Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 75. szám

egyházi, tanítói vagy ügyvédi pályára alkalmas, különös képesség a számolás­ban, gyakorlati és üzleti téreu, kilátásba hozza a kereskedői vagy gazdászati pályát. De ebben sem szabad nagyon is korán határozni, hanem tovább ész­lelni, vájjon mutatkozik-e valódi hajlam. Nagyon visszás dolog, ha szomélyes előszeretet után az egyik pályát szer­felett dicsérjük, a másikat pedig mód felett ócsároljuk, mint például igen gyakran előjön, hogy a polgári körök­ben minden katonai pályát ócsárolnak, más családokban a kereskedői és ipar osztályról nyilatkoznak kicsinylőleg. Ily élői tóletekből keletkezett kérdé­sek a családban már igen gyakran sok ifjút elriasztottak azon pályától, a melyre legtöbb hajlammal bírtak. Á szülőnek óvatosan kell gyermekét a kilátásba helyezett pályáról felvilá­gosítani, mely felvilágosítás az ifjú megnyugtató nyilatkozatát vonja maga után. Ha lehetséges akkor ezen pályát választom ; mit követhet a szülők he­lyeslése : mi is ebben egyetértünk,mert hisszük, hogy tehetségeidnél fogva, me­lyekkel bírsz és anyagi viszonyainknál fogva, melyeket rád költonünk kell, Isten segítségével a czél elérhető lesz. Le a regáléval. —Vége.— [B.J.JNom említem azon kárts megaláz­tatást, molyét el kell tűrnie, ha valaki elég merész szenvedő embertársán, vagy házi állatján az által segíteni, hogy orvosságul egy kevés tiszta szőllő tör­köly, vagy égett bor pálinkát ad, talán nem is pénzért, mint inkább szívesség s könyörületből. No jaj neked szegény termelő, ha az ily cselekedetnek neszét veszi a bérlő, mert akkor biztos lehetsz henne, hogy jön a drabant, karhatalom, utána a lezárása, elkobzása összes készletednek, pedig nem is csempészeti vagy nyerészkedési vágy viszi az illetőt rája, hanem inkább a szánalom, mert szegény lábfájásban, vagy csontzuzódás- ban szenvedő hiába keresne a rogál- bérlőtiél jó, tiszta főzésű szeszt vagy pálinkát hisz azt tartja jó az esztergomi polgárnak egy kis spiritusz, egy kis „hévviz“ meg egy kis festék, aztán jól van minden. Idd szegény magyar, holott saját productumát messze vármegyében vagy egészen külföldön fogyasztja el a józan h gondolkodni tudó közönség. Nem mulaszthatom el még megem­líteni, hogy üzleti szempontból mily káros következményei vannak az egyed- áruságnak : 50 litorén alul eladni tilos, hány ember van, a ki szívesen venne házi szükségletére 10- 20 liter pálin­kát, de neki 50 kiért kell csak s ahhoz társakat szerezni s rajta osztozkodni nem tartja sem kellemes, sem alkalmas do lógnak, vagy csempészettel igyekszik magán segíteni s akkor lazulnak az erkölcsök, vagy pedig kénytelen a ro- gálbérlő rossz s sokszor élvezhotlen s mesterségesen készített pálinkáját inni. Adóképesség szempontjából is kívá­natos volna a regále jog eltörlése, mert többen foglalkozván szesz és pálinka- méréssel többen lennének e czimen megadóztatandók, növelné az államkincs­tár s így a város házi pénztár bévé teleit is s hiszom, hogy ez utón is je­lentékeny összeg térülne meg, Lesznek talán, kik félvállról vesznek mindent s kikben hiányzik a jóakarat azt mondhatnák: Igen ám, de a város­nak szüksége van azon nehány ezer írtra, melyet jövodelmez ! Megengedem hogy szüksége van, de azt is hiszem, hogy ily nagy összeget a bérlemény a jövőben jövedelmezni nem fog. Tehát jóval kisebb összegért, kérdem, szabad e város tanácsának tűrni, hogy 3—4 ezer frt jövedelemért bilincsbe verve hagyja továbbra is e fontos, nagy ke­reskedelmet és forgalmat előidézni hiva­tott czikket? s közönnyel nézheti e, mint pang ipar és kereskedelem váró sunkban, miként pusztul a lakosrág? mert ha volnának is jövedelmi források, azok részint szükkeblílség, részint pe­dig a munkától való irtóz»t miatt ideje korán kiapadnak, hogy az éltető erők ki ne szivárogjanak a közönségbe ! Te kintsünk széjjel Magyarországon s alig fogunk találni várost, mely a kor szín­vonalán áll, hogy regálé jogát bérrend­szer (egyedáruság) mellett értékesítse. Itt van Budapest főváros, mintául szolgálhat s szolgál is sok tekintetben, a főváros regál jogát akként érvényesíti, hogy az illető pálinkamérőkre kereske­dőkre és vendéglősökre mérsékelt adót (regál illetéket) vet ki s ekként sok ezrek birtokába jut. Pozsony s Komá­rom városok a fogyasztási adó utján szedik be maguknak azon összeget melyet pálinka regál jogukért vélnek érvényesíthetni. Érsekújvárt szintén elég van némikép a szabad kereskedelem föl­tételeinek téve a mennyiben köteles a a bérlő minden egye.s pálinka mérővel barátságos módon kiegyezni és neki szabad pálinka mérést biztosítani.1 Ha a bérlő és mérő ki nőm bókül- liotnek, ügyüket a város tanácsa elé viszik és az van hivatva megmásitbat- lanul és végleg határozni az ügyben, mely határozatban mindkét fél tartozik belenyugodni. Es igy tovább minden városban meg­van a szabadság csak nálunk nem tör­ténik semmi s marad minden a réginél az annyira gyűlölt és utált monopoli umnál. Pedig Esztergom város közönsége megérdemelné a figyelmet, hogy a jól- léto s boldogulása érdekében valami történjék, a regálé ügy is oly tényező mely ha szerencsésen megoldatik s a szabad kereskedelemnek tér nyittatik hivatva van nagy pénzforgalmat elő idézni s a jólét előmozdításához hat­hatósan hozájárulni. Egész bizalmamat a város igen tisz­telt képviselő testületébe helyezem. Vá­rosi érdekeinket jól felfogó képviselő ink bizonyára nem fognak késni mielőtt a regálé jogot njabb három évre bérbe ad­nák ezen városunkat annyira érdeklő ügyet komoly és beható tanácskozás tárgyává tenni, s odahatni, hogy a regálé jog az eddigi szokott bérlet és egyedárusági rendszerből minden áron kivetkőztessók. Reményiem, hogy a város t. képvi selő testületé meg fogja találni a módot, hogy a szőllő és szesztermelést régi keletére emelje, ennek szülő oka pedig az lesz, hogy piaczunk s heti vásáraink sokkal nagyobb keresletnek és látoga tottságnak fognak örvendeni mint azt a múlt is igazolja. A városi képviselő testület valóban oly hálás dolgot fog véghez vinni, hogy biztos lehet az egész közönség elismeréséről. Városi közgyűlés. (Szeptember 13-án) Pap János polgármester d. e. 9 óra­kor az illést megnyitván, mielőtt a na­pirendre kitűzött tárgyak vétettek volna elő, felszólalt Maiina Lajos képviselő s azon kérdést intózéa polgármesterhez, miszerint tekintettel arra, hogy a plé­bánia templom lebontása alkalmával a torony csúcsán lévő golyó leejtetett s ennek következtében összetörött, ki fogja annak árát megtéríteni. Szabó Alajos képviselő kérdést intéz aziránt, vájjon a mennyiben vannak egyesek, kik a sugártorony elkészítését adakozásokból óhajtják foganatba vétetni s ozzol az építkezést elodáztatni, nőm volna-e helyes, ha az óra és a lebon­tott torony az eső rongálásai ellen ideig­lenesen, deszkával befödetnék. Mindkét kérdésre a polgármester, Keményt! és dr. Helcz válaszolt, ki­emelvén, hogy az összetörött golyóért a vállalkozó felolős s ezzel ezen ügy befejezést nyort. Zajos felszólalásokra adott alkalmat a serfőző sáncz helyreállítása iránt bea­dott mérnöki jelentés. A mérnök négy­száz és egynéhány forintban állapította meg a kiadást. Horváth Mihály képviselő közmunka erővel indítványozza a sáncz helyreál­lítását foganatba vétetni. Hasonló ér­telemben szólalt fel dr. Helcz, Brenner. Mig ellenben Maliim, Kubovics Ignácz és Brucsi pótadó kivetésével az össze­get előteremteni. Hosszas vita után szavazással dőlt el a kérdés, elfogad­tatván Horváth Mihály indítványa és egy gyalog napszám 60 krban, egy igás napszám 2 írtban állapíttatott meg. Horánszky Nándor országgy. képv. levele, melyben köszönetét nyilvánítja az elmúlt közgyűlésben határozatilag kimondott bizalomért. Éljeuzőleg véte­tett tudomásul. A belügyminisztériumnak oly értelmi leirata, melyben a megye és a város közt az épitendő kisebb kaszárnyára vonatkozólag kötött szerződést elvileg tudomásul veszi, a kaszárnyaügyi bizott­ságnak adatott ki. Tudomásul vétetett továbbá a lövölde kaszárnyára vanatkozólag kötött pótnyi­latkozat, a kövezetvám tárgyában Klein Jakab által beadott fellebbezés folytán hozott megyei II-od fokú határozat, a phylloxera vizsgálatról s a pénztár vizs­gálatról szóló jelentés. A phylloxera behurezolását elkerülendő, kimondatott, hogy a vidékinek szőlővétel végett a város szőlőhegyére menni nem szabad. Felolvastatott ezután az igazságügy- ministeriumnak leirata, melyben Frank- ner Károly békebiró a községi bírás­kodás alól felmentetik. Az iratok átvételével, illetve a ka­pitánynak leendő átadásával Keméuyfi János elnöklete alatt, Niedormann al­jegyző, Dr. Földváry alügyész, Malin a Lajos képviselő bízottak meg. Egyszers­mind határozatilag kimondatott, hogy eddig a községi bíráskodásért élvezett d 744 fit beszüntetik s a békehirónak a » városházánál helyiség nem adatik. Özv Szabó Antaluénak 10 frt kegy- - adomáuy szavaztatott meg. azonban különféle okok következtében s mert maga Scitovszky minden inkább volt mint jó gazdi, — azt a bámulatos eredményt a pri- mási javadalmak kezelése még sem volt ké­pes produkálni, a mellyel ina Simor János méltán dicsekedhetik. Jellemző és érdekes volt Scitovszky prí­másnak legelső szemleutja az ő birtokain. Kruplanicz Simon, Esztergommegye mos­tam derék alispánjának édes atyja volt a prí­máid jószágigazgató. Vele tette legelső gaz­dászati kiiándulását az uj prímás. A bajcsi pusztára mentek. Arra a helyre, mely akkor egyszerű puszta volt, olyan mi­lyent a táblabirói gazdálkodás idejében or­szágszerte számtalant lehete látni. De a mely Bajcs ma a priraaczia ékesége, jöve­delmének főforrása, — egy virágzó gyönyörű telep, a mintagazdaság minden kellékével ellátva. Sebesen hajtat a primási fogat, melyben éléuk beszélgetést folytatott Scitovszky az ő jószágigazgatójával. Perbetét már elhagyták, Gyalla is elmaradt mögöttük. Hullámzó ve­tések, viruló berkek, csinos fáczányosak kö­zött kígyózik ufjok. Kié ez a roppaut búzatábla ? — Herczegségedé! Aztán mennek jódarabig s a buja repeze- vetésekből nem biruak kibontakozni. — Hát ez a tömérdek repeze kié ? — Herczegségedé, — volt a válasz. Aztán ismét mennek. Beláthatja» kuko­rieza, zab és árpaföldek terülnek el jobbról éti balról is, Scitovszky csak néz, bá­niul láttára e gyönyörű képnek, míg ismét iőtiszje felé fordulva, ismét kérőé Őt, hogy mindezen isteni áldás kinek a tulajdona ? — Herczegségedé, volt ismét a lakouikus válasz. — Az enyém ? per amorem Dei — (ez volt szegény Scitovszky szójárása) — mit csinálok én ennyi birtokkal? Mikor aztán Bajcsra értek a szerény gaz­datiszti lak előtt az uradalom tisztjei hó­dolattal fogadták uj urukat, gazdájukat. Az egyik valamily beszédet is mondott — mire a prímás ezen rövid, de sokat mondó sza­vakkal válaszolt. „Csak úgy gazdálkodjatok édes fiaim, hogy nektek is jusson valamicske meg nekem is maradjon.“ Pedig Scitovszkynak soll pénz kelle. Fé­nyes udvart tartott, A fejedelem háromszor volt vendége. A bazilika felszentelésére, az­tán meg aranymiséjére az egész ország színe javát vendégül fogadta. A nemzet egy részét Nagy-Máriacellbe vitte, — az 1860-iki ne­vezetes esztergomi értekezleten Magyaror­szág összes politikai celebritásai vendégei voltak, zsinatot tartott. — Mindez milliókba került. Nem is csoda, hogy olykor-olykor zsebe végkép kiürült, s midőn egy|alkaloramal ha­marosan kellett volna száz forintot kifizet­nie, kétségbeesve mondá környezetének: — Iste Joannes Turkui (igy nevezte Tö­rök Jánost) ultimos meos miile florenos abstuiit. Vagyis magyarul : Ez a Török János utolsó ezer forintomat is elvitte. — De meg is látszott az öreg urou mi­kor nem volt pénze. Mogorva, szótalan lett ilyenkor, s az ebédnél alig evett valamit. Ot végtelenül szerető környezete aztán az­zal vigasztalta meg, hogy titokban az esz­tergomi takarékpénztárból kölcsönt vettek, s okkal-mőddul besauzsirozták a prímás asz­talfiókjába. Mindez megváltozott Simor Jánosnak prí­mássá történt kiueveztetése óta. Egymást érték a szekerek, melyeken Simor János bora, búzája, bútorai, könyvei, képei és arany- ezüst szerei Esztergomba szállíttattak. Szi­lágyinak a püspöki jószágigazgatónak lakása Győrött valóságos gyárrá változott, hol tö­mérdek asszouykéz szegte, varrta, hímezte a sok fehérneműt, ágy és asztal készleteket az uj prímás számára. Ékszerészek gazdag eziistuemüket szállítottak a prímás asztalára és fényes drága gyűrűket, kereszteket, infulákat, templomi ruhákat egyházi hasz­nálatra. Bécsből kárpitosok, arauyozók jöttek, hogy Lippert építésznek művezetése alatt a primási palotát restaurálnák. 0 maga udvarmestere és kedveuez kanári madara társaságában épen hat órával korábban érkezett uj szék­helyére, mint a főkáptalan, a megye és vá­ros közönsége őt várta. így történt aztán, hogy a díszes fogadtatás terve füstbe ment Mikor aztán megtartó1 ta installációját, ki- bocsátá a papsághoz és hívekhez szóló főpásztori beköszöntő körlevelét, neki fogott, primási állása funkciójának, elkezdett — gazdálkodni ! És mily eréllvel, mily helyes érzékével gazdászati érdekeinek ! Uradalmainak fővezetését maga vette ke­zébe. Forster a jószágigazgató, nem kezde­ményező, sem kormányozó, csak administ­rativ közegévé lett herezegi urának ! Előbb az uradalmi tisztek reformját vitte keresztül. Öntudatos, vagyonos, önálló gaz­datisztekre volt szüksége. Tisztjeinek busá<s fizetést szabott, azoukhül a kezelésük alatt i levő birtok jövedelmének bizonyos százaié- - kát is biztosította számukra. Ezen e'járás kitűnő következményűnek bi­zonyult. A gazdatisztek hatványozott erővel l igyekeznek a primási jövedelmek fokozásá- - ban saját jövedelmük emelését eszközölni. Nincs is az országban egyetlen földesura- -< ság sem. a hol a gazdatiszteknek oly úri n élete volna, mint a primási javadalmakon, .c Pompás fogatokon járnak, istállóikban a £ legjobb tehenek láthatók — úri háztartást h visznek, nevelőt, gouvernanteot tartauak stb.- -.c Magas állású állami hivatalnok fizetésé- - vei is fölér akár a bajcsi, a kemenczei, a e déjtári, vagy bármelyik primási ispánnak, tiszttartónak a jövedelme ! Ezenkívül pedig valóságos urak, kiket nemcsak jó módjuk 3Í emel tekintélybe, hanem herczegi uruk is ei csakugyan „megbecsül.“ Lehet akár harmincz várakozó jg a pri- „j mási palota elfogadó termének előszobájában jjj; kanonok, alispán, arauygalléros katonatiszt, „jj mind háttórbejszoiul, ha'esetleg valamely vi ispán, kasznár vagy erdész jelentkezik audien- -n cziáru. Ő fogadt.atik legelsőnek, s ugyancsak j|> várhat a tisztelt publikum, inig iá kerül a £ sor, mert odaben az aranyos, szép teremben ue úgy belemerül ő Eminencziája a gazdászati ijf beszélgetésbe, hogy Csokonaiként „csapot, ,Jc papot“ mindent elfelejt. — Választások. Holnap választja au , tanács a kezelő- és segéd tisztviselőket. Je Ma délután a tanács értekezletet tart, j i hogy a választás programúi szerint Li történjék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom