Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 102. szám
B. n. (». k. Tisztelt Szerkesztő ur ! Becses lapja múltkori számában ismét t.-i 1:11 koztam a Jótékony Egyesület nagylelkű elnökének felhívásával aznj esztendei gratulatiók megváltása ügyében. Hát erre vonatkozólag van nekem néhány szerény nézetem, a mit azért hozok most forgalomba., mert különben idejét múlná. A Jótékony Egyesület felhívásának mi a czélja ? Az adakozás forrásait megnyitni az egyesület számára, És mi végből ? Az uj esztendei gratulatiók megváltása végett. Vájjon lehetségos e ez ? Nagy örömmel jegyzem alá magam a Jótékony Egyesület javára kitett meg | váltó ivén, de azért gratulálnom kell. derűre borúra, mert az elhárítást vajmi kevesen veszik tudomásul. Az ivet, melyen ki van nyomtatva a nevem, igen szerény körben teszik nyilvánossás így a nagy közönség nem igen veszi tudomásul, hogy vau-e jogom nem gratulálni. Az nj esztendei üdvözletek nagyon kellemes részét nagyon szívesen végezzük. A családi és baráti üdvözletek s a. névjegyekre vetett apró botük még ».dóg vonzóak, ha mindjárt sok munkát is adnak. Hanem a különböző alsó támadások, lámpa gynjtogatök, szemét hordók, hordárok, kanászok, sírásók, házról házra járó sausen 1 otteok mégis csak unalmassá, sőt kiállliatatlanná teszik az év első napját szabadalmazott tolakodásuk által. Ezeket kellene első sorban is lefegyverezni. A Jótékony Egyesület meg lelhetné módját annak, hogy az egyesületi kegyes czélokra aláiratkozók legalább az üzletszerűen köszöntők processiójától szabadulhatna meg. Mert a többi gratuláltiót, különösen az örvendetesei)!) részt úgysem enged jük el, ha háromszor is aláiratkoznánk a megváltottak sorába. Vegye szívesen Tisztelt Szerkesztő ur szerény megjegyzésemet az uj észtén dei gratulatiók ügyében megindult szó kásos mozgalomra nézve. Illetékes beíveli talán visszhangra is talál. EGY OLVASÓ. Az esztergomi nemzetőrség. (Niedermann József felolvasása.) — Vége, — Itt csatlakozott a megyei nemzetőrökkel kik körülbelül ezren lehettek. Ivli lyzki'dv u a részükre kirendelt 500 előfogat ra, vile ő.vet egész „Mécsig.“ E helyütt a zászlóalj összjállit- t,atván, mindnyájának megkel lett esküdni a zászló alá s hűséget, fogadni a haza és királynak V-ik Ferdinand nak. Innen aztán ismét kocsira ülve Komárom alá érkeztek, a hol a nem- zotőrsereg zászlóaljba állíttatván fel, küldöttség menesztetett a várba a vár akkori parancsnokához Mortz liez a várnak békés utón áladására. A várparancsnoknak a császári tüizs- tisztekkel történt rövid tanácskozása után értesítés jött a nemzeti Őrsereghez, miszerint kész a várparancsnok a nemzetőröket Komárom várába, bebo- j csá jt.Mii. | Mire a várparancsnok törzstisztek kíséretében a Vág folyó liidjáiútl meg-j jelenvén, annak baloldalán foglalt állási s a nemzeti őrsoreg aira a vezényszóra: indulj balra nócz! bevonult egyenesen saz új várban telepedett meg. Első volt ki a Vág hídjára lépett Bárány János főhadnagy, Burány János, ügyvéd atyja. Augustus 11-én, este 7 órakor vette át a nemzeti őrsereg a katonai szolgálatot a császáriaktól, az első öl-állást mint küzvitézok Takács István, és Kakas Ferencz teljesítették. Érdekes Mészáros Lázár hadíigymi- nisternek 1848. évi augustus 14-érő 1 keltezett levele, melyben örömét fejezi ki a nemzetőrsereg felének kivonulásáról, maga a levél igy szól : „Hogy Bősze János őrnagy úrhoz intézett fel-1 szólitásomra a város lelkes közönségej — bár a teljesítés nehézségekkel volt! egybekötve — oly elhatározott készséggel mditá meg nemzetőrségének felét, a komáromi várszolgálat véghez vitelére, ebbeli tudósítását Maurovits Rezső főbíró úrnak örömmel vettem s kijelentem, miszerint az elindultak felváltását 4 hét utánra határozni». Tudva van, hogy Esztergom város p o I gár ságá b ó l alakult n e m z e tő r se r e g másik része is fegyvert ragadott a haza védelmére s hazánk észak-nyugati részén táborozott egész Leopold váráig hatolván fel. De sőt ezzel sem elégedett meg, hanem toborzást rendelt s számosán álltak be a haza védőjéül ekként is, a polgárok közül. Azt is tudjuk, hogy az itthon maradtak több ezer forintot áldoztak a szent szabadság védelmére, nem csak pénzben, hanem ozüst’és arany drágasá gaikat is felajánlották a haza oltárára. Horváth Mihály elhalt, jeles történőit udosuiik „Magyarország függetlenségi harczának történeti)“ czimű munkájában Komárom váraink az esztergomi nemzetőrök által történt elfogla lásánil röviden ugyan, de s/.iut'Mi üvgemlékezik, sajnos, hogy ezen fogy vériény nagyon is csekély méltatásra, talal történet Írónk részéről, pedig az esztergomi nemzetőrség nevezetes fegyvertényét képezi a, komáromi vár és városnak 1848. évi augustus hó 10 én történt megszállása, mert bár nem hullott 1) o ii fi v ér, mindannak daczára nevezeti',s & történelmünkben bolyt foglaló hadi tettnek kell elismerni, mert megtörténhetett volna, hogy az alkalom elmulasztása esetén drágán kellett volna az elfoglalás dicsőségét a magja inak megfizetnie. Mint a fentebb érintett hadügymi- nisteri lóvéi mondja, az esztergomi nemzotőrserog négy hét után a, vár őrizete ,alói felmentetett s haza bo- csájlátott. Városunk az önvédelmi liarcz alatt természeti fekvésénél fogva nem vált ugyan csaták színhelyévé, de fiai közül sokan csak Világosnál tették le a fogy vert s bujdosva, kerülve az egyenes utat, jutottak otthonukba. Ezek közül is többet a császári hadseregbe soroztak be büntetésül. Elhunyt Föld váry Imre. Továbbá Niedermann Ká roly, Szölgyéni János, Mayer Sándor, Brinkmann Antal, Leipolder Antal, Stanczl (Szilárd) János, Húber János, Mészáros Alajos, Tóth József orvos, és még számosán mint honvédek Fny Vil mos, Pap János, mint nemzetőrök tutitok ('leget hazafiúi kötelességüknek, Sötét idők következtek ezután a magyar nemzetre. A szent szabadság és testvériségért lángoló nagy hazafiak a bitó fán nyerték el jutalmukat s lett o hazából egy nagy temető a mely mellett azonban nem voltak siránkozó özvegyek és árvák, hanem az önkény uralomnak fizetett zsoldosai állottak ott, hogy még azt a fohászt is, mely az Ég urához intéztetott, elfojtsák az em berek kehiében. Osztottak ugyan ilt-olt, kegyelmet is, de ez a kegyelem kötél helyett a golyó volt. A Mindenható kegyelme azonban, megelégelte a sok szenvedést, világosságot öntött azok keblébe kik hazánk kormányát közökben tárták, feltárta előttök, hogy az az irány, melyet kö vetnek, nemcsak a nemzet, de a trón feuállását is veszélyezteti, küldött egy angyalt, a magyar nemzetnek, ki felséges férjét inaghóditotta, nem csak maga, de a magyar nemzetnek is és ezóta bálványa leit Erzsébet királyné nemzetünk nek. Felséges fejedelmünk dicsőén uralkodó királyunk felism rve az alkotmányos szabadság nagy border éjét, visszaadd a nemzetnek mindazt, mely annyi századon keresztül óhaját, vágyát képező. El bocsa] tá maga mellől azokat az embereket, azokat a tanácsadókat, luk o szegény nemzet sírját óhajtották megásni, s helyettük meghívta a kormány rudlioz azokat, kiket előbb az önkény zsarnok Ítélete a bitófára helyezett. És midőn ezzel befejezném nagyon is hézagos felolvasásomat, önkénytelenül is eszembe jut Ő Emi uen fiájának nem rég tartott jeles főpásztori szózata mely igy szól: Mi a szeretetet és kegyeletet királyunk iránt anyáink emlőin szívtuk magunkba, őseinktől örököltük, a szeretet is kegyelet hatja át nemzeti valónkat, tölti be történetünk minden lapját. Sok ember nem akarja hazáját szeretni, nem akar érte szén vedui. sőt, elhagyja azt, hazaárulóvá lesz, de mi kérve a Mind‘»hatót, tőle erőt esdünk, hogy lelkünk mélyéből, hűségesen és kitartóan szeressük magyar hazánkat, királyunkat, ki nemzeti múltúnknak büszkesége, jelenünk öröme és jövőnk reménye.“ Eszembe jutnak Villányi Szaniszló fö- gymnásimni igazgató szavai: „Adja az ég, bogy a nemzedék, mrdy harmad iz- ben fogja megünnepelni e nagy nap évfordulóját, a, mai üdv télén dambolt- ság helyett az egységes, az anyagi és szellemi virágzás lehető magas fokára emelkedett Esztergom város falai között, tarthassa meg ünnepét.“ Eszembe jutnak Helcz Antal szavai „Örökké éljen a magyar Haza Éljen és viruljon a hazában Esztergom az idők végéig.“ Éljen a király, éljen hazánk főpásztora a mi magas Védnökünk ! A fővárosból. Van nekem egy nagyon jó barátom, a ki semmit sem tart szellemtelenebb időtöltésnek, mint az időjárásról való beszélgetést. Van benne valami. Csakhogy nincsen szabály kivétel nélkül. És ’ vannak peremietek az ember életében a mikor is legidőszerűbb lliema A leszek az ellenség kezeibe került, moly a kicsinyeket is zsákmányul éjié. * * * * Akkoriban az is az oroszok politikájához tartozott, hogy az általuk leigázott népfajok, legelőbbkelő népfajok legelőbbkelő családjainak fiatal liu sarjadéka it orosz katonai intézetekben nevelték ftl és tanulmányaik befejezése után a testőrezredekbe sorozták. Azou válogatott élvek és szórakozások közt, melyekkel az orosz főváros kiuálkozék az ifjaknak, csakhamar elfeledő legnagyobb részük régi hazáját és származását. Csak egy képezett kivételt. Az a kis cserkesz fiú a Kaukázusból, a ki egy szép napon testőrhadnaggyá neveztetett ki Szent,- Pétervárott. Az éjszaki Bábel legszebb hölgyei hiába pazarolták rá sokaligérő, tüzes kacsintásaikat, ő hideg, érzéketlen és büszke maradt. Szellemét egész más dolgok foglalkoztatták. Visszaemlékezett arra a kis házikóra ott a hegyek közt, arra a komoly és arra a szeretetteljes jó anyára, és arra az iczipiczi kis lányra, kit ő egykor a függő ágyban ringatott. Ő is egyedül szolgájának, egy vén cserkesznek köBzönheté, bogy nem vált olyanná mint többi társai. Az öreg akkor ajáulá föl szolgálatát, midőn mint, zászlótartó lépett azon testőrezredbe, melyben jelenleg is szolgál. Azon vén anyókának fia volt ő, leire valaha a főnökué kicsiny gyermekeit bízta. Anyja már rég meghalt, fia pedig holtan maradt a csatamezőn. Mit volt mit tennie ? Neki indult a nagy világnak, felkeresendő elhagyott főnökének egyel hm fiát. Hosszas keresés és vándorlás útin v gre r«‘á talált, de az még akkoriban a liadnpród iskolában tanúit. Türelmesen várt mindaddig, inig az ifjú az akkor cserkeszekből szervezett új testőrezredbe soroztatok mint zászlótartó. Addig keservesen dolgozok, hogy csekély szükségleteit födöz- hesse. A begyek szabad szülötte elszegődött teherhordónak. Hogy mi mindent beszélt az ifjúnak, azt nem tudja, senki, de ez azon pereztol fogva melyben uj szolgájával elzárkózva, hosszabb társalgásba merült, szomorú, levert, és oly komollyá lön, mint egy ősz szakáid aggastyán. Az öreg szolga határozott czélt tűzött, maga elé. Rá akarta ifjú urát beszélni, hogy térjen vele vissza begyei közé. Aztán majd csak megsegíti őket Allah. De minden ékes szólása hajótörést szenvedett, az ifjú makacsságán. Ez egy feltételhez kötötte a szolga tervébe adandó beleegyezését. „Először szerezd vissza nekem elveszett, nővéremet — aztán megyek veled vissza szívesen a hegyek közó“. Lassankint, valóságos rögeszmévé vált e gondolat az ifjú Icliáu agyában. Lázas vágy fogta el kelteiét nővére u.án, ki az egyedüli élő lény vala, melyhez élénk vonzalmat érzett. Évek bosszú során ál kuiaf.ta nővérét, mig végre nyomára akadt. E nyomok Sz - Pét,ervárra vezettek. Volt, ezidőben Pétervárott egy ház, melyben az orosz főváros egyik leghirliedlebb lél- világi hölgye fiit esténként, valóságos bechu- mifiákat a főváros legelőbbkelő köreihez tartozó urakkal. Ide vezettek a szorgosan kutatott, nyomok, Az, ifjú cserkesz még sohasem volt ilyennemű házakban. Nem is tudta magát, egykönnyen rászánni, hogy odamenjen. Tudta, hogy nővérének legcsalhatatlanabb ismertető jele egy anyajegy a bal vállán. Nagyon jól emlékezett még ez anya jegyre. Számtalanszor megcsókolta azt ő is, meg anyjuk is és a kicsi mindannyiszor bámulva tekintett rájuk, nagy fekete szemeivel. Végre fidkereste az említett házat. Egy bajtársa vezette őt ott be. Számos ismerősét, találtaott összegyülekezve, kik nem győztek eléggé bámulni, midőn az oly visszavonultan élő, komor kiilönczöt ezen Bacchus és Veuusuak szentelt csarnokban pillauták meg. E perezben lépett be ezen csarnok istennője. Valóban elragadó jelenség volt. Első perezre, első látszatra kétségbevonliallanul felismerhető volt rajta a cserkesz származás; magán viselé nemes fajának minden jellegét,. Az ifjú cserkesz még nem tudta, hogy megtalálta-e azt. kit oly sokáig és erélyes kitartással kutatott. Ráismerni vélt ugyan nővérénekíiagy fekete szemeire, de azoknak pillantása m>iii szende, szerény, hanem büszke és kihívó jelleget viselt. Az ismertető jelül szolgáló anyajegy létezése felől egyelőre nem szerezhetett meggyőződést, mert a belépő hölgy láll.iit lenge csipke köpeny bori tá. Mosolyogva mulatta tát bo magának új vendégét, a szép cserkesz ifjút. Régóta ismerte már őt. A színházakban, sétalcocsizások alkalmával gyakran feltűnt neki a Imslcomo- rau sétálgató vagy mozdulatlanul ülő tiszt j Már régóta érdeklődőt (.iránta, anélkül, hogy vonzalmának tulajdonképeni okát megnevezhette volna. A mulatság kezdetét vette. Csupán az oroszok képesek ily kicsapongó tivornyákat, ülni.Mindazon aljasság éserkölcsi romlottság, melyet napközben a leghizelgobb udvariasság és legillemteljesebb magaviselet álnreza alá rejtenek, ilyenkor leplezetlenül lát napvilágot. A cserkesz ifjúban az undor érzetét költé fel e tivornyázás. De neki meggyőződést kelte szereznie az anyajegyre nézve... összeszedte teliét minden bátorságát, odalépett a lányhoz és felindulástól remegő halk hangon susogá. „Asszonyom kegyeskedjék engemet néhány pereznyi magántársalgás szerencséjében részesíteni !“ A hölgy hamis mosollyal fogadta a megszólítást, felállt, intett az ifjúnak, hogy kövesse őt és eltűnt egy nndléktevem ajtajában. Az ifjú cserkesz követte őt. A szobába érve, hirtelen lerántá a hölgy válláról a csipkeköpenyt. A bal vállon láthatóvá vált az anynjpgy és igy a legutolsó kétség is eltűnt. E teremtés az ő nővére... Évek hosszú során át epedre várta a viszontlátás perezét és végre rátalált, — de hogyan ? Ez sok volt az ifjú cserkesz szivének. Egész lényében rögtöni, szemmel látható változás állott, be. — Csókolj meg leány, ágy mintha testvéred volnék! szólt fojtott hangon. „Oh te kis holló, akár ezerszer is, ha úgy kívánod... De miért vagy oly szomorú, oly levert ? Jöjj kincsem, csókolj meg hát te is... de ne úgy ám mintha nővéred vol- . uék !“ Az ifjú cserkesz arezvo í áfái ehötétü’tek
