Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 72. szám

Esztergom, V. évfolyam. 72 szám.

Városi s megyei érdekeink közlönye.

Csütörtök, 1883. szeptember 6-án

f

EG.IELENIK HETEN KINT KÉTSZER'.

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

egész, évié .

fél évre .......................

n

egyedévre .

ti fit - 1 Ü 50

Egyes szám ára 7 kr.

kr.

SZERKESZTŐSÉG:

PpALZ-HÄZ ■ ELSŐ EMELET 11nv:V ü I:ip szellemi részét) illető közlemények IriiMoiiilííli.

KIADÓHIVATAL:

jSzÉCHENl-TÉR. ^5.,

hová a hivatalos s a magán liiPilelések, a nyill.lérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reolamálások intózemlölc.

HIRDETÉSEK.

HIVATALOS IIIKDKTJÍSIÖK :

] szótól 100 szóig — fi t. 75 kr. 100-200-ig 1 „ 50 „

200-200-ig . 2 „ 25 „

llólyegdíj 30 kr.

MAO ÁNIIIRHUTÉSUK

megállapod .is szerint lelieLö legjutányosahban közül telnek.

NYlLTTICtt sora 20 Kr;

Iparunk s iparosaink.

(H.F J.) Nem csak nálunk, de akár liol a világon akadnak egy s más dolog iránt közönyös, emberek, de határozottan «állítom, Fogy annyi közönyös ember sehol sütés a magyar ipar iránt, mint épen nálunk, Esztergomban.

Vannak, kik iparunk iránt őszintén - elitesednek, de ezeket ujjúinkon számlálhatjuk meg, és mi most csakis azokról szólunk, a kiknek legjobban kellene a magyar ipar mellett lelkesedni, mivel ezáltal kenyerét keresi s ez nem más,' mint az iparos maga.

Sajnos, de való, hogy vannak ilyenek is, de ki tehet róla, az a folytonos mulatás, dorbézolás, henyélés stb. elveszi az iparosnak minden munkákedvót, eltompitja a minden szép és jó iránti érzéket.

Panaszkodnak, hogy nincs munka, mivel nagyin) él vannak szaporodva, meg aztán ha kerül is valami kevés, azt is fél áron kívánják az iparostól S' több efféléket.

Hiába va,ló a panasz, mert másutt leledzik a baj kiitforrása.

Ha például úgy vasárnap délután végig sétál az ember az ntczákon, mást sem lát, mint illumiuált mesterlegény - két szerto dőlni. Kurjongatva tartanak azután estve a bűn tanyái felé, hol bűzöl léggel felitett helyiségekben hé-- ion reggelig elmulatnak, honnan haza menve, kezdődik az úgynevezett „Blau Montag“, t. i. hogy hétfőn nem dolgoznak.

Ilyen alkalommal elhányják pénzüket, magukra semmit sem gondolnak, járnak a mint járnak, tisztán, vagy piszkosan,

az már mindegy, elég az hozzá, hogy mulattak.

Kedden reggel veszik azután csak észre, hogy nincs pénzük, aztán meg enni is kellene valamit, mert a gyomor az csak megkívánja a magáét.

Végre előleget kérnek a főnöktől, hogy legyen miből táplálkozni.

Azonban, hogy az idő halad, haladnak a. napok is, eljön a csütörtök, az az édes „polgári kimenő“ ilyenkor nem is inesterlegény az, aki ki nem megy egy-két pohár borra.

Élvezik a. kimenőt.

Előlegpénzt ismét csak főnöküktől kérnek.

A csütörtök éjjel megrontja a pénteki munka napot is s egyszorro csak beköszön a fizető, vagyis inkább a leszámoló szombat.

Összeadja, hogy mennyit keresett, vakarja a, füle tövét, - keresni keresett ugyan, de csak négy-üt forintot, már pedig ezen összegből hogy fizessen ő kosztot, kvártélyt, mosónét ? aztán meg főnökének is adós.

Összeadja, kivonja, sokszorozza, meg újra elosztja, de nem jön ki sehogy.

Végre is határozott: a héten senkinek sem fizet, hanem a jövő héten, pénzét zsebre vágja s úgy bandukol a heti munkaport lemosni, egy „halb Seidl “-vei, a miből aztán tudj’ az Isten, hány liter lesz.

Ez a kép egyenesen az iparos vi-. húgból van véve.

Nem mondom ezzel, hogy minden iparos igy tesz, mert szabály kivétel nélkül nincs, de legtöbbje a dorbézolás betegségében sze a ved.

Ez tehát a megölő böliije iparosainknak s addig, inig ezt le nem szokják, iparunk se fog virágzani, zöld ágra vergődni.

Jön azonban valami alkalom, n hol egy kis hirt, dicsőséget szerezhetne magának a fiatal iparos, mint pl. egy kiállítás. Előáll a legjobbak közül hat s elküldik csinosan elkészített munkájukat a kiállításra.

Az érdemet meg szokják jutalmazni, úgy is volt, kitüntették őket, a kitfln- tós ötömére társas vacsorát rendeznek.

De kik jelennek meg ? azok, a kiknek semmi közük se lenne a dologhoz és azok a kiknek kötelességük lenne eljönni, távolié Luk által tündökölnek.

Azután előállniuk, hogy ez a munka nem érdemelte meg a kitüntetést, megszólal bennük az irigység daemona.

Végre ha ők jobbat tudnak csinálni, mért nem pályáztak s mért nem küldték el ?

Tehát se elismerés, se bűzd ni ás 1

Hogy az iparosokról beszélek, lehetetlen bele nem szőnöm azt az egyesületet is, melyet ők tartanak fenn.

Esztergomnak legalább 5—600 iparos ifja közül az egyesület csak száz tagot számlál.

Minő arány ez azon jótékonysággal szemben, mit ezen egyesület gyakorol tagjaira.

A havi befizetés oly csekély a nyújtott előnyökért, hogy szinte számításba sem jöhet.

Van lisztességes helyisége, könyvtára, billiardja, kuglizófa, még sem vonzza az egyesületi tagokat.

Havonként fizetnek a tagok 30 krt, beiralásért 50 kr. Élvezhetnek pedig ezért az egyesületben mindennemű szórakozást.

Betegség idején ingyen orvost, gyógyszert és hetenként 2 irtot segélykép > halálozás esetén pedig 25 frt temetkezési költséget, ami úgy gondolom a befizetett csekély tőkéért elég búsás k a inat.

Ez azonban mind semmi. A nyújtott előnyök nem toborzanak össze több tagot.

Botegségük esetén inkább nyögnek szülőik, vagy szülővárosuk terhére a kórházban, mintsem ily egyesületekbe belépnének.

Bár mint agitáljunk is azonban a segédek ellen e tekintetben, még sem az iparos ifjakat, hanem munkaadójukat okozom.

Ezeknek nem kellene mást, csak olyan segédeket alkalmazni, a kik saját segélyző egyesületüknek tagjai.

De a munkaadók' mun bánják, pedig saját városukban segítenének az állal a kezdet nehézségeit már reg leküzdött, de azért még vajmi kevés alapot szerzett egyosü 1 etet megerősiteni, szi 1 árditani.

Felszólalásunk tehát úgy a. munkaadóknak, mint a segédeknek szól.

Jó lesz a dolgot egy kicsit megfontolni, mert iparunk felvirágoztatásának első szarvashibái az elmondottakban csoportosul unk.

Városi bizottságok.

A szervezésiig megállapított - szakbizottságok a városi közgyűlés megerősítése szerint a következők :

I. Jogügyi bizottság.

Elnöke a. polgármester.

Előadója és jegyzője a fő- esetleg az al ügyész.

Tagjai: Bárány János, Havasi Imre. Kol Jár Antal, Meszéna Ferenc/., Malma L ijjos , Mattyasóvszky Kálmán, Niedermann Pál, Pongrácz Zsigmond, Pisuth István, Szecska Kornél.

„AZ ISPITÁBAN.U

(Kare zol átok a kórházból)

Nagyon jótékony benyomást gyakorol az mindig a lélekre, mikor olyan bel vet látogatunk meg, hol vagy az értelem beteg, vagy az erkölcs romlott, vagy az egészség hiányos s ha azon a helyen azt tapasztaljuk, hogy az elmebetegek, a foglyok vagy szenvedők emberséges bánásmódon a javulás ut jára térülnek.

Ilyen jótékony benyomással távoztam el a napokban az esztergomi közkórházból.

Pedig az esztergomi köznép előtt nincs is szörnyűbb fogalom, mint a. kórházba kerülni. vagy az ispitában meghalni. Valóságos istencsapást, rémséges bünbödést találnak annak a végzettben, aki oda jut.

Mindenesetre meg van rá a magyarázat.

A kiknek családi köre van, azt odahaza szerető gond veszi körül. Ápoló kéz, hatos szeretet, figyelmes éberség gyógyítja. De akinek senkije sincsen, arra valóságos jótékonyság, valóságos istenáldása, a közkór- liáz.

Egy szép íeggelen haladtam végig a hosszú Siraor-utczáíi városunk főorvosával a köz- kórházba.

A fiatal tevékenységű agg úr valóságos annclironismus a maga nevében Fiatalos buzgösóggal, ifjú lelkesedéssel s fáradallan hivatás szeretettel jár el folyton napi látogatásaiban s a hová lép, ott sovárgó biza-1

lommal várják s a hol megjeleli, ott szeretet és reménység veszi körül.

A Simor János-utcza elég hosszú arra, hogy a távol fekvő kórházig egész történeteket lehessen elmondani. De elég rövid arra, hogy egy olyan utitárs társalgását hosszadalmasnak találhatná valaki.

A városi közkórház az utcza legvégén fekszik. Földszintes épület, szigorúan zárt kapuval, áhitatos kis kápolna tornyocskával.

Az első csöngetésre már megjelenik a portás. Különben mindenes. Ott van a betegek körül, mint ápoló, ott van a konyhán mint kukta, ott vau az irodában, mint hivatal szolga, ott, \au a seprővel kezében, mint házmester, ott van a javuló mellett, mint huntárista s a halokló mellett mint szembefogó. Olyan-féle csodagyerek, a ki szembefogósditól a szembefogásig mindenre alkalmas.

Egyszer valami nagy szerencsétlenség esett meg. vele, ami az orrába került. A pesti orvosok azt a vakmerőséget követték el, hogy kiváglak alacsony homloka közepéből egy kis háromszöget s azt a bőrt rávarrták az orrára orrezimpának. A mesterséges orr elég sikerült, habár a homlok még mindig piros foltban pröteslál a sikerült vakmerőség ellen.

Az első tekintelre visszataszító Ganyinéd pontosan be esukta utánunk az ajtót s ritka szakavatottsággal leste a főorvos minden mozdulatát

A kapu mellett levő baloldalas szoba az úgynevezett kórházi iroda. Mindennap reggel nyolez órakor már ott rendelkezik a főorvos, az alorvos, a kórliázbir.tos s az igen tisztelt 1 testvérek néliánya.

Az alorvos igen kedélyes ur. Hatalmas termete arányban áll hatalmas hangjával. Csupa megjegyzés az egész ember. Megjegyzései pedig,hol kedélyesek, hol darabosak, hol nagyon kemények, de mindenesetre jó- szivüek. A goromba orvosok, mindig jobban tudnak gyógyitni, mint a sima doctorok — különösen hu sok a tudományuk.

A kórházbiztos a városi tisztikar egy ismert hivatalos alakja. Poutos rovatok), kimért szemlélő s hivatalos modorú fiatal ember.

A tisztelt testvérek a legnemesebb hivatást egyesítik kezökben. A hol gondos anya nincs, ott ők pótolják a gyógyító anyai szeretet ; a hol megható részvét nincs, oda ők hoznak részvétet ; a hol szenvedés van, oda vigaszt, visznek s ahol javulás van, onnan erőt merítenek a további önfeláldozáshoz. Áldottak az ő kezeik, istenáldása az ő hivatásuk, legnemesebb munka az ő fáradalmuk !

Van a hivatalos alakokon kívül egy filigrán kis orvosuövendék, ki már igen alapos tanulmányokat szerzett. A szünidőt idehaza tölti s bejár mindennap pontosan a kórházba, ahol mindenesetre értékesen tölti idejét.

Az alorvos ur néha nagy ant.isemitn, de a csinos kis doctorka előtt valóságos humanista lesz belőle, a ki egyátalán nem helyesli az_ utczai forradalmakat. Olyan ügyes és szeretetve méltó fin, akiért az ember legalább is száz zsidónak hajlandó lenne megbocsátani, hamár végső Ítéletre kerülne a forradalmi világ. .

De hát az irodai tartózkodás nem liosz- sznbb annál a leírásnál, amit alakjaink ismertetése gyanánt közbevetettem.

Megyünk teremről teremre, szobáról szobára. A női beregek osztálya ezúttal nem igen érdekes, mert mindössze csak egy-kéfc végelgyengülésben szenvedő rokkautou kívül alig van valaki.

Hanem annál érdekesebb a nagy terem, a hol sziutoly példás tisztaság, szintoly kiváló felügyelet, szintoly páratlan gondozás uralkodik, mint a többi helyiségekben.

Egy igen rokonszenves arczú fiatal sán- talábu szabólegény fekszik az első ágyban. Az a malheurje volt a napokban, hogy rálépett egy sikamlós diuuyehéjra, elsikíott s lábát törte.

A főorvos megtekinti a beteget, a ki sápadt és érzékeny, mint már minden szabó- legény a kit ilyen csapás ér.

Végtelen fájdalmasan sóhajt föl, midőn az orvos keze a. gondosan bemúmiázott töréshez ér. De hát nem csuk recipékkel, bauern bátorítással és vigasztalással is o-yó- gyit a jó orvos. És ezek a gyógyszerek biztosan és csodálatos gyorsan gyógyítják a csiiggedést.

Közvetlen mellette mouologizál egy tüdővészes öreg ember. Annyira leszámolt már, hogy semmiben sem hisz s olyan lelki megái apodasa van, hogy már nemsokára mindennek vége.

Csakugyan oda van. A remény kialudt fénytelen szemeiből, a bizalom kihalt lázasan verő sziléből s a hit elhagyta lankadt testet. Valóságos élő halott, a ki már senkitől se kér segélyt és rokonszenvet, mert érzi, hogy nincs az a hatalom, a meiy megmentbe.

Lázasan és indulatosan felel, p inaszkodik