Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 13. szám
eszi» üstökre 100.— XVI. Jótékonyságokra : 58. Szegény ok élelmezése és gyógy it ás ára 30.— 40. Árva és lelencnek tartására 222.— 60. Törvényhatósági szegény alapr? 500.— 61. Segedelem és jótékonyságra 56.— Folytatjuk. Fővárosi lóvéi. Egy nagy halott. — Bózsaláncz és vasbilioes. — Egy karperec* története. — Szegény tatár. — Egyesületek.—Országos magyar egylet. Ismét, egy nairy halottunk van ! Fiatal volt még és vidám. Szemeiben pezsgő életkedv, arczán gondtalan boldogság honolt, egész lénye jókedv és vidámság volt, amerre járt kinyíltak az öröm virágai, a szivek kitágultak, a vér pezsegni kezdett és a lelkeken mámoros bódulat vett erőt. Es most nincs többé. Fiatalsága, elhervadt, az életkedv kialudt szemeiben s vele kihalt a jókedv és vidámság. Öröm helyett mindenfelé gyász és szomorúság, a sziveken bánat, a lelkeken bú : meghalt Daruéval herczeg ! Sírba lettük, eltemettük. És most siratjuk fiatal halálát. Mert ő nagyon kedves volt mindnyájunknak és mindnyájunk szeretetét osztatlanul bírta, hiszen elűzte lelkünk sötét gondolatait s elaltatta vidám paj- zánsággal a, szivek bánatát. Sokan, sokan kegyelettel fogják őrizni emlékét, különösen pedig azok, kiket rabságba ejtett s kedves rózsa- lánczokkal kötözött meg s a kik felé most Hymen asszonyság (csak nem tételezzük föl róla, hogy magáról megfeledkezve, még be nem volna kötve a teje) nevet sokat Ígérő, biztató, bátorító mosolygással. És mert a síron is virágok nyílnak akként hajtsanak ki Ca,inéval lierczeg hantjain azok a piros, mosolygó rózsák, melyeket Amor gondoz, ápol, hogy aztán Hymen leszakaszhassa őket s megfon hassa azt a hires rózsalánczot, mely némelyeknél soha el nem hervad, mindig mosolyog, illatoz, másoknál azonban elváltozik vassá s lesz belőle rabbilincs, nmlyet oly nehéz elviselni s melytől olyan nagyon-nagyon szeretnének egynémelyek megválni. * Az utóbbiakhoz tartozik egy grófi; pár is, melynek neve a legfényesebb: magyar mágnás nevek között emlitte-l tik.' 1 A család egyik kiváló tagjának nemrég vis<lt magas állására kellene csak czélzást tennem, hogy e névről letépjem az incognito fátyolét, de eny- nyíre nem akarok indiskret lenni. Elég az hozzá, ennél a párnál is vassá változott már az a. bizonyos ró- zsaláncz, s miiii,lio<ry ők, már állásuknál fogva, som rázhatják azt le magukról, mindegyik a, maga módja szerűit iparkulik könnyebbé tenni annak elviselését. A férj erre keres szórakozást, a nő amarra és bizonyára talál is mind a kettő, mert békességesen megférnek egymás mellett s nem igen lehet hallani ama bilincsek zajos csörreuósét. A múltkoriban azonban még is ki- szivárgott a nagy világba, egy kis pikáns történet, melyet e bilincsek csör- renése regélt el. A grófnőnek egy igen becses és értékes karperec/ volt veszendőben. Tiivó tették az egész házat, de nem akadtak rá sehol. Az ékszer családi ereklye volt s roppantul sajnálták eltűrését. A grófnőnek eszébe jutott, hogy pár nap előtt egy este rajta, volt az elveszett ékszer Egy rendőrtiszt, kit a férj hívott a házhoz, < lövette a cselédséget, szigorú vizsgálatot indított, mely azonban egyelőre nem vezetett eredményre. — Csak hogy az eredmény még sem maradt el, a mi a kocsis vallomásának köszönhető. A kocsis ugyanis szintén kérdőre vonatván, kijelenté, hogy ő a kérdéses estén nem kocsizott ő méltóságával, a ki akkor egy bérkocsit vett igénybe. A bérkocsist nagy ügygyel-bajjal sikerül felhajszolni, ez aztán azt vallotta, hogy ő semmit sem tud a kérdésben levő ékszerről, tessék azt a. képiró-utcza * szánni házában keresni, a hova ő a. méltóságos asszonyt amaz estén szállította. A rendőr elment a, képiró-uteza * szánni házába s bekopogtatott egy igen csinos huszárkapitány lakásán, hol az ékszert csakugyan meg is találta s visz- szajuttatta a méltóságos grófnőnek. Pár óra múlva a gróf fölkereste (nem a huszárkapitányt, — mert erről ő nem hallott semmit, hanem) a rendőrtisztet s jelentette neki, hogy az ékszer már megkerült, nejének egy ruhája zsebében volt, melyet amaz este viselt. A rendőrtiszt némán hajtotta meg magát s mikor a, méltóságos gróf ur eltávozott, nem állhatta, meg, hogy el ne dörmügje magában: szegény tatár! * Eshogy a farsang elmúlt, ismét beáll majd a komoly munkálkodás ideje. Különösei) tapasztalható ez már is az egyes egyesületek részéről,melyek minden elkövetnek, hogy a kitűzött ezé Íjukat minél jobban megközelítsék. Persze, hogy mint mindenben, amit túlhajtanak, úgy az egyesületi életünkben is sok már azabusus Annyi már nálunk az egjesület, hogy kétségbeejtő. Úgy leszünk nemsokára, mint az amerikaiak, akik szintén szörnyen művelik az egyesületi kultuszt s csak nem mindegyikük tagja valamely egyesületnek. Azon kevesek azonban,akik még eddig nem voltak tagjai semmiféle egy esületnek, elhatározták közelebb,hogy alakítanak egy „egyesületnélkü 1 iek egyelő tél." íme a fából vaskarika ! No de most igazán nagy dolog készül. Nem kevesebbről vau ugyanis szó miutországos magyar egyesületről a vidék minden városára, az ország minden községére kiterjedő szervezettel. A mozgalom vezetője A idény i Dezső a „Gotterbalte“ perből is ösmert fiatal zsurnaliszta, kit a felvidéki magyar ügy érdekében kifejlett eredményes működéséért a pozsonyiak arany tollal, a csallóköziek pedig ezüst lentatartóval tüntettek ki. A jókezdet tehát meg vau ; de kérdés : elég-e ily nagy eszme sikeréhez egy szál aranyos penna meg egy ezüst tin latartó ? ! Az ilyen mozgalomhoz pénz kell, sok pénz, abból pedig a magyar Írónak nem igen sok van ; Ardényinek sincsen. Nem az ő hibája, de hiba ! Vájjon lesznek-e és kik lesznek e zsebbevágó fogyatkozásnak korrektorai ? Mert Ardényinek folyóirata a „Magyar- ország“ melynél Grünwald Béla, Báró Thébusz, Lelioczky Tivadar, Moldovai Gergely stb. serénykednek és buzgol- kodnak a magyarosodás eszméje körül csak is hathatós támogatás mellett felelhet meg nagy feladatának s csakis úgy állhat fenn, ha nemzeti érzülettől áthatolt polgárok egész zöme támogatja. Vajba sikerülne az országos magyar egyesület felvirágzása! HEVESI JÓZSEF. Egy kis falazás. (Farsa ugut ;íiű 1 át ogat ó.) Egy farsang után való vasárnap történt. Két jóra.való farsangoló készült ki a falura, hogy egy nagyon kedves család vendégszeretetét élvezze. A kocsis mellett Fáraó egyik utóda ült nagyokat tekingetve le a helyzet magaslatáról a, lábai előtt nyugtalankodó czimbalomra. A kocsiban két jóbarát, a ki egészen ismeri és szereti egymást. Együtt vigadták keresztül a farsangot, együtt tépték a rózsát s együtt érezték a töviseket. A sivár téli tájkép tavaszod!k előttük, ha arra gondolnak, a mi az ut végén várakozik reájuk. Mogkészitik a programmot, hogy meg ne tartsák s előre kigondolják a tervezeteket, hogy minden épen máskép üssön ki. Végre megérkeznek. Vidám női hangok fogadják az érkezőket. Van-e valami szeretetreméltóbb a világon egy szép falusi asszony vendégszereteténél s valami kellemesebb egy szép faluzó leány nyájasságánál, a kit láttunk már lióditóan és elragadóan föltűnni a báli teremben ? Es ráadásul egy kezdő családapa szívessége vidámit föl, a ki nem tudja hogy mikép kötelezzen le még job ban, annyira, az örömünkre jár. A czimbalom meg a czimbalmos hiány nélkül, tökéletesen szállnak le a kocsiról, hogy azután segítsenek elmondani a húrokon helyettünk mindazt, a mit mi csak érezni tudunk s gondolni merünk Föl támasztjuk a nyájas asztalnál a letűnt farsang összes reminiscent iáit. Es nevetünk olyan quartetteben, a milyet még sohase élveztünk. Azután rákerül a nóta sorja. A mit csak el lehet mondani a ezimbalmon, azt elmondtuk s a vidáman töltött nap után, mikor megint visszarobogtunk, úgy vettük észre, hogy akárhány kirakatos bálnál is kedvesebb volt az a nap, a mit abban a nyájas kis faluban töltöttünk. Visszamenőt úgy éreztük, miutha< elvesztettünk volna valamit. Kerestük a czigányt, az ott ült a bakon s gondosan őrizte czimbalmát. Nem hagytunk el semmit s mégis nagyon, de nagyon éreztük, hogy elvesztettünk valamit. Csak az találná ki legelőbb a ki megtalálta ! V—i. nies, de az újjá inat tenném tiizLe, hogy nem találod el, vájjon melyik az ? Mert mind a kettő szép is, fiatal is. . . .Ne haragudjál meg, hogy itt bit- látszólagos apropos iitlkiil egy kérdést intézzek hozzád. — Olvastad-e Sacher Masoch „Szerelmes szerkesztőség“ czimíí beszélyét? — No lásd ! — az abban főszereppel bíró hölgyet épp olyannak képzelem, mint a milyen e két szépség közül a szőke. Különben hódit mindakettő, legalább hihető, hogy hódítanak. . , . A tündérbirodalmat tehát uagyob- bára bemutattam. Álmodol-e, vagy ébren vagy ? — nem tudod Az egész, mintegy szép álomkép vonul el szemeid ekó'tt. . . . Az én szivem is úgy van vele; — az is — úgy hiszem —, hogy kifáradva a szenvedélyek félig meddig lezajlott viharától, — pihen, szendereg ! Csak néha-néha rezzen föl egy kissé, midőn azt a ..............őt látom ellebegni e lőttünk. Ne keltsd fel a szegény alvót, s ne kívánd, hogy az ő rovására föl fedjem előtted a. zárt menyország előtti reménytelen veszteglőn kinjait. Megtanulod te még azt amúgy is rna- íadt-vq |.ia majd egykor szived megnyílik a remény teleli szerelemnek. LOItl) BABY. Szünóra után. Sziinóra után volt. A tikkadt párok uj erőt mentve folytatták a tánezot. Mintha csak jótékony zápor frissítené föl a virágot, olyan uj kitartással indult neki a souper csárdás. Az én kis tánezosnőm is aranyosan járta. Állhatatos akartam maradni ahoz a fogadásomhoz, hogy ezt a tánezot csak végig fogom nézni. És elnéztem volna sokáig, ha őt nem látom mindig magam előtt. De engem az nagyon bántott, hogy más öleli át karcsú derekát, hogy más valaki szorongatja puha bársony kacsóit, bogy más kacsingat bele azokba a kimondhatatlan varázsé szemekbe s hogy másnak jutnak azok a sziklás megjegyzések, melyeket annyira megszerettem. Kezdtem nyugtalankodni, cigarettem kialudt, kényelmes szemlélődésem egyhangúvá lett s úgy találtam, hogy nagyon unalmas egy elhatározásra adtam a fejemet. Nem izzadhat többet egy ceyloni feliér elefánt, mint az a duzzadt arczu fekete frakkos tánezos, a ki vele járta. Csak a báli teremben meg nem fogadni soha semmit ! Végre véget ért a második újrázás is. Az én kis tánezosnőin csintalanul mosolygó fűzte karját karomba s szinte meg feddett érte, hogy visszavonultam a legaranyosabb keletű táncz elől. Hanem azért megkönnyebbülve lélek/,ott föl. Akkor azután végigsétáltunk a termen s nem láttunk mást, csak vidámságot s nem hallottunk mást, csak jókedvű megjegyzéseket. Már mint egészen a magunkét annyira nem törődtünk azokkal,a kik ráértek velünk törődni. Szünóra után sokat szabad. Szabad bizalmasabbnak lenni. És szabad összehasonlítani a múltat a jövővel és kacagni rajta minden keserűség nélkül. Kaczagtunk rajta, ha nem is minden keserűség nélkül. Egyszerre csak úgy vettük észre, hogy senkit se veszünk észre. Az én kis tánezosnőin merően tekintett rám,mikor azt vitattam, hogy azt a nótát, a mit most játszik a czi- gány, figyelemre se méltatja. Petiig a czi- gány olyan némán tekintett le a karzatról, akárcsak az országgyűlési közönség, mikor odalenn nagy dolgok történnek. Egyszerre csak egv gavallér karja szúrt volna keresztül, annyira hegyeseu és hevesen törtetett felém, ha hirtelen eszünkbe nem jut, hogy most már mégis csak rá- zendült a nóta s a terein keringeni kezd. Az a táncz mindig a legkedvesebb, a melyiket egyik se kéri, de mindakettő óhajtja s egyik se adja, hanem mind a kettő kapja. Egy akarat egy gondolatban. Ilyen szünóra után való aranyos hangulatban fogadtam meg, hogy ezentúl mindig csak szünóra után kezdem meg a vigasságot. mert a mi szünóra előtt történik az igen unalmas arra, hogy reá még a szünóra után is érdemes lenne gondolni. u— r. Aphorismák. (Dictáta egy agglegény.) Senki.se őszinte, senki se jó, senki nyílt hozzád, csak jó magad. Becsüld meg tehát magadat gyerek és senkivel se törődjél többet csak magaddal. * Azt vitatja a mi kedélyes Brézsi barátunk, hogy minden fehér személy lunatikus. Én meg hozzá velem, hogy csakis a szerelmes rabszolgák teszik lunatikussá az asszonyokat. Hidd el öcsém. * Luxus a szerelem, akár a díszruha. Már én ammondó vagyok öcsém, hogy nagyon drága portéka a feleségtartás, hát fizesse is meg az árát ? * Bizony megbolondultál öcsém, ha megesküszöl rá, hogy csak egy szép lány van a világon. Szép az vala- menyi, hanem nagyon okosan kell ám válogatni belőle. * Hát csak menj robotolni öcsém Hanem jegyezd meg jól, hogy akkoi jársz legjobban az öreg isten hegyibe, ha a vén lányokat tánczoltatod. *
