Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 101. szám
Mm Tit,vo. Az ;i.Jó -.Ji.'lo-í I v,i • :i sáii.il ez :i körülmény bi/.ojy.ru nem kis szerepet játszott és ennek kell tu lajdonitammk, hogy az ellenzék részéről oly sokun maradtak el a szavazástól, íi mi a több napig tartó vita után kissé feltűnő dolog volt. K. S. Fővárosi levél. Csak most kerül tem haza Olaszország szép, mosolygó, fényes ege alól. Szemem még hozzá van szokva a tenger véghotetlenségéhez, a láthatár korlátlanságához és a természet nagy, magasztos szabadságához. Még fülemben cseng a gondoliorc dala, a mint gondtalan himbálta!ja gondoláját az Adria hullámain. És milyen lehangoló ellentéttel találkozunk itthon. Milyen borus, sötét itt az ég. Mily korlátolt az agy velők láthatára. Hogy lábra, kapott a szabad ság földjén, a szabadság hazájában a sötét középkor! A felsőházban a liberális ifjú mágnás sereg megbuktatott, egy még az 1799 iki nagy tisztitó tűz altul sank- tionált liberális eszmét. A „születőt!,“ törvényhozók egyszer, egyetlen egyszer adtak éietjelt magukról, most először, hogy egy igazán liberális eszmét kellett volna megszavazniok. A dolog nagyon természetesen rop pant nagy szenzácziót keltett országszerte. Egész délután nem hallettunk egjo- lmt a főváros utczáin, nyilvános helyein, kávéházaiban és magan társaságaiban mint e két szót : „hat szóval.“ Ennyivel győzedelmeskedett ugyanis a reaktió a szabadelvű ség felett. És most kezdődik majd újra a házban a — zsidó-vila ! * A múlt hót különben a színház hete volt. Nem hiába van oly oroszlánrésze a színészetnek kulturális fejlődésünkben, szerepet is játszanak annak képviselői társadalmi életünkben és a színészet ép oly közérdekű théma ma már, mint akár a politika. Csak látni kellett volna azt a roppant érdeklődést, azt a nagy korteske dóst, mely itt e héten lefolyt Evva és Blahánó között. A népszínház bérbeadásáról volt ugyanis szó. A lapok elkeseredett har- ezot folytattak, piszkoltak, szidtak, szóval egy egész restauráczió volt. D>‘ a,.ért, mégis É\ iának kellőit beleharapni az almába. Ő maradt meg direktornak és fog Ítélni továbbra a száz meg száz szin- műfaragó csodaszülöttei felett, melyek bői ugyancsak kijut neki bőven. — A múltkor is kapott egy ilyen férczelménvt, melyben a „nagy tehetségű szerző“ azt is beleírta az instruktióba, hogy János gazda (vissza tér a vásárról és meg látszik arczán, hogy a malaczokat olcsón adta ol.) — Prosit. * A múlt hét azonban Jókaiékó volt. A nagy iró neje, a kitűnő művésznő, Laborfalvy Róza 60 éves jubileumát ünnnepolto a főváros s vele együtt az egész ország. Fényes ünnepély volt. Magyarország legnagyobb írója és legkitűnőbb művésznője képezték az ováczió tárgyát és ebb * az ováczióba nem játszott bele egy oldalról sem a sötét irigység, melynek nálunk oly kiváló szerepe jutott. Mindenki oda Ítélte az érdem babér- koszorúját Laborfalvi Rózának és a királyi koronát Jókai Mórnak, „Bohemia királyának“. HEVESI JÓZSEF. Az esztergomi nemzetőrség.1 (Niedermann József felolvasása.) VII. III. Században főhadnagy Burány János, hadnagy Brucsi László, őrmes terek Patkóczy Ignác/, Paulovics Já nos. Tizedesek Búzás József, Szabó György, Válent János, Jónás György,; Niedermann Ferenc/ ifj., Szabó Sóki József. Közvitézek Sindler József, Kurez Márton, Ráczky József, Pintér Gáspár, j Spóner Mátyás, Major József, Ortner János, Stuglovits János, Balogh Fe- rencz, Dinnyés András, Est.ósi Józsof, Beneczky Mátyás, Báhszky János, Schádly József, Tóth János ifj., Szabó István középső, Rumpli József ifj., Szóda Pál, Körmöndi Mihály, Újvári János,' Varga Bejező István, Inlióf József, Adorján András ifj., Bekő János Öregebb, Csíkos József, Jó Dobronya Imre, Juhász István i'jabb, Kovács Simon János, Szóda Ferenc/, Oftsák István, Volonczei Imre, Kohl Márton, Vég József, Kis Miska János, Szabó József ifj, Körmöndi István ifj., Mészáros József,) Sovány Ferenc/, Juhász János muzslai, j Patkó János, Ispán János, Kerekes Péter, Sz ibó József, Giigvclka Isi vén ifj., Petiik Ferenc/, Hikváih Grál József, Kis Mihály logifjNigy Tóth József, Topián József, Csont.o Imre, Scheiclier Gáspár, Teplán Mihály, Ma jor János, Szabó György ifj., Burány András, Viszolay Ignác/, Tóth Leopold, Burány Imre, Czuc/or Antal, Szenczi József, Szabó Rácz János ifj, Balog János ifjabb, Szontgály János ifj., Gá lies András, Bencsik József, Timer János, Schádly István, Fiedler János, Trapli István, Nyári Imre, Schindler Ferenc/, Meszes 'Jihá.ly, Szabó István öregebb, Vörös József. Cseruó János, Kis Szölgyémi Forencz, Kovács Simon Mihály, Joó Dohronya Albert, Meklor Pál, Labanc/ János, Nagy Tóth István, Stámusz János, Adorján István, Szőke Tóth János, Törli Imre, Tóth Mihály, Major Mihály, Újvári Mihály, Újvári Imre, Csípek János, Vieg János, Szabó János, Rácskay Józ ef, Licsaer András, Gerendás János ujsori, Lauber János Grúber János, Szenczi Forencz, Bel kovics Mihály, Csente János, Képiró István, Teplány Márton. IV. Században. Százados Ma!ina János, hadnagy Etter Lőrincz, őrmester Cziglónyi Andor, tizedesek Ktibovics János, Pál kovics György, Vas István, Szabó Mihály, Novoszád Ignác/, Pán czél Jáno°. Közvitézek Kapa Mátyás, Patkó Fe rencz, Csudái József, Schvanyó Mihály, Kovács Mihály, Zsnfák István, Tóth József ifj,, Halász Ignácz, Patkóczi Forencz, Cserép Lőrincz, Paudi lg nácz. Meklor János, Szarka Józsof, Gyula Ferenc/, Kovács József, Kis Forencz, Patkóczy János börzsönyi öreg, Holop István, Burai János, Kis József tobányi, Szalva Antal, Juhász József ifj csatai, Kovács János, Ladányi János, Tót János szőke legifjabb, Farkas István, Király Sándor, Patkó János öreg, Pásztor József, Dicskó Feroncz, Szilva, Lőrincz, Hegedűs 1st van, Bodonics Mihály, Tóth János kis- utczai, Nemes Mihály, Fehér György, Kapa, Antal, Fekete Márton, Csatai Szabó József ifj., Szatmári Ferenc/,, Pándi György, Rollbauor Mihály, Szóda János, Lovas János, Bartek György, Kis János tobányi, Mihalovlcs Feroncz, Balog János vicze, Szabó Sóki István, Szél József, Kovács János ta Lányi, Heícz Imre, Nikmon János, Vörös István. Morzsa. Mihály, Mészáros János, Kis Szölgyóni János, Longa István, Bajesányi István, Major János. Balog József, Nuszbaum Józsof, Pisuth György, Kertész Józsof, Kovács Simon József, Kovács István, Tóth István Pisin, Lencsés Ignácz, Bono vies József, Gerendás Feroncz, Gerendás István, Pandi János, Viszolay Mihály, Szabados István, Tágén Ferenc/, Kecskés József, Viszolay Imre, Lemeze Feroncz, Vali József, Kovács Simon János ifj, Vodicska József, Csenko János, Czom- berg András, S/ól János, Csenke István, Kurdi András, Szenczi József, Baltiiiecz Pál, Hegedűs József, Huber Antal, Gálicz Mihály, Szálkái Tóth József, Petrovics Ignácz ifj., Kis Antal, Misics Péter, Hajmás József, Kecske* méti István, Patkó Mihály, Kakas István. Egy az augustus 10 én, történt^ kivonulásban résztvevő nemzetőr azt a következőleg Írja le, „ Augusztus 10. ép Lőrincz napján reggeli 3 órakor a város összes utczáin megszólaltak a dobok. Minden polgár kit a sor talált, hogy menni kell, teljes odaadással » legnagyobb csendben jelent meg századosa lakása előtt s azért a további parancs >kat csak egy-egy elfojtott zokogás a hitves, vagy gyermekek részéről tudatta, hogy a Tálas közeleg, tudatta, hogy azok, kik eddig a békés otthont élvezték, megválva szülő, hitves és gyermekektől, készek a haza és szent szabadságért éltüket, mindenüket feláldozni. Roggeli 1 órakor mind a négy század a Szt Háromság szobra olőtt háromszögben foglalt állást s kibontva a polgárság zászlaját, melynek zászló anyja gr. Czirákyné volts mely jelenleg is a tanácsteremben van elhelyezve, Ürge József akkori kir. városi káplány által tett szt. misét hallgatta végig. A négy piacz tömve volt a hemzsegő sokaságtól, sőt a szomszéd községek lakói is eljöttek egy egy isfenhoz- zádot mondani a távozóknak. A mise végeztével fél hat órakor hallatszotta vezényszó : Igazodj, indulj! s a polgárság bandája állal intonált „Rákőczy“ indulója mellett átvonult Besze János őrnagy vezénylete mellett Párkányba“. (Vége köv. öncfijáfe ú Mához egy hétre már harmadnapos nj megyénk van. Restaurálunk, az az hogy nem restaurá lünk. Nagyon is megokosodtunk. Úgy vélekedünk, hogy a ki talán nagyon gyöngének mutatkozik, annak nem más az^ oka mint a rendszer, melyen nincs módunk segite*ni ; a ki pedig igen is megállja a helyét, az uralkodik a rendszeren s így rajtunk is. Jogból uapikérdést csinál s mindennap lm szón négy napikérdést is letárgyal a kaszinóban, kávéházbau,oz80imákon és fajkos társaságokba ». A ehic hiánya s az ügyes mozgás látszata, a szellem nélkülözése s a hézagos műveltség vakmerő mondásai, iiditő csevegés helyett visszataszító fecsegés, mely minden rongyot feldolgoz akár a papírgyár; események megbeszélése helyett senki közű magán ügyek bónczolása, bámulatos érdeklődés mindem jelentéktelen pletykáért s nagy közöny irodaiknál, művészet s egyátaláu minden szellemi életért. Beleférnek ezek a rozzant bútorok egy szobába? Tökéletesen. Sőt még rádásaal rájuk telepedik a petykáló társaság, melyben a férfiak nőkké, a fiatal emberek leányokká s a hölgyek bálványokká alakulnak s kezdődik a nagy mosás szellem és szappan nélkül. Ilyen városba jöttek haza a haragos lányok. Még aznap este beharangozta a családokat néhány kisvárosi Adonis, hogy a pajkos kis Elvira, meg a komoly kis Róza papástul, mamástul, pakkostul, udvarlóstul megérkezett. Vannak fiatal emberek, a kik a fodrász és szabó nélkül aligha tarthatnának igényt számbavételre. A kik egész élőtökben se csináltak mást, mint adósságot, a mit aztán a papa pénzével a mama nagy titokban kifizetett. A kik semmi sejtelemmel sem I.írnak arról, a miért annyi ezren vérök bíborát hozták áldozatul, a mi halhatatlanná teszi a halandót s félistenné a páriát. Eszmék és eszmények tökéletesen indus istenségük voltak előtte. Hanem azért tökéletesen beleillett abba a világba, mellyel ő is s mely vele is pompásan meg volt elégedve. Udvarolt gépiesen, számított gyáriasau s nem érzett mellette annyit sem, a mennyi egy kis szúnyogba beleszorulhatna. Nevezzük Eleméruek. Eiemér minden fogyatkozása mellett igen magas várakozással tekintett édes apja protekciója elé. Éd*js apja egy miniszter iskolatársa. Már pedig sok ember nem hiába jár iskoláim. — másokkal. Gyakran benézett a fővárosba s olyankor üdvözletét vitt, miut „távoli rokon“ a kis Elvirának az intézetbe. Hiszen kis városban mindenki rokon egymással,/ a mi meg is látszik a szellemek találkozásán. A titokzatos női szív első megrezdiilését gyakran igen különös tárgy a le idézik elé. A szerelem ébredése nem egyszer csalja meg az ocsúdó szív mámorát. Egy látás, egy szó, egy mosoly, egy fiatal ember nyakkendője vagy bajusza gyakrau elég az első szerelem föltámadásához, a mi még nem mindig a szerelem menybemenetele. Különben a kis Elvira se választott volna olyan tárgyat, a milyen ez a mi szellemes i Elemérünk volt. Es Róza se szeretett volna j bele a közös eszméuybe. I Az elszigeteltség meg a fantázia kikerüld tette Elemér eszménye körvonásait sa két kis lány beleszeretett egyszerre. Tudta ezt Elemér s el is dicsekedett 'újabb hódításaival egy kíméletlen nyelvű kisvárosi salon előtt. | Mindenki kiváncsi volt a fejleményekre. Különben a vé* leányok vették a stratégiai viszonyokat legkomolyabban. Természetesen, mert semmi közük sem volt hozzá. Róza és Elvira azonban nagy haragban éltek, nem üdvözölték egymást s nem is szóltak egymáshoz, ha véletlenül valahol találkozniok kellett. Csak szerelmüket tudták jobban elrejteni s táplálni gyűlöletüknél. A közös eszmény halálos ellenségekké tette a régi jó barátnőket. így folyt a komoly komédia egész Elemérek házi mulatságáig, melyre mindenki hivatalos volt. III. Soha se elégedett meg a világ annyi látszattal, mint most. Talmi mainap az érzés, csehgyémánt a szellem, másé a hajfürt, a gyárosé a karcsú derék, a hazugság művészete valóban zenithjére ért. Roskadozó asztalok, s hétköznapi czifra- nyomorueág ; kikölcsönzött ezüst evőeszközök s hitelbe vásárolt tányérok ; d/szbeöl- tűzött slendriánság, váltókkal fölvett kártyapénz... ime ez voít Elemérék estélye. Mindenki igyekezett elkésni, a fodrász majd megőrült, a bérkocsis kannibálok közt érezte magát. A kisváron soirée lióuapokig tárgya marad a társalgásnak. Ki kell hát tenni emberül. Elemér m; mája nem bocsátja le a nehéz függönyöket, hadd lássa az egész világ, hogyan mulatnak. Elemér csak úgy ragyog az önteltségtől. Az aggleányok ügyesen csinált bókokkal kedveskednek neki, az özvegyek nem késnek nyíltságukkal, a leánykák nem veszik észre, hogy minduntalan visszaél a helyzettel, az urak csupa kézszoritásba olvasztják a e-uilád szemeféuye iránt való lelkesedésüket. Megjön a kis Elvira is a mamával. Phan- t.astistikus megjelenésű egy kis leányka, a ki pompásan tud kacsintaui. Csupa nyájasság és báj. Még Rózát is mosollyal üdvözli, hiszen nincs olcsóbb és hétköznapibb áltatás az udvariasságnál. Elemér ez este különösen egy fiatal özvegy iránt lelkesül, kinek összes ezüstje ma az asztalon látható. Az özvegy megbocsátja az üres gavallér összes merényleteit, hiszen a pezsgő sokat igazol és kiment. De egyszerre csak szemet szúr a társaságban valami. A fiatal özvegy hirtelen fölkel és az ajtó felé siet. Elemér utána. Kipirult arccznl suttog valamit, mire az özvegy egy kézmozdulattal válaszol s kisiet. Elemér is eltűnik. Egyszerre csak heves pattogás Laliik be a folyosóról. Nincs kellemetlenebb mint mikor egy csintalan özvegy pattogni kezd, hogy mindenki hallja. — Maga szemtelen, maga tolakodó, maga imfámis ! És rá mindjárt egy kis csitt-csatt... Csattant, de a mama szóim; szikrázott az Eleméré helyett a szalonban s a papa sápadt bele Elemér helyett. Kinos csend állott he. A pattogó özvegy tovább pattogta . —Bolonddá tartja az egész világot maga szemtelen ! Érdemes is volt hogy segítettem magukon ezüstömmel és pénzemmel ! Az volt a hála, hogy tolakodásával elűz, maga imfámis . . . Erre egy hatalmas ajtócsattunás rázkőd- tatta meg a házat.
