Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 103. szám

Mérvűn a/. Esztergom ős vidéke 104. számúi»»/.

Megyei tisztujitás

(Decz. 20-án.)

A megyei tisztújító közgyűlés nevezetes napja csütörtökön virradt föl. Ti zedfélkor a plébánia templomban isteni tisztelet, volt, melyen a főispán, a tisztikar s a, bizottság tagjai nagy számmal voltok részt. — Tiz órakor nyílt meg a, tisztújító közgyűlés a főispán üdvözlő beszédével, melyben különösen felhívta a, bizottsági Ingok figyelmét a tisztujitás fontosságára..

Az alispán saját maga, s a tisztikar nevében leköszönvén, a megye pecsétjét a, főispánnak adta át. A főispán azonban a pecsétet visszanyujtotta, az ni is - pinnak, mert az alispáni állásra nem volt, más jelölt s igy megmaradása biztosan elvárható.

A választás tartamára megyei jegy zenek R'Misz Józsefet s tiszti ügyésznek Pongrác/ Zsigmondot helyettesi tel te.

A kijelöléseket a következőkép tették meg: alispán Kruplanicz Kálmán, főjegyző Andrássy János, első alj. Barin, Annin, másod alj. Hamar A., arvaszéki ein. Horváth Géza, árvaszéki első űln. és h. elnök Hűbschl Károly, második ülnök Kovács Mihály. — Mindnyájukat egyhangú választással választották inog.

A tiszti ügyészi állomásra Meszéna Foroncz és Mattyasóvszky Kálmán lévőn kijelölve a jelöltekre húsz bizottsági tag kérlére névszerinti szavazás rendel tetett el. A szavazás eredményo az volt, kegy Meszéna Foroncz 73, Mattyasóvszky Kálmán 45 szavazatot kapott.

A kijelölés folytatása szerint következőit az árvaszéki jegyzői állás, melyre Kollár Péter és ifj. Kiment Foroncz jelöltettek ki. Kbmcnt visszalépése folytán egyhangúlag Kollár Pétert választották.

Árvagyámnak megválasztottak egyhangúlag Szabó Ivánt; pénztárnoknok- nnk Kovács Pált, főszámvevőnek Barin, Endrét, alszámvevőnek Keller Benedeket. Esztorgomjárási szolgabirónak Reviczky Győzőt, Párkányjárási szolgabirónak Mattyasóvszky Vilmost, főorvosnak Dr. Lipthay Jánost, esztergom- járási orvosnak Dr. Lieb Gyulát egyhangúlag.

Az állatorvosi állásra kijelölt Milánó v i ts Antal, Dogossi Gáspár és Eper jesi Lajos közül Miláuovits Antalt felkiáltás utján választották meg. A nagyrészt egyhangúlag megtörtént választások után az alispán a tisztikar nevében megköszönte a bizalmat.

A gyűlés befejezése előtt tisztelet | beli tisztviselőkül á főispán kinevezte

a kov ! '• ■ Z ' s ;

FőjegyzouUc : Reu Rezső, Barta Annin.

Aljegyzőkké: K1 einent Feroncz és Ivanovies Béla.

Tiszti ügyészekké : Pongrácz Zsigái., Hélez Femicz, Meszéna Kálmán és Kaszás Kálmán.

Szolgabirákká : Feigler János, Brzo rád Rezső, Koller Ödön és B.fezabó M.

Főorvosokká : Dr. Mátray Foroncz, dr. Rapcsák Imre, dr. Szende Adolf és dr. Lieb Gyula.

Járási orvosokká : Dr. Aldori Mór, dr. Be lény i Gyula.

Megyei mérnökké : Prokopp János.

Szolgabirói segéddé : Takács József.

Állatorvosokká : Dogosi Gáspár és Hamis/, József.

Erre a. tisztújító közgyűlés 11-kor véget ért.

*

A tisztujitás^ vagy inkább tisztma- rasztást a Fürdő vendéglő nagy tenné ben fényes áldomás követte, melyet a megyei tisztikar rendezett.

Az áldomás, kétszáz terítékes kitűnő ebéd volt, melyen a megyei élet kiválóságait majd mind együtt láttuk.

Az asztal fejét a főispán foglaltáéi. Balján az alispán, jobbján Máj er István püspök ur ült teljes ornatusban. Az asztal főnél láttuk még Snjáuszky Antal kanonokai, gróf Csákyt, dr. Főiektinger Sándor s Wargha Benedek kir. tana csosokat, Palkovics Károlyt, Duka őrnagyot s Villányi Szaniszló főgymnasiumi igazgatót.

Az első felköszöntőt a főispán ő Fel ségéro s a királyi családra mondotta, a mit az egész vendégség állva és lelkesen éljenezve fogadott.

Dr. Feichtinger Sándor ifjú lelkese- déssel köszöntötte poharát, a főispánra.'

Kruplanicz Kálmán kir. tan. alispán, a megyehizottsági tagokat éltette.

Andrássy János a megyei tisztikar részéről üdvözölte a főispánt.

Palkovics Károly az újonnan alaki tott tisztikarra mondott üdvözlő beszédet,

Reviczky Győző központi szolgaidig Simor János hgprimást éltette általános j lolkesü’tség mellett.

Snjáuszky Antal kanonok a főispán érdemeire mondott toasztot.

Dr. Helcz Antal a kegyeletnek hódolva, gróf Furgácsh Ágostot éltette tüntető éljenzések között.

Major István püspök a választó poL árok jóvoltára, mondott köszöntőt, a élénk tetszésben részesült.

A nagy társaság vidám hangulatban maradt együtt jó sokáig. Schleifer Mátyás bérlő konyhája, kitűnő ételei s borai átalános elisiuorésbon részesüllek. A szolgálat ellen som lehetett kifogást találni.

így végződött az ein 1 ékezetes áldomás melynek hangulata a lehető legvidámabb vol t.

Karczolatok

(1883. deczember 20.)

Lezajlott tehát az izgalmas nap is, kis megyénk nagy háborújának vége van, megmaradt a status quo s a tisztelt ház — akarom mondani a tekintetes, közgyűlés, hihetőleg utoljára gyakorolta! kiváltságos jogát: a, hivatalok kegyes| adását, vagy az attól való simplext megtagadást.

Meg volt a Te Doutn s alapos a remény, hogy a legközelebbi Voni Sande, egy modern rendszer : a kineve zéssel fog beköszöntem. Kevés a ki nem óhajtaná, vajha már mielőbb !

Államok az államban nem maradhatnak fenn.

Sokat, regéltek az utóbbinapok alatt a méltányosságról s erőnek erejével a jogosság leple alatt he : karták vitatni, j hogy a választásoknál csak ez utóbbinak lehet helye.

Feledték, hogy az igazságnak a jo gossággal ugyan, de viszont ennek meg mindiga méltányossággal kell összhang zásban lennie.

Legalább az észjog igy tanítja ezt .

Miután azonban a szerkesztő felettem áll s a mostani snjtópörüs világban, szigorú ellenőrizósévoi a fenti vonalakat szedette oda, molyok a kéziratban eredetileg (be kell vallanom) vörös és kék. ironokkal mérgesen törölt okoskodások hézagjátjelölik, megtiltván a való tények fejtegetését, magasabb régiókba kell tehát szállnom, a hol még ideális gondolkodás is honol, de merthogy alkalmi thémámtól eltérni nem akarok, megmaradok mégis a választásoknál : a mint azoknak ezen mozzanatait egy emelkedettől;.!) légkör: a hölgyek karzatáról rövidlátásom mellett ellesnem sikerült.

10 óra mult 10 perczczel hogy a főispán a választó közgyűlést megnyitott-1 nak nyilvánította. A tisztikar, élén az1 alispánnal leköszönt,. Nem telt el pár

másodperc/, míg nx, éljenzések lecsülv pultak s a, volt alispán újra a nie^-ye <’lső Gsztjo lett, a közbizalom egyhangúlag emelte oda..

Csak í öv idén ! szakit félbe mögest a szerkesztő. Ön még tudósitónakfnagyon njoncz, semmi frázisok, csak a tényt írja kén1 in. nincs már hely a lapban...

— De már engedőimet, kérek, inkább lemondok A neun ur eigarettjeinek lio- norá ri.imáról, de a tiüzü ügyésznek nem szabad kimaradni a lapból, hiszen ez volt a legérdekesebb: a verseny.

S az eredmény? 45 és 73. íme mindenütt a számok diadala ' Pedig higyjo el kérem, hogy mind a két fél sokszoroz"! t s volt is ám meglepetés, csalódás, de mert a választók zöme lévén az osztók, ezek oly lélekemelőén jáiszu-k. hogy a kivonás sehogy sem sikerült !

— Szép, csak röviden !

Hát a korfeskodásokal; mikor irom lo, ha ugy nyirbálja czikkemet ? Engedőimet kérők, inkább lemondok a tisztelet példányról is, de

Semmi de ! A korteskedósok min- dég eg3 fonnák s igy ismétlésnél egyebet néni iina, az pedig unalmas, kérem tehát a dologra.

Hát a személyeskedések ?

Csak a iiyilt-térbeiCfogadtatnak el.

f— A1j »»-am, ön nem szerkesztő, ha még a párbajok iránt.sem érdeklődik !

Párbajok ? No erről aztán plane pszt! . . .

Hí4 folytassam tehát? Min kezdjem el, ha ön mindenkin megakad?—- Ahá, meg van! Hallják csak kérem, egy hatalmas párt vezér oly hévbe jött, hogy a törvényből a képviselői házszabályokat akarta kiolvasni. Valóban nem szép volt a két jelen volt képviselőtől, hogy nem segítették ki.

De hallották-e a kis fiskálist: Lu- lut,? Roppant zavarban volt. Első nap fűnek-fának azt mondta : „Biztosítják hogy oda szavazok.“ A második nap komoly lett s igy felelt: „Nemszavazhatok.“

Az utolsó nap pedig meglepetés és éljenek közepette : amoda szavazott.

Egyszerre csak nagy zaj támadt. Benéztem a karzatról, n hol a kiváló hölgy közönség nagy figyelemmel hallgatta az előadást, s ime egy filozófus állt a főispán előtt s a elorussal szemben. A zaj nő.tön nőtt, a választók izgatottak, türelmetlenek voltak, ő még mindig állt, bár a plebs ‘nagyon el-el állt, azt hívón kortes beszédet akar tartani, pedig csak ellenjelöltje

De maguktól ők be nem térnek, Elhozni kell... elmenni értek...

Azért lm valamikor egyszer Csak arra ébrednének egyszer Hogy üres, Hideg Teréz ágya S ő nincs sehol... 0 azért gyászba Ne boruljon a telketek ;

[ Ti tudtátok, hogy miért mentem,

, S imátok fog kísérni engem,

Mig ismét vissza térbetek.

Helyettem itt lesz Esztike, ő vált, fódoz a többire,

Éjente a kis lámpa mellett,

Ha valamennyin lefeküdtek,

S te Margitom taiiitod Írni...

És jók lesztek s nem fogtok sírni, Mig értetek leszek majd távol------S másnap Teréz eltűnt a háztól.

A renaissance.

(Aesthetikai tárcza.)

Alig van fogalom, melynek meghatározása oly gordiusi csomóvá szövődött volna, mint a/ mit e szó „Renaissance“ képvisel.

E szó „Renaissance“ nem oly régi, hogy származását csak a múlt századra is visszavezethetni. #/i/

Szorgos nyomozás, bölcsőjét e szazad bármin ez as évei közt találja, holott Michelet o'y szeretetve méltónak „aimable“ tartja, mÍKép czóltalaii használva történetírói nagyságának révén, csakhamar polgári jogot nyert a tudomány ős kuliurtörtéuelembon, nem is egyedül a frauezia, hanem az angol és nénin! i--n(l;ilomban is.

De a fogalom, melyet kitűznie kellett,! majd mindenütt más jelentéssel birt, sőt maga a frauezia akadémia nagyszótára, te-j kintve a tudományra s művészetekre, figu-! rális értelmet tulajdonit neki.

Littré volt első, ki Michelefre támasz-! kodva a manapság uralkodó értelemben hasz- j nálta.

Mindamellett meghatározása a tudomá- ■ nyok és művészetek egyes ágainak történet- j mi fejlődéseivel viszonyítva, még mindig in- j gadozik. Tágabb értelemben a tudományok i újraéledését jelenti ; szorosabban pedig a' középkorból, a modern világba való átmenetei fejezzük ki vele. ;

Mint fogalomnak ismertető jelekkel kell bírnia, de épen ezekben rejlik a számtalan eltérés oka. Ha mi ágát meghatározni akar- j juk, a renaissance tüneteit tekintve, azt, la-! látjuk : hogy tartalmára és idejének számítására nézve sok szó fér hozzá, miközben még a korszámítás kü önfélesége is látszólagos jogosultságot követel.

A művészet történőiét kutató, a renais-j sáncé alatt azon forradalmat érti, melyet,; az építésben, fes'eszel ben, szobrászaiban az ókor műemlékének befolyása keltett; az iro-1 dalommal, bölcsészetiéi és theologiával foglalkozók az ókor irodalmának felélesztésében, a régi kéziratoknak feltalálásában, kiadásukban, kritikai magyarázatukban, a platói tanoknak a aristoteleszi scbolasztika elleni küzdelmében, moly uj eszmékre, uj Ízlésre, új gondolkozási rendszerekre, végre a Luther-féle szakadásra vezetett, látjuk a renaissance ismérveit ; a természettudósok Cmiipercus és Gallilei felöl szólnak ; a politikiii történetírók benne a bőbér rendszer elzüllését, az európai nagy nemzetek alakulását, az egyed uralmak megerősödését, uz egyház hatalmának, jelesül az ellenpápák és ellenzsinatok egymás elleni torzsalkodásaiban megingott, pápaságunk korlátozását,, olasz fejedelemséggé alakulását, végre a nép- szakaszok fokozatos fejlődését nézik a fo-1 galom tartalmának és igy tovább.

Való. hogy mindezen tünetek oly elvitathat lan ismérvek, melyekről a renaissace korra ismerünk, de az idő lajtorjájának lépcsőin o 1 v egymásutánban, bár belső összefüggésben tűnnek fel, mikép a korszámítást éppen oly zavarba ejtik, mint azokat, kik az egyes szellemi tünetekből akarják valóságát megfejteni.

Egyik Dante személyénél kezdi, más Petrarcával és ismét mások Boccaoióval. mig néhai) va Barbarossa fiának hohenstaufeni II- Frigyesnek idejéből számítanak.

Nézetem szerint igenis túl lőnek aczélon mert Dante teljesen a scbolasztika terén áll, ez pedig egy kiváló terméke a középkornak, tőle tehát, joggal számítani nőm lehet ; de ba őt, a kezdet érdemeitől elzárjuk mint lehet, Hohenstaufen Frigyest, ki Daniét majd egy századdal előzé, a renaissance keretébe fogadni ?

Némely vonásokból ennek szelleme szól ugyan ki, de oly öntudatosan még sem, mint Petrarca vagy Boccacsióban, pedig még a két utóbbit sem lehet jogosan a renaissance emberei közé sorozni.

A modern és középkori még nem válik el bonnök oly élesen, mint azt a renaisssance eszmevilágában észleljük, azonban a kez.deményezés dicsőségéből különösen Petrái */*■ oroszlán rész illeti.

Igenis Petrarcát, kit, a hóbortosak valami csillagsugaras dalnoknak képzel, holott első modern embernek tekinti őt a tudomány, mint tudóst, ki a renaissnnce-sznl egyidőben felserdült, nagy irodalmi időszaknak, a hu- humanisták századának alkotója.

Történelmi tény: hogy a renaissance az olasz szellem szülöttje, Itália hazája, itt vettetett a mag, itt vert gyökeret s alakította újjá az ember benső világát, innen hódiiá meg a cult,ura Európát.

E kezdetei, mely a kora renaissance, a XlV-ik század végére és a XV- ik elejére lehet tenni, mig magasabb fejleményei a Cinquecento óriás elmeinek a XV 1-ik századra tartattak fenn.

RÉNYl REZSŐ* Mai szímnukhoz mellévelve veszik olvasóink a Franklin-Társubit, kiadásában megjelenő hírlapok előfizetési felhívását. Ez utóbbiak között a legrégibb az immár 31-ik évfolyamát. élő „Vasárnapi Újság“, mig társ- lapja a „Politikai Újdonságok“ a politik heti események gondos és bű összeállítását adja a „Képes Néplap“ a legolcsóbb hetilap. ezek kiegészítője a „világkrónika“ cimii képes melléklap. Ára félévre csak Ifit. Ugyanez iv tartat mázzá a „Jogtudományi Közlöny * szaklapnak előfizetési felhívását, továbbá a Franklin Tárodat kiadványainak jegyzékét. .