Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 102. szám

Esztergom. V. évfolyam. !02. szám.

Városi s megyei érdekeink közlönye.

Csütörtök, 1883. december 20-áu

f

Ml5G.IEI.ENlK HETENKINT KÉTSZER!

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

egész évié fél élvre . riPg\ eilévn<

Fi LO FIZETÉSI AR:

Egyes szám ára 7 kr.

Iiotlí

fit.

krSZERKESZTOSEG:

Pfalz-hVz első emelet

l:ip szollomi részét illető k'i'izlomények kübli

KIADÓHIVATAL:

SzÉCHENl-TÉR

IS k.

HIRDETÉSEK.

iJZtu.MtviNi,- i n. i f ^ ^ ■,

Imvil. :i liiviitalos s n magán hirdetések, :i nyilftérbo szóul közlemény ele, elölizetési pénzek és roclanullások intézendök.

HIVATALOS HlIfOKTKSIíK : 1 szótól 100 szóig —• fid. 75 ki .

loo—200-ig . 1 „ r.o „

200— r.oo-ig . 2 „ 25 „

Hélyegdíj 80 kr.

MAO A NI 111» DIOTIÍSIÍK

megái hullni -is szerint leliető legjiitányosiibban közöl tétnek.

NYILTTIÍR sora 20 itr.

Hatodik évfolyamunk.

OS

Az „Esztergom évfolyamába lép.

A ko/det akadályait legyőzvo a hiányait kipótolva, már régóta mint életerős s hézagot pótló vállalat érdemelte a nemcsak Esztergom városa, de a nussze vidék pártfogását is.

A vidéki sajtó hivatását mi abban ill áljuk, hogy a szellemi élőt iránt na yobb fogékonyságot, a közügyek iránt bb lelkesedést, az anyagi érdekek iránt ikszorozottabb összetartást s kölcsönös írekvóseink iránt elismerést, vagy tisztó kritikát ébresszünk.

Ezen törekvések szolgálatára először * fílggetlonségre törekedtünk, mely nem öti meg kezünket ott, a hol harczról .m szó.

Másodszor figyelmes és körültekintő unkatársak segítségével irodalmi szin- .»nalra igyekeztünk, hogy közleménve- k no csak kitőltsék a lapot, de forma előadás dolgában is megállják a kö- lelöbb igényeket.

A társadalmi harmónia s a közérdek egcsorbitásával járó úgynevezett anti- iinitismusnak nem voltunk s nem legünk csatlósai. Igazságtalannak s kö- ípkori mozgalomnak tartjuk az anti- zemitismust olyan kiadásban, a hogy z a sajtó egy két szélsőséges orgánumban s az országgyűlés néhány oxcen- rikus prófétájánál kifejezésre talál.

De a mellett nem adjuk föl jogimat, hogy a sémitákban lelhető károsabb inövéseket no ostorozzuk. Egyforma [értékkel s egyforma tárgyilagossággal ell venni az embereket és eseménye- et annak, a ki a humán felfogásnak

I követelményeinek, híven szolgáljuk az ! egyesületek érdekeit s az általános jólét, műveltség és béke lesz minden küzdelmünknek végső czélja.

Ez irányban óhajtunk haladni.

A ki holyosli s méltányolja elveinket, az csatlakozzék hozzánk s erősbitso meg hazánk s városunk érdekében s a század müveit szellőmében folytatandó törekvéseinket.

A mai naphoz.

Mozgalmas és esoményes napra vir rád tunk. A megyei reslaurálio nevezetes napjára. Hat esztendő előtt restauráltunk utoljára. Mai nap olyan sejtelemmel teljesítjük egyik legszebb polgári jogunkat, hogy utoljára restaurálunk.

A tisztujitás actusa igen lélekemelőén érvényesíti a megyei közönség legszebb jogait, de ezektől a legszebb jogokról szívesen le fogunk mondani a tisztikar iránt való méltányosságból.

Méltányosságból.

Ez a jelszó vezéreljen ma is a mo gy o b i z o t tság i terembe.

Méltányosságból adjuk szavazatunkat azokra, a kikkel hat esztendőn keresztül meg voltunk elégedve. A kik hivatásukat betöltötték, a kik munkakörüknek tökéletesen megfeleltek, a kik sem a tisztikarnak, sem a társadalomnak sohasem szolgáltak szégyenére, a kik igen is szerény díjazásuk mellett meg olégcdtek a megyei szolgálat rögös pályájával s kétséges jövőjével, a kik nagy számú családi tagjaikat kimerítő áldozatokkal művelik és nemesítik az utánunk következő nemzedékek üdvére, a kik bíznak az érdem elismerésében s hisznek a méltányosságban : azok élvezzék tóvá bora is bizalmunkat, s ne

és igazságos méltányosságnak bajnoka. Üldözni fajt, üldözni egyes embereket, csak azért, mert zsidóknak születtek, Vidéke“ hatodik rájuk ruházni minden árnyat és gyűlöletet ismét csak azért, mert zsidóknak születtek, ezt az irányt nem csak igazságtalannak, de embertelennek fogja elnevezni az utókor.

A mi hiba, a mi üldözni való, ami kinövés van a zsidóban, azt kötelesség a nyilvánosság őrének a közjó nevében megtámadni, de föltétlenül elítélni s átalánositva segíteni nem csak igazságtalan, hanem ellenkező a század humánus olveivel.

Lesz idő, hogy a fölvert hullámok lecsitulnak s az antisemiták szívtelen és igazságtalan törekvései leteszik a fegyvert, mert be kell látnia mindenkinek a ki a közérdekek szolgálatába szegődött, hogy a közérdek első követel ménye a békés haladás s a szabadság, egyenlőség és testvériség mzgasztos hit- ágaza tának meg valósi tása.

Ez a mi álláspontunk az úgynevezett zsidókérdésben, melyet tárgyilagos ni a. pokoli s békés utón sokkal inkább meglehet oldani, mint válogatott gúnyszavakkal s mint a szeretetlenség leleményes ráfog ásaival.

Esztergomban a közélet mozgalmai és eseményei átaIában meg követelik azt, hogy a helyisajtó hasábjait ne töltse be egy rendszeres és czéltalan tárna dásu czikksorozat, mely minden üdvösei)!) törekvésű ügy megbeszélését kiszorítja.

Sokkal több dolgot ád a közérdek szolgálata, hogy sem az antisemitismiis meddő küzdelmeivel behatóbban foglalkozzunk.

Haladni fogunk tovább is a, haladás Ijáii, figyelmes őrei löszünk a közérdek

essenek olyan válságok alá, melyek nemcsak munkás multjokat semmisitik me<r, de mogérdem lt jövendőjüket s családi jólétüket teszik tönkre. Legyünk inéltányo ak, ha másoktól is méltányosságot akarunk.

A mai nap olé bizalouiteljason tekintenek a megyei tisztikar derék tagjai, kikkel átalánosjágbau szólva, őszintén meg lehetünk elégedve.

Pontosan, lelkiösmereteseu teljesítették kötelmüket, becsületesen végezték munkájukat, nem okoztak megtoldani valót, nem vetettek gyülölsóget, méltó tehát, hogy diadalt arassanak.

Odatartozom magam is a haladók pártjához.

Nem riadok vissza az újítások által keletkezett válságoktól, sőt ha a közérdek úgy kívánja többet adok a bizonytalan jövőbeli jóra, mint a bizonyos jelenbeli középszerűségre.

De a mai naphoz fűzött irányelvem a consorvativismus és méltányosság.

Nincs okom a megyei tisztikar se- melyik tagja ellen elégedetlenséget szítani, nincs jogom az érdemet el nem ismerni, nincs szégyeuelnivalóm a maradiság és méltányosság csöndes munkája miatt.

Restauráljunk zajalannl, de igazságosan.

Legyünk igazságosak, de méltányosak.

Legyünk in dlányosak és elismerők.

Akkor a mai nap eredményét előre üdvözölhetjük s az üdvözlet a méltányosig diadalát fogja kifejezni.

Ez az én szavam a mai naphoz. Ez az ón őszinte, felhívásom a. mai nap alkotóihoz Esztergom vármegye utolsó restaurálása akalmából. Egy mb. tag.

Egy cserkesz család.

Történeti adatok nyomán.

•Mindennapi történetet fogok elbeszélni, by történetet, mely különféle változatokban .ámtalauszor ismétlődött az oroszoknak a iftrlcesznek ellen viselt irtó háborúja alatt, hamil harczolt akkor véres ütközetekben az rósz elnyomók ellen.

Ez a háború is oly egyszerű volt’.Harcz szabadságért, küzdelem a szülőföld bírok á ért.

De a fehér czár igen sok katonával reu- elkezett, és a kaukázusi begyek szabad Iáéi által a másvilágra küldött minden egyes r/ák helyébe száz másik támadt. így vetett el a Kaukázus szabadsága. . . Hogy ennyi időre ? Ki tudhatja.

A kaukázusi hegyek egyik félreeső zugául néhány' rongyos viskó állott. E néhány ugyos viskó képezte egy cserkesz főnökéi egész birodalmát. A kán nem volt Ottón — törzsének minden fiatal, fegyverfog- ufó emberével mélyen a hegyek közé vonult . nagy Shamilhoz.

Nejére maradt a ház kormányzata, kit éliány mogorva hadastyán társaságában l.lhou hagyott. Öreg tehetetlen emberek, le annak idején minden tekintetben megál- k helyüket, de most már semmire sem jók ennélfogva nyugalomba helyeztetnek. Már edig tudvalevő dolog, hogy minden ilynemű vén sas igen mogorva, kedély télén em- h„r. A nevezett cserkesz főnök ezen »nyugdíjasai“ mindössze is csak annyiban különböznek európai társaiktól, hogy ezek tényleg nyugdijat élveznek, mig amazok soha életükben nem láttak fizetést. Hjah, a cserkeszek még nagyon hátra vannak a műveltség terén és csak sejtelemmel sem bírnak felőle, hogy léteznek oly emberek is, kik megfizettetik magukat azért, hogy fegyverrel kezükben védelmezzék tűzhelyeiket.

Mindazonáltal mogorvák és kedvetlenek' voltak. Nem azért, mert nem adnak nekik nyugdijat, hamun azért, mert, a főnök a várba dobta őket és nem vitte el magával, hogy résztvehesseuek Sliaiwil dicsőséges küzdelmében, halálos ellenségük ellen.

»Értenek is azok a tacskók a hadviseléshez.“ Hiszen még egy fejet sem tudnának tiszteségesew leülni egy csapásra ! Utoljára miég elrontják régi jó hírnevüket. Hejh, ha m ott lehelnénk...

így okoskodtak a vén sasok elhagyató tt- ságukban, ami azonban legkevésbé sem gátolta őket abban, hogy főnöküknek kis fiacskáját — a leendő főnököt — a rajongásig ne szeressék. A fiúcska — a kánnak egyetlen fia — alig volt akkor még négy éves. Volt neki egy kis nővére is, ki még egész napon át a függő ágyban feküdt és úgy liintázták őt. Ezen föladatot ugyan egy színtelenül a korán szent mondatait mormogó vén cserkesznő vállalta magára, de a fiúcska gyakran felváltogatta őt. Annyira szerette kis hugocskáját, hogy mihelyt megmozdult ágyában, rögtön leugrott a véli rokkant hátáról, ki épp gyakorlata előadást tartott neki a lovaglás és handzrár vívásban, messze dobta magától kis fahandzsárját és rohant bugához, hogy hiutázza és lecsititsa őt.

E két gyermek képezte ;i főnöknek és feleségének, ügy szinte az egész vidéknek örömét és büszkeségét; különösen a fin a szó szoros értelmében szemfénye a vén rokkantaknak.

Közönségesen így szokott lenni. Ha az öreg nem tetszik, a fiatal iránt viseltetünk szeretettel. Ő képviseli a jövőt.

így élték a jó öregek napjaikat csend és nyugalomban a félreeső völgyben. Ki is gondolt volna arra, hogy az oroszok megtalálhatják ezen rejtett és ismeretlen völgyecs- két, a farsang barlangját, mint ők nevezték

De a rubel szárnyra kelt és az oroszok megtalálták, amit kerestek.

Egy szép napou mindenfelé magas láng- oszlopok csaptak fel az égnek. A kánság falvai és kunyhói lángban állottak és asz- szonyok s gyermekek csoportjai jöttek a közel falvakból, menholyet keresendő a „várban.“ Férfi alig volt látható az egész vidéken. A vár, vagy kastély, vagy... szóval a kán székhelye épp oly nyomorult, roskatag épület volt, mint a többi paraszt viskók, csakhogy magas kőfallal volt kerítve és magaslaton feküdt. Az özönvíz előtt dívott hadászati fogalmak szerint tehát „uralgott“ a völgy fölött. De a mai kor gyarlott l.a- flászattaiu szerint semmi sem „uralg“; a legmagasabb begyet is meg lehet mászni.

Ezt akkor már az oroszok is tudták ; a cserkesz harezosok már évszázadok óta tudták, de ez alkalommal egysem volt otthon. Csak az öreg rokkantak voltak a várban ; ő rájuk várt azon feladat, megvédeni úrnőjüket és gyermekeiket.

Meg is feleltek kövességüknek emberül.

A cserkesz fejedelemnő hallotta a fegyverek ropogását, látta az égő falvaknak egetverő lángjait és egy perczig sem habozott a szükséges intézkedések megtételében. Félje elmondta neki távozásakor, hogy mit kell távozásakor tennie. Gyermekeit — a fiúcskát és a kis leányt — a már említett vén cserkészné' gondjaira bízta. Régi cseléd volt az már a háznál és oly hű mint a házőrző eb. Fia és unokája ott voltak a főnökkel Shamil táborában.

Aztán lement a kőfallal kerített udvarba és átvette a vezényletet. Az anya-farkas védelmére kelt barlangjában és kicsinyeinek.

A vén cserkeszek álmukban sem merték mar remélni, hogy még egyszer részesülnek azon szerencsében, mogküzdiietni hazájuk, szabadságuk halálos ellenségével. Mégis csak nagy és igazságos az ő A Halijuk ! Megengedi nekik, hogy becsületes igazhivokként a csatamezén lelhessék halálukat. Most már nem kell átlói tartamok, hogy egy sarokban a vaczkqu halnak meg, mint valami vén asszony Úgy is viselték magukat, mint hősökhöz illik. R.-kedt hangon üvöltöttek vad csatada- laikat és őrült örömmel ugrándoztak a sán- ezokon, nem keresve fedezetet.

Ki voltak téve az ellenség lövegeinek, mely gyáván meghúzódott a sziklák mögött. Do ők mindezzel nem [törődtek.

Az oroszok egyik ngastyánt a másik után lődözték le a sánczról, aztán rohamot intéztek az „erőd“ ellen. A kapuban egy szép viruló asszony állta utjokat és a roham'» csapat sorai közé lőtte ki pisztolyát. Az oroszok oda se néztek ennek. Egy szűrönv- szurás és az anya-farkas feküdt ott hívei között, — holtan.