Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 82. szám
82. szám. Esztergom, V. évfolyam. Városi s megyei érdekeink közlönye. T EG.1ELENIK HETEN KINT KÉTSZERI VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évie .................................... 6 fit — f él évre ..........................J ■ „ — negyedévre........................................1 „ 50 E gyes szám ára 7 kr. kr, liová SZERKESZTŐSÉG: j-’pALZ-HÁZ ELSŐ EMELET |;ip szellemi részét illető .Ifözleméiiyek IniMendűfc. HIRDETÉSEK. HIVAT,tr.OS IIIIIIIHTTiSUK : MAGÁNIIIIiDISTÉSKK KIADÓ HIVATAL: JSzEClTENI-TER hová a liivatalos s a magán liinlet-ésuk, a íiyijtlérhe szánt l<ez- leinónyek, el ölize tési pénzek és réclamálások intéz,Ömlők. 1 szótól 100 szóig — fit, 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200—300-ig . 2 „ 25 „ Rélyegilíj 30 kr. megállapöilás szerint lehelő legjutányosahban közöltetuek. NY1LTTÚU sora 20 Kr; A liirlapolvasásrbl. (H.F.J.) Sokat, végtelen sokat hoznak fel okul, hogy népünk, főleg az alsóbb- s föld mi velő osztályt értve, sehogy som akar a kor intő szavának Hódolni s azzal parim/'.-inban haladni, a mi pedig épen azokra nézve, kik ezt tenni elmulasztják, nem csak szellemi, de anyagi károkat is okoz idővel. Tapasztalhatták inár azt olvasóink közül sokan, hogy füldmivolő osztályunk csekély vagyona, háza, földje, stb.stb. elébb-utóbb a dob ékes pergése mellett kerül eladás alá, vagy h;l az nem, akkor zavart fővel panaszkodik, hogy egy gazember, kit ő sohasem látott, a pia* czon egy 5 frtos nagyságu rézdara hot, melyről ő azt hitte, hogy arany, öt pengő írtért eladott, vagy hogy ez, vagy amaz a csaló, pénzváltás közben egykét írttal megcsalta. Ilyen s ehoz még számtalan hasonló esetek azok, melyeket pórnépünk naponta hangoztat s melynek kutforrását valamely nemzedék leleményes észjárásában keresi. Úgy van ! Szerintünk azonban ezen bajokat, melyek pórnépünket, de az iparos osztályt is gyakran meg szokták látogatni, az o 1 v a s a 11 a n s á g n a k tulajdoni íjuk. Tudjuk azt, főleg mi, hogy népünknek semmi áron sem kell az olvasás ; elég neki egy busz, vagy harmincz luajczáros kalondáriom egy egész esztendőre. Falun az már tudományos ember, kinek szoba falán kalendáriom fityeg. Hírlap, ami tudomására adná, hogy itt, vagy amott mi újság, vagy mi fontosabb dolog történt, vagy ami plane még némelyeket föl is világosítana, az mindeuik előtt rettenetes kisértés. Nem kell neki, minek is adjon érte 3—4 krajczárt, holnap aztán eldobhatja, inig a kalendáriom egy egész esztondőre doszt elég. A li i r 1 a p o 1 v a s á s az, molyét népünknek a fejébe kell verni, bogy abból aztán okuljon s a mi fő, a világ folyásáról ő is tudjon valamit. Nézzünk széjjel a német parasztok közt; vagy no is menjünk olyan mész szire, ránduljúnk csak le Budapestre, nincs az a hordár, fiák ke rés, kocsis, napszámos, vagy más akármi nő foglalkozású egyén, hogy — ha mindjárt talán az utolsó pénzén is — ne venne magának egy lapot, a nélkül, hogy zúgolódnék, hogy holnap hova tegye, vagy kínok adja azt a darab papirost. Menjünk most a német parasztok közé. Szégyenkezve kell bevállalniuk, hogy magyar parasztja,ink száz fokkal lejjebb állanak felvilágosultság tekintetében . Mig a német paraszt az eke szarvánál, vagy a ló mellett mindég lapot forgat, addig a magyar paraszt inkább a „gugyis“ üveget forgatja, ami természetesen bulilja is, eszét elveszti s aztán mit gondol ő hírlappal, vagy más tudományos dolgokkal. Azért a német parasztoknak már iz lésíik is többet igényel, mint a magyaroké. Mig emez megelégszik 1 — 2 kros komédiákkal s jobb után tapasztalatlansága folytán nem is vágyik, addig a német paraszt a nevezett kóklersó gekot lenézve, inkább a színházat, hol több műélvezetet s tanulságot talál, látogatja meg. Tapasztalhatjuk azt már itt a felvidéken, a hol sokkal kevesebb a németség, mint az alföldön a magyarság, ide mégis több német lap jár, mint az alföldre magyar. Sok jeles hazafi van, kik mindent megtesznek, hogy szép magyar nyelvünket hazánk lakosai közt terjesszék ; fáradságuk azonban leglöbbnyire kárba vész, mivel nem akarják a már bennük elvetett magot azáltal kikelteni, hogy a magyar hírlapot kezükbe vonnék s azt olvasva, míg egyrészről maguknak mognevezhelleu hasznot hajtanának, addig ha zajokban a hirlapiroda lom ügyét segítenék elé. Ebben rejlik azon hiba, hogy népünket minden sehonnai csalja, szivattyúzza, in3rt nincsenek még eléggé fölvilágosodva, mint a többi előbbre haladott nemzetek földmivelői ; tehátj csakis a hírlap az, mely minden visz- szaélést s más efféle dolgokat napfényre hoz s ezáltal olvasóit óvatosságra inti. Azon egyéneknek, kik nyelvünknek határozott térj esz I ő i k én t ismertetnek, mint pl. papok, tanítók s más befolyásosabb embereknek lehetetlen lelkűkre nem kötnünk azt, hogy a vidéki pórnép közt a magyar hírlapirodalom pártolását feltétlen kötelességüknek ismerjék, mert ha az el lesz érve, hogy népünk a legkisebbtől a legnngyobbig s a legszegényebbtől a leggazdagabbig lelkesedni fog a magyar hírlapért, akkor nem kell félni, hogy más nemzetek ránk szórják a barbár czimet s nmii kell félni, hogy földmivolő népünk bárki, által, bármi czélokra el hagyná magát vezéreltetni, mert okulni fog mások példáján s teendő lépését, mint fölvilágo. ult embo'\ előbb meg fogja gondolni. ESZTERGOM FELSZABADULÁSA. IV. Esztergom megvétele. E közben az ötezer főnyi bajor hadosztály ostromárkaival teljesen mogkö* zelitette a Vízivárost, melyet október 25-én délután 5 órakor az első rohammal sikerült is bevennie. *) Az őrség, melynek ellenállása egyébiránt itt sem volt valami erélyes, a mohamedán lakókkal együtt a fellegvárba vonult vissza ; a honnan heves tüzeléssel üdvözölték az alsóvárosba hatolt hős bajorokat. Ezek azonban foltartóztathatlanul nyo* múltak most fölebb-fölebb s ötven om- bernyi veszteség árán megvették a toronyhoz vezető meredélyt és belefóiz-- kelték magokat a kapu védmiiveibo. **) A következő éjjel ismét sikerült néhány ostromágyút vontatni a többször- említett hegyi ütegekhez ; a bajorok pedig aknamunkához láttak az éj sötétjében. 26 án az ostromlók minden oldalról bombazáport zúdítottak a szorongatott várra; miközben a vitéz gyalogság —- nem törődve a sűrűn hulló kézigránátok és lehengergetett kövek által soraiban okozott csekély mérvű veszteséggel — hatalmába kerítette a külső sáncárkokat. Dél(dőtt 10 órakor a déli kapu közelében mintegy két ölnyi rés is lövetett. S minthogy most már a bajorok töltött aknája szintén robbanásra készen állott, a várőrség pedig — melyet szabad mozgásában a városból *)Elsők voltak a városban : Lymburg-Styruin gr ezredes, ki az alsó-város bástyáján a Duna-mellett kis kaput zúzatta be, és a Groy ligek. **) Legtöbb halottja volt a „gr. Starhemberg *- ezrednek, melynek itt négy tisztje is elesett. Az „Eszterem és Vidékeíf tárcája. <31 tciniény'hiát Ci l'áoo n. Mikor a mi örökösen töprenkedő örökös elnökünk hozzám lép s száraz uyájassággal azt vebegi : — Aucim úr ! önnek igen szép stylusa vau : akkor én már nemcsak szerénységből menekülök, hanem azért is, mert az öreg ur nagyon neheztel rám. 0 már azok közé a régi jóemberek közé tartozik, akik szembe dicsérik az embert, mikor haragszanak. És ez gyakran hatásos, különösen ha a hangban, a mosolyban s a szemekben finom malitiát fejez ki, de az örökös elnök ur nem dolgozik ilyen finom malitiával. Neki untig elég, ha tudtára adja valakinek, hogy haragszik. Es ezt nagyon udvariasan és előzékenyen cselekszi. Az öreg ur egy kicsit izgatott. Emlékezetes atillája alatt szokatlanul hevesebben ver a szive, száraz ujjaival igen gyakran föl nyúl ujdooat uj selyem kendője felé, a mi hivatva vau a nyakat atillái plasticussá idomítani. Gyakran félrebeszél és igen sok rendezőt szemtől-szembe dicsér. Végre megérkezik a főispán. A rendezőség azörökős elnök ur mögé díszes glédában helyezkedik el s megkozdő- dik az oválio, a mi nélkül Magyarországon ma napság már kenyeret sem szoktak sütni. ügy tiz perez alatt készen vagyunk. A főispán bizonyos előkelő lyrai hangon s valami leírhatatlan s szeretetreméltó szerénységgel mondja el megnyitó beszédét, a mit helyeslő éljenzésekkel üdvözöl a kü- zönség. És képzeld csak édes jé olvasóm. Az első ember, a ki a főispánt megdicséri nem más, mint a mi örökös elnökünk. — Méltóságod olyan gyönyörűen beszél! Néhány hétre való munkámba fog kerülni annak kiderítése, hogy miért dicséri a mi jó örökös elnökünk a mi főispánunkat szemtől szembe... De a kiállítás már meg van nyitva, kezdjük meg a sétát mindjárt a benyitón. A legelső ember, a ki ki van állítva egy ünnepi pénztárnok. Nem mogorva és pedáns, hanem \érmes reményű és nyájas. Az első terem pogácsáinak és süteményeinek őre. Fizetése egy-egy megszabadult méhecske fullánkja. A benyitó helyiségben annyi édesség s apró pikantéria van összeírnimozva, hogy oda még legalább is tiz kas méhecske kellett volna őrizet gyanánt. Vitmner Irma ellenállhatatlanul mosolygó pogácsái például mire a bírálók elé,kerülnek mindössze egy üres tálra s egy árva v i s i t k á r tv ára redukálódnak. De Wanke Antónia burgonya pogácsáira is czélszerü lett volna ráírni, hogy „ne nyúlj hozzám !“ Walter Mihályné áuizs-rudacskái igen hatásosak s kulcsos kalácsa olyan mint egy tésztává változott óriási kígyó, a ki jámbor voltában még a köménymagot is messzivel i. A Palásthy nővérek vajas kiflije azzal a tulajdonsággal bir, hogy óránként egy-egy duót énekel. Alapos magyarázók a zengő tésztáknak jókedvű nóták mellett való s zárm ázás á t vita t j á k. Koller Jánosáé fantastikus fánkos tésztája nem mindennapi asztalra termett, Szolovics Julcsa painpuskái is enni való pampuskák, Mattyasóvszky Lajosué pogácsái és dióskifliei pedig egy külön felül vizsgáló bizottság elé fognak kerülni, ha nem győznek. Arra igyekszem hogy a felülvizsgálatnál nekem is döntő szerepem jusson. Majd osztunk mi akkor tiszta igazságot! Van ott azután még igen sok ellen- állhatítlansjíg. Wanke Antónia theakenyere olyan gusztusos, hogy mindeuik lapjára rá lehetne Írni egy kis tárczát. Az a sok tö- pörtyüs pogácsa, tltea rudaeska, vajas pogácsa, kovászos kenyér, graham, házi-, tejes- meg rozs- kenyér megirigyelteti velünk a terménykiállitást, melynek ilyen ennivaló czildcei s olyan ellenállhatatlan munkatársai vaunak. — Ah ez bizonyára a Verbőczi Tripar- tituma! — mondok magamban, mikor egy hatalmas kutyabőrös kódexre tekintek. De szörnyen csalódom. Kecskemétig Jánosáé ráfogta, hogy kilencz éves házi szappan. A fölsíilés kódexe mellett vannak a Helcz uővérek házi históriái apró üvegekbeu. Vida Istvánuénak nincs kiállítva az arcz- képe. Pedig nagyon szerettem volna megismerkedni vele a miért oly vakmerő volt, hogy egyedül vállalkozott gazdasági vászon neműek kiállítására. Az előterem balsarkában valóságos nép- vándorlás nyüzsög. Ott vannak ugyanis a Dzirzou félő méhkasok elhelyezve. Lindtuer Janié az a sok kis satyrikus, meg az a sok édes méz három eleven kasban, A királynőnek külön terme van. Százötven alázatos udvaroncza kiséri folytonosam Kiséri pedig olyan odaadással, hogy szinte megesik a szív azokon a szerencsétleneken, akik egész nap nem iátják ideáljukat s mégis csak néhány millitnéternyire vannak tőle. . Az udvaronezok raj áh ól született bizonyára a rajongás s ragasz kod á- s u k b ó 1 ered mindenesetre a szerelem első mézes és fullánkos d'efinitiója. Es most lépjünk be a casino termébe. Például mindjárt az olvasó terembe. A falakra rakódott hatalmas füxtréteg inkább pipázó teremnek hirdeti az olvasó termet, de mi most nem érünk rá ilyen apró meg- hazudtolások fölött érzékenykedni. A kis terem közepén vau egy aszfal. A Függetlenség helyett van ;z asztalon egy kis álló szekrény s más négy inpi 1 .p helyett négy más pompás faragványu anionba való bútorka. A kitűnő Ízléssel faragott tárgyak minden belépő figyelmét lebilincselik. —• Valóban élénk phantasiával combinált arabe.sk- motivumok vannak itt diófába fingva. Különösen szép a két ajtós s kilencz fiókos V. J. monogrammal biró állószekrény, de nem szorul mellette háttérbe a P. J. monogrammos kis szekrény sem. Két kedves kis „ereklyetartó, s egy virágos asztalka csatlakoznak még a fönebbiekhez. —- Ismeri kérem azt az ügyes esztergályos urat ? — Ismerem.
