Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 71. szám
tanügYininiszforiiimbíin -egyik szép tavaszi reggelon a bécsi gyorsvonaton be- vobogott, Budapestre, hogy meggyőződjék mily előmenetelt tettek a pesti deákok a német nyelvben. No hiszen volt akkor bajsza. A pesti gymnasium legelső tanulóit szamarazta le Kleeman ur, mivel egy sem találkozott közülük ki a vájttiikör- nek német, műszavát megtudta volna mondani. És hogy dühében széjjel nem pattant annak a véletlennek köszönhető, hogy egy tősgyökeres szegedi gyerek valami utón módon, hamarjában mégis kifürkészte a kergetett német műszavat. No lett erre öröm Israelben. Ha Szeged ennyit tehet, mit nem lehetne a pesti fiuktól várni, ha buzgóbb tanárok vezetnék a német oktatást. Es szörnyű fenyegetések között hagyta meg a tanári karnak, hogy a holnapi naptól fogva német nyelven tartsák az oktatást. Haas példátlan nyugalommal hallgatta végig az osztálytanácsos öklendezéseit, Mint rendületlen szobor állt ■o-t-t gúnyos mosollyal ajkain és szánalommal tekintett a gyámoltalan német tehetetlen erőlködéseire. Másnap azután Somhegyire került a sor, hogy páratlan szépségű történelmi előadásait megnyissa. Kleeman parancsa következtében németül kezdte meg előadását, beszélt vagy három perczig azután előadta, hogy neki szörnyű májfájása van ha németül kell beszélnie, mi azután ret'entő éljenzések közepette egyeztünk bele, hogy továbbra is magyarul folyjanak az előadások. Haas urat azonban valamint előbb, úgy azután sem láttuk többé soha. Ilyen nagy germanisator volt ő. Azonban szerfölött ,csalódnánk, ha azt hinnők, hegy mindenütt hasonló eljárást tanúsított. Mennyivel rendületlenebből megbízott e kegyes rendi tanárok lelkes hazafiságában és tudományos készültségében, annál több bizalmatlanságot tanúsított más gymua- siumokkal szemben. A budapesti tankeriilet 4 kegyesrendi nagy gymnasiumán kívül még igen számos más gymuásumok is léteztek, melyek a szamaraknak valóságos menlielyei voltak. Különösen nehány alföldi gymnasi- umban az időben végtelen könnyelmű seggel töltettek be a tanári székek. Ha valaki felséges ivó volt, a mellett középszerüleg toasztirozott, vagy pláne valamelyik szépirodalmi lapban vágyj kalendáriumban egy pár ropogós rigmust megeresztett, már ez elegendő készültség volt, ha sóba él etében methodikát nőm is látott, hogy valamelyik alföldi gymnasium tanerői közé moghivassók. Ezek az urak játszották azután az alföldön az el búsult hazafiakat, ittak mint a kefekötők toastoztak estétől reggelig, makrapipával mosdatlan szájukban jelentek meg az előadásokon, melyekre soha nem készültek. De erre szükségük nem is volt, mert tanulóik, kiknek társaságában együtt tivornyázták keresztül az éjszakákat, ügy sem vártak tanáraiktól egyebet, minthogy a németet szidja és egy pár elnyűtt adomával a tanórákat kitöltse. Ezekkel szemben azután határtalan, volt Haas ur kíméletlensége. Lemeny- dörögte őket. Irtózatosan fájt müveit lelkének, hogy a haza ifjúságát ily léha módon korcsosiiják ol. Azt is fájdalommal szemlélte, hogy épen ezen zsirós szájú hazafiak tűzhelyéhez menekszik a ráczdiákság, hol ezen hazára annyira veszélyes elem pénzért vásárolja meg a bizonyítványokat, a nélkül, hogy még a nemzet nyelvét is elsajátítanák. Ezen gynmásiumok ellen vítta szörnyű elkeseredett harczait Haas ur ennek tanári kara, szolgáltatta azután ama szörnyű revancheot Haas ur ellenében. Dr. KISS JÓZSEF. MINDENFÉLE BECS, aug. 30. Igérettevés könnyű, do nehéz a be váltása, ezt érzem én most, midőn a bécsi kiállítás csodadolgait csoportokba szedni, az összovalékat egybe foglalni, a szerzott benyomásokat visszaadni, — szóval az egész kiállításnak némi halvány képét adni megkísérlem. A kiállítás színhelye a bécsi rotunda épület, a mely tiz évvel ezelőtt a világkiállítás befogadására építtetett. A tulajdonképeni rotunda belsejében a nagy fontaine körül a különböző nemzotek paVillonjai vannak felállítva, ezek közül az osztrák és franczia tűnik ki leginkább Ízlés és gazdag díszítés dolgában. A nagy kört körülfutó folyosók, úgynevezett gallériák, az egyes társulatok, vasúti és távírói igazgatóságok és magán kiállítók számára vannak fenntartva. A benyomás, melyet a kiállítás nyújt nagyon is különböző, aszerint a mint nappal, vagy pedig este látogatjuk, aj mikor az elektromos lámpák százai,— talán ezrei pazarul világítják meg a hatalmas épület minden egyes zugát. A ki tanulni óhajt, az nappal jöjjön ide, a csupán látni vágyó jól teszi, ha este indul a legújabb tudomány, az elektrotechnika csodás vívmányának megtekintésére. A legnagyobb haladás a vasuli jelzés és a távírói készülékek körül észlelhető, kivált a va.suti jelzés, a váltó beállítás és az őrök ellenőrzésére szolgáló készülékek gazdag gyűjteménye valóban meglepő, föltéve, ha akad, a. ki az embernek a dolgokat meg isjna- gyarázza, mert bizony magyarázat nél kill még a szakember is csak jár és néz, anélkül, hogy valami sok haszna, vagy élvezete volna. A vasúti jelzés a. tökély oly fokára, emelkedett, hogy ezen készülékek fel- használásával a téves váltó állítás vagy egyéb gondatlanságból eredő veszélyek teljesen ki vannak zárva. A távirói készülékek bámulatos technikai kivitele méltán megragadja a hozzáértők figyel inét, különösen nagy feltűnést keltenek a sokszoros táviró készülékek, melyek segítségével egy és ugyanazon dróton két-, négy- sőt hat sürgöny is egyszerre egy idejüleg továbbítható, A javított telephon készülékek közül is valódi remekművek találhatók. Kivitel dolgában kivált a dán kiállítók érdemlik meg az elismerést, itt láthatók a villamos pus kák is. A franczia hadi kormány által kiállított hadászati tárgyak is nagy érdek üek. A nyugoti és északi gallérját a villamos áramot előállító, többnyire dyna- moelektrikns gépek és az ezeket mozgató gőzgépek foglalják el. Ez utóbbiak közül is kitűnő példák találhatók, melyek csendes, zaj nélküli és egyenletes járásuk folytán mintákul szolgálhatnak. Az elektromos gépek sokasága folyton termeli a villamos áramot, a moly legnagyobb részt világításra, részben azonban más czólokra, például különböző munkagépek, az elektromos vasút hajtására basznál tátik. Magán a villamos világítás terén valami újat nem láttunk ugyan, de a tökély, a mely a gépek és százféle szerkezetű lámpák kivitelében nyilatkozik, kell hogy bámulatra ragadjon. A villamos világítás problémája el - vileg már teljesen meg van oldva., — gyakorlati teljes elterjedése már most csak is a szükséges berendezések körüli javításoktól és a mi fő, azok olcsóságától függ. Amint tudjuk, a villamfóiiy gyakor lati alkalmazása kétféle, az úgynevezett iiv- és izzófény. Az első mindenkor több száz, sőt ezernyi gyertya erejű erős fény, mely tehát csakis nagyobb termek, csarnokok, szabad terek világítására való. Ezen ívfény előáll az által, hogy a villamos áram rézhuzal vezetékébe két mintegy czeruza vastagságú széiiriul vau kiiktatva, molyok hegyesre faragva csúcsaiknál érintkeznek, majd izzóvá lesznek. egymástól eltávolodnak saz ekként származó távolt egy fényes ragyogó feuyiv hidalja át, melyet épen e tulajdonságról (Bogenlicht) Ívfénynek neveztek el. Ezen fajta villamos fény már régóta ismeretes, de csak azóta örvend szélesebb alkalmazásnak, mióta a villamosságot az elektromos gépek segítségével mechanikai munkából nyerik, a mi sokkal olcsóbb, mintha az áramot, mint hajdanába,n, khemiai utón kellene előállítani. Vége küv. Ekkert Antal. Városi közgyűlés. (Aug 31.) Délelőtt 10 ó.akor nagyszámú képviselők jelenlétében Pap János polgár- mester a közgyűlést megnyitván. Első sorban felolvastatott a nm. m. kir. belügyminisztériumnak a segéd- és kezelő személyzet választása ügyében leérkezett határozata, melyben azok vá lasztása a tanácsra ruháztatik. Dóczy Antal hivatkozva a legutóbb tartott közgyűlésben hozott határozatra a belügyminiszteri rendelet ellen az országgyűléshez feliratot intézni indítványoz s a választást elhalasztani kívánja. Maiina, Lajos szintén a felirat mellett szólal fel, azonban a választást a tanács által foganatosíttatni kívánja akként, hogy az esetüen ha az országgyűlés a belügyminisztérium határozatát mag változtatja a képviselő testület fentartja már most jogát a választáshoz. Dr. Helcz Antal, Brenner József Maiina indítványát pártolja, inig hosz- ! szabi» vita után Maiina indítványa ha- | tározattá emeltetett. | Második tárgyát a képviselő testületnek szakbizottságokba .való beosztása — gyermekek felé — karjait. Szombaton este szobájában megvendégelt és ártatlan boszorkány meséket beszélt el nekünk. A fagylalt jól Ízlett és a mesék tetszettek, annál is inkább mert ezek a kis ünnepélyek tanulási óráinkkal összeestek. Akkor bálával alávetettem magamat a főnök úr mnszatos simogatásaiuak, — — liánéin mikor aztán az első szakái szálakkal felébredt beiméin az öntudat, átláttam, hogy azon édeskés arezfintorgatásoknak meg vannak a maga okai, s gyanakodtam, hogy a gyermekek vonzalma azért liajhásztatik, hogy később fölöttünk uralkodni lehessen. Szegény főnök úr de elszámolta magát!... Tudnia kell asszonyom, hogy a tiszteiénél úr szívesen foglalkozott a természettannal, s a mint mondják sikerrel. — Szobája, mint mondják, telve volt mindennemű eszközökkel, éktelen iszonyatosságokkal, aczél és bádog problémák, — és félelmetes tiszteletet gerjesztő enigmákkal. A stereoskopolc és sötét kamarák jobb hatással valának reánk ; jobban szerettük a kaleidoszkópot mint a víztartó4-. Egy sötét sarokban állolt mindig—a fekete köpenybe takart fényképező gép, mint valami megkövült kísérlet egyenesen, mintegy felügyelve reánk. A főnök úr valóban dolgozott, ama előttünk még ismeretlen géppel, s gyakran megajándékozott annak silány termékeivel. Az álta a készített fényképek, a más helyekről kapott fényképekkel együtt, a kályha tetején hevertek ; s mi a íonök úr engedelmé- vel gyakran el-el járogattmik ama képeket szemlélgetni. Egy este egy névjegy alakú fénykép jutott kezembe, melynek hátlapjára Velencze, és| a fényképező czime volt nyomtatva. .Nem volt a tisztelendő úr gyárából való. Egy fiatal leányt ábrázolt, amint lábaival egy oszlopra támaszkodik, világos bajjal, mely kétségtelenül szőke volt, s ama bizo- mos mosollyal, melyet a meg nem mozdulástól való félelem félbeszakított s mely legtöbbször igézővé teszi a nőt. Természetesen akkor még nem tudtam, hogy ki ő, de később. .. — sok kutatás után — megtudtam. Az nrczképecske igen megtetszett nekem, és lm a főnök ur oz mentein, siettem megkeresni azt, hogy ismét láthassam. Kezdetben — nem mondhatok többet — mint hogy tetszett, de hovatovább, bizonyos következtetést kezdtem levonni a képről, és az eredetire gondoltam. Az a mosoly, az a kissé elgondolkozó, de mindég kedves mosoly, úgy tűnt fel előttem, mintha engem illetne, s ha vala melyik társam e képet szemlélte, lelkemben keblemben bizonyos nyughatatlauság érzete támadt; bizonyos harag fogott el, melyet csak megerőltetéssel voltam képes magamba zárni. Megértettem később, hogy ezen iszonyú érzelem a féltékenység érzete volt, mert sajnos az még később is többször megki- nozoft ; és azt is megértettem, hogy szerelmesnek kellett {(lennem, mert — amint ön is tudja —a szerelmet a féltékenység szokta, követni. Szóval ha ön emlékezik asszonyom — de hagyjuk. Valóban szerelmes valék, bár akkor nem igen tudtam volna érzelmeimnek nevet adni, de az egész héten csak az áldott szombatra gondolák — a mikor — mint Metastasio moudá — ínegláthatáin a kedves tárgyat. A képzeletben kezdtem dolgozni, légvárakat építettem, és Seribe szí uinűveihez utolsó felvonásokat gondoltam ki, midőn észre révéin, hogy a kedves tárgytól nemsokára válnom kell. A fagylaltok és boszorkányinesék vége felé közeledének, — és én — jól emlékezem, mert később ezt is sokszor éreztem — erre keserűséggel goiidolék. Nem volt más menekülés mint a lopás. Az utolsó este a kályhához közeledék, szivem haugosan dobogott — és anélkül hogy körülnéztem volna — mint a kártyás, ki egy lapra mindenét felteszi, vak elhatározással ragadtam meg a képet és zsebembe rejtém. * Elloptam. Iszonyú kifejezés, de való, és azt hiszem ha a főnök úr, a szemeim közé nézett volna, kitalálja tettemet. Meg voltain győződve, hogy homlokomon ; viselem a bűnt, és azon átkozott szívdobogás csak nem akart elmúlni ; úgy éreztem mintha mindenki hallotta volna csak én nem. Siettem elkölteni fagylaltomat, s csak akkor kezdtem felíélekzeni, mikor a szobát elhagytam. Kezemet makacsul zsebembe tartottam, s a képet időről időre újaimmal simogattam, mintha élő lény lett volna. A tanulás idejo alatt sikerült a. kedves tárgyat ezer elővigyázattal egy iv liszta papirosba begöngyölni és szivem tájékán elhelyezni. ’ Éjjel fejemet is betakarva, mint egy szentet csókolóm, s kezeimmel szivemhez szorítva aludtam el. Ki volna képes azon éji álmomat kitalálni ? De nem is fogom elfeledni soha ! "* Igen asszonyom ! gyerekségek azok, tudom. De sziveinket épen a gyerekségek szokták leginkább megragadni s igazán szeretném tudni vájjon nem Lett-e öa épúgy midőn szive először fellángolt. Mindenki vagy legalább is a legtöbb halandó, — ezen a földön igy szokta kezdeni. Csak az asav«1, mely egy perez alatt elvirágzik, a többi virágok mind las- san-lassau nyílnak ki ; és az agave, sajnos, csak minden száz évben egyszer virágzik. Tehát én i'y gyereksógekkel kezdtem, és megvallom igy folytattam még soká ! soká ! és lássa asszonyom, ma is sajnálom, hogy e tekintetben nem vagyok még gyermek. Az érzelem mély bensőségével szerettem én ama képecskét. Hányszor csókolám meg, mikor nem látott senki! az utczán fürkészve néztem meg minden nőt, ha váljon nem hasonlit-e az én iiuádottamhoz, és az iskolában arczom at két kezem, ujjaimat pedig hajam közé rejtve merengtem el paradicsomi szemlélődéseimben melyeknek kimondhatatlan édességét nem éreztem csak akkor, midőn a szerelemtől az ész kívánta meg a maga részét. Ama, minden reális kapocstól ment szerelmi elmélkedések valóban az eszményiség eszményei valának, s nekem lángoló örömet, ittas képzelő erőt, de sok szenvedést is okoztok. L o v ag I á s o k a t, be sz él get és e k e t, u t a z á s o k a t és kalandokat képzeltem magamnak, s inint‘1 t d r s fc I © s íl $ 5 f 9-I n xi Si D «I K-J
