy-egy füzet ára 25 kr. (Kiadóhivatal: Bpest Stadó-utcza 31. sz.) Az uj tanév. Főgymnasium. A tanulók felvételt) aug. hó 30 , 31.f és szept. első napjain történik a délelőtti órákban. Ä javító és felvételi vizsgálatok a beiratási napok délutáni óráiban fognak megtartatni. Az uj tanév szept. másodikán kezdődik, Beáliskola. A behatások a tanintézet helyiségében aug. 29-én kezdődnek s a délelőtti órákban szept. 2-ig tartanak. Az uj tanév szept. harniadikáu fog megkezdetni. — Szüksegtelen tovább is fáradozni a kutatáson — moudá az ügyvéd a bíróhoz— mert tanúm mindent megczáfol. A vád teljesen alaptalan, gonosz szándékkal czélzott boszu volt. ügy hiszem, hogy Smith ur megjelenése elég arra nézve, hogy a gyönge úrnőre azonual kimoudják a fölmentést. De beszéljen maga James Smith ur, Darroek kastély birtokosa. — Ez az ember nem Smith úr! — ki- áltá rikácsoló hangon a mulatt-nő- -— Ez csaló! Nicholson Fülöp ur többször látta Smith urat és Ő tanuul fölkelve, kiuyilvánitá, hogy Shmith uráli mosta törvényszék előtt, csupán csak haja és szakála levevése miatt változott meg. — Gyalázatos! . . sziszegé a mulattnő. A biró szigorúan fordult felé: — Ha csöndesen nem viseli magat, úgy azonnal el fogom távolítani a teremből! Azután az ügyvédhez fordult és folytatta: — Sokkal czélszerübb lesz olyau tanút választani, ki miudeuuapi érintkezésben állott Smith úrral. Erre a kastély egyik szolgáját hívták elő. Uram arczán tetemes változás meut végbe mert bár még oly elvetemült volt is. nem birta elnyomni szégyen érzetét törvényes neje előtt. A kastélybél hivott szolga azonual megjelent. Ez mindig a zsarnoki arczhoz volt szokva és most, midőn ura arczán a szomornságot és levertséget észrevette, nem ismerte föl benne nrát. — Nem ludonri, hogy ő-e az... mondá zaHasoulit is az uramhoz, meg nem is. Ha szigorúbb volna az avcza, ha hosszabb volna a haja és szakálla, úgy bizonyosan ráismernék — de igy nem tudom bizonyosan, hogy Ő-e az. Mr. Smith elvesztette türelmet. Nyugtalanul és haragosan förmedt a szolgára: — Gazember! Mondd ki hát csak egy szóval, hogy ismersz-e, vagy nem? — Igen... ez a hang az uram hangja — mondá csodálkozva a szolga. — No, hogy a haja miatt ne legyen senkinek kétsége — raondü Mr. Dark mosolyogva — im tehát lássák ! Ekkor egy csomagból kiszedte Smith levágott fürtéit és összehasonlította hajával. — Hazugság! Csalás! Gyalázat! — ki- áltá őiüJeu a mulatt-nő. A biró intésére két hivatalos szolga azonnal a másiií siobába vezette a dühöngő Jo- sephinát. — Most már szükségtelen több tanút megidézni — szólt a biró — az előttünk álló úr: Smith James és ennélfogva a vád csak aljas rágalom. Nagy örömmel jelentem ki, hogy a vádlottak a legtisztább becsülettel vannak fölmentve. A biró tiszteletteljesen hajolt meg úrnőm előtt; azután Smith felé fordulva, folytatá: — Miután mindent tisztába hoztunk és a megidézett vádlott nőt tisztelettel fölmentjük, elmulaszhatlanul kell önhöz egy kérdést intéznem. Mért hagyta el ön olyan titokteljesen a kastélyt? ön visszatért ugyan, hogy tisztázza az ügyeket, de hogy mi indíthatta önt erre a lépésre, azt nem tudom. Nem szeretném, ha törvényes eljárást kellene *«-• az.iigy földerítésére, hogy csakis a kétely elhárítására, csakis egy nő becsületének megtneutése végett tért vissza. Most miután minden el vau intézve, elbocsátását kéri. Egyátalán nem szeretné, ha a törvényes eljárás olyan dolgokat csikarna ki tőle, mik tisztán családi ügyek s tisztán őt érdeklik. Végül újra kérte, hogy engedjék meg ueki a távozást. Az engedélyt megadták. Midőn Smith neje mellett haladt el, hozzá hajolt és ezt súgta neki: — Sokszormegkeseritettelek ugyan, de ezt a gyalázatot nem én szereztem számodra. Nagyon fájlalom. Vau-e még valami mondanivalód, mielőtt .............mielőtt eltávozn ám ? Úrnőm borzadva fordult el tőle és elrejtette az arcát. Smith néhány pillanatig neje mellett állott, de midőn úrnőm nem válaszolt, meghajtotta magát és eltávozott. A mint Smith eltávozott, a londoni ügyvéd fölkelt és azt nyilvánította, hogy a mulattnőre nézve volnának szavai. Úrnőm azonban a törvénytudó úrhoz hajolt, valamit súgói! neki, mire ez a bírót magához intette. A biró karját adta úrnőmnek és lassan távozott vele. Én követni akartam úrnőmet; Mr. Dark azonban elébem .állott s azt mondta, hogy most következik a törvényszék legérdekesebb jelenete. Eközben a biró újra beszólitotta a mulattnőt. Josepbiua, az ő sátáni arcával, nyugodtan lépett be. A. biró az ügyvédhez hajolt és ezt mondá: — Valószínűleg a hamis eskü miatt fogja szavát fölemelni. — A hamis eskü miatt ? — ismétlő a leány gúnyos mosolylyal. — Jól van. Még van néhány adatom. Ezeket még nem hoztam föl. Azt hiszi, hogy egészen az Ön hatalmában vagyok? Nem félek ára én önöktől uraim ! A rut mulattra) ördögiesen röhögött. — Nem mondtam ? Valamit mégis tud ? — súgta Mr. Dark fülembe. — Meglehet, hogy azon az éjen huzamosabb ideig tartózkodott az ajtónál, mint gondoltam, és meghallhatta az „uj feleség“ szavakat. — Nem akarjuk most a vádlóuőt hamis esküvel vádolni — mondá a loudoui ügyvéd ur. — Hanem mindenesetre vau más bűne is a vádlónőnek, kit most ezennel vádlottnak nyilvánítok. Ezt a szobaleányt azzal vádolom, bogy Smith úrnőtől két karpere- czet, három pár arany függőt, három gyűrűt és tizenkét zsebkendőt tolvajolt el. A kérdéses tárgyakat ma ágyában elrejtve találtuk és a kincsek mellett még egy levél is feküdt, mely valami loudoui orgazdához volt intézve. Mialatt az ügyvéd igy beszélt, Mr. Dark a karpereceket, arauyfüggoket, gyűrűket és zsebkendőket az asztalra rakta. Most már megtörött a mulattnő vas szilárdsága ; őrülten összecsapta kezét, arcza eltorzult és saját anyanyelvén olyau átkot ordított, mit senki sem értett közülünk. (Vége következik.) A leghosszabb szó. A versaillesi congressnson a napokban kisütötték, hogy a leghosszabb szó : deoonstitutionalisation, % mi magyarban móg két szótaggal rövidebb : elal- kotmánytálán ositüs. Van azonban egy hetvennégy betűből álló svajczi szó, melyet méltán megirigyelhetnek o spanyolok és ez ; Vlerwwldstátterseesaíon- schiaubendampferactieaconcurrenzgeeeUgchaíUburoaii ■
