Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 87. szám

iS befogadott, ö maga pedig biztosabb helyre, Pozsonyba távozott. Gritti tehat a várost és a várat ágyuztatja száraz földi csapatokkal és mindenünnen körül veszi.De a spanyolok és a magyarok, kik közt csodálatos egyet­értés uralkodott hősiesen védik. Midőn Gritti sem a tüzaknákkal sem az ostromlással nem mehetett sem­mire, elhatározta, hogy az esztergomiakat kiéhezteti és a hosszantartó megszálláshoz fogott. Végre két­ségbeesvén a város bevétele felett, összeszedte sátor­fáját s Janos királyhoz visszatért. 1534-ben marczius havában Szolimán és Ferdi­nand között létre jött a béke bizonyos feltételek alatt, melyeknek egyike vala, hogy: Esztergom kul­csai az engedelmesség nyilvánítása gyanánt Byzanczba küldessenek. Esztergom kulcsainak ezen szokatlan követe­lése a magyarokban nem csekély gyanút és félelmet gerjesztett. Miután Szolimán Pécset, az erős várost, 1543-ban julius 20-an hatalmába ejtette, gyorsan Esz­tergom ellen indult. Pál érsek, a ki sok katonát, ba­rátainak és kegyenczeinek nagy számát tartott a el Ferdinand akaratára a várból és városból kiment, hogy a spanyolok őrségét, kiknek vezérük Muzika Márton Liszka melléknévvel szabadabban és kényel­mesebben a hely védelmezésében tartsa szemmel. Kevéssel s megszállás előtt a spanyol Szalamanka Ferencz két olasz csapatot hozott, ezek után jöttek a németek s ezeknek 30—30 emberből (?) álló két csapatját a bajor Mönch Ferencz vezényelte. A vezérek azonban a veszély előtt annyira el voltak bizakodva s az ellenséget oly kérkedőleg néz­ték le, miszerint nyíltan azt merték állítani, hogy ők még akkor is, ha a törökök és a rómaiak had­vezérei egyesült éröv 1 akarnak megszállni a várat, annak kivívásától legkevésbé sem félnek; és mind­nyájan magukban bízva várták az ellenséget, ámbár mindössze alig haladták meg számra nézve az 1600-at. De mzdőn az ellenség megérkezett s a tábort mindenünnen előre mozdította s a mezőt, a közel fekvő dombokat valamint a szőlőhegyeket is szám­talan sátort felállítván, ellepte, midőn továbbá az igen jól felszerelt hajóhad láthatóvá lön. felhagytak az elbizakodottsággal. Mielőtt Szolimán seregének zömével s az ágyukészlettel kikötött volna, még sem volt annyira körülzárva a vár, hogy Ungnad János, ki hajón hatszáz katonát, pénzt,“"eleséget és puska­port hozott, társaihoz szerencsésen el ne juthatott volna. Ugyanazon időben a keresztények a várból kitörvén, a tábort gondtalanul vizsgáló törököket megtámadták s oly roppant zavart idéztek elő, hogy igen sok török a csatatéren maradt. A következő napon megérkezik Szolimán s Esztergomot szorosab­ban körülveszi, a vár átadását követeli, a vonako- dókat pedig halállal fenyegeti. Liscanus azt válaszolta, hogy mig ö és tár­sai élnek, a várat föl nem adja. A törökök az értekezés ideje alatt a vár at- ellenében fekvő szt. Tamás dombra felvonszoltak a nagyobb ágyukat; a mieink elsütvén az ágyúkat az elllenség erődítéseire, a törököknek nagy kárt okoz­tak. Az alatt Liscanus és Salamanka a külvárosi erődítésekben és a város nagyobb részében nem bízván, a várba visszavonultak. Az őrség, miután az ellenségnek három roha­mát vissza verte, a török hajó hadat is legyőzte. Ekkor a felbőszült törökök a viz tornyot lerombol­ják s tűz aknákat készítenek, sőt a várat is roham­mal be akarják venni. Hétszer megújítják a küzdel­met s a mieinktől ugyanannyiszor visszaveretnek. Az ellenség visszaverése után a mieink bátor­ságukat visszanyerve, a víztorony vízvezetékén ki­törnek s a törökök közül némelyeket megszalaszta- nak, másokat a falak alatt felkonczolnak és a hajók ellen intézett hirtelen támadással tizenhármat elsü- lyesztenek. Ámbár nagy volt az öröm az elért győzelem fölött, mégis mivel sok bajtársi vesztvén számuk igen csekélyre leapadt, s távolról sem vala reményök, hogy valahonnan segítséget nyerhetnének, megtörve a véggyözelem miatt aggódni kezdtek. S minthogy a törökök szünet nélkül követelték, hogy adják fel a várat, az olasz zászlótartó Mas-a János, a nélkül, hogy a parancsnokokat megkérdezte volna, feladja a várat; majd Szalamanka reményt vesztve az ellen­ség közzé megy, hogy méltányosabb feltételeket eszközöljön ki. De csak annyit tudott kivinni, hogy vagyonuk bántódása nélkül szabadon távozhattak. Ä kapuk feltárulnak, a törökök belépnek s mindent elfoglalnak. Esztergom keresztény védői gúny tárgyává lettek, majdnem egész nap éhséggel és szomjjal küzdve a nap hevének kitéve, egy részük egymás­tól kölcsönösen búcsúzik, más részük az elhagyandó helyeken utoljára körültekint, más részük a jelen s nem közönséges haláltól halavany s bágyadt arccal irtózik. Végre kényszeriték, hogy a meghalt bajtár­saknak s a megölt törököknek rothadásnak indult hulláit eltemes sék, a sáncok árkait kitisztogassák, s az ágyúkat helyeikre vonják. Utoljára a legnyo­morultabb állapotban fegyverük — ruháik — s pén­zeiktől kifosztva, félholtan, meztelenül, hajóra szállít­ják s a túlsó partra viszik. Midőn Pozsonyba értek, Liscanus és Szala­manka s mások, kiket árulással gyanúsítottak, Fer­dinand parancsára őrizet ala helyeztetnek. Szolimán Esztergom bevétele után aug. 10-én török szokás szerint hálát adott Allahnak s a vár keleti oldalán a templom elörészén levő ágyúzás következtében bedőlt bolthajtásnak négyszögletű köveiből védő fa­lat csináltatott. 1544. Sabanus, lovassági parancsnok Esztergom­ban, miután Mehemettöl, a var parancsnokától, en- gedelmet kért és nyert, egy holdvilágos éjjel 400 janicsárral s 1500 lovassal a Dunán átkelt s legna- gyob csendben Léváig jutott, s mielőtt észs evették volna őket, oda illesztik a lajtorjákot és a város sáncait hirtelen támadással beveszik. A kik szemük elé ke­rülnek azokat felkonczoljak vagy fogságba ejtik. Ké­sedelem nélkül megtámadják a várat, azonban az őrség nagy vesztességgel visszüzi. a városba vissza­térnek, s miután kirabolták, néhány helyen felgyújt­ják azutan a mieinktől Szálkáig fizetve haza térnek. 1556. szept. vége f lé Gál Ádám, Győrnek fő­kapitánya. katonáival éjjel Esztergomot megtámadja s a törökök és a szökevényekből igen sokat fel- konczol. 1590. az esztergomi Szokolovics Mém bégje, Thurzó Györgyöt és érsekujvári őrségét Esztergom közelében megtámadván Zay Andrást és Lörinczet, Jakusics Imrét, Pesty Zsigmondot, Hagymásy Kris­tófot, Lakanyi Jánost és Huszár Mátyást fogságba ejti, sok hires katonát leöl, maga Thurzó is alig tudott futassál menekülni. Mátyás föherczeg 1594 május 4-én seregével a vá­rat és a várost megszállta. A törökök a külvároso­kat és a magtárakat felégetik és a védelemhez, ké­szülnek. A mieink néhány napon át ágyuzzák a varat; szent Adalbert templomát és más épületeket felgyújtanak, az ellenséget megtámadják, de mint hogy több mint 30 bajtarsat vesztettek, azon felül igen sokan megsebesültek, vissza űzetnek. Azalatt a thrákok nagy ígéretet árán a vá­rost elárulják, zord éjjel Pálfiyt magyarokkal és né­metekkel bebocsájtják, kik a török őrséget lemészá­rolván vagy foglyul ejtvén az igen jól megerősített varost könnyű szerrel beveszik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom