Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 99. szám
Hogy van egy TOrázsmondat, a mi a kincses asz- szonyoknál többet ér minden kincsnél, mert tübb epret, krokodilust és angórát hoz s ez csak annyi, hogy — Ke'rem csak ne szóljon senkinek ! * Kérdezi a vizsgáló bíró a napokban egy uj há zástól : — Volt-e már büntetve ? — Amennyiben megnősültem — válaszolta a szentségtelen férj. * Mikulás napja minden baj nélkül múlt el. Hanem a lánczos lobogós szent gondoskodott is róla, hogy városunkon és megyénkén való keresztül vonulásában kifogjon az országoshirű utakon és kövezeteken. Megkereste ez iránt a jó öreg Szilvesztert, a ki- kirendölte utesinálóit s ezek a láthatatlan szellemeit öt perez alatt öt foknyi hideggel csont keménységű asfaltot rögtönöztek. Es igy Mikulás utazása minden baj nélkül múlt el. * Gyönyörű hymenhirek rönködnek. Úgy fái a szivünk, hogy a himes.hymenhirek közül 4egalább hármat el nem foghatunk. Valóságos tavaszt tudnánk csinálni velők, olyan virágokat emlegetnénk. * Nincs is szebb dolog a házasságnál. Schoppenhauer ugyan azt mondta, hogy a böl- eselkedő ember ha megnősül akkor először mesc- szaporitja kötelességeit s másodszor lemond minden jogáról. De hát olyankor senkise büleselkedik, mikor 1 nősül. Mert leginkább már csak a házas életben szoktak igazat .adni a nagv skeptikusnak. AUCUN. HÍREK. — A Zenei-kör vásárimp délután öt órakor az egyesületi teremben válasz t— stúrné érmei. A nomzuti múzeum régiség- osztályának nagy tudó mányú őre, Dr. Hampsel József, újabb levelet intézett hozzánk Stúrné érmei ügyében. A múzeum óhajtása ugyanis az volt, hogy engedtessék meg a. |>e- csos érmek lajstromozása a régiségtár egy kiküldötte által. Szecskay Cornél hagyatéki gondnok a megkeresésnek szívesen helyt fog engedni, mihelyt a hagyatéki bíróság véglegesen határoz. Megjegyezhetjük e helyűt annyit, hogy |Dr. Stúr az éremgyüj töményért már húsz ezer forintos kínálatot kapott s a Múzeum tizenkét ezer forint körül alkudozott az özveggyel. A közjegyzőség tizenötezer forintra szabta az érmek értékét a leletezésnél, a. mit leapelláltak az örökösök érdekében ötezer forintra. Hozzátételük még közleményünkhöz azt, hogy Stúr az érmekről sajátkezűig irt katalógust állított össze. — Uj terem. Úgy értesülünk, hogy Rédly János ur, a Hadinger féle vendéglő tulajdonosa, nagyobb közönség számára, egy minden igényeit kielégítő lennot, szándékozik építtetni a mostani kertihelyiség területén. — A rablógyilkossághoz. A rah- Iogyi 1 kosság vizsgálati ügye ei'edinéuye sehh mederbe jutott. Újabban egy I i- dor nevű fiatal szabólegényt, tartóztattak le, a ki Z suták kai jó viszonyban állott s ki a büurészeséggel alaposan vádolható. Izidorról annyit tudunk, hogy dőzsölő életmódot folytatott, néhány száz forintnyi örökségét gyorsan elpazarolta és Zsü fák kai meghitt viszonyban állott. A vallomások igenis arra en gednek következtetni, hogy a vizsgálat közelebb jutott a borzasztó bűnügy kiderítéséhez. — Hid. Esztergom Rubiconján, már mint a piros habokkal csörgedező hév- viz fölött van egy hid, mely rozzant voltánál fogva már hónapok előtt szóba került. Végre felesztendő inu'va, most a tél közepén hozzá fogtana,k kijavításához s egyelőre legalább annyira össze toldották, toldozták, hogy nagyobb szerencsétlenség nőm igen fenyeget. Valóban óhajtandó volna már a nyo moruságos fahidat egy kis kőhiddal helyettesiteni. — Eltűnt. Fehérváry Vidor a járásbíróságnál működött mint díj nők s aprócska fizetéséből tartotta Ínséges családját. Egyszerre csak végzést kap, hogy nincs reá többet szükség, meg-1 szűnt a feldolgozni való, mehet Isten hírével. A szerencsétlen fiatal omber sorsa érdekében minden lehetőt elkövettünk, de senki se kínálta meg munkával. Szegény fid őségé varró gépi' alig tudta a legszükségesebb minden napiakat meghozni. Végre rászánta magát, hogy Budapestre megy s baj laudó lesz bármilyen alkalmazást is elfogadni, csakhogy biztosítsa övéi sorsát. Azóta már két hét mult el. A visszamaradt asszony siránkozva jelent meg szerkesztőségünkben s fájdalmasan adta elő panaszát, hogy férjo már két hót óta semmit sem ir. Kérdést, intéz tünk azonnal a. fővárosi rendőrséghez, hogy a bejelentő hivatalban utána nézzen s ha, esetleg bejelentve nem lenne, tanózkodása, hülyét a fővárosban kikutassa. A fővá<osi remlő séír arról értesít bennünket-, hogy Fehér váry Victor bejelentve nincsen a bejelentő hivatalban s felőle egyébkint so tud nak semmit, — Megugrott. Égy fiatal szakács, a ki a papnövelő intézetben forgatta a nagy kanalat, nevezetessé vált szertelenül ficsúr >s viseleté által. Szakács volta daczára is abban a rögeszmében szenvedett, hogy ellenál Ihatatlan — csakhogy nőm az udvarhölgyek, hanem a felsőbb régiók angyalai előtt is. Azért viselkedett olyan bájosan s azért, teking-él t olyan végtelen mély molanchóliá- val, mikor sétált. Szerette önmagán kívül a divatot s a divatkereskedőket igen szorgalmasan látogatta. Persze a pénzét nem nagyon mutogatta, mert volt, hitele akkora, mint egy végtelen dorong fánk. Egy álarezos bálon egyszer megjelent egy igen gyöngéd mozdulatai, fesch termetű parasztleányka, a ki nagy furorét csinált,. Beleszeretett, mindjárt egy fiatal ember, egész éj fő lig folyton vallomásokat tett, neki s minthogy tropikus érzelmei fngyhiltos mik.tf. Nagy volt tehát a miygfiyy-dés s még nagyobb a boszaukodás, mikor a háziúr nadragja csakugyan hiányzott. Ki lopta c.l ? Hát, ki más, ha nem a vászóncs *Iéd. Keresik a gúnyált kőzt, keresik a túl ipán fos ládában, emlegetnek drabautot, fenyegetik börtönnol. Végre megtalálják a háziúr ellopott nadrágját a vászoncseléd ágyában a vánkos alatt. Pironkodva vallotta, meg, hogy meg akarta álmodni jövendőbelijét, azért csempészte ki az úr nadrágját, de azután megfelejtkezott róla, hogy viasza is kellett volna csempésznie. Hiszen András napján mindig igy szokott tenni s mégis mindig hajadon leány marad. A babonás cselédnek megbocsátanak s az ártatlan nadrágot — kiporozzák. — Muzsla községet — mint tudósítónk Írja — f. hó 3 án a tűz pusz liló eleme fenyegette és pedig oly agb gasztólag, hogy csak az isteni gondviselés a és egy embernek lehet köszönni azt, ' hogy a községnek legalább is egy ne- :s gyed részét hamu alá nem takarta. — i! Ugyanis közép táján — még eddig is- meretlen okból —- egy nagy terjedelmű ii szalma kazal hét,főn virradóra fél 3 óra- t kor lángba borult, a süvöltő szél rém- ségesen hordá a sziporkát és a tüzgo- molyt az össze halmozott többi kaza- n lókra és az épületekre. A legborzasz- t tóbh vésztől lehetett tartani, de ideje a korán mentő angyalként a vész szilibe- t 1 yén termett járásunk derék szolgabirája í Reviczky Gryőző, kinek tűzoltói szakér- telmo már több ízben mentett meg ben- nünket nagyobb szerencsétlenségtől, ki ez alkalommal is fáradhat lan buzt ga lom inul a fecskendező csővel kezében, elfeledve beteges voltát, beállott bátran s a füst tömegébe és ügyes oltói keze s csakhamar megfékezte a tűz tova ter- t jedbetését. Szolgáljon mindnyájunk állít,alános szeretető és hálája feláldozó- fáradságának jutalmául. i *A hit jutalma. „Budapest Toldit totes úr ! Körülbelül egy hónapja, hogy i megkezdtem a Brant féle svájezi labda- t csők használatát, azon bitben hogy végre- föltaláltam az engemot gyötiő székro- ( kedések arcanumát. E hitemet a íogfé- r uyesebb eredmény igazolta is, mert azok használata egészségemet teljesen ) helyreállította. Nem mellőzhetem, hogy- önnek e szeréért legmélyebb hálámat t ki ne fejezzem. Tisztelője : Potteri J. i nyugalmazott honvédezredes, Nemzeti ( szálloda. (Brandt Richard gyógyszerész , úrnak Zürichben. Svájcz.)“ A Brandt -;R.-féle svájezi labdacsok, mivel a vért r\ tisztítják, a legtöbb krónikus belegsóg- i bon, legjobb sikerrel használhatók. E- mindnyájunk által nagyrabecsült szert , illetőleg, szükséges arra ügyelnünk, , hogy használatra a valódi labdacsokat I szerezzük meg. Minden doboz czimlap- s ján kell, hogy Brandt Richard nóvalá- ! | Írása s a svájezi fehér kereszt vörös , mezőben meglegyen. Egy doboz ára a- gyógyszertárakban 70 krajezár. | _______Olvasó asztal. — UÍ zenemű. Tahorszky és Pa.isch ! nemzeti zeueműtereskndésóben megjelent ; jeles dal kő! tőnk Szontirinay Elemértől , „Piros rózsa, fehér rózsa“ két kedvelt dal, ónok Hangra zoagorakisérettel. Ára 80 kr. — Készület a szent gyónáshoz. Felnőttek számára A fő egyházmegyei 'hatóság jóváhagyásával. Kiadja Laiszky János. A csinos kiálliiásd füzetet különösen a lelkes/,ke,lő papság számára ajánlja Schlick János jezsuita szónok. Megrendelhető és kapható a belvárosi plébánián s a kiadónál. Egy példányára négy kr. százé 3 frt 50. ötszáza 12 frt 50 kr. FELELŐS SZERKESZTŐ : 1 DR. KŐRÖSY LÁSZLÓközönyben részesültek bele is betegedett szerelmébe az álarezos paraszt, leány ki illán. Az álarezos paraszt leányka pe dig nem volt senki más, mint a mi lyrai megjelenésű senlimentális szaka esünk, a ki összetorlódott adósságai miatt számkivetésbe vetette önmagát s mielőtt hitelezőitől udvariasan elbúcsúzott volna, — megugrott. Szakáinak hívták a romantikus főzőkan;ílhőst. Kár volt a szakágára kölcsönözni. — Jön a zsandár ! Múlt, vasárnap d.u.5 paraszt suhancz a kis Dunán talpakon almát áruló tótokhoz ment almát vásárni s ott addig válogattak, mig a tót észrevette, hogy az egyik legénynek a zsebe dagad, ennek okát, megtudandó, :i spéezi zsebébe nézett s ime, mit látott ! A zsebben alma volt, még pedig olyan, a miért nem fizettek. A tót atyafi kérte, hogy adják vissza, de a parasztok a helyett a tótot, ütlegelni kezdték, i tót sem vette ám tréfán* a dolgot, inert baltát ragadva, a parasztok egyi Ivének akart rontani. Ekkor elkiáltja az egyik legény, hogy : Jön a zsandár! S csakugyan jött is négy szálas legény, kik aztán a véressé válható verekedésnek csakhamar elejét vették. A parasztok közül kettő, a zsandár láttára a sarkával fenyegotto az ellenséget, mig a többiek egy kicsit várva, jobbnak látták aztán mégis, ha a másik kettő példáját követik s a hely sziliéről odább állanak. — Hol a nadrág? András napján egy Ősi babonát szoktak cselekedni a fehér személyek. Kerítenek ugyanis valahonnan egy nadrágot, azt szépen a fejük alá rakják s azután megálmodjak — leendőbelijüket. Hát igy járt el egy udvarhölgy is, a ki a mosogatás unalmas munkája után némi költői inspiratiókat akart előidézni álmaiban egy — nadrág által. A szerone^ótlon vászon cselédnek azonban igen gyanús Viiro volt. Azt beszélték róla ugyanis, íogy itt is, olt is, a hol már szolgalatban volt, éles megeteti, apróbb h"llemónyadás végett ezen határozatban megelégedésének s reményeinek ad kifejezést. Ugyanis a határozat igy szól. „A választmány logünnopélyesobbnek tartja, ha a nemzeti őrsereg f. é. április 25-én fogja letenni az esküt, mely napon t. i. Felséges királyunknak neve napja fog ünnepeltetni, azon királynak neve ünnepén, ki a magyar nemzetnek új életet adott, mely által a hazának mindegyik fia egyenlővé vált és hogy Esztergomban e nap örök emlékűvé váljék, még a hála áldozat is e napon lenne a mindenhatónak bemutatandó, hogy nagyszerű átalakulásunk békés és szerencsés utón eszközöltetett. Es e nagyszerű hármas ünnepélyre Eszter- : gom megyo is, azon szives részvétnél fogva is, mellyel ő a múlt martinai közgyűlésen a haladás közösen végbe vitelét elhatározta, do a közbe esett i körülményeknél fogva elhalászhatván, í meg lenne hivandó s hazafiul örömünk tanúsításául estve a város kivilagit- tatnék“. § ij oncfifáCct. Van nekem egyRgeii érdekes keleti regém. El* . egyszer a Ganges szent partja mellett egy bramin, a ki a feleségén kívül meglehetős sok kincset hagyott maga után. , ' A bánkódó özvegynek nagyon sok barátnője akadt, a ki évtizedeken át vigasztalta nem csak nyájas szavakkal, de apró kedveskedésekkel is. Az egyik vitt neki epret. _ A kincses özvegy mutat neki egy gyönyörű ék- ; szert, a melyben annyi igaz gyöngy van, a mennyi t csak a Mahabaratában toriul elő. i — Lássa ezt magának fogom hagyni emlékül, ha meghalok. Csak ne szóljon róla senkinek. ii Jön a másik vigasztaló s hoz egy kis krokodilust, a mely gyönyörűen tud sírni. A megörvendeztetett | ' kincses asszony Ipám utat ugyanarra a gyöngyös c ékszerre, a mit már egyszer elígért s igy szól : — Lássa ezt magának fogom hagyni pemlékül, ha meghalok. Csak ne szóljon róla senkinek- ll Nemsokára bekopogtat a harmadik reménykedő s hoz a kincses özvegynek ’pompás ‘‘egy undorát. A kineses özvegy kiveszi a remek ékszert, a mit már h kétszer elígért. v — Lássa ezt magának fogom hagyni emlékül ha ; meghalok. Csak ne szóljon senkinek. 11 Nem is szóltak senkinek, csak reménykedtek s ■ imákat rebegtek Visnúhoz, a ki pedi? nem a fön- tartó isten, mikor az özvegyért imádkoztak. ]\ Végre meghalt. p Nem találtak utána írást. A három vigasztaló jobban kesereg az árván ma- t radt kís krokodilusnál. Mert a nem., várt rokonok ^ mindent elörököltek. Ekkor kitör az egyik és igy szól. 1 — Legszebb kincsét nekem hagyta a boldogult. p — Nekem és'nem magának — felel a második. — Egyenesen nekem hagyományozta — veti ll közbe a harmadik. ^ — Magánaktnincs igaza I — Maga ám t! Ö —[Maga hazudik *j Senki se vész össze és senkise bekül ki olyan könnyen, mint a vén asszony. Először összevesztek, de aszivódásuk közt majd (j egyszerre argumentálták : — Hogy ne volna igazam, mikor azt mondta, s: hogy nekem adja legszebb kincsét, csak ne szóljak a senkinek! ® — Nekem is azt mondta ! U — Nekem is! És szent volt a békesség. A kárvallott örökösök mosolyogva nyújtottak egymásnak^kezet s ily szók- I< kai váltak el a pörpatvar után : S( — Csak ne szóljon róla senkinek ! Mi az indus rege morálja ? (1 T= )< szemeit födve el, a mély fájdalom egy fel- s kiáltásával riadt vissza. ? Aztán az elkesere- h dett dühnek egy villáma czikázott át arczán (j és egyidejűleg oly hatalmasat ütött öklével az asztalra, hogy az azon elhe yezett gyógyszer palaczkok valóságos szilaj boszorkány- z‘ tánezot kezdtek járni. ú — Oh én átkozott liba ! kiáltott fel. Ki g hallott még valaha ilyet? Száz mértföldet ]. nyargaltam be, liánom keserves hétig voltam , betegápoló, bőgtem mint egy bengáliai tigris — és azt sem | tudom hogy kiért? Biz ez valóság, a legszomorub’o való ■’ág ii volt! Azon szerencsétlen, kit Lukretia kis- v asszony oly bámulatra méltó odaadással V( ápolt, tényleg R. D. Whittaker volt, de p nem az „igazi“, hanem Richard Dilivortliy v Whittaker, a kedves kis Mnligan Eugénia <l katonája — kit Lukretiáuakismerni szeren- 1-« cséje nem volt. (p Ilyen a világ. A halsors mindnyájunkkal közös. Dobjunk fátyolt a szomorú történet- y re — mert szomorúnak kell maradnia, legalább addig, amig az igazi Regiuald de 11 Whittaker megkerül. h (Az Észt. és Vid. számára fordította:) KÁRPÁTI JÁNOS. n — Az Olvasó Kör Montépin Rejtett Milliók czimii regényének ötödik füzetét közli. Megrendelhető a kiadónál, Kormányos Rózánál Bpesteu (Státió utcza 31. sz.) Egy-egy füzet 25 kr.
