Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 11. szám
Esztergom, V. évfolyam. I!. szám. Vasárnap. 1883 február 4-én. Városi s megyei érdekeink közlönye. Megjelenik hetenkint kétszer: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁH: egész évié...............................................G fit — kr. fél évre.....................................................3 * — » negyedévre...............................................1 „ 50 „ Egyes szám ára 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: j-’FALZ-HÁZ ELSŐ EMELET hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL: ^ZÉCHENI-TÉR ^5., hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nyilttérbe szánt közlemények, előlizetési pénzek és reclainálások intézendők. H 1 R D E HIVATALOS HIRDETÉSÜK : 1 szótól 100 szóig — fi t 7ö kr. 100—200-ig . 1 „ r.o „ 200—300-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 30 kr. T É S E K. MAGÁNHJ RDKTKSIOK megállapodás szerint lehető 1 égj u t;í n y osa bl>an k özü 11 • ■* 111 ek. NYILTTKK. sora 20 icr. tettek egyet-mást a magyarosodás ér- melyeket iránta a kereskedő-világ tá- hajlékaikból kiszorult vizkúrosultak Kereskedelmünk magyarosodása. Alkotmányos korszakunk óta igen erős és, -- ne tagadjuk — igen erős vádat képezett a kereskedelmi osztályok ellen, hogy legközönyösebb az általános magyarosodási szellemmel szemben. Tény is, hogy önmagától talán még ma sem ébredt volna annak tudtára, hogy Magyarországon talán úgy illik, hogy a kereskedelem is, amennyire lehet magyar legyen. A sajtónak kellett előbb felszólalni az ellen, hogy még némely tisztán magyar üzletben is, régi szokás szerint németek vezetik a könyveket és németül leveleznek még akkor is, ha annak szüksége fenn nem forog. Az ilyen felszólalásnak azonban kevés foganatja lett volna és valóságos mozgalmat kellett előidézni, bogy a kereskedelem a magyarosodásra tereitessék. A múlt esztendőben még sokkal több volt a beszéd, mint a tény és örömmel jelezzük, hogy ha a folyó évben kevesebb is volt hallható a mozgalom zajából, annál több történt tényleg a magyarosodás érdekében. És ezt sokkal többre becsüljük, mintha a múlt esztendőben történt volna mikor egyesek — természetesen olyanok, kik a kereskedelem lényegét és természetét távolról sem ismerik — erőszakos rendszabályokat is javaslatba hoztak. Mi elejétől fogva elleneztünk minden ilyen intézkedést, mert az erőszakos magyarítás csak reakciót keltett volna azokban, kik nőm annyira a magyarosodás iránti bajiamból., mint az uralkodó szellem követelményei folytán, deliében. A kereskedelem magyarosodását lényegesen hátráltatta azon körülmény, hogy nőm rendelkezünk még elegendő keres- delmi műszavakkal, úgy, hogy még egy közönséges árlap összeállítása is sok nehézséggel jár. E bajon segítendő, a magyar kereskedelmi csarnok még a múlt esztendőben egy kereskedelmi műszótár kiadását határozta el és e czélra felajánlotta S z ócb e n y i - a 1 a p i t v á n y á n alt egy részletét. A szótár szerkesztésére fölkérte a magyar tudományos akadémiát, mely a felszólításnak készséggel tett eleget. Az akadémia nemzetgazdasági bizottsága több Ízben foglalkozott már a szótár kérdésével és miután az élőleges diskussziókon áthaladt, átiratot intézett a magyar kereskedelmi csarnokhoz, felliiván azt, bogy a szótár szerkesztése körül, az Ígért anyagi támogatáson kívül, részesítse szellemi közreműködésében is. A csarnok, mint a szó tár-ügy kezdeményezője, a maga részéről is alakított kebelében egy szótárbizottságot, mely tárgyalván az akadémia említett átiratát, elhatározta elősegíteni az anyaggyűjtést is s e czélból felhívást bocsátott ki testületek, valamint egyesekhez, felkérvén azokat, hogy a vidékükön niegiionosult kereskedelmi kifejezéseket összegyűjtve, küldjék be a csarnoknak, mely azokat átszolgáltatja az akadémiának. Reméljük, hogy az illetők megfognak felelni a fölhívásnak, hogy igy az akadémia rövid idő alatt hozzá foghasson a szótár szerkesztés nehéz feladatához. Őszintén kir ..juk, hogy az sikerüljön és' kielégítse azon igényeket, maszt. Megvalljuk, különben azt is, hogy a kereskedők nagy része nem sok reményt köt a szótár értékéhez és pedig azért, mert egy Ízben alkottak egy szintén „műszótárinak nevezett szógyűjteményt, de az teljesen haszna- vehetleimek bizonyult. — Elismeréssel adózunk tehát az akadémia áldozatkészségéért, melylyel magára vállalta a nagy munka megalkotását, de talán nem veszi rósz néven, ha még idejekorán felkérjük, hogy a szótár-szerkesztők megválasztásánál legyen körültekintő, ue legyen irányadó az, hogy egyesek mellék-keresetre tegyenek szert, hanem választassanak szerkesztőiül! oly férfiak, kik teljesen képesek a nehéz feladatnak megfelelni, továbbá legyen tekintettel az akadémia arra is, hogy a bizottságba nem kizárólag elméleti tudósok, bánom a szükséghez képest gyakorlati szakférfiak is beválasztassa- nak. Ha a kereskedelmi műszótár oly alakban létesül, mint azt óhajtjuk, ez sokkal hathatósabban fogja, elősegíteni kereskedelmünk magyarosodását, mint minden mozgalom, vagy akár rendelet és törvény és a mi fő, a magyarosodás nem lesz mulékotiy, hanem legalább is oly mély gyökeret fog verni, mint a germanizáczió aerájában az el- németesedés. ÁrvUkárosuItjaink, A vizveszedelem borzalmai tehát egyidőre megszűntek. De nem tűntek cl az utóbíwjok,— itt maradtak az árivadékai : a pusztulás, a nyomor, szűkül ködés, a betegségek eshetőségei. A legnagyobbrészt hazatértek nedves la. kásáikba. Csak a nagy Isten csodája lesz, ha az iszap fészkelte, szobák, az átnedvesedett falak káros hatású kigőzölgései, járványos betegségeket nem idéznek elő. Közegézségügyünk kiáltó szava sürgeti, hogy az anélkül is egész - ségtelen fekvésű lakások szaporítása, a jövőben e vizjárta helyen hatóságilag betiltassák ; de sőt, szükséges, hogy az illető közegek minden lehetőt meglegyenek, miszerint a Tabán posványos vidékének lakói mielőbb magasabb fekvésű térre áttelopittessenek. A bár szintén költséges töltések emelése itt nem elegendő az újabb árveszélyek elhárítására. Sajnos, hogy még a 1876-ki árvíz után is épültek házak a, leglapá- lyosabb helyeken, s nem volt helyes felügyelet, mely ellenőrizte volna az előző bajokon sem okulok törekvéseit. Elismert tény pedig, hogy magyarok kevesen vagyunk ; a népszámlálás a magyar faj nagyon csekély szaporítását aggódva jelzi. Nem sürgeti tehát nemzeti létérdekünk is ama köze kötelességet, hogy becsüljük véreinket, a veszedelem elől való szabadulásukra minden alkalmas módot és es'.kö/.t tőlünk tel he tő leg előteremtsünk ? ! . Közegészségi szempontból is tehát nem lehet eléggé áldanunk kegyelmes főpásztorunk Simor János. li. pr. amaz atyai gondos intézkedését, mely s/mrint az árvízkárosultak e hő 12-28.-ig na- I ponkint nemes buzgalma nővérei gondos fáradozása mellett a Sz.-Anna. zárdában készült, melegétellel s kenyérrel hálta el. Az „Esztergom és Vidéke“ tárcsája Dalok. i. Sir a felhő, eső esik .. Szép menyasszonyt most esketik ! A koszorú illik rája... Halovány, mint az orczája. ...Sírhat az ég három nap is ; Fáj a szivein, de fájhat is... „Isten áldjon!“ azt se mondták, Mint a rongyot, úgy eldobták ! II. Szól a nóta szomorúan, Húzzátok .még szomorúbban!... Hadd zokogjak, mint a felhő... Mint az árva Őszi szellő ! Sírhatok, hisz1 vau ok rája : Oda szivein meny országa ! Elszólták a szeretőmet... Verje meg az isten őket ! III. Halovány a hajnal-csillag, Halováuyabb te vagy itt csak ; Fáj a szivem nagy titokban, Csak a tied fáj még jobban. ...A mit tettél, ue bánd azt már, Sót*’ s bánt hogy kijátszottál; Hiába..,! Ulm- »vis késő : A nő ii ült, vissza nem jő ! PERÉNYI KÁLMÁN. Reminiscentiák. (Farsangi naplótöredék.) Még csak néhány nap, s a szürke kárpit legördül, elfedve szemeink elől a színpad tarka bohóságait ! S mi térdre hullva, homlokunkra hamut hintve, a megbánás ragyogó temploma bezárul, s megújulnak helyette a hit áhítatra gerjesztő csarnokai, hogy megtérve oda zarándokoljunk az igaz isten, a megváltó szine elé. A vidáman pattogó dalok elnémulnak, a terem csillárai kiégnek ; de felliangzanak az orgona mélahús accordjai, s ragyog fényesen az öröktűz, mint az esthajnal csillaga. A báli ruha széttépve, foszlányokban hever, a nem régen piros ajkak elsáppad- nak, gyenge, elhaló sóhajt küldve a füstbement remények leáldozó csillagához. Szép álmok, remények, boldogság,miud- inind eltűnnek, odavesznek, s megjönnek helyette a rőfnyi nagyságú számlák, két rofnyire nyújtva a lányos papák boldogtalan orrát. Azt az orrt, mely nem volt képes jól előre neszét venni, hogy a farsang zajos napjai után szerény kérő helyett a postalegény állít he, kezében Alter és Kiss, vagy talán Mouaszterly s Kuzmik fontos levelével. S a helyett, hogy az eljegyzést hirdető anuouce kirepülne a nagy világba, onnan érkeznek a saldirozatlau számlák hatalmas rajai. Még csak néhány nap, s az örömből — üröm, a kaczajból sóhaj lesz !... ...Még csak néhány nap, s szomorú, sötét gyászmenet vonul el előttem ; a már nem messze tátongó sír felé. A koporsó díszes, töménytelen koszorú hever rajta !... A menet is impozáns, nagyszerű. Nagy a kísérők sokasága, s részvét tükröződik minden arczról. mert a kedvencz, ifjú herceget, a rövid életpályát átfutott Carne- vált temetik. E nagy részvét láttára — akaratlanul is visszagondolok az oly korán elhunyt ifjú diadalaira. Mert sok ütközet, csata esett meg rövid uralkodása alatt; s mindegyiken diadalt avatott. Emberül megkiizdött a közönnyel, a részvétlenséggel, s hódított ifjúi természetének megfelelően: tűzzel, rohamosan. Mint történetének lapjain is aranyhetükkel van feljegyezve: első diadalát évszámításunk szerint 1883. január hó 9-én aratta. Mint egy édes, hűvös álom vonul el az ogész, lelki szemeim előtt. A szépen díszített terem csillárai ragyognak, a négy húr elkeseregve, sírja a „lassút , s a leánykák ott andalognak, ábrándoznak a boldogságtól ragyogó arczú gavallérok karjain. Majd aztán rázendítik a frisset, s Szól a zene pattog ín, tűz ne n Nem búsa! let senki sem, send sem ! Piltanításom közéjük elvegyül! Az én szivem sajog csak egyel ül . Pedig hogyha a nagy ég megszínnt, S akadnék itt egy olyan kis lányra, A ki engem igazán szeretne: Hej! a szivem be boldog lehetne ■ ...No, de a jó Istennek kisebb gondja is nagyobb annál, lngy nekem szeretőt keressen!. .. Tudtam én azt a hál előtt már vagy egy órával. Neki is búsultam érte ínagamat, azt se tudtam jóformán, hogy mit teszek. így esett meg aztán rajtam, hogy a rendezői szoba helyett éppen a vis°á-vis ajtón zörgettem he, hol egy tüzeá szemű kis barna csinálta a toilette-et. Nagyon kezdtem haragudni, hogy azok, a fiúk úgy lekulcsoljáic magukat, s éppen a második zörgésre készültem, midőn belülről gyöngéd, csengő női hangok ütötték meg a fülemet. Ekkor vettem észre csak, lioo-y tévedek, hogy éppen a másik oldalon járok, mint a hová szándékoztam. Szörnyen elrösteltem magamat • s megijedtem, mint a tetten kap >tt trvenii.-k. S mikor sztárt később razeudíilfc odabenn a teremben az a szívhez szóló n da • egészen megindul tan készültem meo-o-vú(lllj vétkemet, feloldozásért és „üdvösségé noe- uentiáert“ esedezve. De abból a két, viharos éjjelnél sötété >b szemből oly haragos villámok czikáz- tak leiéin, hogy az előre jól betanult pvó- nas szavai a torkomon akadtak.
