Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 22. szám

mely a, szereti*tben kölcsönös nagyra becsűIósb “ii és ;i ,szeretet szolgálatában nyilvánul. Egyesületünkben ugyanis az egység szüli az erőt, a katona, ki a csatában megfeledkezik a. fegyelemről, oka a nctaláni vereségnek, azért, ohajt- juk s melegen ajánljuk, hogy a köri polgárok és tagok közt egyetértés, egység és szeretet uralkodjék, — társulatunk korántsem lévén oly intéz mény, mely a felekezeti szűk kehi őséggel párosult osztálygyiilölet szítását ezé- lozná, sőt a democratikus iránynak hódoló igazság szerint, a, jogegyenlőség sérthetlensége mellett határozottan állást foglalva, pirulva fordul el a napjainkban nagy hullámokat vert antiszemita mozgalmaktól, melyek választóvízként leforrázni készülnek a felekezeti tolerantiát, mint a szeretet legnemesebb gerjedelmrit. (lilénk helyeslés.)

Legyen társadalmi egység, testvéri zavartalan béke és honpolgári szövetség a, haza, földjén lakozó felekezetek, népek és nemzetiségek között, hisz egy anya szült, egy anyaföld táplált édes mindnyájunkat. Egyetértésben megférnek, a különböző felekezeti polgárok tágas ez országban, ne legyen gyű felség* köztünk, a, zsidó és keresztény egy isteni és emberi törvény alatt éli vilá. gát, becsülje meg egymást, ez polgári kötelesség, hisz a, külön fajú népek és fele-kezetek nem képeznek külön nemzetet köztünk, egy hazánk van, egy jIsten, egy király. Mikor a nap Kárpát bérczei felett, keleten föl kel, egyszerre felébreszti egész Magyarországot és mikor nyugaton az alpesi hegyekben le- nvugszik, egyszerre megpihen minden élő, soha. se találjon a fölkelő nap e honban viszályt és polgárháborút s mindig békében búcsúzzék tőlünk, áldva ha jön, áldva, ha megy.

„Egymás üdvéért folyton harezotok A párt,viszály nem áldott meg soka ! El. az önzéssel! hőbben küzdjotek : Való legyen s közjó erényetek !“ jegyzi meg helyesen nemzeti dalnokunk.

T. közgyűlés ! Visszapillantva a lefolyt polgári évre, szabadjon még föleiül i tenem, hogy egyesületünkben a társalgási kedv s hangulat, mely a művelt körök egyik lőkellemét, hol kedélyes, hol elmés eszmecsere által a sokoldalú művelődésnek egyik iskoláját képezi, valamint, főleg az olvasási vágy is évről-évro fokozódik s igy oz utóbbira vonatkozólag csak nem marad igaz mindig, hogy akármi szépet és jót higyjünk a magyar emberről, de azt

hogy olvasni szeret, nem mondhat fa róla legjobb barátja sem. — Napjainkban már nem felel meg a valóságnak, miután ennek világos, tényekkel való czáfolatát bírjuk köri lelkes könyv tárnokunknak azon hivatalos jelenteiében, mely szerint a múlt évben 553 kötet könyv szolgáltatott ki s olvastatott el mindinkább gyarapodó szerény könyvtárunkból a, társulati polgárok által : mi tngadhatlanul igen jelentékeny befolyást gyakorol a kör tagjainak művelődésére, érzelmeinek nemesítésére s hazai nyelvünk s irodalmunk felvirágoztatása ra. (Tetszés.)

Es most azon őszinte óhajjal es forró kiválóitokkal nyitom meg a "közgyűlést, hogy az élet s minden jóság I-Tene tartsa meg áldozatkész védnökünket Hazai Ernő ur ő nagyságát, éltesse faradhailan buzgalma választmányunkat, derék tisztviselőinket igen soká, adjon egyesületünknek minél nagy obbszámu, ügy buzgó t a gokat és szerény kaszinónknak teljes felvirágzást !

Ez érzelmekért és e szellemért lelkesülve és küzdve, erősen bízhatunk abban, hogy heteljesedik mindnyájunknak ama forró óhajtása, miszerint Bá- torkeszi mezővárosunk területén még évtizedeken át virágozzék és éljen tár sas polgári olvasókörünk. (Elénk éljen sós s taps )

A beszéd után szóló a tagok által egszivélyesebben üdvözöltetett és egyhangúlag, már negyedszer, elnöknek ;álaszt,atott.

előtt csak az egyetemek és akadémiák j termeiben tárgyaltainak : ilyenkor a honpolgárnak is tágasabb ismeretekre van szüksége, ha azt akarja, hogy a korral haladjon, annak műveltségi színvonalán álljon é> másoknak is világítson.

Helyi polgári olvasó egyesületünkbe való beléptünkkol tehát a szellemi bányászat azon munkaterére léptünk, melynek lankadatlan művelése társa dalmi és közművelődési hivatásunk köréhez tartozik.

Előre tehát ! előre ! Ez korunk lármája, ez századunk jelszava. Igen előre az észszel, előre a tudománnynyal, előre a műveltséggel, de előre a szeretettel is.

Es e szeretet nevében üdvözlöm én ma önöket, tisztelt kör polgártársaim ! Testünkből test., vérünkből vér. én mindnyáját üdvözlöm vallás, állás, és rang különbség nélkül. En nem is merek különbséget önök közt. (Tetszés ) Legyen tisztelr polgártársaim meggyőződésünk bármily eltérő, számolunk eriő 1 istennek, számolunk magunknak, számolunk lelki nyugalmunknak, de a szüreteiben nem lehet eltérő meggyőződésünk, mert a szeretet csak egy és : erről számolunk már nemcsak Istennek, de számolunk az embereknek is. Az j ész gyarlóságáért, az érlelem hiányos i voltáért nem Ítélhet cl senki, de a j szeretet hiányos voltáért elitéi min- s dónki. Ez a természet szava, a tenné- |J szét szavát, pedig elnyomni bűn. I

A viszály gyöngít, — bizalom s t szeretet tesz erőssé. 1

Más jogait tiszteld, jognak a mér- i ve csak egy, — hangoztatja a magyar í költő. 1

Igen uraim ! az önzés által vont d jégkérget nines a mi meg; cpessze egyéb, | mint a zászló, melyen e két szó van írva : „felebaráti szeretet,.“ (Helyeslés.)

S ép azért, több felekezeti elem- I bői áll) polgári olvasó-körünk a mellett, hogy kizár minden politikai irányt s felekezeti türelmetlenséget, fen tartja magának, sőt zászlajára, tűzi a feleke- zetnétkíili közös jelleget, melynek jelszava : egység, testvériség s az abból kifolyó szeretet szellemét, mely társas körünk különböző felekezeti polgárait lánczként összefűzi s melytől minden időben és térben önzetlen szeretet még az ellenségek és különböző felekezetek iránt is várható. E szeretet sorompóba hívja, az önzést, a haszonlesést és dicskörbe helyezi az emberi nagyságot,

a hires Pel \skei Nótáriust rajzo-lln. nu- lönbeu Gvadányi mindig azon volt, hogy alakjait élőknek, hiteleseknek bizonyíts». így egy helyütt azt mondja, hogy Bonyovszky gróf meglátogatta őt s elbeszélte neki kalandjait. Midőn 1790 ben Gvadányi a diaetára ment Budára, Rontó Pál is fölkereste:

Rontó Pál is Pestre akkor elérkezett A korouációt látni igyekezett.

Megtudta, hogy én is lejöttem Budára, Szállásomra jőve nyaka szakattára. Stabáli.ssa voltam, Őt mindig szerettem,

Bár akasztóiéhoz, miut major vezettem.

Muul gróf Benyovszkynalc, mind maga életét Földön tengereken esett történetét,

Setét tömlöczökben töltött rabságokat, Kamucsat kából való szabadulásokat,

Voltaképen nékem mind elbeszéllette Szép sziliekkel aztat éppen nem festette.

Más lielyíilt azt erősíti, hogy Rontó Pál ;

Pesten szállt s örömmel átjőve Budára, Hogy láthatott vala vigasztalására.

Én őtet kilencz nap magamnál tartottam Pozsonyba felmern él), haza bocsátottam.

Elbeszélte nékem ott egész eleiét,

Mind maga, mi.d pedig grótj i történetét.

Irt h.rorn leve et n em Szakolc.á.a

Egy könyv a mestergerendáról.

Gróf Gvadáuyi Rontó Pálja.

IV.

— Bcfejozés. —

Hogy R »utó Pál élő s Benyovszky Mór történeti alak abban nincs mit kételkednünk. De, hogy Rontó Pál számos nagyított vagy költött kaland hőse azt a rövid kivonatból is láthatjuk. Csakhogy ami meg nem is történt vele az oly ügyesen rá van fogva, és meg vau tétetve vele, hogy csak Gva- dányinak sikerült, ki a magyar huszár összes csínyeiben Rontó Pált választotta mintául. Epen igy a Peleskoi Nótárius alakja sem egészen költött. Hiszen számtalan elmaradt, minden újítástól irtózó alakokkal bőven találkozhatott az akkori társadalomban. Összevette tehát a vonásokat s azokkal

Eeayovszky már történeti személy volt. Részivelt a lengyel fölkelésben, Madagaskárbau a franciáknak gyarmatot alapítóit ; emlékirata korában európai könyv volt, minden müveit nemzet a maga nyelvén olvasta. Az is való hogy Gvadányi a hírneves Benyovszkyt jól ismerhette, sőt, hogy rokona is volt.

Bonyovszky Mór emlékirata a magyar irodalomban csak Gvadányi nevezett müvében hagyott nyomot. Gvadányi müvében a — gróf kaiandjai Ilii ragaszkodással a német kiadáshoz egész szárazon vaunak fölsorolva. De Gvadányi érezte, hogy a puszta kalandhalmaz, az idegen városuk, népek és viszonyok tárgyalása nem fogja munkáját népkönyvvé emelni, holott azt akarta, hogy Bonyovszkyval saját nemzete is megösmerkedjék.Ami Bonyovszky rajzában magyar vonás van, azt megtalálhatjuk az eredeti emlékiratban is, hol mindig magyarnak vallja magát. De valamint a. XVT1I. század e hírneves ka landol a, kit hazához, nemzethez mi sem kapcsol, kit csak az emberiség és a világ eszméje lelkesít csakis világ

idi agyőm a falut, .. A bosnyák főbbe kell indulnom, od i aiiol most háborúskodnak.

— Én Istenem, be boldogtalanok vagyunk ! — zokogott Mariska.

— Vigasztalódjál, kedves]rózsám ! — niondá LaC/.i. — Viseljük el zúgolódás nélkül nehéz sorsunkat hisz nem lesz ám mindig igy ; előbb-utóbb majd bennünket is megsegít, a jó isten ; számunkra is derül még egy verőfényes nap . . .

Mariska zokogva borult a legény kebleié.

— Csak arra kérlek, kedves rózsám, ne feledj, — rebegte Laczi, — emlékezz uéba-nóbá rám . . .

fis magához ölelvén a zokogó lánykát, tmesuosókot nyomott ajakára.

— Isten veled Laczikám ! — szólt

Mariska. — Eredj, ha menned kell ; a jó Isten legyen minden lépéseddel!

Ezután távozni készült ... de ismét visszafordult és a legény karjaiba rohant

Mindketten zokogtak.

Soká állt egy helyben mozdulatlanul. Egyszerre útnak indult lassau lépdelt . . . ineg-megfordult gyakran. Jól esett neki megállni , . . Már a falu tornyának is, csak tetejét látta , . . a/.tán mitsern látott.

. . . Amióta elhagyta a falut, Mariska egészen megváltozott, az örökös mosoly helyett néma fájdalom s epedés lopózott szép szemeibe, rózsás urcza halványodott, mintha tavaszi hó lepte volna el. Merengővé lett. Néha egész nap elüldögélt anélkül, hogy r.zólt volna. A vig dal is elszállt ajkairól s csak ritkán hallatta bűbájos hangját, de akkor is mindig szomorúan, mint az árva fii- i. Vt*. ni»!'; pápát ••Íratja.

Kérő gazda gyakran kérdezgette, miért oly bus? mi lelte ? — de Mariska mindig csak azt erősíthette, hogy nincsen neki semmi haja.

Kérő gazda hitetlenül rázta a fejét s inindeovre nyugtalanabb lett.

E.szakánkint aggódva hallgatta szobájából áthallatszó mély sóhajait és keserves zokogását.

Egv éjszakán szintén hallgatózott.

Zajt hallott.

— Tűz vau ! tűz vau ! — kiáltások hangzottak az utczáröl.

Felugrott fekvőhelyéről és az ablakhoz sietett, hogy kitekintsen,

Rémitő látvány tárult szemei elé.

A szomszédház tűzben állott, minden oldaláról lángok nyaldosták és a sziporkák a közel fekvő épületek tetejére röppentek.

— Uram. atyám ! — hebegte ijedve,

— a Kondor Péter háza ég . . .

Es feledve a mi köztük megesett — feledve azt a nagy haragot, mely Őket oly sokáig képes volt elszakítani egymástól, az utezára sietett, hogy felebarát! kötelességét teljesítse : segélyt nyújtson szerencsétlen

gazdájának.

Az egész falu népe összcsereglott ! , . de senki se mert behatolni az égő házba, hogy a benszorult Kondor gazdának megmentse életét.

E perezben Kérő Pál lépett a roskadozó épület küszöbére s csakhamar eltűnt.

— No, ez határos az isteukisértéssel,

— mormolták, a kik Kérő Pál merész cselekedetét észrevették, éd keresztet vetettek.

A szél mindegyre élesztő a tüzet.

Mák a háztető is roskadozni kezdett

Mindnyájan lélegzetüket visszafojtva várták a. Iörténeiidőket.

Kérő Pál ismét megjelent, karján az eszméletlen Kondor Pétert tartva. Utat tört a uéptöwieg közölt és az eszméletlen öreget átvitte házába.

Kondor csak másnap nyerfco vissza eszméletét.

Felnyitván megtört szemeit, meredten bámult szél. a szobában :

— Hol vagyok ? kérdezte elhaló hangon Mariskától, ki ágya melleit ült.

—• Legyen nyugodt, — szólt a kérdezeti, — majd utóbb mindent meg fog tudni.

— Ug,\-e csak álom volt? —- kérdezte kétkedő hangon, a, leányra meresztve üveges szemeit és félig si költi» moi.dá: — En Istenein, a házam ég ! Tűz van !

. . , A füst megfojt! . . . Jaj nekem!... Segítség . . . Segítség !

Es szívig ható nyöszörgéssel, remegve dőlt \ issza párnájára.

Szemei ismét lecsukódtak s csakhamar elszunnyadt.

Nehány nap inul fán állapota már anyuidra javulásnak indult, lívgy közölhették velő a tör téliteket,. •

E képzelho'ő, mily lelki küzdelmet vivőit, midőn megtudta, hogy az a férfi men-[ telte -meg életét s ápolta őt, kit esküdt j ellenségének tartóit.1

•Végre is a hála érzete legyőzte harag- | ját s megindulva kérdezte Kérő gazdától,! meglud-e neki bocsátani ?

— Félre ismertelek . . . nagyon félre! ismertelek'— niondá —- é> szelnei kömbe; lábadlak. B oci'áss iimg i i

— Legyen feledve, a mi köztünk megesett — szólt Kérő — és legyünk megint oly jó barátok, miut hajdanában.

Kondor gazda odauyujtotta a jobbját Kérőnek — és barátságos kézszöritással pecsételték a köztük megújuló barátságot.

Néhány m ppal később, Mariska örömére, Laczi is visszatért, a bosnyák földről — s minthogy összefíiződésüket most már apáik sem ellenezték, három vasárnapra, három kihirdetésre. Isten-akaratából félj és feleség vált belőlük.

ERNYEI KÁROLY.

— Kudarcz. Egy akrobata színtársulat vasárnap este a színkörben három fokú meleg mellett a közönség tüntető visssavouulása miatt világ-fájdalomba oaott.

— Közmondás. Kouiároiuban a következő igen érdekes közmondás keletkezeti : Pontos, mint Terii a ráta- fizetésben.

— Journaiistéka. Nagy-Öl veden Pólya Lajos munkatársunk külön heti lapot indít. Fogadja őszinte részvétünket.

— Uj zenemű. Táborszky és Parsch- iiál megjelent ifj. Fahrbach Auf Schritt und Tritt polka franejaiso-ja,ára 75 kr.