Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 10. szám

Eszterrom, V. évfolyam.

U. szám.

Csütörtök 1883. február l én.

f

Városi s megyei érdekeink közlönye.

MeChIF.I iínik i-hti h nk int KE1K7.fr:

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

EfcÖ FIZETÉSI ÁH:

paésv. évit'

....................................................<3 Irt — kr.

(

él évii-....................................... • . • i

H>n \ i»dé\ rt*.....................................................1 • ■">() „

Eqyes szám ára 7 !<r

SZERKESZTŐSÉG:

j-^FALZHÄZ ELSŐ EMELET hová n lap szol lom i részét, illető közlemények küldendők.

KIADÓHIVATAL:

jS /. R <■' H E N l- T É R. ^ ,

hová a hivatalos s a inasán hi ni ekések, a. nyiltlérbe szánt közlemények’, előfizetési pi-n/.ek és reelainálások intézendök.

HIRDETÉSEK.

HIVATALOS HllíhUTIÍSHK :| MAf.'ÁNIIIIIDKITiSKTC

7 szótól ion szóiiT — fi t, '7ö kr.f megállapodás szerint lehető j oo—200-ig 1 . 1 „ :>ó „ legjntányosaliban közölt dnek.

200—300-ig . 2 „ 25 „ I "" .---B

é ly égd íj 30 kr. i NYIL'I l'Klí sora 20 Kr#

Csalódások.

Egy futó pillául ás lóéit napjai okra és kónyt.u Ion ok leszünk megvallaui, hogy mindannyian csalódtunk mar.Az egyiknek nem sikerül vállaht;i ; a imisiknak csü- IDrtököt, mond valamely számítása.

X. . . csalódik barátjában, Y. . . már vaj;*moly vérmes reményében. Teán Paul beszéli,hogy midőn a. dúsgazdag Van der Kabel jobblétre szelídet ült, bét rokona, csakhamar lakásán (omlett — a, dús örökség reményében. De csalódtak. Felolvas tat váu ii. i a kifogástalanul szerkesztett végrendelet, nagy meglepetésükre nemcsak, de lói i hat lan boszauko- dásukra, a második ])<>nt ejikép hangzók : AI Igém -in wird Erbsatzuug und Enterbung unter die wesentlichsten TVstammitsstticke gezählt, Dem zu Folge vermache ich denn den Herrn Gr., K.,

X., eh — vor dm- Hand nichts, weil ich aus ihrem eigenen Munde weiss, dass Sie meine geringe Person lieber haben, als mein grosses Vermögen *) és így tovább. Hányszor ismétlődö.t ezen a reménybeli örökösökre igen kínos jelenet? Vagy ki nem csalódott már jó életében ? Ki az, ki nem adna igazat a. költőnek, midiin mondja :

„ Szép roméuy ii n k baj na 1 esi Hágánál A jövendő tündér kert gyanánt all ; S csak midőn a tömkelegbe lépünk, Venni észre gyászos tévedésünk ?

Kevesen vaunak bizonyara, kik nem kénytelenek elmondani, hogy ép azon

*) Miután az örökösöknek, vagy az esetleg kizártaknak megnevezése a végrendelet lényeges pontjai közé tartozik, ennél jogva G. . . Ív. . . N. , t-ti», uraknak — 'semmit sem hagyok, hiszen saját, vallomásuk szerinut becsesebb előttük személyeié mint. nagy vagyon in.

pillanatba,u, midőn legtöbbet reményiének, akkor csalatkoztak. Én is csalód tani*

Nem sok idővel ezelőtt elég merész voltam neki rugaszkodni egy tárcza- czikknek. Már azt hittem, ügy járok, mint az egyszeri regényíró, hogy visszaérkezik karczolványom e lakonikus, de végzeteljes kritikával: „Nyomástól őrizni kell,“ midőn egy reggelen, belépillant- ván o lapokba, kimondhatatlan önelégültséggel vevém észre, hogy e czikk — ki van nyomtatva, megjelent.' Az első nyomtatott czikk, ha nem több annyi dicsőség vau, mint tiszteletbeli fizetésnélküli segéd al—, nem tildém, segéd a 1 e relé) k e r íi lőve lenni. Meg kell megjegyeznem azt is, hogy nein volt ez az első Írott, — hanem hát csak az első nyomtatott czikk. A m. t. szerkesztő úr legyen tanúm, hogy már meg-, kínoztam vagy 50 czikk :— szétdarabol ásával.

Azt hittem, hogy a dicsőség szédítő magaslatára emelt a szerkesztői toll kíméletes nagylelkűsége. Azt hittem most bizonyosan magasztalni fognak — ezerek. Csalódtam. Azaz pardon ! Nem egészen. Egy betűt eltaláltam. Nem özének magasztaltak, hanem csak egy. Ez lenne az egyik csalódás. Volt több is. Beszéltein én ott u. i. városunk közönyéről. Esime, tapasztalnom kellett hogy még sem vagyunk olyan egészen közönyösek. Tapasztalnom kellett, hogy ha ott tapogatózunk a hol a bibi van, mi is — feljaj dúlunk. Legalább ezt kell hinnem. Mert a jó Szigligeti azt mondja, ha jól emlékezem, wBéleli Páljában“, hogy :

„ A rágalomnak nyila csak azt sebezheti Ki magát általa, találva, érezi.“

Legyen szabad, nyájas olvasó még egy kis türelemért esedeznem. Van még egy csalódásom, mely nem függ ugyan össze az előbbi végzetes firkáIHiánnyal, de az eszmék lánczolalának alapján talán megemlíthető. F. hó 27. d. e. 10 órakor megyeházunk nagy termében, a. a főispán úr ő méltóságának H nőül ele alatt értekezlet tartatott .a „Vörös-kereszt egyesület“ érdekében. Azt hittem, hogy kevesen lesznek. Zsúfolva volt a terem. Szép számú hölgyközönség is volt jelmi.. Nem csalódás ez ? Már a mi viszonyaink szerint — szombaton ii. i. hetivásár van — talán az. Csalódás tehát, de legalább — kellemes csalódás.

Ha valaki a jelenség okát kérdezné bátor vagyok figyelmeztetni, hogy az értekezlet megyénk főispánja ő méltóságának elnöklete alatt lön megtartva. Leereszkedő, kedves, nyájas modora,, már első megjelenéskor hóditó hatást gyakorolt városunkra. Mióta pedig magas személyét gyakrabban van szerencsénk körünkben tisztelhetni, mindinkább tapasztaljuk, mily magú ésszerű varázst gyakorol gazdag ismeretei, megnyerő ékesszólása, érett komoly férfiassága, tapintat!,eljos ügyvezetése és ama kedvessége által, mely Ível alábocsátkozva méltósága magaslatáról a nagy tiszteiéi tel övezett, személyétől távol álló egyszerű völgyin kokhoz, mindenik- nek mindene akar lenni.

Felöl vastat ván a, jelentkezett tagok névsora — „mi egyszersmind nyugtául is szolgálhat*, mint a főispán úr megjogyzó — ebben a vörös-kereszt esztergommegyei egyesületének megalakítása kimondatott.

Az edd ige lé jelentkezett tagok száma

örvendetes nagyságú. Hisszük azonban hogy ha az egyesületnek mai tagjai, mint asz. ügy megérdemli, bnzgólkodni fognak újabb tagok szerzésében, akkor megyénk csekély területének arányában az egylet, elég nagy kiterjedésűnek lesz majdan mondható. Hisszük ezt, erősen és már ebben valóban nem szeretnénk csalódni.

A „Vörös-kereszt egyesület“ a szeretet, és humanismus nagy müve ; szeretet és humanismus hozta létre ; szeretet és humanismus tartja fenn, minden más érdek kizárásával, mondja igen szépen és lelkesítőén azon „Emberbarát“r ki a Vörös-kereszt egyesület, érdekében e szerény czim alatt: „Néhány szó“, egész- kis, az egyesület, iránt kimerítően tájékoztató füzetet szerkesztett.

Az egylet ezélja, a háborúban megsebesült, vagy megbetegedett harezosok ápolása. Czélja az egészségügyi csapatok m ik idősét és a csatatéren a, beteg, ápolás terén mutatkozó hiányokat pótolni.

Feladata továbbá a rokkant katonákat és a háborúban elesett vagy munkaképtelenekké vált harezosok hátrahagyott családjait segélyezni.

Ha igaz, hogy azon csapások között, melyek az emberi nemet időnként meglátogatni szokták, alig vau oly félelmes, mint a háború; ha igaz, hogy daczára annak, miszerint a béke áldásait mindenki inkább óhajtja, mint a háború iszonyait, miudazáltal az örök béke utáni vágyódás ma inkább puszta óhaj, mint volt bármikor, sőt hogy ma sokkal igazabb ama közmondás: „Hl

békét, akarsz, fegyverkezzél, készülj háború“ mint a legháborúsabb és legvérengzőbb századokban ; ha igaz toAz „Esztergom és Vidéke“ tárczája

Sár^a rózsa,

Á o

— Egy idealista elbeszélése. —

Margitnak hívták gyermekkorában, de ő a Corn lie nevet, szerette.

Csak én neveztem őt Mignonnak, én, )ú körében sokat időztem, Iá nagyon szerettem, és szántam szomorújsorsában.

Hn véle voltain, ha nézhettem epedó vágyakkal telt szép égszin kék szemeibe, ha elmerengtem ziháló keble ingerlő hullámzásain, a hollosötét fürtökön, a melyek talán egy czélt vesztett, élet sötét átkaitól lettek oly feketék, s ha néztem a mindig mosolygó eperajkat, melyen alig észrevehető árnyként lebegett az életet megvető hideg gúny, akkor eszembe julott, a GöHie Mignonja, ki ohhatallan hévvel s égő szen- r vedélylyel zengé a dalt:

„Ismered a bont, hol a ezitrom v irul ?u

Az én kis Mignonomnak is kedvencz dala volt, ez. Annyi drámai hévvel, annyi lyrai epekedéssel dalolta ezt nekem. ‘Jiogy önkéntelen feltártam előtte;,szivemet,'! mint a virág bezárt keblét a nap hevére s hiv- í tani oda, abba a csodás világba, hol ino- I Jegeld) a napsugár, kékebb az ég azúrja. ! hol mindég viruló zöld a pálma, — hol t ' égőbb és elotfliatatlanabb a s.ZriivedéJy, hol ■ a szerelemnek nincs vége a földön, meri í Jialnatathm, örökéletíí.

Milyen démoni 1 ag- tudott ezeken ka- czagni !

Ha aztán egy-egy csöndesebb pillanatban, mikor sokat szenvedi, lelke visszaszólt a múltba, a gyermek és az ifjú kor édes emlékeihez, mikor az egykor éltető, de örökre eltűnt tiszta boldogság érzetének tudata könnyeket fakasztott szép szemeiben inegsiratva mindazt, a mit egykor köny- nyelmfíen eldobott, — s mikor elmoiidám, hogy szeretem véglietetlenül hogy boldogítson egész életet át lengő szerelme égi üdveivel, akkor elkomorult néhány pillanatra, bíbor ajkait összeszonlotta s arczán, melyen még a rózsa és liliom szine ölelkezett, látható volt az érzu-lmek kínos tu- sája, mely bent a szívben viliarzott le. Aztán vadul kaczagolt fel és könnyelműen mondái :

— Kihalt már belőlem minden érzelem !

Mint fájt nekem, lmgy ezt ő és ily könnyen mondja. Egy ifjú szép leány, kit szeretet vesz körül, kinek forró szerelmet s nem pillanatnyi kéjt -ajánlunk boldogitására.

Mignon nem szeret senkit.

— Hát miért szerelnék ? Mért épen egyet, és aztán igazán ? Hát, van- e va’ald, a ki becsű lésből fölvenne az élet sarából a kifacsart, ezitrom baját, a rongvgyá lett selyem foszlányait ?

—Van ?

— Hiszem. Mért ne? Az a rongy a melvet a dúsgazdag az ut,szélére dob, az a szegénynek még lehet drágaság s aztán ha .fölvevő; ugy-e nyövi, rontja tovább, s mikor már nagyon rongyossá lett. az is eldobja s kérdés lesz-e tovább valaki a ki

újra felvegye? Nem akarok ilyen nagyon rongy lenni.

—■ De Mignon, hát ki beszél erről ? Hát nem hiszi-e azt, hogy van föltámadás ebbeu az életben, a. siron innen is, hogy el lehet a múltat feledni, meg. lehet ta- gadui annak kínos, gyötrő emlékeit ? Elhagyhatja a jelent és újra boldog lehet!

— Miért ? Mi az? És aztán, ha megtudnám is tagadni a múltat, mit érek vele? Rá van az már arezomra írva, melyről az élet Hétköznapjai letörölték az ártatlanság ragyogó zománczát, s ha eltakarná is azt a viszoutszeretet fényes glóriája, mit akar valaki egy összetört szív vei, egy elfásult lélekkel, mit egy érzés,télén kebellel, melyben újra tavaszt és virányt teremteni, nincsen semmiféle erő a nagy természetben ?

— Látott-e már fáit, melyet villám j ütött? Ugy-e, újra. bajt az ágakat, virágot hoz és gyümölcsöt, terem ? Nem kél-e tavasszal ismét uj életre a kihalt természet, nem olvad e fel a kikelet meleg sugarára a. fagy, a kemény jég, — s nem támad-e uj élet \ iránya ott, hol nem volt, más egyéb, mint a rideg enyészet? Reméljen, liigyjen édes Mignon !-- Miért ? Nevetséges ábránd! Az élet költészetét már nem tudom érteni. S nem jobb-e így élni? E hárfával járni be a világot, élni mámorban, élni a jelen pillanatainak, nem törődje a világ egyetlen lényével, firiIni az élvek poharát! Ha telve vau, kikaczagni azoka’, kik igaz hű éget, oltbatlau szerelmet, soha el nem múló boldogságot kövei• lnek, tlilém ! Bohóság még csak gondolni is arra, hogy a mi e'tiinl, örökre eltűnt, egyszer visszajöjjön !

Nagyon fájt nekem ha Mignon igy beszélt. Pedig mást nem akart moudaui soha. A cinismus még a férfiaknál is megdöbbentő, Hát még egy ifjú leánynál, a kinek arczán az ifjúság rózsája virul, a kinek nem volt más bűne csak az, hogy szeretett és ezért vétkezett. Hát bűn-e ez ?

Hisz mindenható erő a szerelem, mely nem kérd, nem hall, nem bölcselkedik, az csak szeret, szeret meggondolatlanul, keres rokon érzést és elfecséreli könnyelműen azon kincseket, melyeket gyémántok és zafírok árán soha vissza szerezni nem lehet.

S boldog-e ön Mignon ? mit, érez, ha szobájában egyedül van ? Nem jut eszébe a gyermekkor; az ifjúság első boldog évei nem jelennek-e meg az éj néma csöndjében azoknak árnyai, a kikkel egykor egy körben élt, a kikhez szeretet, kapcsolá, nem gondol-e vissza a múlt éde^ emlékeire, a mikor tisztelték, rajongtak érte, s mondja csele, ha elsurran előtte e kóbor élet rettentő emléke, nem siratja-e meg ön magát,, a kedves Margitot, ki egykor ünneplés tárgya volt s ki ma, néhány hitvány érezda- rabért , . . .

— Ne akarjon elkeseríteni! Alit kérdez ilyeneket? Hát, azt hiszi, igaz mit Eöt- \ös mond Kartbausiában, bogy hamar feledünk, hat ugv véli, hogy Byron vjlággyii- 1 öle tét, átérezve el lehet feledni a gyöngéd sz.eret.etef, hogy nem tudom érezni a Dante poklának millió gyötrelmét, bogv a. midőn Heiueval kaczagom az idealismusf, nem jut eszembe Petrarka szerelmi boldogsága ?,.. Barátom, ön azt lnszi. hogv ez a szív esak- ugynn egy kiégett vulkán krátere, melyből