Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 12. szám
Esztergom, V. évfolyam. Csütörtök, 1883. február 8-án. T 12. szám. Városi s megyei érdekeink közlönye. egjelenik hetenkint kétszer: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évié ..................................... fél évre .......................................... n egyedévre ..................................... E gyes szám ára 7 kr. G Irt. — ••3 , 1 . 50 SZERKESZTŐSÉG: HIRDETÉSEK. Ffalz-haz első emelet hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. HIVATALOS HÍRDIOTKSIÍIC : MAGÁNmiMMOTlíSIíK \u-. KIADÓHIVATAL: 1 szótól 100 szóig — fi t 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 00 „ megállapodás szerint lehető 1 égj Hiányosa liba n közültetnek. SzÉCHENI-TER <35., 200-.‘100-ig . 2 „ 25 „ 19 hová a hivatalos' s a magán hirdetések, a uyiltlérbe szánt közlemények, elölizete'si pénzek és reclamálások intézendők. Bélyegdíj 30 kr. NY1LTTKU sora 20 ur. Uralkodó eszmék. A jelon század egyik műszava, „modern“ igy szeretjük elkeresztelni, társadalmi és szellemi életünk haladását, ez tehát a nyilvánosság terén folytonosan hangoztatott korszakunk tulajdonát képező jelleg. A másik még elzárkózva él, titokban rejtőzve végzi munkakörét, társulatokat alkot, — rninde- nik saját rendszerét, nézetét, gondolatát tartja jónak ez az „orthodoxia“ szigorú ragaszkodás egy bizonyos elvhez, ez leginkább a szellemi életben nyilvánul, illetve ad magának kifejezést, mely megteremti a különböző társadalmi osztályokat, kasztokat, socialismus, Internationalismus, communismus, ka- tholikus és prot. egyesület, sémita és antisemita-egyesület. — Mind az orthodoxia szüleménye. Mi a tizenkilenczedik század előtagjai vagyunk, mi a kiknek jelszavunk a „haladás“ mint a mely haladás igen magas fokú a többi századokhoz képest, melynek kimagasló alakjai a művészet, mesterség, földmivelés, kereskedelem, közlekedés, irodalom terén tűnik ki.'i A szellemi élet munkásainak tehát oda kell törekedni, hogy a két ellentétes elvet „modern“ és „orthodixiát“ kiegyenlítve, nem azon kell törekednünk, hogy egymástól elváló egymást elidegenítő társulatokat alakítsunk, hanem az egyenlőség, testvériség, szabadság eszméjét törekedjünk átültetni, mert csak az elvek azok, — melyek a nemzetek jólétét előmozdítják. A társadalmi téren a munkás nyerje meg méltó jutalmát, megszűnt az elégedetlenség. A zsidó hagyja el kathekismusa azon §-át, mely azt tanítja, hogy „Szeresd csak a zsidót“ hanem tartsa azt meg ; „szoresd felebarátodat, mint teu- magadat“ — mondja a Megváltó. — Reformálódjék, alakítsa magát és rendszerét a korhoz, eltűnik Tisza-Eszlár- nak még a gyanúja is, — tanuljon magyarul, legyen jó hazafi, legyen zsidó de nemzeti jellegre magyar — és ne mint germánizátor szerepeljen. A különböző felekezetek oszlassák el a válaszfalat a társadalmi téren.— Ne azt íiéziik ki mily vallásu ki mely felekezet tagja, tartsa kiki saját meggyőződését és azon törekedjünk, hogy legyünk édes magyar hazánknak munkás, szorgalmas, takarékos, miveit tagjai. A gondviselés okvetlen béke és jóléttel jutalmaz. PÓLYA LAJOS. A polgári olvasókörből. Az esztergomi polgári olvasókör folyó évi február 2-án tartá évi rendes közgyűlését. Az igei: látogatott közgyűlést Dóczy Antal egy körmönfont velős tartalmú beszéddol nyitotta meg, melyet a jegyzői jelentés követett. Utána Szilágyi Adolf terjesztő elő pénztári jelentését, mely a kör vagyoni helyzetét kedvező megvilágításban tüntette elő. A pénztári számadás után főtiszt. Ferenczy György ur emelkedett föl és egy érdekes feszült figyelemmel hallgatott felolvasásban ecsetel to a kör magasztos czéljait és azon módokat, melyek a czél elérésére vezetnek. Továbbá a tisztuji- tást megelőzőleg -- elnök a tisztikar nevében leköszön s kéri egyúttal a közgyűlést egy korelnök választására. Fekete Pál indítványa folytán Dóczy Antal közfelkiáltással elnöknek válasz- tatik, ki |is a megtisztelő bizalmat megköszönve, a tisztikar többi tagjait megválasztandó knak ajánlja; minek folytán Hertelendi Gfyula alel nőknek főtiszt. Ferenczy György könyv tárnoknak, Szilágyi Adolf pénztárnoknak, Gyarmati József pedig jegyzőnek közhelyesléssel megválasztattak. Tiszti ügyészül, miután a volt tiszti ügyész elnöki értesülés folytán ez állásban megmaradni nem óhajt, helyette Niedermann Pál választatott meg. A 20 tagú választmányba : Dóczy Antal, Ferenczy György, Tóth József szőke, Kubovits Ignácz urakból álló helyszínén kiküldött bizottság kijelölése nyomán a következők lettek megválasztva : Brutsi János, Dudás János, Fekete Pál, Gyurkóczi Antal, Holop Ferencz, Horvát Ferencz molnár, Ivis János, Kubovics Ignácz, Kugyelka Ignácz, Marosy József, Nagy Ferencz, föld m. Nagy János földin íves, Niedermann József. Sehula Mihály, Szabó-Ráez József, Szóda Mihály, Száll er János, Tóth Imre, Tóth József szőke, Viszolai János, Póttagokul : Eli inger Ödön Köpöd! János, Kiffer János, Pandi Ferencz. Egyéb indítványok előterjesztésében Niedermann József vettgrészt, ajánlva a remélt fölöslegből 50 frtnyi összegnek jó irányú könyvekre való fordítását. Az indítvány csekély módosítással elfogadtatott. Továbbá Fér enczy György megváltoztatni kéri az alapszabályoknak a közgyűlési határidőt tárgyazó §-át. Ez szintén elfogadtatott azon megállapodással hogy ezentúl az évi közgyűlés december hóban karácsony másod ünnepén tar táti k meg. Más tárgy nem lévén, elnök barát ságos üdvözlése után a közgyűlés véget ért. GYARMATI JÓZSEF jegyző. A féltékenységről. (Böjti elmélkedés.) Kedves barátnőm ! Nekem is fülemhez jutott a, férjed felől kerengő hir, hogy magának egv barátnőt tart és fájdalom ! te elég gyönge vagy e miatt féltékeny kodni. Ami férjedet illeti, sokakat ismerek, kik vele egy betegségben süllődnek. A szegény férfiak, kik mint ostoba madarak, ama teremtések csalogatásai által magukat fogságba ejtetni engedik — úgy látszik, hogy attól a pillanattól fogva, midőn a hálóba bevonatnak, elvesztik józan eszüket és inkább szánalmat, mint bősz,a.nkodást érdemelnek. Te azonban éjjel nappal átengeded magadat a mértéktelen nagy szomorúságnak s kétségbeesésnek és nem foglalkozol egyébbel, mint azzal, hogy férjedet miként nyugtalaníthasd és uj szerelme élvezését mi módon kerítsed meg. Ezt nem kellene tenned édesein! A házasnő erénye nem abban áll, hogy férje után leselkedjék, sőt őrizze, hanem abban, hogy magát hozzá alkalmazza. Ezt pedig úgy teszi a nő, ha férje esztelenségeit békével tűri. Különben is ő a maga barátnéját csak olyan személynek tekinti, kinél 'gyönyört keres, ellenben nejét felesé- * I Az „Esztergom és Vidéke “ tárcsája A trasteverina. — Rajz. — ALPHONSE DAUDET. A d a r ab ii a k vége volt. Mig a közönség, az érzett benyomásokat egymással közölve előre tolongott, a költő egypár barátja, köztük éu is, a költőt a művészek bejáró asztalánál vártuk, bogy kifejezzük előtte szerencsekivánatainkat. Rendkívüli sikert a darab természetesen nem aratott. A pedáns kritika kimondta Ítéletét: „a darab nem színpadra való !“ Mi azonban büszkék voltunk barátunkra, ki oly nyelvet mert használni, mely gondolatait oly fön- séges versekben tudta tolmácsolni, mely alakjait úgy mutatta be, amilyenek a va- lóságoságban voltak. A gépészek, tűzoltók, figuransok közt végre előjött a költő s felénk közeledett. Felső teste kissé meghajlottnak látszott s mintha fázott volna, kabátjának gallérra föl volt gyűrve s részben szürkülő baját is befödte. A költő szomorú hangulatban látszott lenni, mert a jóbarátok s müveit emberek tapsa végre is a közönségnek csak egyik részére szorítkozott. Ha az ember busz esztendeig dolgozott s érzi, hogy tehetsége és ereje tetőpontját érte el, a tömeg egy- ügyőségében vau valami lealázó, ör.szemorzsoló ... .A közönségnek hátba igaza van. Kézszo ritásai nk, szereucsekivánataink egy kis bátorságot öntöttek belé. — Azt hiszitek, hogy csakugyan jól ment? Egyikünk biztatni kezdé : — Azt mondhatom — folytatá, — hogy minden tőlem telhetőt megtettem, S lázasan remegő kezét a mienkbe tette, könnyes szemeivel a mienket kereste hogy vájjon őszinteséget olvas-e belőlük. Mig itt ücsörögtünk az elhagyott járól! s barátunkat vigasztalni igyekeztünk, mellettünk, egy hatalmas, hamisítatlan olasz hang kiáltá: — Elég volt már a költészetből, gyerünk haza s együnk stufatót. Egyszersmind egy cappotteba s vörös koczkás köpenybe burkolt testes nőalak ragadta meg a költő karját annyira határozottan, annyira parancsoló módon, hogy a költőnek, mint arezvonásai íelreismerlietle- nül elárulták, véglietetlenül rosszul esett. — Nőm, mondá felénk fordulva, s azután nejéhez fordulva, mosolyt erőtetve kérdeze tőle : — Ne hivnók meg őket is, hogy hadd lássák, mily pompásan tudod te a stufatót készíteni. Az.olasz nőnek fölkeltette hiúságát, meglehetős barátságosan beleegyezett, hogy megvendégel bennünket ; tehát öten hatan — vagy hányán voltunk — elmentünk velük a Montmarte-ra, ahol laktak, a hires olasz marhapecsenyére. Megvallom, nur regen óliuiróttam e férfi tűzhelyével megismerkedni. Házassága óta barátunk nagyon visszavonulva élt majdnem mindig falun tartózkodott. De az, mit életéről eddig hallottam, szíikségképen fölkeltette kíváncsiságomat. Ezelőtt 15 évvel mikor feje még tele volt romantikus ala kokkal, Róma környékén egy bájos leánnyá találkozott, kibe azonnal halálosan belesze retet t. Maria Assunta, atyjával s rengeteg sok nővérével és fivérével azon tra&tgverei kicsiny házak egyikében lakott, melyek bele vaunak építve Tiberisbe s melynek falaihoz ódon halászsajkák vannak erősítve Egy nap oly helyzetben látta, mely a szép olasz leányt, a mint bosszú vörös kabátjában, vállig ín lg;, űrt karokkal igyekezett visszatartani a hálóból menekülni akaró angolnákat. A folyó, a színes ruha, a leány rendkívül mély fekete szemei, mindez lázas izgatottságba hozták a költő fantáziáját. Szerelmesünknek sikerült a leány egész környezetét — még az állatokat is beleértve — megnyerni a maga számára és igy Esszékéit a leánynyal a trasteverei Santa Maria egyházban, s a szép Assuntát kedvencz vörössárga macskájával együtt elvitte magával Era ncziaországba. Szegény ember! Tudod-e, hogy még mit kellett volna magaddal hozni Franozia- országba ? Egy napsugarat a szép déli vidékekről, egy darabot az örök kék égből, egy nádszálat és sást a. Tiberisböl, azután azon nagy hálók egyikét, melyek oly festői rendetlenségben hevernek a Ponte korzón — s végre egy jókora adag képzelőtehetséget. akkui mgaiamj mujy mim uhu* u i ii i adat a korai csalódástól, mely oly hamar várakozott rád. Alig rendezték be ugyanis házi tűzhelyüket, a szép trasteverina egy utálatos , óriási krinolinba bujt. ránczos és foltos Hibát vett magára. Fején egy párisi kalap i volt, úgy-a hogy megerősítve hajfonadékai- I hoz, s azért folytonosan ide-oda billegett. Páris hideg levegőjében, kék ege alatt, hol minden a maga színében látszik, nemsokára észrevette a szerencsétlen, hogy neje ostoba, véghetetlenül ostoba. A szép fekete szemek, melyek álmodozásba látszottak merülve voltaképpen egy felsőbb gondolatot sem tükröztek vissza. Nem árultak el mást, mint a Legnagyobb lelki n y u g a 1 m a t. — — a. I e gn a gy o b b — — jóérzetet, mi különben egy állatnál is megvan. Azonfö 1 fil a nő nevelése minden inkább volt, csak nem finom ; a legcsekélyebb ellenkezés hihetetlen haragra tudta gyullasztani. Ki mondta volna valaha, bog)' e szép szájból, mely becsukva o'y gyönyörű volt mint amilyeneket az antik szobrokon lehetett látni, egyszer szakadatlanul fog áradni aszitkolózás és átkozódás ! Tekintet nélkül fr éj ere vagy magára, nyílt utczáu.sziuliázban vagy akárhol volt, elkezdett veszekedni s heves jeleneteket rögtönözött egészen alaptalan féltékenységből. S azután hogy a szerencsétlenséget tetézze, a legesekéivébb érzéke sem volta művészi tevékenység iránt; nem tudta felfogni férje hivatásának becsét.’ Az a kis franczia, melyet nagy fáradsággal megtanult, ol feledteté vele az olaszt, s e kettőből oly keveivk keletkezett, 'mely elég komikusán hatott :
