Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 83. szám
Esztergom, V. évfolyam.^ ________________ 83- szám. V árosi s megyei érdekeink közlönye. EGJELEN1K HETEN KINT KÉTSZER'. VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. egész éne fél évre . negyedévre ELŐFIZETÉSI ÁR: .......................... . ö . ...................................3 ............................................1 Egyes szám ára 7 kr. SZERKESZTOSEG: Pfalz-häz első emelet liová a. lap szellemi vészét illető Közlemények hii Illendők. KIADÓHIVATAL: SzÉCH ENl-TÉR. ^., Iiovíí a hivntalos s a magán hinlelósolc, a nyilUérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és vectamiLlások intézemlők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK: 1 szótól 100 szóig — fi t, 75 kr. 100—200-ig . 1 ,, 50 „ 200—.OQO-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 30 kr. MAGÁNTíRDETÉSEK megállapodás szerint lehető legjutfuiyosahban közöl telnek. N V I ÉTTÉR sora 20 tcr. A mi kis gazdáink. i. Az idői ősz az esztergomi gazdákat igen nevezetesekké tette. Tennény-kiál- litásuk és ekeversenyök kitünően sikerült, a mi azt jelenti, hogy gazdasági erőink nem maradtak el a kor vívmányaitól, hogy gazdasági erőink igen jelentékenyek. A gazdasági egyesületek országszerte • kitűzték törekvéseik közé a gazdasági állapotok fejlesztését, javítását s mégis úgy tapasztaljuk, hogy tisztán az elméletek seholse szenvednek nagyobb hajótörést, mint épen azon elemek között, hol nem az elméleti, hanem a gyakorlati irányzat imponál. Örvendünk a sikernek, a mit gazdáink arattak. A terménykiállitás gyönyörű tartalma gazdasági viszonyaink emelkedését hi zonyitja s ha volnának is alapos kifogásaink a bíráló bizottságok kisebb na. gyobb fogyatékosságai ellen, a kiállítás eredményével magával igen is meg vagyunk elégedve. Gazdasági egyesületünk az idei őszi sikerekkel bebizonyította., hogy életrevaló, bebizonyította, hogy jövője van. És épen azért méltán kapcsolhatunk hozzá olyan igényeket, melyek egészen jogosultak. Tehetetlen emberektől, pangó egyesületektől nincs mit várnunk, nincs mit követelnünk. De a hol az életnek és tevékenységnek magasfoku bizonyítékai vannak, ott he ]jón való várakozás és igénykereset is. Gazdasági viszonyaink átalános fel virágzásának van egy igény keresete, a I mit egész joggal czimezhet a gazdasági egyesülethez. A gazdasági egyesület hatásköre tud- tunkkal nem csak a tagok érdekei felé terjed ki. Hanem kiterjed mindenfelé, a merre csak a gazdasági állapotok javítást és emelést várhatnak. Kiterjedhet különösen a nép elsat- nynlt és óriásilag visszamaradt gazdálkodásának megváltoztatására és megjavítására. A gazdasági egyesület tagjai nagy részt önállóan gondolkodó, képzett és elég jó módú gazda közönségből állanak. Ezekre a társulás szintén nélkülözhetetlen, mert az eszmék cseréjéből, az egymásrahátás gyümölcsöző erejéből kétségkívül jobbá válik a jó, gazdagabbá a gazdags modernebb gazdává az igyekvő gazda. Ezek számára nem is óhajtjuk azt, a mit az elmaradottak javára sürgetünk. Az esztergomi városi és megyei kis gazdák állapotának restaurálását p(Midi tjük meg s erre hivatottnak egyes* egyediil a gazdasági egyesületet tartjuk. Kinevetnék azt, a ki azt vitatná, hogy manapság épugy művelhetjük a földet, mint a pátriárkák idejében ; nevetség tárgyává lenne az, a ki úgy érvelne, hogy a gazdasági tudomány alkalmazása nélkül csak olyan eredményeket lehet felmutatni, mint a tudó mányos elvek és elméletek alkalmazásával. A kis gazdák oktatásáról, a kis gazdák gazdálkodásának reformjáról van a szó. Gazdasági egyesületünk bebizonyi tóttá, hogy van benne elég erő és mód az igénykereset elfogadására és bevál tására. ' A nemzeti jólét nem a legfelső és középső osztályok jólétével van beto-i tőzve, hanem az alsó osztályok gyara-! kodásával és emelkedésével is. Addig mig a kis gazdák elhagyatott küszöbén be nem kopogtat a legidegenebb vendég, addig mig kis gazdáink munkájánál a gazdasági ismeretek és vívmányok szerény körükhöz mért alkalmazása életbe nem lép : addig egyetemes nemzeti jólétről szó sincsen, addig a terménykiállitás és eke verseny sikere, mint kirívó véglet tűnik föl, addig minduntalan arra gondolunk, hogy a fény és siker olaja csak a felszínen úszik, egészen alant nincsen a jóléthez tápláló erő, csak kioltó anyag. ESZTERGOM FELSZABADULÁSA. y. Emlékérmek. Esztergom város emlékérmei Esztergom 1683. évi győzelmes bevétele és az 1685. évi győzelmek emlékére. Az alábbiakban az esztergomi emlékérmeket azért irom le, hogy a nagy felszabadulás emlékét megörökítő történeti anyagból ezek so hiányozzanak. Történeti bevezetést leírásomhoz nem használok, főleg azért, mert szerénytelenség volna tőlem erre vállalkozni akkor, mikor a készülő ünnepély alkalmából erre avatottabb kezek fognak vállalkozni. Csak egy szerény megjegyzést kocz- káztatok. A leírásomban is említett érmek eladása épen kapóra jött. Ritkán lesz arra eset, hogy igy együtt lehesd sen épen a legkiválóbbakat megszerezni nagyon mérsékelt árak mellett. Nagjbn szép volna a kedvező alkal| mat megragadni s a város tudományo s ! intézetei számára, bármi ufón mogvásáj / ° Irolni az áruba bocsátott érmeket. Az emlékérmek leírását a következőkben adjuk : I. Esztergom város á n a k 1683. évi bevételére vert emlék- ó r m e k. 1. Arany emlékérem. Előlapján a mezőben egy sisakos s hosszú ruhába öltözött női alak (Pallas) török hullákon át halad. Jobbjában babérkoszorút babában pálmaágat tart, körülötto török fegyverek. Körirata,: SERVTAT QVI SAEVIT. Az érem hátlapján az esztergomi vár és vidéke látható. Körirata : STRIGONIUM D 21 OCTOB. TURCIS EXTORjCTVM. 2. Ugyanezen emlékérem ezüstben. Átmérője 33 mm. súlya 10 5 gr. Kiadva Wellenél II II. Et. 372 lp. 7241. szám. Széchenyi catalogusában 33 tábla, 7. szám. Hessuél 938. szám ; ára 6 máik, egy másik kiváló szép példányé 8 márka.*) 3. Ezüst emlékérem. Első lapján a város és vár látképe. Egy szigeten a tábor, a másikon ágyú ütegek és kis vitorlás hajók, fölül egv sas csőrében olajágat tart, karinai közt pedig kardot. Hátlapján 10 soros felirat i GRAN | AiiJ 1543 DVRCH | UNTREU YERLOHRN | A„0 1593 LU AUG. WIDER | EROBERT A„0 1605 NOCH| MALS DURCHUNTREU | YERLOHRN *) Hess Adolf majnai-fraukfurti érem kereskedő ■ 2 év előtt a nagy herezeg Montenuovo-féle órem- 1 gyűjteményt vásárolta meg, s most a nagy gyűjteményt részletenkint bocsátja áruba. Az esztergomi emlékérmek is föl vannak véve árjegyzékébe, azért adom mindenütt annak számát és az érmek értékét (Hess cziine : Adolf Hess Frankfurt a. Main Bo c kenheimer Landstrasse No. 53. Az „Esztergoni ásVidíkfi“ tárcája. SOK CSILLAG .. . Sok csillaga van az égnek Örök tűznek, örök fénynek, Mindenkire ráragyognak Biztatóan mosolyognak. Beborult az én csillagom, Keresem de nem találom. Sötét az éj, mint életem — Isteuem ! be árva lettem ! PALÁSTHY ERZSI. Kecseg Julis özverysége. Népies rajz. A tavaszon, egy szép költemény elején azt olvasáin hogy: „Ez az élet csak egy arasz.“ Igaz! gondolám — toldognssuk hát! — Elhagyva a főváros sűrű légkörét s falura, Pérre mentem nyaralni. Nem a saját villámba, mert az ninesen, hanem vettem bérbe egy barátságos pavasztházban egy szobát, s kiültem a házelőtti kis kertbe szívni a frissítő falusi levegőt. Házunk előtt folydogál egy kis ér, melynek partjairól ezüst levelű fűzfák bocsátják hosszan lelógó ágaikat a vízbe. Kristály- tiszta medrében pedig pirospozsgás gyermekek szaladgálnak felhúzva peudelkéjiiket s áztatva lábacskáikat. Házunk vagyis Csörgő gazda háza kies liget szélén fekszik s alsó vége kiér a szérüskertekig, ott lenn van a tehénistálló meg az ól is. Az eleje szépen ki vau meszelve, sárga porral meghintve az udvar, messze fénylik a tejes- sajtárok abroncsa, és csillognak a czin- edények a konyhán, csiu és rend uralg itt, korán kell a gazda, s vígan dolgozik, sü- rög-forog a gazdasszony, Csörgéué asszonyom. Mikor aztán elvégzi dolgát, megfejte a teheneket, megetette malacza.it és bezárta szárnyasait, felköté a selyemrojtos kezke- uyőt és kiült mellém a lóczára s elbeszélgettünk. Egyszer igy szólt mikor kijött : — No itt vagyok kedves, drága pesti nagyságom, szeretem ám én a pestieket. — Hát ismerős Pesten ? Icérdém. — Igen bizony ! Voltam én ott özvegy asszony koromban, jaj! ennek nagy oka volt, kedveském. Ha úgy akarja, elmondom. — Mondja hát lelkem ha ráér, szívesen meghallgatom szólék, mire ő elhelyezkedve mellettem feltologatá dadogó fehér ingyál- lait s megtörölgetve piros ajkait igy szólt: — Mikor az első uram meghalt, — az isten nyugtassa, — úgy el voltam szánva, hogy majd a tónak mentem ; de talán meg is teszem, ha hogy szerencsémre nem lett volna befagyva. Mit várom itt. gondoltam, mig kienged? Üsse kő! megyek Pestre! Aszongyák, hogy ez a város valóságos pestis, olyan veszedelmes: nyomtatnak ott vagy százféle újságot, és mind a száz tele van írva rablással, veszekedéssel, meg gyilkossággal ; .jobb helyre hát nem is mehetne ilyen elszánt lélek, mint én. Ideértem gyertya gyuj ... oh jaj ! majd mit is mondok, hisz még a vasúton is elmondta a szomszédom. hogy itt a levegő ég faggyú helyett. No hiszen — mondok magamba — ilyen levegő kell neked Julis! Az utitár- sammal mentem a fogadóig. Elállt a szemem, szám a nagy fényességre. Nálunk feltámadáskor se ég annyi világ. Az már igaz, hogy nappal van itt éjszaka is, úgy lótnalc- futnak a cselédek és éberek mintha az álmoskönyvet csak a falusiak számára írták volna. * Az else éjjel lefeküdtem biz én jó falusi szokás szerint. Úri módon megcsinálták az ágyamat, még roosdótálat is tettek be, hogy ne kelljen a kúthoz menni mosdani. Az istennek ajáltam a lel kémét és eloltottam a gyertyát. — Jól altattam, mert sem a bakiért, se a toronyóra ütését, se hajnali ha- rangszót , de még a kakasokat sem hallottam, miattam ugyan ágyazhattak volna. Ennek az is nagy oka lehetett, mert az ablakom valami ponyvával volt beakasztva Amint felvetem a szememet a nap már magasan volt; rettentő lárma, zörgés, sípolás üli meg a fülemet. — No! itt baj van ; itt tűz van ! — gondoltam — s egy perczenet alatt kiugrottam az ágyból. Csak kapkodom magamra, a szoknyákat, pruszü- lcomat; le a garádicson, ki az utczára ! nézni, merre van a szerencsétlenség és szaladtam a többi után. Már majd kiszakadt a lelkem úgy ziháltam a nagy szabadásba; amint egyszerre egy nagy piaczra értem. Itt már nem Dúltam, melyik után menjek. Itt miudenik másfelé szaladt. Háuyfelé ég hát? Lihegve szólék egy vén zsidóhoz „Ugyan kérem, bácsikám hol ég ?! — „Bácsikhám ! Bácsikhám ! Nűy llát a masinában !“ — No, ez bizonyosan azért haragndot; meg, mert báesikáuak s nem öcsémnek neveztem. Kit kérdezzek hát? Az utczaszeg- leten állt egy piros, sapkás ember, ezt kérdeztem meg. hogy hol ég? Az a bolond meg azt feleli, hogy : „A szemedben rózsám !“ De erre meg már én haragudtam meg. Illik is — mondok — hajdú létére ilyeket beszélni! — Nem vagyok én, de az apáim se volt hajdú, galambom. — Aha 1 jó vau ! már én cs-alc tudni fogom, mikor a mi falunkban lakik a vicis- pán. Mi hát az ur ? „En hivatalban vagyok itt és az a dolgom, hogy a mit rám bíznak, azt pénzért ide-oda hordjam. Rám pedig mindent lőhet bízni, mert becsületem van, itt ni, a numerusom. En hordár v a nyolc. — Vigyen engem is vissza a kocsmába, a honnan eljöttem, szólélc ijedten, mert akkor jutott eszembe, hogy talán eltévedek és majd haza sem találok. De hogy melyik az a korcsma, azt nem tudtam ám sehogy sem kieszelni. Nagy gondolkozásra mégis rájöttem, hogy egy nagy szürke paripát láttam a kapu felett festve. Erre aztán otthon volt a numerusom, elindult és intett, hogy csak menjek utána, tudja ő már, hogy hova vezessen. De a tűz, de a tűz !? Azt is elmondta, hogy hisz nincs tűz, s nem is azért hanem a mindennapi kenyere után szalad ez a nép. Valahogyan visszavergődve kvártélyomra, megálltam a kapuajtóban, bog vj
