Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 88. szám
Esztergom, V. évfolyam. 88- szám. Városi s megyei érdekeink közlönye. Csütörtök, 1883. november I-én V EG.] ELE NI K HETEN KI NT KÉTSZER1. 7 VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évié ...................................................ö Hé —' f él évre..........................................................‘I , — negyedévre....................................................1 . öO E gyes s/ain ára 7 kr. kr. SZERKESZTÖSEG: J^FALZ-HÄZ ELSŐ EMELET hová n lop szellemi végzőt illető közlemőnyek l<íi KIADÓHIVATAL: iSzÉOHENI-TÉR hova. a hivatalos s a magán Tiivdetősek, a iijiltlérhe szánt közlemény el;, elölizetési junizek és veelamáhisnk intőzemlök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS IIÍRDlíTIÍSlOK :j MAfíANHIRDRTÉSEK 1 szótól 100 szói;;— fi t. 75 kr.megállapodás szerint leliel.ö 100—200-ig . 1 „ 50 „ legjutányosahhan köz,ültetnek. 200—ítOO-ig . 2 „ 25 „ Hélyegdfj ‘10 kr. NYILTT1CU sora 20 ki. Esztergom megváltása. Esztergom város mogillte a meg-váltás ünnepét. Megül to az eseményhez illő méltósággal és lelkesedéssel. Örömmel üdvözöljük érte mindazokat, kik nemcsak puszta lelkesedéssel, de történeti érzékkel is hinták, a mit fájdalom, a nagy közönség igen kevés tagjánál találtunk meg. A történeti érzék fejlesztésére kétségkívül legtöbbet fog hatni Esztergom monographiája, melynek ügyet felkarolni legszen teb b kötél esség ii n k. Akkor azután nemcsak puszta lelkesedéssel, de az események tökéletes tudatával és méltatásával fogjuk dicsőséges ünnepeinket megölni. Esztergom megváltása ünnepének történetét egész részletesen a következőkben közöljük : Az előkészületek. Esztergom fölszabadulása kétszázndos évfordulójának megünneplésére a török hódoltság alól egy nagyobb bizottság alakult, melynek elnöke Palkovics Károly s tagjai Bellovits Ferencz, Bors Mihály, Bárány János, Dóczy Ferencz, dr. Földváry István, Feketo Géza, Frey Ferencz, Dr. Helcz Antal, Ha'an Rezső, Dr. Kőrösy László, Kruplauicz Kálmán, Maiina Lajos, Marosi József, Mattyasovszky Vilmos, Niedermann Pál, Papp János, Rudolf Mihály, Sarlay Edo, Takács Géza, Villányi Szaniszló urak. A bizottság részletes tervrajzot dolgozott ki s épen nem intézkedett, hogy esetleg barátságtalan idő esetére miké pen fordul az ünnepélyességek sora. Estély a f ő g i m u á z i u m ban. A főgimnázium dísztermében szombaton esto igen érdekes ünnepélyesség folyt le, melyet az igazgató rendezett. A terem zsúfolásig megtolt. Lehettek vagy hatszázan. Esztergom szépei is igen szépen voltak képviselve. Délután hat órakor a dalegyesület és zenei kör tagjai kezdték meg a nyitányt Mendelssohn indulójával és Billetel* csataimájával, melyet Villányi Szaniszló felolvasása követett Esztergom zivataros századaiból. A terjedelmes felolvasás igen érdekes eredményű szorgalmas kutatás gyümölcse. A dalosok erre Moso nyi Szentelt hantjait s utána Nabu- kodonozor nyitányát adták elő. Egy fő- gimnáziumi tanuló terjengő alkalmi költeményét Zolnay szavalta. A Riadó és Cigány románc előadása után a te rom elsötétült s Horváth Mátyás tanár a camera obseurán több igen figyelem reméltó régi képet mutatott be. A szent szövetség s a párkányi csata bősei, a párkányi diadal, Esztergom alaprajza 1683 ból, a vár ostroma 1685 ból nagy hatást keltettek. Szobieszky képét lelkesen megéljenezte a közönség. Az estélyen jelen voltak Máj er István püspök, Sujánszky és Sziláim kanonokok, Horánszky Nándor, Palkovits Károly, Kruplanicz Kálmán, Pap János s számos esztergomi kiválóság. A győri honvédek. A győri honvédek Gönczöl Antal negyvennyolcas hadnagy vezetése mellett huszonnégyen érkeztek Esztergomba, kiket a város vendégekül fo gadott. Megérkezésükkor kivonultak a honvéd-temetőbe s egy igen díszes koszorút helyeztek el az emlékköven. Buzdító beszédet Gönczöl mondott. E g y törő k b a r á t. Fölszólította a rendezőbizottság az esztergomi honvédegyesi'ilet elnökét, hogy üdvözölje a győri baj társadat s vegyen részt az esztergomi houvédegyesülettel az íi!:nepéiyességeken. A honvédek elnöke fölkelt s ünnepélyesen igy szólott : — Már megengedjenek uraim, de én sem az esztergomi houvédegyesülettel ki nem rukkolok, sem a győri honvédek fogadtatásán részt nem veszek, mert én törökbarát vagyok ! D i s z e 1 ő a, d á s. A színházban Völgyi György társulati Birchpfeiffer rikató drámáját, Sza- pári Pétert játszotta. A színház ünnepélyesen ki volt világítva, hogy annál jobban föltűnjék a páholyok s a körszékek üressége. Az előadás gyér látogatását annak lehet tulajdonítani, hogy a főgyinnasiuini estély igen sokára húzódott. V a s á r n a p reggé le. Aranyos szép őszi verőfény mosolygott a fid lobogózott városra, moly foL- szatTií dudását' szív vei 1 él ekkol üli meg. Hét óra után tarack-durrogások között gyülekezett össze a közönség Bottyán kuruez tábornok palotája előtt, a Szé- clienyi-téren. Nyolcz óra után már szépen megtelt a tér s a nemzeti kokárdás rendezők megindították a menetet. A z ü n n e p i m enct. Az ünnepi menetet két megyei pandúr nyitotta meg lóháton, kivont karddal. ti tártok két városi hajdú nyargalt nyalka egyenruhában s Szerencsés Jánost kísérték, ki a város régi lobogóját vitte. A derék öreg esztergomi polgár négy vennyolezban mint huszár vitéz Halottak emlékezete. Két birodalom keresi fel egymást e napon, egy egész hosszú esztendőnek e mindenkor iegkomorabb estéjén, midőn a szellemek végtelen birodalma, meg az emberek, — az élők e véges egyénei, találkát adnak egymásnak Két nagy tábor ez. melyben ép olyan egyenlő mindegyik, mint a milyen egyformává válik mindannyi, úgy hogy bízvást összefoglalhatom őket egy közös név alá : A Fent és Alant. Van-e szomorúbb találkozás mint midőn a földfölöttiek, a földalattiak emlékét ülik ? Az élek kegyelete : a halottak ünnepnapja ez! Úgy tolong, úgy nyüzsög a nép, mint a hangya raj. némán csendben . . . mindenik legelőbb oda, ahhoz a kis hely felé, a hol van valakije, s aztán tovább a többi emberekkel, a többi halottak felett, ... oh és kinek nincs, ha csak egy egyszerű kis fa- keresztje is ? bizony nagyon kevés az, ki elmondhatja, nekem még nincs halottam. A sir kert az, hol megszűnik minden jókedv, eltűnik minden mosoly, elhalgat a játszi, csapongó öröm, elrepül minden tréfa halkan lép mindenik, nehogy megzavarja az örök" alvók n y u g a I m á t, — kiknek szellemei, — míg a gondolatába mélyedt fő a kis halom porhanyó göröudjét nézi, — talán éppen fölöttünk s meglehet, hogy közöttünk lebegnek . . , — Látta-e már közülünk valaki ? kérdhetné hitetlen mosollyal a kétkedő. — De ki tudhatná közülünk, hogy nem igy van! egyszerű válasz lehetne rá. Ám ne kutassuk egyikét sem. Nyugodjunk meg inkább abban, úgy a hogy vau minden. Minden jól van, úgy, a hogy van. Mert igy kell lennie. Lehetetlen dolgokat — hasztalan ipar-, kodiic bárki is — üres szavakkal lehetővé, megfogliatóvá, elérhetővé nem varázsolhat azért soha. Viszont a mi önmagában világos és egyszerű, ha bármily sötétnek, mis- tikusnak festik is, megértik azért, mert tudja mindenik. Kezdjük az élőknél. Az élet kezdete mindennek. Az álom csak félbeszakítása a végnek, közös jövőnknek a halálnak. Megnyugvás a sorsban, ez boldogít. Erős bit egy jövő reményben, ez vigasztal. Maradjunk tehát előbb az élők között kiket azonban — s ha jól megfigyeled, talán messze se kell kutatnod, hogy észrevedd : hánynak nincs már reménye s ez ölte meg hitét, vájjon és kérdem : leltet-e ez, ezután megelégedett ha sorsában még csak megnyugvást sem talált ? Ezért oly kevés a boldog s oly aránytalanul ijesztő a boldogtalanok száma — kik között és ha mindig s mindenütt az alapokra vissza menve, ezt ha elemezed, világos lesz a tétel : mindenkor és ez a sajuos, de e nyomornak a gazdagsággal, kell versenyezni, mig: s ez a szomorú való, ma már odáig vagyunk hol az együgyüség az értelemmel mer küzdeni s a- győző mindenha : ki szerencsés csillag alatt született. Érdem, erény csak szerény üres szavak, szóba sem jöhet. Oh és hány van, a kit ez vitt a földről — a földbe. Hogy meglelték-e ott aztán azt a nyugalmat, a mely az életben hozzájuk oly mostoha volt? ne kutassuk. Ki tudná megmondani, hogy a halál boldoggá teszi-e a boldogtalanokat, a kik bíztak : hogy csalódjanak, s a kik hittek: mert szerettek és hogy még remélni is mertek : osztályrészük gúnyos kaczaj lett, ördögi vád gyanánt untalan fülükbe csengve küzdelmük pályáján, mégis kitartással ha fájdalommal is. de előre törve azon... s miért: hogy lebukjanak ! Egyik hamarabb mert a kevésből is megsokalta. A másik talán később mert már nagyon is sok volt neki, abból a kevésből a mi számára jutott. Irigy kéz lökte le az egyikét : ellenségnek nevezik az emberek, pedig szemében a legjobb barátja volt : — a másik önkeze- vel ölte meg önmagát s bolondnak mondta a világ, s a harmadik ? Ah ! Ez élve maradt — mily szerencse, ugy-e?! — hiszen holtan jár az élők között. Szegény ! ennek a sorsa a legiszonyúbb ; nem tud meghalni. S miért ? kérdi ismét közönyösen a világ, de ugyan miért is ? Eh, jobb ha nem válaszolunk reá, elég ha látod mily rideg, mily szánandó az ily ember, mily hideg a gondolata, a lelke, megölve benne mind a mi jő volt, a mi szép, nemes, oh és a szive ? ha tudna dobogni még egyszer valakiért... ha volna szive ! hiszen nem tréfának veszik-e, ha még őszinte érzelem él valahol, Guyonmik többed magával utat vágót ^ Komáromba. A bandérium huszonnégy válogatott esztergomi parasztlegényből volt összeállítva. Mindannyian kék és piros sziliü vállszalagokkal jelentek meg. A lovas- bandériumot Sarlay Ede városi főkapi tény vezette diszmagyarban, piroskék jatlaszmel Iszalaggal, mint a város színeivel. A banderisták után a lionvédegyon- ruliás győri veteránok sorakoztak dob- szó mellett. Erre a városi tűzoltók következtek. A zászlót Hajnali Gyula vitte, a csapatot Yiz János parancsnok vezette. Az iparos ifjúság egyesületét Fekete Géza vezette. Az egyesült ipái társulatot Dóczi Ferencz vezérelte. A magyar szabók egyesülete élén Apa Ferencz haladt. A magyar csizmadiák társulatát Milakovszki János nyitotta meg. A polgári olvasókör tagjai elnökük Dóczi Antal vezetése mellett haladtak, A keroskedelmi ifjúság egyesületét dr. Ál dór i Mór vezette. Az elemi iskolák, a reáliskola, a Lalii tó képző s n főgymnásiiim ifjúsága a tanári kar vezetésével jelent meg. Az impozáns menet végén az állami, megyei és városi tisztviselők s a klérus tagjai sorakoztak. Szenttamás község határán a menethez csatlakozott az elöljáróság s a megyei tűzoltóság Víziváros határáról gyarapította a menetet. így érkezett föl a hatalmas ünnepi menet a hasi likába. V á g v ö 1 g y i z a r á n do k o k. A basilika környékén már nagy csoportban hullámzott a közönség. Különösen feltűnt a vág völgyi zarándokok festői csoportja. A felsőm a gyarorszfíg\ _____ . >■ 1 ■ -1__lg m elyet aztán vi<g tréfából, játszi örömmé — mint naiv kis gyermek, a játék bábját — de talán mégsem oly öntudatlanul ! — ám kaczagva összetörik, eldobják s uj szórakozást találva csakhamar nevetve feledik . . . nevét kérditek ? Akárhány jár naponta közietek ! Neve nincs : élő halott. Vájjon többet ér-e aztán az ilyen élet a' nem létnél ? Bizony ha kopogtatnánk a néma hantokon, talán nem akadna egy sem, ki felcserélné véle örök nyugalmát; Ezért mondják s csak ilyenekre mondhatják, hogy a halál : a megszabadulás pillanata. Mégis mért van az, hogy minden ember — hiszen gyarlók vagyunk mindannyian — de kezdve a legjámborabb hivőtői, le a legvadabb és a már szánandó hitetlenig, — a mint tudjuk hogy eljő, el kell jönnie az időnek : mert születtünk, midőn megseünik majd ránk nézve minden, mégsem igen szeretünk vagy igazahb-in szólva nem- igen akarunk gondolni a perezre, ha majd nem létünk meg\alósuland. Egyik talán botorságnak tartja, azon idő fölött szomorkodui, melyben már nem leszünk, hölcseletileg igy okoskodván : mikép ez ép oly képtelenség volna „mintha azon idő fölött búslakodnánk, melyben még nem léteztünk“. Mig a második igy felel. „A lélek bennem valamiből lett, azért nem lesz semmivé, mert valamiből ered“, S ha most összekötjük ezt egy harmadik állítással, hogy t. i. „az álom és halál között niucs gyökeres különbség, s az egyik ép oly kevésbé veszélyezteti a létet, mini a másik“ — a kérdés mégis fennmarad: hogy
