Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 69. szám
Városi s megyei érdekeink közlönye. Megjelenik hetenkint kétszer: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG: Ufalz-házLelsö emelet HIRDETÉSEK. egész évié . fél évre . negyedévre . ELŐFIZETÉSI ÁR: .........................................(j lit — Kr. ........................................ i . r,o „ E gyes szám ára 7 kr. linvá a láp szellemi vészét illető közlemények kiililemlíik. KIADÓHIVATAL: SzÉCHBÍNItTÉR ^5-, Imvil a. íiiv:il:í.Ios s a magán IHrdetésuli, a nyilttórbe szánt közleményük, o 1 üfizetési pénzek és reclamúlásolc intézemlök. HIVATALOS IIIlíDKTÚSHK : I szótól 100 szói-r — fi t 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200—300-ig ■ 2 „ 25 „ Bólyegdíj 30 kr. MAÖÁNlllKMCTÉSKK nieirállapoilás szerint leltei,8 legjutányosnlü',-in közölhitnek. NY 1 LTTKIi sora 20 rtr,‘ Iskolai ujeszlendő. A gondtalan szünidei örömök véget érnek, az eleven növendék legfelsőbb parancsra .összekeresgéli poros könyveit, a mama gondosan összeszedi a rnkane miit, nagy ládák kerülnek le a padlásról, a papa komolyam elgondolkodik a hallgatag fin mellett. Előál l a kocsi. Föl rakják a ládákat. Érzékeny családi jelenetek folynak le. A dédelgő mama forró könnyeket sirs csókjai közben iron dósán begomboJja a' kis fin kabátját. A líis fin elbúcsúzik parlagi cimboráitól, kiket szomorú végzetük mezitlá- bos diákoknak teremtett, elbúcsúzik aj boldog vacatió emlékeitől s komor papája mellett el kezd keservosen sírni. A kocsis visszatekint, megcsóválja fejét, a lovak közé csap s a kis fiúval meg a tekintetes úrral Esztergomnak irányozza a kocsi mólját. UHon-uf félen l mindenütt bevándorló deákkaraváiiokkal tálá 1 kozutik. A város aj életnek örvend, a forgalom megélénkül, csupa könyvkereskedés az egész utcza, mindenfelé bejratkozókat látunk. Fontos, végtelenül fontos egy nap is az, mikor a beiratás megkezdődik. Az apa leteszi az első követ fia jö- vfyjéliez, a fiú építeni kezd arra az első kőre. J Nem egyszer hangsúlyoztuk inár, hogy j a modern nevelés meg tanulás milyen' kirívó fattyúhajtásokat termett. Nem egy példa vau már reá, hogy az apa azt a diadalérzetet, mellyel fiát az iskolába hozta, végtelen szomorúsággal váltja föl utóbb j Mert nem az elmelet, hanem az elet j ad boldogságot vagy szerencsétlenséget. Hiába combiná l mik igy meg úgy, hibába tervezünk fellegtelen jövőt utódaink számira, ha kellő figyelembe nem vesz- szük azon körülményeket, mollyek előttünk állanak. Természeti elv az, hogy az apa a fia neveltetését egész addig kiséri, inig az élet át nem veszi. A jó szülők fokozzák munkásságukat, megvonják élvezeteiket, takarékosabb életmódot folytatnak, visszavonulók és nélkülözők lesznek csak azért, hogy gyermekeiknek gondtalan létet biztosítsanak, hogy gyermekeik háboritlanul haladhassanak a tanulás ösvéuyéu. Mire beleőszültek a gondokba, a fiúból életerős, tudományosan képzett fiatal ember lesz, a felsőbb intézeteket is sikerültén végezte, a tudományos pályát igen kedvező eredménnyel járta meg s mégis mi lett belőle ? Szép készültsége mellett, szép diplomái meltéítjp-szép tehetsége mellett csak most kezdi meg a kiábrándulást, csali most veszi észre, hogy a legszebb álmok rútul megcsalták, legszebb reményei kegyetlenül cserben hagyták. Kezd, küzd és resign ill. Ha nincs el ég ereje és önérzete az. élet harczát tovább is vívni, hazamegy a szegény szülők nyakára., hogy ott várja be, mig alkalmas állás kínálkozik tevékenységének. A tudományos pálya túlzsúfoltsága olyan körülmény, a melyet leLkiösmo- rotes szülőknek nagyon figyelembe kell venniük. Az iskolai ijesztendő előtt nem lehet őszintébb figyelmeztetésünk a szülőkhöz. különösen a szegényebb szülők höz, mint az, hogy alkudjanak meg a viszonyokkal s gyermekeiket lehetőleg olyan pályákra szánják, a hol ember kell a gátra s a hol nem túrja ki egyik a másikat a mindennapi falatért. Gazdasági levél. (Tanya bérrendszer és a kivándorlás.) III De nem kell o tárgy körül sokat időznünk. Hogy a tanyahérendszer mily módon s mily eszközökkel vihető keresztül, a „Magyar Föld“ hasábjain kifejezését láttuk annak a 195. számban gr. Csáky Gyula ur szakavatott tollából s nem lehet a legmelegebben nem üdvözölni az eszmét, mely megtanítja a nemzetet arra, hogy a megélhetés feltételeinek megadásával miként lehet hazánk népét megtartani a nemzetnek ; miként lehet a kivándorlás eszméjílL^ csirájában elfojtani. Hiszen a halhatatlan emlékű Széchenyi szavai méltán kifejezést adnak azon eszmének, midőn azt mondja, hogy „oly kevesen vagyunk, mikép az apagyilkosnak is meg kellene bocsájtani,a mennyivel inkább fontos tehát, hogy a munkás és szorgalmas nép visszatartas sék a hazának az által, hogy életfeltételeit biztosítván, tért és alkalmat nyújtunk neki arra, hogy itthon érvényesítse azon tőkét, melyet mint ember képvisel s mely mint nemzeti tőke vagyon szerepel. Tagadhatatlan, hogy történtek hibák a múltban, melyek a mig elkeseredést szültek a lakosságban a kormány eljárása iránt, eddig másrészt a megélhetés feltételeitől elmozdított népnek, nem adtak más irányt, minthogy uj hazát, uj földet kellett korosaié. Ily káros, sőt végzetes eljárás volt az, hogy az oly községeket, melyek évtizedek, sőt félszázadot is meghaladó időszak óta, az állam tulajdonát képező pusztákból éltek s a, bérlet apáról lima szállt, ezen bérletből egy szó fiién azért, mert az uj specula is egy frtf.nl többet ígért a holdanként! haszonbérnél, egyszerűen kivetették s most, miután nem volt meg a tér, az alkalom a megélhetésre : a, nép minden erejéből oda törekedett, hogy e földet, melyen szá mára csak nyomor terem, elhagyja s munkásságát más világrészben érvényesíti. Vagy ha ez nem történt is, bekövetkezett a nép elszegényedése, beállottá nyomor s őzzel együtt az erkölcsi süllyedés, moly miatt és méltán csak az intéző köröket, csak a kormányt érhette a vád, hogy az ő szájoktól elvette a falatot. A tanyai rendszer élő tbelép tetőse, melyet gróf Csáky Gyula ur oly dicséretes buzgalommal igyekszik megvalósítani, ezen kóros állapotokon okvetlenül se gi te ni fog. Csak a kormánytól függ, hogy az újabb bérbeadásoknál, nem fogja-e magát mereven azon nemzetgazdászati szempontból okvetlen károj szabályokhoz csatolni, melynél ugyan ha pár krajczárral szaporodik is a, bevéto'o, de a veszteség az által, hogy ezernyi adó fizető polgárral lesz kevesebb s ezerok szájából elveszik a kenyeret, okvetlenül oly nagy lehet, melyet helyrehozni talán soha sem lösz képes. czel^ámSosn. Kicsiny czellámban ülök elhagyottan Ábrándos arczú lialovány barát, A szél üvölt a hegy felől amoitan Verdesve ablakomra tél havát, S merengve nézem förgeteg kelését S kél iörgelegre szivein érzete ; Mig itt sóhajtom éltem szenvedését. Mit tesz te otthon szivem gyermeke ? GRÓF CSÁKY GYÖRGY. oBazútaimA o&. Dalolni borról, szerelemről Vidám kedéllyel könuyii nektek ! A habzó serleg, puha keblek, Öli, mennyi gondot eltemetnek ! S föl zeng a dal, ki hallja éled. Daloltam én is, hejh de régen ! Azóta némán hallgatok, Ha a mát -kiírnál által élem, Holnapra nincsen már reményem, S nyomorról zengnek a dalok. LÉVAI SÁNDOR. Melyik szerette jobban. Rajz. Egy hideg, novemberi délután a budapesti rakodópart ama részén, hol mái nem jár sétáló közönség, egy rongyokba burkolt ifjú nő ült, karján egy gyönyörű szőke gyermeket tartván. Száraz keze görcsösen vonta össze alvó gyermeke ruha foszlányait, hogy’ azt a hideg szél ellen megvédje. Nagy beesett szemeivel a legmélyebb szeretet s aggodalom kifejezésével tekintett alvó gyermeke arcára. — Csak aludjál, egyetlen kincsem, sutto- gá fájdalmasan. Hiszen csak addig vagy boldog, mig a Hiszol. S mintha az anyának c szavait igazolni akarná, a gyermek, álmában hangosan fel - kaczagott s egész arczán mennyei boldogság látszott. Csakhogy i boldogságtól sugárzott arcz nem sokára átváltozott, felnyitotta nagy kék szemeit és Síró hangon dadogd :- Fázom, éhes vagyok . . . A szegény asszony még görcsösebben szőritá keblére gyermekét, az anyai szeretet melegével akarta fölinelegiteni a meztelen kis tagokat. De bár mily forró volt is az édes anya szeretető, a hidegtől nem óvhatta, meg gyermekét, mert az ismételve o szavakat moudá : — Fázom, éhes vagyok ! Ob, a ki még nem érezte azt az iszonyú kint, a mit akkor érez egy anya, midőn gyermeke é: es s kenyeret kér és ő nem adhat neki : az még nem tudja mi a szenvedés, az még nem tudja mi a legnagyobb fájdalom a földön . . . A szegény anya átszenvedte az iszonyú kint. Fölkelt, bogy a rakodó part ama részére menjen, hol az emberek könyörülete megszüntetheti gyermeke éhségét. De alig tett néhány lépést, lábai remegni kezdtek s erőtlenül roskadt vissza a lépcsőkre. — Nem lehet, — sohnjtá fájdalmasan. — Az éhség minden erőmet elvette. — Oh Istenem, csak jönne erre valaki, mert gyermekem éhen vész. De ez elhagyott helyen csak hozzá hasonló emberek jártak, kiknek nem volt fölöslegük. Még egyszer össze szedte minden erejét, hogy tovább mehessen, de egy pár lépésnél most sem teltetett többet s ha egy véletlenül arra vetődött asszony iöl nem fogja, a kövezetre rogy. Az, a ki felfogta, egy cseppet sem különbözött tőle. Ahoz a nyomorult osztályhoz tartozott ez is, a Kikről nem tudni, hogy honnan jöttek s hová lesznek. A bűn szüli őket, a nyomor neveli fel csak azért, hogy ismét életet adjanak a társadalom nyomorultjainak. Annak is gyermek volt a karján s ruhája foszlányokból állt csupán. A sápadt, beesett arcz azonban jóságot árult el .4 a fénytelen szürke szemek részvéttel csüggtek a szegény anyán midőn kérdő : — Mi baja ? Beteg ? — Nem vagyok beteg, csak erőtlen, nem ettem még ma semmit. — No fogja, itt van egy kis kenyér s egy kis „sziverősitő,“ ez jót fog tenni. Ezzel a kendőből egy darab kenyeret, — zsebéből pedig egy kis üveget nyújtott át neki. — Köszönöm, csak a gyermekemnek adjon, az sem evett déltől s már nagyon éhes. — Annak is jut egy darabka, csak egyék maga is. Az anya gyermekével együtt mohón evett. Éhségük egy kissé csillapítva Ion. — Áldja meg az Isten, rebegé hálásan, bogy a kicsikémnek s nekem enni adott.— Ha nem jön erre, éhen vesztünk volna. — Pedig lm nem találkozom azzal a bolond doktorral, a ki már három napja üldöz, nem is vetődöm erre. Ettől futottam. Mert képzelje csak. Ezt a gyönyörű kis virágomat el akarta tőlem venni egy nagy úri asszony számára, a kinek gyermeke most halt meg s a bánat eszét vette. Most azért akarnak egy hasonló gyermeket hozzá vinni, mert az orvos azt hiszi, hogy akkor meggyógyul ha folyton körülte lesz egy olyan lányka, mint az övé volt. A férje a lánykát sajátjának fogadná és soha sem látnám többet. Öli, bogy gondolhatnak olyant, bogy az én egyetlen virágomat oda tudnám adni ! A másik figyelmesen hallgatta minden szavát s midőn elhallgatott halkan kénlé : — S gyermekének jó dolga lett volna? — Meghiszem azt. Aranyos ágyacskában, selyem párnákon aludt volna. Minden boldogsága meg lett volna azoknál a nagyur.ik- nál. Mindent megmutattak, mert az orvos el csalt az úrhoz is ; láttam a kis ágyat., a meleg ruhát, mindent, Kértek, rimánkodtak, mert ha fel öltöztetnék azokba a szép rg-
