Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 97. szám

Esztergom. V. évfolyam.

97- szám.

r

Vasárnap, 18S3. december 2-án

Megjelenik hetenkint kétszer

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

egész évié.........................................................0 fit — Icr.

fél évre

...................................................., — „

n

egyedév re.........................................................1 . í»0 „

Egyes szám ára 7 kr.

Városi s megyei érdekeink közlönye.

SZERKESZTŐSÉG:

J^FALZ-HAZ ELSŐ EMELET Imvá n lap szellemi részét illető liőzleménvelf l<iil<loin|5k.

HIVATALOS

HIRDETÉSEK.

IIIUDUTÉSEK :i MAGÁNIIIKDKTÉSKK

KIADÓHIVATAL:

^Szécheni-tér

liovií :i liivnlalos s a. iiüigáu liii'ilőtések, :i nyillléilio szánt közlemények, előfizetési pénzek és reelsimáiésok inlózeiidők.

1 szótól 100 szóig — fi t, 7ő kr. joo—200-ig . 1 n go „

200_n()0-ig . 2 „ 25 „

Hélyegilíj 30 kr.

megállapodás szerint lehető legjutányosahban közöltetnek.

NYILTTIÍR sora 20 nr.

A svindli.

(Dr.V.S.) Kórságos időket élünk. - - Nem csak a politikai élet egén vannak sűrű felhők, hanem maga a társadalom is borult.

A uagyravágyás, önteltség, hiúság, ürhatmímság s a nagyzás hóbortja tartja megszállva a társadalom jelentékeny részét. A hazai sajtó alig veszi észre e veszedelmes rákfenét, mert a szabadság ügye mellett az alkotmányos jogokat védi, a főtörekvés abban nyilvánul, hogy műveltté s a külfölddel versenyképessé tegye az országot.

Nem szabad azonban e magasztos hivatás mellett teendőinek logfőbbikéről, a társadalomnak egészségessé tételéről sem níegfo I ed keznü n k.

Utón útfélen a társadalom kórtüneteire bukkanunk. A zilált vagyoni körülményeket, ha komolyan megvizsgáljuk a dolgok mibenlétét, leginkább a többnek látszani akarás idézi elő, moly ellen legbiztosabb óvó szer a háziasság. Sok család ment tönkre az utóbbi év tizedben s még több van a végpusztu lás lejtőjén. A nemesis emelte föl bősz ti ló karját s a hydra jár vele karöltve, Herculesre várakoznak a szörnyetegok.

Az anyagi bukást az erkölcsi hanyatlás követi, moly a legszebb jellemet is befeketíti. A jellemtelenség szülő- anyja a démoni!izáeziómtk.

líveli kel ezelőtt még kis felbőcsko volt a demoralizáczió s immár a. társadalomban mind inkább rohamosan terjed az. A könnyű szerrel való meggazda godási mohó vágy lábra kapott, a mun- kátlanság gyökeret vert, a beteges hiúságon és henczegő nagyravágyáson alapuló urhatnámság polgárjogot nyert.

A családapák keseregve szólnak a mostani piperés időkről, de nincs elég erejük ellentállani a kóros állapotnak, mert attól tartanak, hogy megkövezik őket, holott jól tudják, hogy a költekezés a családi eladósodás inéhét rejti magában, de egyúttal a házi czivódás ördögo is megszállja lelkűket. Ha a társadalmi tényezők idejekorán meg nem szüntetik a családok boldogságát bénító s megmételyező undok nagyravágyást és az ezzel karöltve járó nrhatnámságot, akkor rövid idő alatt szomorúan tapasztalhatjuk, de egyúttal fájlalhatjuk is a legveszedelmesebb hatást, melyet a „gyászlovagok“ előidéztek. Eddig csak fekete kávé mellett észlelhettük a közhangulatban megütközést keltett társadalmi zavarok kútfejét, de orvoslása feledékonységbo látszik menni a nagy politika mellett. — Bíztunk abban, hogy a közvéleményen át desztillálódnak az egészséges eszmék s hogy az épérzé- kiiek komoly hadat indítanak a társadalmat fenyegető nagyzási hóbort ellen.

Nem szükkeblüség vezeti toliunkat, hanoin a gyakorlati életből téptünk ki egy levőiét. Mostanában ugyan a legszentebb eszmék is feledésbo mennek, mert a napi, főleg pedig politikai események torlódása foglalja el az embereket. Maga az ifjúság nagy része az ördög párnáján heverész s szégyenli a keresettel járó munkát, de nem átalja a szegény szülőket pénzért zsarolni. A nagy pipáju, do kevés dohányu apa pedig a helyett, hogy az üres léhaság után kapkodó svihákot rendre utasítaná, kifizeti számláit s dédelgeti egész a „non plus ultra“ rangfokozatúig.

Mert hát hol vannak ajobb érzésüek? Miért nem emeli föl szavát a, nemesebb rész ? Tán nem érkezett el még ideje ?

Bizony jó volna, ha az erkölcsi hanyatlás ellen szövetkeznék az állam, társadalom, tapintatos dolog volna az iskolákban is az érzék javítására dolgozni.

Hogy ily fekete szemüvegen átvizsgáljuk a társadalmat, azon no ütközzék meg senki sem, hiszen műn másért rettegünk, mint a magyar társadalomért, mely az államnak képezi alapját.

Le a svindli vei, egészséges társadalmat akarunk ! Audaces fortuna juvat.

Városi költségvetés 1884-re.

A) Szükséglet.

I. Közigazgatás Tisztviselők fizetésére 12.500—, Öt hivatalszolga s litograohus 1280 — Ezek ruliá- zatára 216.40, Hivatalok tisztogatása 20.—.

II. Kegyúri kiadás. Lelkész és egyházi szem. 1763-76, Termeszt- ményokre 500-—,

III. Egészségügy. Tiszti orvosok fizetésére 825- —, Négy sirásó bére és ruházatára 416. —, Temető kor- tó«z bére 120.—,

IV. Közoktatás. Reáltanúrok fizetésére 4362.50, Elemi tanítók fizetése 6455.—, Iskola szolga és fii tó 227.—. Tantormek tisztogatására 200

, Tanszerek beszerzésére 100.—, Torna tanítók fizetése 360,—, Tornaszerek s eszközökre 20, —. Ösztöndíja kra 11.76.

V. Nyug és kegy dijakra. Mellék lot szerint 2766.—.

VI. Gazdasági kiadások, a) Gazdá- szat. Gazdatiszt fizeféso 500. —, 2 kocsis bére 400,—. 2 kocsis ruházata 36 —. Tennesztmónyek beszerzésére

394.88. Termesztmények betakarításán* 125.—. Gazdasági szerek és eszközökre 421. 80. Termesztmények biztosítására 50.—. b) "Erdészet. Erdőmester fizetésű és lakbére 870.—. 4 erdőkerülő béro 960.—. Ezek ruházata 72.—. Öl fa vágásra 415.50. Siigo és fasina vágásra 254.—. Szerszámfa vágásra 32.—. Mindezek behordására 645.60. Fáskert művelésre 70.—. Erdő művelésre 200.—. Erdei utak igazitá- sáni 8 0.—. Napi dijakra 160.—. Ölfa biztosításra 25.—. c) Legelői kiadás. Kutak, utak és árkokra 675.—. Bikák tartására 679.26. Kansertések tartására 285.-—. Csikós bérére 200,—. Csikó akolra 5.—.

VII. Városi középületekre. Építési anyagok és munkára 1000.—. Tűzkár elleni biztosításra 165.26. Kéményseprő bérére 120.—.

VIII. Utczák kövezésére. Kőtörés bordás és kövezésre 3000.—

IX. Világításra. Utczák világítására

1523.88. Városház világítására 55.—. Hivatalok világítására 76.—.

X. Utazási költségekre. Napi díj és útiköltségekre 300.—.Bérkocsikra 10.—

XI. Állami adók.a. Egyenes adóra 5600.— Egyenértéld adóra 1600.—. Illeték adóra 61.6.

XII. Közlekedésre. Bélyeg, posta és távírdára 50.—.

XIII. Irodai kiadások. írószerek és eszközökre 293.—. Nyomtatványok és kötésekre 200.—.

XIV. Hirdetményekre. Hírlap és hirdetésekre 100.—.

XV. Házi bútorokra. Butor és eszközökre 100.—.

Az „Esztergom és Vidáke“ tárcája.

BOLDOGSÁG.

A boldogsághoz oly kevés kell,

S reá ah, mégis oly kevés lel,

ISÍert kincs után szalad a dőre,

Vagy hirt hajszol csak nyakra főre;

S mig az a pénzt gyűjti halomra,

Ez verset irkái — éhgyomorra,

De boldogságot nem talál. — Hiúság, nyegle ál tatás,

A boldogsághoz nem kell más :

Egy kis fedél s benn szerelem,

— BoldogJeszek lm meglelem.

LÁNYI ADOLÁR.

A FŐVÁROSBÓL,

Az Észt. és Vád .“olvasóinak üdvözlet.

Ha egy kissé különösnek találná a szives olvasó ezt az üdvöJetes beköszöntőt, legyen szabad hivatkoznom arra, hogy az a régi ös- inéretség, a melyet a mai napon ujitok meg, följogosít, sőt kötelességemmé teszi, hogy megemelve kalapomat, a bizalom némi előjogával állítsak be e lapok tárczaro- vatába.

Hogy azután ez az ösmeretség mennyiben képezhet egyszersmind ajánló levelet is az én számomra, ennek a megbirálásáru én magam a legilletéktelenebb vagyok,

De miután még mindig annyira a ineny- üyire oplimista vagyok s minden dologban

a jobbat, a kedvezőbbet keresem, azután meg rendkívül elnéző kritikusa is vagyok j magamnak, azt hiszem nem nagyon ijesztek reá e lapok olvasóira, ha kijeleutem, hogy a fönti czim alatt hellyel-közel egy-egy cz.ikkecskével óhajtók el-el látogatni.

Programm beszédet nem tartok. Mert még azt találnák hinni — közel lévén a választások — hogy valami titkos képviselő jelölt rejtőzik álnevem alatt, pedig Isten látja a telkemet, hogy a képviselőséghez csak annyi közöm van, a menyiben egy képet viselek szivemben, a mely . . . No de ez liázi ügy, a melynek a bolygatása nem ide tartozik s egy rósz szójáték feszegedével nem akarom eljátszani azt a komolyságot, a melyet kitűzött czélom követel.

Annyit azonban mégis programmképen jelezni óhajtók, hogy fővárosi leveleimben a főváros sokoldalú eseményeiből egyet-mást összeválogatva, első sorban figyelemmel leszek a történendőle ama részére, a mely közvetlenül vagy közvetve városunkat érdekli.

És most . . .

Mindenekelőtt konstatálni óhajtom, hogy a legutóbbi időkben Esztergom kiemelkedve patriarchális aluszékonyságából nagy mértékben magára vonta a főváros s talán az ország figyelmét is.

A fölszinen lebeg.

Azok a világgá sürgönyzött ünnepélyességek, a melyeket annyi kegyelettel és pompával ült meg a város és megye, a legnépszerűbb és legkedveltebb főlierczegi család látogatása már magukban véve elégségesek voltak, hogy Esztergomot egy időre napirendre tűzzék.

Most pedig már alig múlik el nap, bogy a fővárosi sajtó bőséges részleteket n e hozzon arról a szomorú „eseményről“ a me lyet a tudósítók kimerítő részletei olyan világra szólóvá tesznek. Ma ez, holnap az történik a rémsóges drámában, pedig eddig mindössze is azon kívül, hogy a szegény Stúrnét meggy ilko lták, nem történt egyéb, mint hogy a vizsgálat négy — csizmadiát fogott.

Hát bizony az a nevezetesség, a melyre ez utón teszünk szert, nem valami nagyon kívánatos és épületes s úgy gondolom jó volna már azoknak a nagy tudósitó uraknak is egy kis pihenőt tartani. Mert hát abból, hogy esetleg a mi csendes városunkban ilyen rémséges történet esett meg, nem kellene olyan patáliát ütni, hogy ország-világ azt higyje, mintha mással sem volna tele ez a kis Dumaparti város, mint csupa rabló- gyilkossal, rendőr főnökkel, no meg-tudó- sitókkal.

Sokkal tiszteletreméltóbb az a működés, a mely ha nem is ilyen robajjal, de annál több elismeréssel vonja magára a figyelmet. Hol ezzel, hol azzal, de szakadatlan törekvéssel és munkássággal.

Hogy ki ennek a nemes törekvésnek az elő liarczosn, azt bizony az én szerénységem tiltja ideírni. Sokan hiszik, hogy ösmerik, de valójában csak kevesen ősin érjük. Ennek a törekvésnek a zászlójára az van felírva jelszóképen, hogy, Esztergom legyen azzá a jövőben, a minek múltjánál fogva lennie kellene.

Az erényeket, ha nem vagyunk közvetlenül mellettük, még iukább megtanuljuk becsülni ; a fény messze hat s árnyékát nem látjuk, csak azt, hogy fény.

De ideje lesz már talán, hogy az én fővárosi levelem fővárosi részére is áttérjek. Hát bizony úgy vagyok vele, , hogy a sok fától alig látom az erdőt.

Alig tudom mivel s hogyan kezdjem. Ott-e, hogy bárom napot Írjak le, a mely a menybéli üdvösség idejéből volt kitépve, ott-e, hogy a főváros színházaiba vezessem az olvasót, vagy pedig a Sándor-utczai honatyák legújabb harc/.aiból jegyezzek ki egyet-mást? Egyelőre egyiket sem cselekszem.

Hanem igenis meg kell emlékezuem arról a végzetesen szomorú sorsról, a mely egyetemi ifjúságunk fővárosi egyesületét érte utói. Szép reményekkel indult, csekélyke eredményeket küzdött ki és ifjúsága hajua- lán végelgyengülésben szendéről jobb létre I Hangzatosán kezdte, szerényen folytatta e csendben végzi be pályafutását. A jobb sorsra érdemes eszmét igazán sajnáljuk és szomorúan vesszük tudomásul, hogy társadalmi életünk temetője egy sirfával ismét gazdagabb.

Ha azonban már ez alkalommal a színházakat mellőzni vagyok is kénytelen, nem mulaszthatom el, hogy legalább a művészet más szaka iránt ue rójam le némileg adómat.

A műcsarnok kiállításáról csak úgy általánosságban beszélni legalább is kegyelet- lenség volna.

A kimentő kritikához pedig nem elégséges sein terünk, sem — szakértelmünk.

Miutáu azonban mi esztergomiak a ligpii- más kétségkívül nagy tehetségű pártfogolt ját, Paczkát anyira amennyire a m agunkénak