Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 87. szám
Esztergom, V. évfolyam. 87- szám. Vasárnap, 1883. október 28-án ESZTERGOM OS Városi s megyei érdekeink közlönye. > EGJELEN1K HETENKINT KÉTSZERI VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. egész. éne fél évre . negyedévre ELŐFIZETÉSI ÁR: Egyes szám ára 7 kr. 0 fi t « , 1 .- kr. hová SZERKESZTŐSÉG: Pfalz-háí első emelet lop szellemi vészét illető közlemények kiihletulSk. KIADÓ » Tv ATAL: |SzÉCHEN|-TÉR 'Jrv, hová a hivatalos s a magán hirdetések, a. nyiltlérhe szánt közlemények, elölizetési pénzek és reelamálások intézendők. HIVATALOS IIII?HŰTÉSEK : 1 szótól 100 szóig — fi t, 75 kr. 100—200-ig . 1 „ f)0 „ 200—íi()0-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 30 kr. HIRDETÉSEK. MAGÁNHII.'IiUTÉSEK megállásod .is szerint lehető legjutáiiyosahban közültetnek. N Y1 ÉTTÉR sora 20 Kr; Esztergom megváltása. (1683. okt. 28.) Kétszáz csztondeje múlt, hogy ;i magyar történet mu/sája órczbo véste Esztergom megváltásának nagyszerű eseményeit. Az évfordulók megílléso nem egyéb, mint az elismerés meg a bála alkalma, a kegyelet adója. így ünnepli most városunk a meg váltó hősök emlékezetét s fulszabadulása örömünnepét. A más félszázados török rabság bilincseire az első ütést Bécs előtt mérték. Nagyon meglazult már akkor tőle a kemény raMáncz. Következett azután a párkányi diadal, mely Esztergom föl szabaditásának fényesen megirt prológja. Párkány után harmadik hadiszorencso Esztergom bevétele. És ez nagy kihatású esemény volt. A hatalmas félhold elhalványul, büszke fényét elveszti, varázsa megszűnik. A diadal mákhoz szokott janicsárok óriási csapásokhoz kezdenok hozzászokni s Esztergom után sorra visszakódolnak a török által megváltott várak és erődök. A mecsetekké alakított régi templomokban mcgiut megszólal a hívők áhi- tatos zsolozsmája s a hol azelőtt Alkálit dicsőítették, ott most az egy élő igaz Istentől esdenek le áldást és szerencsét törökfizo liarczok nehéz folytatásához. Hová lett a régi magyar dicsőség, hová lettek azok a rettegetott hősök, kik fél Európa homlokán tomboltak ? Mórt engedték török kézen veszni az ország legfényesebb részeit, mért nem űzték ki a bitorló zsarnokot a megszállt várakból ? Nem a magyar vitézség hanyatlott, csak a szétvonás s a testvéri harcz osztotta szót mindjobban a nemzetet. A pártoskodás, a folytonos vetélkedés meg nagyravágyód szövetkezett a törökkel, mert hiszen volt egy közös érdekük, a bel találkoztak : «■gyformán ellenségeskedtek a Habsburg-házzal. No vonjuk most félre azt a fátyolt mely a szomorú eseményeket födi. Ott áll már nem messze Mohácsnál a féktelen nagyravágyód' s tétlenül nézi minden hatalma mollott is a testvérek szörnyű pusztulását. — így folytatódik azután rémes átok gyanánt a testvér- harcz, a párttusa minden félő hangzatos czim alatt. A valódi önzetlenség, az elfogulatlan hazafiság már a dráma kezdetén kimondotta, hogy egyesült erővel neki kell fogni a török terjeszkedés meghiúsításának. Csakhogy akkor terméketlenül hangzott el a szózat s Magyarország nem egymás mellé, hanem egymás ellen vonult tábo.ba. Nagyon szomorú századok tanították meg a magyar nemzőiét, hogy csak az összetartásban van erejű csak az egyet értésben van jövője A tanulságot száznegyven esztendős török rabság irta bele a nemzeti történetbe. Csodákat művelt mindig Magyarország összetartása. Átokkal és szenvedéssel járt mindig a pártoskodás és testve rh arcz. Adjunk hálát Istennek, hogy kétszázad előtt vissza adta városunknak szabiid ságát. Azóta kezdődik a föl szabadított Esztergom. Mórt a mit az Árpádok s a vegyesházi királyok alatt fényben és virágzásban bírt, azt a száznegyven évig tartó török rabság tökéletesen elirtotta. Ünnepeljük meg hálaadó énekkel Esztergom megváltása eseményét, mondjunk áldást azokra, a kik verők bíborával küzdötték ki számunkra a szabadságot s tanuljuk meg Esztergom másfélszázados rabságából, hogy összetartás és egyetértés nélkül a (örök rabságnál még szomorúbb s talán hosszabb tétlenség és szenvedés rabságába kerülünk. Polgártársak ! F. hó 28-án lesz 200 ik évfordulója azon szerencsés napnak, melyen 1683. évben Esztergom és a testvér városok a másfél századon át reájuk nehezült török rabigából fölszubadittattak. Esztergom és a testvér városok minden polgárának hazafias kötelessége ezen k é t s z á z a d o s évforduló n hálás megemlékezésének kifejezést adui, hogy lerójuk a hála és kegyelet adóját, melyjyel hősi felszabadi tójuk emlékének tartozunk. Ezen kegyelefesmegemlékezésnek leg kifejezőbb nyilvánulása 1 ehet, ha Esz tergom és a testvér városok polgárai testületileg vonulnak föl azon hálandó isteni tiszteletre, melyet Bibornok Hor- czegprimás ő Eminentiája fog a. Min denhatónak bemutatni, ki 200 év előtt e nap adta meg szorongatott városunk nak a szabadulás óráját s megengedto hogy Esztergom ormaira a békét hirdető szent keresztet őseink ismét ki tűzzék. A polgárság kebeléből kiküldött alólirt rendező bizottság következő napiron det állnpitotta meg : Az ünnepélyességek a főgymnasiumi tanári kar által f. hó 27-én este rendezendő alkalmi ünnepéi) 1 yel és a szín- licTM díszelőadással veszik kezdetüket. 1883. okt. 28. 1. Reggel 7 órakor 12 mozsár lövés jelzi az ünnep kezdetét s úgy a hatóságok, mint magánosok ez utón is föl kéretnek, hogy az épületeiket lobogókkal feldíszíteni szíveskedjenek. 2. Reggol fél 8 tói 8 óráig a hatóságok, társulatok és egyesületek gyülekezése a Széchenyi téren. 3. fel 9 órakor pontban indulás a főszékesegyházban tartandó hálaadó isteni tiszteletre, szoros négyes sorban, melynek megtartása a, résztvevők szigorú figyelmébe ajánl tátik. A fölvonuhis rendje a következő : 1. Megyei és városi lovas rendőrök. 2. A polgárság zászlóvivője Szerencsés János polgár és vele az esztergomi földmives ifjak 20 tagú lovas bandériuma. A menet és a bandérium fővezetője Sarlay Ede városi kapitány. 3. Elemi tanodák ifjusága. 4. Reáltanoda ifjúsága. 5. Főgymnasiumi tanuló ifjiuság. 6. Kathoiikus iparos ifjak társulata. 7. Kereskedelmi ifjúság öuképsm egyesülete. 8. Városi földmives polgárok,. 9. Ácsok. 10. Kőfaragók. 11. Asztalosok. 12. Lakatosok. 13. Magyar szabók. 14. Czipészek. 15. Csizmadiák. 16. Szűcsök. BALASSA BÁLINTBÓL. ' 1. (Valedicit Patriae, Ainicis omnibus, quae bábuit carissima.*) Oh én édes hazám te szép Magyarország, Ki kereszt,yénséguek viseled paizsát, Viselsz pogány vérrel festettélyes szabiját, Vitézlő oskolát: immár Isten hozzád ! Egriek, vitézek, végeknek tiiköri, Kiknek vitézségét minden föld viseli. Eégi vitézekhez dolgotokat veti. Istennek ajánlva legyetek immár ti ! Ti is Ráró szárnyon járó hamar lovak, A kiknek hátokon a jó vitéz ifjak Gyakorta kergetnek s hol pedig szaladnak, Adassék békesség már mindnyájatoknak Fényes sok szép szerszám, vitézlő nagy szépség Katona találmány, uj forma ékesség, Seregben tündöklő és fénylő frisseség, Én tülem s istentöF legyen már békeség ! Sok jó vitéz legény, kiket felemeltem. Kikkel sok jót tettem, tartottam s neveltem, Maradjon nálatok jó emlékezetein, Jusson eszetekbe jó Istenről nevem ! *) Esztergom vértanújának két költeményét az J 700-ik lőcsei példányból közöljük, melyet tanítványt Bírna! János ndott ki. Szerk. Vitézpróba helye, kiterjedt silt mező, Fákkal, kősziklákkal bűvös hegy,völgy,erdő, Kit a sok csata jár s jó szerencse levő, Légyen Isten hozzád sok vitézt legelő ! Igaz atyámfia s meghitt jó barátim ! Kiknél nyilván vaunak keserves bánátim, Ti jutván eszembe, hullnak sok köuveim, Már Isten hozzátok jó vitéz rokouim ! Ti pedig szerzettem átkozott sok versek, Búnál kik egyebet nékem nem nyertetek, Tűzben mind fejenként égjetek vesszetek, Mert haszontalanok, jót nem érdemietek ! II. A magyar nemzetnek romlott állapotáról. Oh szegény megromlott s elfogyott magjai (nép ! Vitézséggel nevelt hírrel vagy igen szép, Kár hogy tartató! úgy mint senyvedeudő kép, Előmenetelre uiucs egy utad is ép. Kedvelt, becsült véred lett csufoltságossá, Szubljádnak bő zsoldja nagy oltsóságossá, Megcsorbult nemzeted változott korcsossá, Neved ékessége utdlatságossá. Földreménységire felnevelt urfiuk Szemeire vettettek, úgy mint közijük fiák, Zsirjokkal hízódnak az idegeit fiák, Hozzád nem külöubek, mint az ördög fiák. Hazádnak szép vége mindenütt csonkán áll, Sereged szép száma fogy, romol s Alton (száll, ínséged nő s árad, veled egy ágyban hál, Bő étkeid helyett rakódik apró tál. Ki szánhat ? Bánd ma?ad nyomorúságodat, Mert nézi s nem érzi az csak romlásodat, A ki építhetné te szép országodat Köunyeu mulatja el csak záloglásodat. Sem pénz jószág s méltó áru posztó Nem indít, hogy szolgálj, megszükült az osztó, Csudáid, hogy minden rend nem kóborló s (fosztó A nagy orv mert kicsinyt szöruyebb felakasztó Oh kedves nemzetem, hazám édes felem, Kivel szerelmetes mind tavaszom telem, Keseregj, sírj, kiálts Istenhez velem, Nálad, hogy szeretlek légyen e vers jelem! ieÉi ír vé-ttanuia, (Babérok Balassa Bálint emlékezetére.) A XVI. század legkitűnőbb lyrikusa Esztergom sikertelen ostromában, 1594-ben hősi halállal múlt ki. Vértanúja volt ő annak az ügynek, mely csak majd egy század múlva emelkedett diadalra s melynek két- százados emlékezetét most ünnepeljük. Sok névtelen hős vére öntözte Esztergom földjét, sok dicső bajnok roskadt össze a várfalak alatt a török fegyvereitől, de valamennyi vértáüu között Esztergom legnagyobb vértanúja volt Balassa Bálint,, kinek emlékezetére Esztergom felszabadulása ket- százados ünnepén virágokat kell hintenünk^ Gyarmat és Kékkő urai voltak fényes hár- zának ivadékai. A kor szellemében első neveltetése egészeu katonai volt. Fejedelmi és főúri udvarokban apródoskodott. Huszonegy éves korában már a pozsonyi országgyűléseken kezd szerepelui. A daliás ifjú nemcsak jubásztáticv.ával' gyönyörködteti a fejedelmeket s a magyar hölgyeket, de első irodalmi kíséreteivel,, egy németből fordított elmélkedésével is méltó- feltűnést kelti 1575-ben Békési Gáspár Bátor! István- erdélyi vajda vetólytársa Miksa császártól engedélyt kapott, zsoldosok toborzására, hogy a vajdát kizavarhassa fejedelmi székéből. Balassa Bálint is a zsoldosokhoz- to- borzódott. De a fejedelem vitéz kapitánya Kornis Gáspár szétverte Békési hadát s Balassa Báthori fogságába került. Alig szabadult meg erdélyi fogságából,. Rudolf hadaihoz csatlakozik, derekasan harczol a törökök ellen s különösen Egernél lényesen vitézkedik. 1584-ben, harminczhároi» éves korában egyik közeli rokonával, Eger bős kapitányár nak, Dobónak, Krisztina Káinjával kelt házasságra. A Doböak vérbünnel kezdtek vádolni s házassága miatt visszatartották Krisztina örökségét. Öt évig tűrte a legkeserűbb vádakat és üldöztetéseket. Ekkor bujdosásnak adta magát s nem tudni bizton, hogy önkényt vagy akarat'anul bolyingott-e messze- világon. Arról is vádolták, hogy fiává) egy- gj’ütt török hitre tért. A vád egész a pápa trónusáig hatott. Pedig Balassa Bálint vallásos lyrájáuak akármelyik költeménye u rágalommá czáfolja a kíméletlen vádat. M.rt Balassa mindig hű katbolik-us volt. Bujdosott Lengyelországban és Angliáin lm Végre 1594-ben újra visszatér hazáján-
