Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 1. szám
Jánosné, Sclnvnrczel Józsefné, Feigler Gusatávné, Büttner Antalné, kiket nem fog el fel (\j tol ni egyhamar több évtized napirendje sem. Horczegprimásonk bőkezűségét a lefolyt esztendő nagyszerű adatokban örökíti meg. Palotája készen áll, hatalmas alapítványai negyedszázados püspöki jubilaeumán országszerte ünnepel tté teszik az 5 nevét. Főkáptalanunk a lefolyt évben egy hazai műkincs megmentésére nagy áldozatot rakott le a nemzet oltárára. A garamszentbenedcki templom restaurálásával kezdjük meg azon szép adatok fölsorolását, melyek a művészetre, tudományra és irodalomra vonatkoznak. Pázmány Péternek a herczegprimás díszes emléket állíttatott. Máj er István püspök a drégelyi hős Szondy emlékére nagyobb összeget áldozott, az országos könyvkiállitáson Knauz, Bankó, a primási és főszékesegyházi könyvtárak nagy dicsőséget szereztek Esztergom jó hírnevének. Knauz Monumentái, Beszédes Műkincsei kétségkívül fényes nevű vállalatok. Az esztergomi irodalmi életet a fővárosi sajtóban Rényi Rezső, Földváry István, Gfyőrffy Iván s még mások képviselték, lapunk szerkesztője különösen a Pesti Napló és Budapesti Hírlap szá mára küldött kimerítőbb tudósításokat és tárczaczikkeket. Bártfay Géza pedig az Egyetértést látta el sűrű tudósításaival. Perén) i Kálmán versei s Masz- laghy Ferencz Epigonjai hagyták el legközelebb a sajtót, melynek egyik buzgó munkása Honik Egyed az idén ünnepelte nyomdászati működésének ötvenedik évfordulóját. Uj szaklap is keletkezett a „Gazdasági Értesítő“-ben. — Arany János emlékére lapunk 125 irtot gyűjtött. A tudomány köréből megünnepeltük dr. Hutta ötvenesztendős orvosi működését, a reáliskola alapításának huszonötödik évfordulóját s az idén telt be egész zajtalanul Bellovits Ferencz és Kaan János negyedszázados tanári pályája. Nohány jeles tudományos felöl vasás mellett több könnyedebb szépirodalmi felolvasás is volt, különösen a casinóban, hol nevezetes Széchenyi ünnepélyt is rendeztek. A zenészeiben különösen Takács Imre philharmoniai hangversenyei emelkedtek ki. Ugyancsak a lefolyt év tette jó- liangzásuvá egy esztergomi szobrász nevét, kiről ma más helyütt is megemlékezünk. A színészet ügyét Tóth Béla színtársulata igyekezett szolgálni. Nevezetesebb mozgalom volt az őszi párkányi honvéd lovassági szemle, melyen József főherczeg is városunkba érkezett és pedig ezúttal legelőször. Kaptunk polgári olvasókört, uj szervezetű városi tűzoltóságot, rádásul megyei tűzoltóságot, állami postát, zálogházat még csak az iparoktatás ügye s a kaszárnya kérdésen kívül a vasút ügye maradt elintézetlen aktának. Ezekhez a$5 adatokhoz fűződik a lefolyt év emlékezete. Köszönjük meg a jót, bocsássuk meg a rosszat s higyjünk, reméljünk és szeressünk megint előliül a boldogabb uj esztendőben. Küzdve bizzunk ! Ne gratuláljunk ! — Uj esztendőre való. — A legnemesebb szokás formák is elaljasodnak, mihelyt bizonyos anyagi czólok palástjaivá lesznek. Ilyen elfajult társadalmi szokás az u j esz te n cl e i Szerencsek i v á n at. Hordárok és lámpa gyújtók, inasok és szolgák, bakterek sőt sírásók adják át egymásnak a kilincset, hiszen uj esztendő napján a zsebelésnek bizonyos szabadalma van. Hiába való munka, még ez idő szerint, a nyilvános hadjárat ellen a jó zan ész hatalmát érvényesíteni, ijesztendő napja Esztergomban olyan nap, amikor nemcsak a csirkefogók hanem maguk a rendőrök D zsebelnek. Olvasom a mi szeretett István bácsink villámhárító felhívását az újévi üdvözletektől való megváltásra. Azonnnal el is megyek, oláiratko- zom a mentőiven, leteszem a vérdijat a szegények számára szánt összegekhez, mert ez már igy van minálunk szobásban. Kinyomtatják a nevünket egy vész- mentes lajstromba, amit valamenyien megkapunk és valamenyien tisztelettel félreteszünk, mert valamennyien nyájasan g ratu 1 á 1 un k egy m ás nak. így van már ez régóta szokásban Esztergomban. De van is benne még mindig valami költészet. Hiszen az olyan lélekemelő, mikor az orvos betegeinek, mikor az ügyvéd mi volt azelőtt, midőn még semmi sem volt, sőt azt is hallottam kérdeni, miként jött létre az ősszellem, az Isten. És az Istentagadók nagy része liitetlenségök alapjául azt veszik, hogy nincs Isten, mert nem volt, a ki létrehozza. Én részemről az Is- eutagadókat sokkal rosszabbakuak tartom az eretnekeknél. Azok csak egyes tanokat nem hittek, vagy magyaráztak félre, az Isten létezését azonban sohasem vonták két ségbe. Ami a két előbbi kérdést illeti, hogy t. i. mi volt azelőtt, és mi lesz ha a világ nem lesz, ezek szintén oly természetűek, melyek az emberi ész véges határait a végtelenségig túlhaladják. Oly két kérdés, melyek őrültté teszik az embert, anélkül, hogy megfejthetőlc volnáuak. Azt igen sokszor hallottam, bogy most itt, majd amott hirdeti egy álomlátó, miszerint a világ ekkor és ekkor fog tönkremenni. Az ilyen álomiátoknak különben jó dolguk van. A világinisztuhís gondolata nagyon sok szivet képes megremegtetni, és az ihletett álomlátólr, próféták jó pénzért még a világot is képesek megmenteni a végromlástól. Legújabban, ha jól emlékszem, 1875. év augusztus hó valamelyik napján kellett volna tönkremenni a világínik. Vártuk is a végzetes nagy üstököst, melynek «1 kelleti vón mindent söpreni a föld színéről, és meg is jött az, de sokkal békésebb természetű volt, liogysem az emberiségnek ártott volna, és a világ megmaradt úgy, a hogy volt, csak azon különbséggel, hogy néhány évvel később Magyarország elfoglalta Boszniát. A 17-ik században egy szerzetes nagy zajjal hirdette azt, hogy a világ vége közeledik. „A szláv nép harczra fog kelni a germán elemmel, és le fogja azt igázni A germánokkal együtt le fognak tűnni a többi nemzetek is. Eljő azonban az idő, midőn az elnyomott népek szabadságukért fegyvert fognak emelni, de mielőtt ezt kivívnák, az egész világ 1926. július 13-án, délelőtt 11 óra és 4 perczkor el fog veszni.“ Már most kedves olvasóim csak rajta, használjuk az életet, mert a mennyi a fentebbi jóslatból már eddig is beteljesült, alapos reményünk lehet arra nézve, hogy negyvenhárom év múlva nem leszünk ott, ahol most. Ez a negyvenbárom év pedig nagyon gyorsan fog letelni. Vigadjunk tehát ! Bort a pohárba, szívbe szerelmet, Fé're a búval, félre a gyász ! Balga az. a ki fél a haláltól, Balga ki életére vigyáz ! Jöjjön a vész el, zúgjon az örvény, És belevesszen bár a rilág, Bánatok árja, tőre a búnak, Vig sziveinket nem töri át ! B. U. É. KJ PHILANTROP. — Uj zenemüvek. Rózsavölgyi és Társa kiadásában épen most jelent meg Zimay László Magyar ábrándja egy népdal fölött. Áru 1 fit. Továbbá Pap Dezső „Régi dal“, Jókai Dózsa Györgyéből a költő dala ónekhangra, zont gorakisérettel. Ára 80 kr. klienseinek, mikor a hitelező adósainak a mikor az ellenség az ő ellenségeinek egész nyájasan boldogságot kivan. Oh mennyit el lehet egész észrevétlenül rejteni, hamisítani és változtatni az udvariasság ezer rétfi köpenyébe! Hiába való hát minden törekvésünk az ujesztendei banális szerenesekiváuatok eltörlésén. Szükségünk van rá akár csak a kellemetlenségekre, hogy az élet kel- lemeit annál inkább élvezzük, s az ujesztendei köszöntések néhányáért valamennyi kellemetlen üdvözleten átessünk. Mintha csak azóta adnának az emberek egymásnak kevesebb boldogságot amióta azt csak kívánni szokták egymásnak. Az a sok ezen üdvözlő névjegy tartalmaz-e egyebet udvarias szerencseki- vánatnál ? És találunk-e bennök a sze- retetből csak egy sugarat is! Sokkal jobban tennénk, ha tartalmatlan szerenesekiváuatok helyet üjesz- tendó napján megfogadnék, hogy szeretni fogjuk egymást. Akkor azután nem kellene csak kívánnunk a boldogságot. AUCUN. Vasúti értekezlet. A pénteki vasuti értekezlet a város közgyűlési termében a lehető leg- figyelemre méltóbb mozgalom volt ami eddigelé e közérdekű kérdésben fölmerült. Majd 60 főre ment a résztvevők száma. Az értekezlet egyhangúlag Bn- rány János urat, mint a meghívók kiadóját választotta meg elnökül s Takács Gézát jegyzőnek. Magáról az értekezletről részletes tudósítást nem közölhetünk, a mennyiben majd minden szónok egy terjedelmesebbre kidolgozott beszéddel lépett föl, A Burány János által szerkesztett fölirathoz első sorban Horánszky Nándor képviselőnk szólalt föl egy nagyszabású beszéddel, melybennem csak az Esztergom-Nánától a Dunán át Esztergom érintésével Uj- Szőnyig, illetőleg Naszályig vezetendő vasút tervezetét hanem az ismert szárnyvonal alternatíváját is helyesli és ajánlja. Utána Fuchs Miksa kenyérmezei nagy- birtokos és vasúti igazgató szólott a kérdéshez mindnyájunk sajnálatára németül, de azért igen tárgyilagosan és tartalmasán. Brzorád Rezső szakavatottan és alapos érvekkel vitatta a szóban levő vasuti tervezet előnyeit. Mészáros Károly Fuchs több érvét kellő értékre szállítja le s azt indítványozza, hogy az értekezlet véglegesen csak akkor intézkedjék, ha már a szomszédos bányák birtokosainak és bérlőinek álláspontját ismeri. Fuchs Miksa kinyilatkoztatja, hogy ő félre teszi az aggályokat, bízik a vasút eszméjének ke- resztülvihotőségébeu s habár a mostani uj * cözlekedósügyi miniszter rosszul is van informálva, tőlünk függ, hogy ügyünket a jobban informálandó minister elé vigyük. Horánszky Nándor kijelenti. hogy ő a direct összeköttetés mellett van, nem hisz a Májthényi-féle terv életrevalóságában, mert ezen csonka pálya által nőin lehet kielégítve vidékünk érdeke. Jogosult azon aggódás, hogy az itt szóban forgó költséges pályára forgalomba jönne-e magán tőke ? Ajánlja, hogy az esetbon, ha a szóban forgó tervezet nem stkeresithető, akkor a szárnyvonalos összeköttetést a fővárossal törekedjünk elérni. — Andrássy Gyula csatlakozik Horánszky véleményéhez. — Dr. Helcz Antal a kérdés erős szorgalmazását sürgeti s ajánlja az elnök által benyújtott előterjesztés teljes mérvű elfogadását. —Rédly János lloránszkyval és Andrássyval ellenkezően csakis a szőnyegen levő tervet találja szorgaliwiizandónak és érdekeinkhez leginkább megfelelőnek. — Takács Géza styláris megjegyzései és néhány egyéb felszólalás mán elnök összegezte az értekezlet eredményét, mely szerint az általa benyújtott kérvény a miniszter elé terjesztendő. Az egyhangúlag elfogadott fölirat átadására kiküldött bizottság tagjai: Burány, Horánszky, Andrássy, Reviczky, Schvar- zel, Brzorád, Fuchs, dr. Helcz, Frey Ferencz, Marosai, Bischitzky, Rédly, Schwarcz József, Wallfisch Lipót, id. Klement Ferencz és Holdampf. Az élénk értekezlet 1 óra után véget ért. Herczegprimásunk Rómában A Budapesti Hírlap római levelezője után közöljük a következőket: „A herczegprimás előbb Jacobininál tett látogatást, s csak azután fogadtatott külön kihallgatáson a pápánál. Az államtitkár midőn értesült Simor János küldetése céljáról arról tudniillik, hogy I. Ferencz császárkirály te- kintvo úgy az egyház érdekeire, mint az olasz állam nyugalmára egyaránt kártékony ellenségeskedést a pápa és az olasz király kormánya között, szívesen ajánlja fel a kibékités közvetítésére személyes szolgálatát — a hála és öröm kifejezésével emlékezett meg a Habsburg dynasztiának az egyház és pápaság körül szerzett nagy érdemeiről, és azon kegyeletes s bölcs hagyományokról, melyek az osztrák politikát a szent szék irányában mindenha vezérelték. Beszédközben tüntetőleg emelte ki a bibornok államtitkár, hogy az osztrák magyar fejedelem ezen lovagias, magasztos ajánlata nemcsak a pápát fogja lekötelezni, hanem az olasz kormányt is hálára fogja bírni Ausztria-Magyarország iránt. A pápa által való fogadtatás, habár egészen magánjellegű volt is, mégis az udvari szertartások bizonyos ünnepélyessége mellett történt. XIII. Leó a könyezésig meghatottan vette át Ferencz József császár király sajátkezű levelét; s szemeit látható örömmel emelte az égre, hálául a jobbra fordulás reményének ezen fejedelmi biztosítékáért. A pápa részletekbe bocsátkozott azon tömérdek sikánok és boszantások felett, melyekkel az olasz kormány részéről minden pillanatban találkozik. „Már életem sincs biztosságban“ monda remegő hangon. A pápa aztán nagy elismeréssel emlékezett Vilmos császárról, kit a szentszék iránt a legszentebb szándékok vezetnek. Az orosz czárról egy szóval sem tőn említést. De annál melegebb rokouszenvvel adott kifejezést az osztrák magyar uralkodó iránt táplált nagyrabecsülésének. Azzal végezte a pápa, hogy a fejedelem levelére sajátkezűlég Írandó választ fog Simoniak átadni’ A rószletekrenézvo pedig az államtitkár ad bővebb felvilágosítást. Erre Simor János átadta 5 szentségének a magával hozott Péterüllórekot, aztán megtette a törvényes relátiót nemcsak egyházmegyéjéről, hanoin egész magyar kath. egyházról. Előhozta ő eini- nentája egyebek között a muraközi részek ki hasításának szükségességét is a zágrábi diöcezisből. A pápa behatóan és nagy érdeklődéssel kérdezősködött a horvátok egyházi magatartásáról s odanyilatkozott, hogy a muraközi részerk ki hasítását megillető jogait az apostoli királynak a szentszék nem fogja korlátozni. A kihallgatás orré véget ért.
