Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 55. szám

— Do emeltem is könyvemnek szép oltárt ! — monda. a költő a pompás mivű Agyra mutatva, moly csakugyan mint egy oltár emelkedett a magasba. Megkoczkáztattam a kérdést az ál­dozás iránt, de ő fejét rázva tette uj­jait, ajkamra. Komócsy különben nemcsak mint költő és szerkesztő orvaiul tiszteletnek és szeretetnek, hanem a társadalomban is ő a legkedveltebb (‘gyének egyike. A társaságnak, melyben ő jelen van, kétségkívül mindig ő a középpontja, annyira tud mulattatni és nevettetni. Toasztjai szikráznak a szellemtől és ha komolyan beszél is, mélyen hat a szivekre. Kitűnő szónok s a legjobb recitá- torokkal felveheti a kéz tyűt. Komócsy mögött egy tarka életpálya fekszik. Árny és fény váltakoznak egymással és az a férfiú, a kinek nevét most a Kárpátoktól az Adriáig emlegetik s ki a társadalom legelőkelőbb tagjainak ba rátságával dicsekedhetik, egykoron egy lábbeli készítőnél is dolgozott, inig az­tán falusi tanítónak csapott fel, s las­sanként, fokról-fokra emelkedett föl oda, ahol ma van. Mily óriási utat kellett megtennie, hogy erre a polezra fel vergődhessek, hogy az irodalom egyik jelese, a Pe­tőfi társaságnak aleluöke, Szoluok-Do- boka megye tisztb. főjegyzője, több tantestület tiszteletbeli tagja stb legyen! Mint paedagogiai iró is jelentékeny sikereket aratott és a paedagogia terén is sok jeleset alkotott. No de hiába nem is kedvelik meg az embeit! De ő sem marad adós a társadalom­nak s iparkodik neki visszafizetni mind azon jókat, melyben ez részesíti. Hogy többet ne említsek, évek hosszú során nevel fül egy-egy szegény fiút, aki tel­jes ellátásban részesül házánál. Hát még...no de azokról nem szabad szóla- nom, szavamat kellett rá adnom. Jól mondja róla .egy életirója : „Vaunak elegen, kik sokat köszön­hetnek neki, ő miudent egynek köszön­het csupán. Mint Heiueliez, ő hozzá is eljött végre : „...egy jó fiú, szívvel teli Ki ember módra gondját viseli“ s ez a derék jó fin nála sem más, mint — jó maga ! HEVESI JÓZSEF. Aradi Gerő színtársulata, Szolnok, jul. G. Tisztelt Esztergomi Nézőtér ! Kedves Kar társam ! 1 b Örvendj pajtás, 12-ikóre kiderül a te napod világa, is*"ét vidoran fognak lobogni „babloukáid“ (az avatatlanok csak színházi mécses néven ismerik !) vége lesz a te sötét unalmadnak : jön­nek a színészek ! Komám, modliulom no kicsinyeid őkel mert nem afajta trupp ez, liánom Aradi Gerő színtársulata. Mi nézőterek tud­valevőleg borzasztó finnyások vagyunk, sőt értotlenek, fádalr, nagyon sokszor nagyot ásítunk és versenyezünk egy­mással, hogy melyikünk ad nagyobb viszhangot. Hanem hidd el, jelenben magam is megembereltein magamat, csak úgy nyekkentem az erőlködésben, midőn zsúfolásig hagytam megtömotni. Terin- gettet ! Hogyisne ? majd meglátod, hogy ha még annyi néző fogja is megtá­masztani falaidat, mégis megrendülnek majd, ha Nagy né Könyves Mari nagy hősi termetével kilép az általad sok szór rosszul pártfogolt deszkákra és megzonditi erős és mégis lágy hang­ját, megforgatja fenyegető és jóságos szemeit, büszkén fölveti szép de kö­mény állásit ajkait. És sajnálni fogod majd Bodrogit, a keményen föllépő felesége ,előtt meg­hunyászkodó .jó férjet (a tótloáiiyban) a ki majd riva fakad ; hanem hát olyan savanyúan felvonuló mozdulatlanok sze­műidéi, melyek alól pontosan negyed­óránként pislognak apró szemei és olyan kétségbeesetten lóg hosszú orra a szájába olyan mély hangon lamentál, hogy mosolyognod kell. El lehetsz rá készülve, mily fészke- lődés támad majd üreged soraiban, ba kilép it piczi, csevegő kis Bodrogi Lina, meg a szelíd hangú, szemérmes moz dulalu Hauke, rét leány — akarom mondani Aradi Emilia, és a furcsa szép és karikatúra Misii, tót legény, ki láttára liolyeslőleg bólintva kell elismerned, hogy Arányi Dezső finom mimikára képes szemeivel, meg a szá­jával, a hogy azokat hol örvendve, aggódva huiiyorgatja, félrehúzza, maszk nélkül is nemzeti typuszt képes adni. Szívesen veszed majd, ha a fürge csinos Dolliidul* tekint majd le rád ele­ven szemeivel, kerek magyaros arczá- val. Somogyi meg bizonyos, hogy im pornál ni fog neked, ha I. Lajosban fő­városias mérséklettel látod majd meg­jelenni. De érdemes is ám ránézni, mert ugyancsak nem zsibvásáron szedte az at ti I liíj át ; már ebben aztán Aradi uramé az érdem, a ki szép és jel lein­ket es kosztümökre nem sajnálja a pén­zét, — de a színészeire sem. Fizet nekik pontosan és nincs egy is, a ki ne nyilatkoznék méltánylattal igazgatója felől és a inig el nem veri a véletlen, nem is távozik zászlaja alól. Nem is kóbor c z i gá n y színészek ezek, hanem tisztességes, kedves társ a 1 g á s u p o 1 g á- r o k. Olló hiszen a nézőtérre tóvelyedtem, pedig van még számodra valaki, a ki már csak igazán nem érdemelné meg, hogy üres fogsoraidhoz mondja el él- czeit. Borándnak hívják a gyereket, kanom te hajlandó lennél őt Halminak nézni ! Latod pedig nem utánozza Halmit, de a mint magas tenorhangján, cseveg és bizonyos finom ösztönnél fogva a szótag kiemelését többre tartja a mon­dat el kiabálásánál, a rendes kezdetet és lassú fokozatot az igénytelen, szán- déknélküli komikumot többre az arcz- fiutoros, már eleve haiidabandázó, ka- czngö pojáczerségnél : önkényteleuül Halmi tulajdonaira ismersz benne. Csak az kár, hogy sokszor vesz tu­domást rólad és monológjait, félreszó­lásait hozzád intézi. Már pedig tudod komám, hogy ró­lunk nem szabad tudomást vennie a színésznek, ki magának és nem a né­zőtérnek játszik. No de hisz ő még csak 23 éves, érted ? Még ha jó isko­lába kerül, lehet elegáns színész belőle. Ha neki nem szabad, végy te tudomást róla és róluk ; megérdemlik, hogy ne tátongasd szájadat s az ne kongjon aa ürességtől. Kollegád a szolnoki nézőtér. RAKODCZAI PÁL. Heti-tárcza. (A ki a virágokat szereti. — A ki a virágokat nem szereti. — A kit nem is lehet szeretni. — Ki mit szeret. — Virágokról színészetre. — Milyen a mi közönségünk. — A legszomorúbb reklám — Aradi Gero. — Legközelobbkviszontlátásig a színkörben !) Egy szép^ asszony nagyon szereti a virágokat. És ez nagyon természetes. Mit is lehetne mást igazabban és ár­tatlanabbal szeretni mint a virágokat ? Nem régiben egy unatkozó barátnője talán megszólta gyöngédségét a virá­gok iránt s hogy odavetett nyilatkoza­tának annál nagyobb súlyt adjon, ke­reken kijelentette, hogy ki nem áll­hatja a virágokat. Benne vau az már a titokzatos asz- szonyi jellemben, hogy nagyon szereti megiiigyelni és lerombolni azt, a mit más jobban és boldogabbal szeret mint ő. Hat mit csinált a szép asszony?—- Talán csakugyan lemondott a virágok kedveléséről ? Még egyszer jobban sze­rette s barátnőjével egyszerűen szakítani kezdett. így mondta el nekem a történetet : — Egy asszony azt mondta nekem a limitkor, hogy nem szeretem a virá­gokat. És én azóta nem szeretem azt az asszonyt. Nagyon szeretetreinéltóan tudta el­mondani s gyönyörű kék szemeiből va­lóságos ibolyák mosolyogtak felém. Különben ki mit szeret, aztáu Ítél­jük ni(íg, vagy ítéljük el. Leggy’.krabban pedig azután, a mit nem szeret. Például egy szép asszony nagyon szereti a szép ruhát, de nem szereti a könyveket, szeret azután nagyon pom­pásan öltözködni, de nem szeret sem­miféle művészettel sem törődni; szeret végül gálád pletykákat kigondolni, de ki nem állhatja, ha ezért mások ki nem állhatják. No hát a természet nagyeu sokféle de semmi sem sokfélébb az asszonyi természetnél. Virágokkal kezdtük. Virágokkal, me­lyek a mi gyönyörűségünkre pompáz­nak és illatoznak. De vau még a vi­rágoknál is gyönyörűbb s pompásabb a mi szintén a mi gyönyörűségünkre szolgál. Ez nem hervadó s nem elmúló élvezetet nyújt, mert a művészet or­szágába tartozik Mi lehetne más, mint a színészet, melyet olyan kitűnő társulat fog kép­viselni az idén nálunk, a milyen az Aradi Gerő-féle társulat. Emlékezzünk csak vissza néhány esz­tendővel színészetünk pártfogására. Mondjunk vagy tiz esztendőt. Itt volt az alatt Nagy Lujza, Beődy, Mándoki, Völgyi és Tóth Béla a töb­bek közt. Legrangosabb színtársulataink pompásan megbuktak. Leggyarlóbb szín­társulataink pompás remiuisceutiákkal álltak tovább. Nagyon kételkedő természetű vagyok, de az esztergomi közönség jó ízlésében nem merek kételkedni. Be van az már bizonyítva nagyon sok szép példa által. Hát akkor mégis honnan ered az rendszernek a szabadban való folytonos moz­gás. * Az imaház hegysikról tekint a völgybe le, s kis tornyából a zárda atyák harangja már reggeli fél hat órakor hívja össze a szentmisére felkészülőket. A zárda és temp­lom körüli lér szőlővel van beültetve, mely a burátok tulaj do. in. van azonban túlsó ol­dalán szép gyümölcsös kertje is. A zárda kis múzeuma kiváló figyelemre köti le a szemlélőt. Vannak a kutásatások alkalmából fölfedezett régi római pénzei, különféle rovarok gyűjteményei, s egy tok­ban üveg alatt őrzött 3 drb. már egészen kővé vált mogyoró példánya, még Constau- tiu római császár idejéből, ki e helynek gyógy hatását már akkor is ösmerte. A kis kolostor a gr. Wíckeuburg család alapít­ványa. * Gleichenberg 1500 fürdő látogatót képes egyszerre befogadni. Nevezetesebb épületei a Vereinst-liaus, mely a fürdőigazgatóság székhelye szép terasseával s a „Kühlhaus“ díszes parkjával s szökőkutjával. Vau a Kulirliausuok szép olvasó, tágas táncz- és zongern terme. Nevezetes „Höff- linger1'nevű három emeletes szép villája, to­vábbá színháza. Kilátása a selyem pázsitos rétre nyílik s egymással szemközt vannak a begy aljában, az uj stylű „Villa. Max“ pyramis alakú tlmjáíval, rózsabokraival és zöld rejtélyeivel. „Possenhofen“ Ízlésesen rendezett parkkal s szökőkutlal. „Hotel és Stadt Venedig“ csinos parkokkal és rejtőhelyekkel. „Stadt, Pest“, és „Stadt Ofen“ villák illa­tos fenyveseikkel és rejtőhelyeikkel. A hegy tetején tiindoklenek szép sétányokkal össze­kötve : „Brünnerhaus“ Thum und Taxis herczeg„HubortusHof*‘ja. Albrecht főherczeg „Waldbaus*“ katonai játékouyczélú alapít­vány. A „Zürich“-bői most izlésszeriileg át­alakított „Luisens Villa“. Mindezen villákat árnyas séta utak kötik össze a főparkkal melyekből mindé* laikus vendég egyszerre minden kérdezősködés nélkül az ivókuthoz talál. Közelben áM gesztenyés árnyak között a „Vereins“-restauratio, szép terasseal sze­ne pavillonnal. Jobb oldalon, vár alakban tüudöklik a hegytetőn a „Szűz Villa“ elegáns parkjával és tágas kerti sétányaival. Ezzel áteleuben „Villa D’Orsay“ zöld sötét rejtő helyeivel, „Grazerbaus“ rózsák labyrintjével, „Triestiue“ „Weinaclits“-baum Schuch villák, sötét zöldben s piatanok árnyában. A kuttallszem- közt „Fülilhaus,“ világhírű vizszállifcmánnyal és sósinhallatioval. Sötét zöldben „Felsen- haus“ „Sweizerei és Eranzeusburg“ regé­nyes csoportozatábttn tündökölnek, öreg gr. VicKenburg nyaralójával. A kút feletti ma­gaslaton van a „Hosnital“ apáczák beteg ápolója. Fürdők helyisége mellett kis parkok között „Wienerhof“ „Streichen“-wein villák és „Amiahof. “ — E mellett az üres téren több uj villa van épülőben, melynek határ vonala Stadt. Pest Villa területével érint­kezik, a hol kedves enyéimmel laktam. Nem hagyhatom megemlítés nélkül még a „Grazerhaus“ szomszédságában a Holzer ezégnek nagyszerűen berendezett divat, rőfös, rövidáruk, vas és fűszer kereskedési üzletét. A bejövét torkolatánál van a széf „Hotel Mailand“ gesztenyés sétányaival és„Paulus- liof“ díszes kis parkjával.Közeli távlatra vau innen hegyoldalban „ Villa Plaukeusteiu“ séta utakkal környezve. A „Wallnerliof“ Berlinerhof, Klieinhaus, a szép községi elemi iskola, Joluunishof, Marienburg, Leopoldshöke, Rudolfból, Sey- friedliof, a, hires Sweizerei, a vöhjvben Mii- reck féle Gasthaus zur ungarischen Krone, a hegy domborulaton „Hohe Warte“ szép ki­látással az előtte elterülő sima szép rétre, és gyönyörű diszkeddel, Van mindjárt az ivókutaktól balra az elreteszelt torok öblitőuél felvezető szép vadon sűrű fák s meredek kősziklák közötti sétány a „Scliluch-bau“ Távolabbi változatos sétákat lehet tenni az erdőség különböző irányában : zum „Taferl“ mulatöliázhoz, zur Emerichshőhe, Gleichonberger Kogel, Dorf Gleiclieuberg, Schloss Trautmausdorf, Joliau- nisbuseu, Niederl, Forstliof, Mülilsteiubmch, Bauern hajisel“ stb. Es ezen fárasztóbb sétákat gyalog vagy szamár s öszvéren vagy hordó székeken le­het megtenni ; hová a fákra festett színek után könnyen oda talllui. Bérkocsiu messze kirándulásokat lehet tenni, „Johannisbruu, Steaden, Kornberg, Riogersburg, ős régi várba és Bertlio Idstein Seffer pasa kasté­lyához. * Gieiohenbergnek van közigazgatási ható­sága, a polgármesler vezetése alatt, A rend­őrök zerge figyelemmel őrködnek a rendre a séta órákra s a parkban a szivarzás ti­lalmára. Van postahivatala, naponkint négy­szeri vasúti közlekedéssel, távirója. tűzoltó testületé, s Höffliuger nagy ház birtokosnak villához vezető magánérintkezésre telefon összeköt tetése, több kávéháza, ezukrászboitja, sok étkezőhelye s kisebb kávémérése. Az elgyengiilt betegek tolókocsikban te­szik sétájukat, bogy a szabadbau tiszta s üde légáramlatot élvezhessék. Az előzékeny fürdő orvosok leginkább a kutuál látják el betegeiket tanácscsal. Jól berendezett gyógy- tára nevezetes. A fürdő igazgatóság a közönség részére gyakran rendez a „Vereins“ restauratiöbau társas tombola játékokat, szép nyeremény tárgyakkal,Reuuniókat Krenzbeueket a Kur­haus elegáns termében, melyek azoubau a fürdői szabályok szerint soha este 11 órá­nál tovább nem tarthatnak. Látni lehet ekkor, és a sétányokon, ki­vált reggel a kutuál s fél hétkor délután a Kurhaus előtti kis parkbau, szép hölgyvilá­got, változatos és elegáns toilettebeu. Kü­lönös nagy érdeklődéssel olvassák a Kur- listát, várják a posta megérkeztét s a leve­lek kiosztását. A fiirdőlátógatók többnyire mell és torok betegek; részben épek és egészségesek is, és csak szórakozási vágyból jönnek ide. Vannak azonban olyanok is, kik azután a fürdői élet örömeitől nehezen tudnak megválni. Vannak a kies fürdőn olyanok, kik teljes üdüléssel s ujulfc élettel téroek vissza, vannak olyanok kik édes em­lékekkel gyarapodnak, de olyanok, is kik ke­serű csalódásokat viszaekjmagukkal hónuk­ba s fájdalmukat a szív legmélyebb sírjába temetik. Mi üdülten távozunk s derült mosollyal búcsúzunk el tőletek kies tájak s kedves em[ékü vidékek.“ Isten veletek ti gieichen- bergi virányok, soha de soha nem feledke­zem meg rólatok ! SANDQK AUGUSZTA-

Next

/
Oldalképek
Tartalom