Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 80. szám
kói(íl<*inmol, várná bo az összo.i szövőt séges hadak leél kéziét. Do a király határozottan k i j ol on tó, hogy ő Párkányt akár a he re zog lovasaival, akár ezek nőiknl, okvetetlen megtámadja, mielőtt még a — tudomása szerint ott táborzó — 1000 főnyi török csapat erősítést vonhatna magához. Es csakugyan, Mig Loth ringen a király másithatlan elhatározásáról ér testi I vén, lovasait szintén fel ül tot to : addig a. dragonyosok és kozákokból álló lengyel elölnöd Párkány ellen nyomult. Ezt a király mérsékelt távolban mintegy 5000 lovassal — minden sorhad és tüzérség nélkül — oly tervvel követte, hogy az esetre, ha a török Párkány komoly védelmozésére gondolna : ő a szövetséges sorhadnak és tüzérségének megérkeztét a palánktól egy órányi távolban fogja bevárni. Ámdo a lengyel olohad, mely eddigi rohamos előnyomulásában akadályra so hol sem talált s egész a Duna révig nyargalt már és ott egy gulyaőrző kisdia! török csapatot űzött, hajtott maga előtt, a nélkül, hogy a királynak bárminemű értesítést küldött volna. E végzetes mulasztás és gondatlanság csakhamar megboszulta magát. A törökök, kik az éj folyamán Párkány őrségét Esztergomból átküldött mintegy S ezer emberről megerősítek, egyszerre meglepő erővel állottak a patánk ágyúinak lőtávolába él közeit gyönge élőin.dák útjába. Szobieszky csak akkor értesült az ellenség közel letérői, midőn előliada már aránytalan mérkőzésben állt azzal. Hasztalan sietott lovassága zömével az ütközet színhelyére. Elő hadát már feltartózlathatlan visszavonulásban találta s a futamodók ára data magával sodorta nem csak a sereget, de őt magát is, ki csaknem életével pecsételte meg rettonthetlen sze mélyos bátorságát. A környezetében ma radt csekély számú nemesek egyike Cerkasz mentette meg — mondják — a király életét s elismerésül ezért ha háláig élvezte a párkányi ütközőt évfordulója napján részére utalványozott 500 tallér vitézi dijat. A király lia Jakab herczeg is száz veszély közt menekült s atya és fin sokáig elveszettnek hitték egymást. A lengyel futás és török üldözés a7 ügygyei-bajjal elért császári sereg had- vonala előtt érte végét s a mintegy 2000 elesettért Szobieszky csak a harmadik napon állhatott boszut. Október 8 ika pihenő nap volt. 9-ike hajnalán a király sorhadát és lovasságát két hadtestro osztván, maga állást foglalt Párkány ollon a Dunára támaszkodó jobbszárnyon. A centrumban Starhemborg gr, vezényelte a császári gyalogságot és tüzérséget, Croy hg altábornagy és gr. Serényi vezérőrnagy- gyal, kiknek sorhada összesen 19 zászlóaljból állott egyenként 400 emberről. Badeni Lajos hg, Dünewald és Pálffy grófok a jelen volt külön-külön 500 lovat számláló 17 lovas ezred fölött parancsnokoltak ; mig Jablonowszki a lengyel balszárny nyal a császári lovasok legszélsőbb balszárnyán foglalt állást a centrum mögötti harmadik hadvonal is lengyelekből képoztetvén. Reggeli nyolezkor indult inog a szövetséges sereg Párkány felé s egy órai menet után megpillantó a palánkon kívül csatarendben álló török liadosz tályt. Kara Mustafa nagyvezér mindent elkövetett, hogy a párkányi fontos hídfőt meg védhesse. Az ifjú tetterős Kara Mo heined budai basát uj erősítéssel küldötte Párkány alá, melynek védelniéro immár 16,000 főnyi török őrség állott karcz- kés zen. A törökök ohső csalódását Tököly tartózkodó magatartása idézte elő, kinek levonulására Léva felől biztosan számítottak. A tatárok új khánja is néhány mér- földnyi távolságból szemlélte a két csá szári soreg mérkőzését. Kara Mehemed mintegy 10.000 emberrel egy negyed órányira nyugat fölé tolta első had vonalát, a tartalékot ügyesen elrejtvén; minthogy azonban a Haram hátha, a hid pedig a harcéi hosszvo- nalába esett : a. visszavonulási viszonyok meglehetősen kedvezőtlenek voltak reá. nézve s nagyrészt ennek tulajdonítható az ütközet végzetes kimenetele is. A támadást a török balszárny intézte az Esztergomból átjött szilisxtriai basa vezérlete alatt Jablonowszki huszárjai ellen mig ugyanakkor a török derékhad rohamot szili lett a császária k centruma felé. Az arcvonal előtt aztán hirtelen félfordulatot tőn s teljes erővel szintén a szövetségesek halszárnyára vetette magát ; a hol azonban a lengyel csapat vitézül helyt állott. Dünewald gróf most a török lovasság fölé fordult, balszárnyinak esett s a Caprara, Pálffy, Piccolomini, Veterani, és Lodron lovasezredek élén oly szétrobbantó erővel nyomult elő e, hogy a futásra kényszerfiit török balszárny és derékhad vad menekülése visszavonulni késztó a jobb szárnyat is, mielőtt ez még támadásra gondolhatott volna. S a csata sorsát ily-mód Dünewald határozott fellépése végleg eldöntötte. 0 maga s a lengyelek balszárnya a párkányi sánczárkokig nyomában volt a futó ellennek, mialatt Lothringen az egész seroggel csatarendben nyomult Párkány alá. Mindez alig vett egy órát igénybe. A megfutamodott török had egy része Párkány pnlánkjai között vonta meg magát, más része a Haram gázlóin át Pest felé hátrált; mig a sereg zöme a Duna liidján keresztül Esztergomba Jutni ügyekozett. Csakhogy a hid a rá tóduló ember ló és szekértömeg roppant súlya alatt csakhamar leszakadt s igy a török önmaga vágta útját visszavo nulliatásának. Lotluingen, a kínos zavar első pil lanafait felhasználva, öt zászlóalj gyalogságot rendelt Sobieski Párkány pali- szádjait ostromló kozákjaihoz, öt ágyút, pedig a Duna partjára vezénylett, öl döklő kartácszáport zúdittatván azokból a hídon szorongó törökökro. Egyidejűleg Badeni Lajos herceg is rohamot intéz — az esztergomi török ágyúk tüze alatt — Párkánynak Duna felől eső sánczai ellen, melyeken belül (200 kegyeimért esdő janicsáron kívül) csa khamar minden törököt kardélre hány az előnyomuló szövetségesok diadalmas csapata. Párkány elesiével tetőpontját érte a Duna hídjának szorított törökök kétség- beesése Ezek most a rohanó hullámok között keresnek menekülést úszva remélvén elérhetni az esztergomi partokat. De ez csak igen kevésnek sikerült. A megsebesült Kara Mehemed mintegy 2000 emberrel — még a hid leszakadása előtt elérte Esztergomot; ugyanennyi török menekülhetett Pest felé is körülbelül másfólezeren (az allepói és szilisztriai basával együtt) fogságba, jutottak ; mig a túlnyomó többség — mintegy 9000 ember —részint a Duna hullámaiban vagy a Haram-parti ingóvá nyokban részint pedig az elkeseredett viaskodó,sban lelte halálát. A szövetségesek 20 ágyún és 6000 lovon kívül tömérdek fegyvert és pod- gyászt is ejtettek zsákmányul. És e fényes eredményűje! szemben veszteségük nem volt több 100 embernél. Szobieszkinek 3 nappal előbb elhullott lengyeléi tehát meg voltak boszúlva. Párkányt a, lengyelek felgyújtották és tűz az erőd paláukjait is földig elhamvasztotta^ E győzelem távolabbi eredményei is csakhamar mutatkoztak : Kara Mustafa serege maradványaival Buda alól Belgrádiul vonult ; Tököly a felső megyékből visszahúzódott ; — Esztergom őrsége pedig moly a bástyátokról szemtanúja volt a párkányi testvérhad borzasztó megsemmisülésének, annyira megfélemlítettnek látszott, hogy e vár ostroma most már a hódol ás alapos kilátása mellett volt megkezdhető. Dr. MERÉNYI LAJOS. A magyar ifjakhoz. (Október 6-án.) Hallottátok-o hírét a Tizenhárom tábornoknak ? Négyet köztük főbe lőttek, Kilenczet fölakasztottak ! — Jaj, ha lebben az a fátyol ! Megrendül a honfilélek . . . Ne féljetek, magyar ifjak ! Hazátokat szeressétek ! A történet elbeszéli, Hyászos végre mért jutottak : Htí védői voltak szegény Megtám adott hazájoknak. Sok csatában koszoruzott Honszerelinük volt a vétek . . . Hanem azért, magyar ifjak, Hazátokat szeressétek ! Bátran léptek a bitóra S állottak ki a golyónak*: Hiszen szembe a halállal Nem először . . . szásszor voltak ! S njkukou a hon nevével Haltak meg, mint liő.s vjtézek — Sirassótok. magyar ifjak ; S hazátokat szeressétek ! Hősök hősét, Damjanicsot, Hagyták köztük utoljára: Neki legyen, legnagyobbnak, Legkínosabb a halála. S végig nézte mindeuiken Sirbadőltét életének : Élve is halt . . . magyar ifjak, Hazátokat szeressétek ! Mankójára támaszkodva Tálvilági fényben állt ott — Némán is fenhirdette az Örök eszmét, igazságot, Szabadság félistenéhez A hóhér is félve lépett. . . Imádjátok, magyar ifjak ! Hazátokat szeressétek! Óh, tudsz-e még lelkesedni, Édes hazám ifjúsága ? Vagy leszálltál, törpe korral, Már te is a föld porába ? ! Azt a zászlót fönn magasan Legalább li lengessétek . . . világot járt ember, nem hiába, hogy alispánja a vármegyének! Csak az a kár, hogy olyan sajátságos modora van, olyan szögre húzó, sötét, szótalan. Már harminczkét éves, és mégis mikor a házasságról példálózik neki a jó mama , csak félre fordul, aztán egyet sem szól. Különös egy érthetetlen, ■egy titokzatos ember. Hanyagul dobja oda Pista kocsisnak a kantárszárat. Hideg vonásokkal, sápadt arc- ■czal közeledik n tánezosok felé, a kik őt -ezer kérd<*zősködéssel, s meleg szivélylyel fogadják. Honnan jött ? Hivatalából. Mi hir otthon? Semmi új. Mikor indult? mennyi idő alatt ért ki ? Egy óra alatt. Gáspár bácsi mosolyogni merészel. — Már megbocsáss öcsém. Huszárszáza- dos koromban Üfcpi dásból tettem meg az utat, éppen innen az apád szüretjéről, csakhogy istenszenttereintugyse, másfélóra alatt. — Már az pedig úgy van ! Senkksem kétkedik többé. Ez őrült lovaglás volt! No de hát bravour-szerető ember. kitelik tőle. Meg hátha valakinek a kedvéért sietett úgy ide ? Ördög tudná az ilyen ember praktikáját kitanulni! Rögtön egy „dameuwahl“-csárdást rendeznek. —Tudják, hogy ő ritkán szokott táuczolni; ösz- szebeszélnek. A legszebb leány megy felé szűzi pirulással... a pesti bálok szemefénye, egész vidék Tündér Ilonája s rebego szókkal fölkéri egy rööd táuezra ! — Sajnálja, ő nem tánczol. —Hát miért ? —Hát azért. Nem lánczol ő már soha. Elvonul onnan is, beül a mamák közé. Rögtön ostrom alá is veszik : mi hir, mi ujság a székvárosban? Hát csakugyan ma volt a szép Stolzau Margit esküvője? Akis nepyuljhozzám, a büszke comtesse csakugyan hozzá megy báró Záraihoz? No, -- jól jár veb*. Főispán az; ki tudja: még miniszter is lehet belőle ?... Igaz, hogy a leány toiletle-asztalában egy revolvert találtak ?... Persze; nem igaz. A fáma, a fáma! ...Hiszen szép egy pár, boldog egy pár! De miért tették oly zártkörűvé az esküvőt? Csak a háznál, a szülők és két tanú előtt..’ Különös, fölöttébb különös..,! Divat az ma? ...Dehogy divat; ugyan ne mondd..! Azt is beszélik, hogy a szép Margit nem akart volna Záraihoz menni, valakit szeretett... Hallott erről Arthur valamit? — Semmitsem tudok. Elvonul onnan is. A pitvar előtt atyjával találkozik. — Jó napot kedves apára, még nem is láttalak. ■— Jó napot, jő napot. — Hát nem is nyújtasz kezet ?.. — Hát látod, hogy a bográcsot viszem. A másik meg kormos. Eredj te a lányok közé, ott a helyed. Az ifjú szép homloka elborul Nem megy ő a leányok közé ; megy le a völgybe, az elhagyott csőszkuuyhóhoz, a hova lopva hozza a bús walzer-melódia egy-egy ütemét a szél. Ott ül mereven a korhadt pádon, homlokát tenyerébe hajtja, s néz, néz merően a homokba, melynek apró szeraerjei karikázó táuczot járnak szemei előtt. Lovag- ostorával ir, irkái, firkál össze-vissza, lassan, hanyagul . . . egyre sebesebbeu . . . Badar karrikaturák ! Égy hosszú orr... buta fej... rendjelek., .gyűrű...czifra tornyos kastély... egy pisztoly... Összevissza, egymás tetejében, elhányt, esetlen vonásokkal... A völgyből lalhangzik a szedő leányok nótája : „Kidőlt a fa mandulástól • . Elszakadtam a rózsámtól ! Úgy elszakadtam szegénytől, Mnt ősszel fa levelétől Elválik! . • .“ A tánezosok a csárdást járják újra . . Be szép lassú... be szép dal : „Lehullett a feliér rózsa levele... Most viszik a rózsámat esküvőre. Yig mnzsika ki Laliik a cserjésig,— Fáj a szivem, fáj a megrepedésig !“ Ő csak ül, ül ott némán, mereven, mintha az egészből mitsem hallana. Pedig hallja, megérti! Ah, de az a uőta elviszi innen, a lelke másutt jár. A nagyságos bácsi előszedi most a rakétákat, a tűzi kígyókat, pukkauó bókákat, forgó napot s a jó isten tudja még mit. Most lesz csak a valami ! A gyerekek liar- czi zajjal ugrálják körül a bácsit, hiába intette őket jó előre, fogják be szájukat. Sőt a kis négy éves Hyuszi oda vágtat villogó szemekkel táuczoló nővéréhez, a szép Olgához, s mint a hét éves ■ sziléziai háború hírét hozhatták Mária Teréziának, olyan fontossággal mondja: —- Olga! mindjárt rakétlizunk...! Félsz te ?... Én nem félek. Azzal feleletet sem várva, vágtat visz- sza a titkosan sürgő-forgó Kőváry bácsihoz. Van aztán egyszerre durrogás, puffogás, sikoltozás, kaczagés... Jancsi jogász — a knjon! — ijedtében a kis új menyecske karjai közé ájul, ki jajgatva kiáltoz ecze és hidegvíz után, a szerencsétlen ifjút elbo_ csátani nem merve. Mig Jancsi egy. a vál Iára ezuppantott hangos csókkal föl nem éh” red és — a lányok nagy nevetése közt — meg nem nyugtatja, hogy az egész csak „jogász-csiny.“ — No de hát testvérek közt maradt ! (Az igaz, hogy — másod-uuoka- testvérek között !) Arthur mindezt nem hallja. Reá nézve ez a vig világ nem létezik. Nem is akar tudni róla. Néz, néz maga elé merően a porba, inig szemei összevont, sötét szemöldei alatt könnyekbe lábadunk. Bizonyosan az erős nézéstől. — Daloljunk, hej lányok, még szomorúbbat — kiált egy sápadt leány a szedők közt, s rá is kezdi nyomban. A többiek hirtelen, egymásután hozzá szegődnek: • Volt szeretőm, de mór nincsen^ Ő volt az ón drága kin03eiu|; De mióta már nem szeret, Meguntam az életemet . . . Óh ez szomorú ismétlés: „Meguntam i az életemet!* S Arthur újra, újra firkálja a porba j azokat*» bizarr karrikaturáknt, azt a sok : összefüggés nélkül való képet... Most ír, ír.. . Egy betűt sem lehet kivenni !... Valóságos g hieroglifák...! Hab, most egy név ! ez tiszta, , ez világos! Ezt. ő sem tagadhatja el : „Mar- - git, Margit*...Nem is tagadja. Elsuttogja i lassan, kínosan, százszor meg százszor, ön- - tudatlanul, mint egy alvajáró... — Margit! édes Margit! Odafenn a hegyen, a présháznál újra «
